Újpesti Dózsa SC - Juventus FC 2 : 2
Upload your own photos! »
videók
Bajnokok Európai Kupája, Negyeddöntő
ground :
Budapest, IV. ker., Megyeri út
referee :
Delcourt Alfred (Belgium)
attendance:
- Magyar csapatok kupamérkőzései: 28.550
- BEK-KRÓNIKA: 30.000
-
1' Bene Ferenc 1 - 0 12' Tóth András 2 - 0 2 - 1 29' Altafini José 2 - 2 58' Anastasi Pietro 
58' Anastasi Pietro 63' Harsányi László
match history
- 1973.03.21 Újpesti Dózsa SC - Juventus FC 2-2
- 1973.03.07 Juventus FC - Újpesti Dózsa SC 0-0
- 1934.07.08 Juventus FC - Újpest FC 1-1
- 1934.07.01 Újpest FC - Juventus FC 1-3
- 1933.06.29 Juventus FC - Újpest FC 6-2
Ott voltak:
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Nem csupán remény a négy közé jutás
Eddigi legjobb kupaeredményét érheti el ma este az Újpesti Dózsa
Már kedd délelőtt mozgalmas volt a Megyeri úti pálya. Először a vendég olasz labdarúgóik jelentek meg a játéktéren, s pályaismerkedésnek beillő edzésen előbb erőnléti gyakorlatokat végeztek, majd a 16 játékos egymás ellen két kapura játszott.
Közben a pálya szélén az olasz újságírók a Juventus vezetőit kérdezgették a találkozó esélyeiről.
Véleményüket D. Giuliano foglalta össze.
— Torinóban kiderült, hogy egy jó csapattal kerültünk szembe — mondta. — Azok után, hogy otthon még egy gól előnyt sem tudtunk szerezni, Budapesten mindent bele kell adniuk a játékosoknak, hogy továbbjussunk. Szerencsére Spinosi meggyógyult, s ez valamit enyhít gondjainkon.
Az edzés után Cestmir Vycpalek, a Juventus edzője mentegetődzve ugyan, de csak a valószínű csapatot közölte.
A vendégek után az Ú. Dózsa együttese tartott edzést. Ezen Dunai II. nem vett részt, így a már korábban ismertetett csapat játszik. Valamennyi újpesti labdarúgó továbbjutást remél, közülük Juhász két-, Harsányi, Dunai III. és a többiek egy gólos győzelmet várnak.
Amire régen volt példa a magyar klubcsapat történetében, minden jegy elővételben elfogyott az Ú. Dózsa és a Juventus ma esti mérkőzésére. (Így az újpesti klub végre nyereséget is elkönyvelhet, s ez még nagyobb is lehetett volna, de a csapat a Népstadion helyett a saját pályáján maradt.)
Az viszont, hogy a tornán a négy közé jutott volna az Ú. Dózsa, még nem fordult elő, s ezért is szurkol minden labdarúgó hívő, tekintet nélkül a klubszínekre, ma este az újpestieknek. A torinói 90 perc előtt — valljuk be — sokan kiegyeztek volna kis arányú vereséggel, s ezért a 0:0 szinte győzelemmel ért fel. Ezen a találkozón az újpesti játékosok higgadtan, körültekintően küzdöttek és elérték a célt; a félelmetes hírű ellenfél otthonában nem kerültek hátrányba.
Ma este sem lesz könnyebb, mert az Ú. Dózsának mindenképpen győznie kell, a döntetlenekkel (1:1-től felfelé), az idegenben lőtt gólok alapján, a Juventus jut tovább. Tehát nem csak az Ú. Dózsa védelmére vár, hogy megóvja kapuját, hanem elöl a csatároknak előnyt, gólt kell szerezni. S bizony a hét olasz válogatottal felvonuló Juventus ellen ez átlagon felüli teljesítményt kíván.
Minden tisztelet az olasz bajnoknak, de azért a magyar együttes sem akármilyen képességű csapat, érti a labdarúgás fortélyait, ezt már korábban is bebizonyította a svájci és a skót bajnok legyőzésével, s legutóbb éppen Torinóban is. S bármennyire is optimisták a vendégek nyilatkozatai, azért az Ú. Dózsa kilátásai jobbak. A játékosok pillanatnyi formája, a Megyeri úti pálya hangulata, a közönség részvétele mellette szól.
Persze a realitáshoz hozzátartozik, hogy kemény harc, test-test elleni küzdelem, izzó feszültség, s ezzel együtt minden olyan jelenséggel számolni kell, ami ma az ilyen nagy tornák velejárója. Az is előfordulhat — labdarúgásról lévén szó, ahol minden megtörténhet —, hogy a szépnek ígérkező találkozó váratlan fordulatot vesz és a közönség nem olyan látványnak lesz szemtanúja, mint amit várt. Ez utóbbiban, reméljük, nem lesz részünk, inkább bízunk abban, hogy az újpesti labdarúgók szép estét, élvezetes másfél órát szereznek a jelen levő harmincezer szurkolónak és a televízió előtt ülő sok millió sportbarátnak, s többszöri próbálkozás után eljutnak az Európa Kupa négy legjobb csapata közé.
Népszabadság, 1973. március 21.
Döntött a nagyobb rutin
Újpesti Dózsa—Juventus 2:2 (2:1)
Most harmadszor nyílt rá alkalom, hogy magyar labdarúgó klubcsapat elérje a kupák között első helyen álló EK középdöntőjét. Ez eddig egyszer a Vasasnak (1957-ben), s egyszer a Győrnek (1965-ben) sikerült, ezúttal azonban az Ú. Dózsa a döntő pillanatban elbukott. Pedig minden esélye megvolt, hiszen a torinói biztató 0:0 után szerda este az első negyedórában már 2:0-ra vezetett a Juventus ellen.
A Megyeri úti stadionban 30 ezer néző figyelte a mindvégig izgalmas játékot; a lelátón sok közéleti személyiség jelent meg, ott volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. A televízió képernyője előtt milliók szurkolták végig a küzdelmet. Nyilván nem gondolták a 2:0-ás vezetésnél, hogy a Juventus kiegyenlít és az idegenben lőtt gólok előnyével továbbjut. Sajnos, ez történt, az Ú. Dózsa a 2:0 birtokában felhagyott a szigorú védekezéssel, ezt a nagyon rutinos, mesterségüket igazán jól értő olasz labdarúgók kihasználták, s a maguk javára fordították a mérkőzést.
Két pompás gól...
Pedig soha szebben nem kezdődhetett volna ez a mérkőzés, mint ahogyan már az első percben történt: Tóth előreküldött labdájának szinte szeme volt, pontosan megtalálta a jobbösszekötő helyén Benét, aki egyetlen gyors fordulattal úgy lőtt laposan a bal kapufa mellett a hálóba, hogy még a legjobb olasz kapus, Zoff is csak nézett utána. Természetes,hogy a nem várt gyors siker szárnyakat adott az Ú. Dózsának, a közönséget is fellelkesítette és ezután minden futballbarát szívét-lelkét örvendeztető percek következtek.
Most a Juventus nem gondolhatott kizárólag a catenaccióra, tudta, csak a gól segítheti. Egyelőre azonban az Ú. Dózsa diktálta a tempót és nem sok hiányzott hozzá, hogy Horváth 40 méteres bombájából a második gólnak is tapsolhassunk.
De erre sem sokat kellett várni: a 13. percben a közönség újra tombolhatott. Most Tóth, az Ú. Dózsa fiatal karmestere (Zámbó szögletéből) kapásból, fordulásból, jobb lábbal mintegy 15 méterről lőtte a labdát védhetetlenül a kapu bal felső sarkába. Zoff megint tehetetlen volt... A ragyogó gól után az újpesti labdarúgók szinte széttépték egymást boldogságukban. A gólszerzőjéről még a mez is leszakadt, úgy, hogy 4-es helyett 15-ös számú új trikóval kellett folytatnia a játékot.
Érthető, hogy a Juventus játékosai nem nagyon örültek ennek a számukra váratlan fordulatnak, és a 21. percben Causio (aki eltiltása miatt három bajnoki mérkőzést nem is játszhat) megrúgta Juhászt, s a belga Delcourt bíró fel is mutatta a sárga lapot. A Juventus nem adta fel a harcot, s amikor kigyulladtak a reflektorok, felcsillantak az olasz csapat reményei is, néha veszélyes támadással hozta zavarba az újpesti védelmet, és a 30. percben Anastasi átadásából az öreg róka brazil Altafini szinte csúsztatva fejelte a hálóba a labdát (2:1).
— Most újra érdekes, izgalmas lesz a mérkőzés — jósolták az olasz újságírók. — A 2:2 már ismét a Juventust koronázza meg.
A félidő hátralevő perceiben az Ú. Dózsa csatárai közül csak Bene lőtt egyszer veszélyesen Zoff kapujára.
... és oda a továbbjutás
Szünet után újra Tóth próbálkozott még egy távoli lövéssel, majd az olaszok egy veszélyes ellentámadása az 58. percben újabb sikerrel járt — az újpesti védelem hibájából. Anastasi rúgta a kapura a labdát, az visszapattant Kolárról, és az olasz csatár másodszorra nagy hidegvérrel elvégzett fejesével megszerezte csapata kiegyenlítő gólját (2:2).
Ezzel az olaszok láthatóan úgy érezték, hogy révbe jutottak. Megkezdték az igazi catenacciót, a mesteri védekezést, csak nagy ritkán — igaz, akkor is gyorsan, veszélyesen — törtek előre. Az Ú. Dózsa már hiába támadta végig a félidő hátralevő részét, az olaszok, Salvadoréval az élen, mindent hárítottak — ha kellett, oldalra, ha kellett, szögletre vagy messze előre vágva a labdát. Még a lélektani manőverek sem hiányoztak a fegyvertárból — s inkább az Ú. Dózsa játékosai idegeskedtek, legtöbbször be akarták vinni a hálóba a labdát, de áttörhetetlen védőfallal találták szembe magukat. Még két csere volt: Zámbó helyett Kellner (lövését Zoff parádésan védte). Altafini helyére Bettega állt be, de az eredmény maradt a 2:2.
A Juventus ezúttal sokkal jobban játszott, mint Torinóban — játékosai most majdnem mindent bemutattak a támadás és a védekezés magas iskolájából. Az Ú. Dózsa csak húsz percig ragyogott, utána távolról sem játszott olyan koncentráltan, mint 2:0-nál kellett volna. Az is baj volt a 2:2 után, hogy minduntalan át akarták törni a védőfalat, holott az első két gól is azt bizonyította, hogy a Juventus csak a távolról, váratlanul leadott hajszálpontos lövésekkel szemben tehetetlen!
Ezzel az utolsó magyar csapat, az Ú. Dózsa is elbúcsúzott a kupáktól. Mégpedig anélkül, hogy vereséget szenvedett volna; két döntetlennel. Hiába, a megszerzett előnnyel még mindig nem tudnak élni a magyar labdarúgók: nem is olyan régen már egyszer előfordult, hogy az Ú. Dózsa 2:0-ról vesztett otthonában 2:3-ra (a Newcastle ellen), s emlékezzünk, hogy a magyar válogatott az ősszel a 2:0-ás állásból volt kénytelen 2:2 -vel hazatérni Bécsből...
Ú. Dózsa: Szentmihályi — Kolár, Harsányi, Horváth, Juhász — Dunai III., Tóth — Fazekas, Bene, Nagy, Zámbó (Kellner, 75. p.).
Juventus: Zoff — Salvadore — Spinosi, Longobucco, Morini, Cuccureddu — Capello, Furino — Causio, Anastasi, Altafini (Bettega, 75. p.).
Népszabadság, 1973. március 22.
forrás:
http://fodboldminder.dk/samlebillederbelgien19721973.htm
forrás:
http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=ujpesti-dozsa---juventus-visszavago-merkozes-a-bajnokcsapatok-europa-kupajaert&ID=364297