Grasshopper Club Zürich - Ferencvárosi TC 0 : 3
Bajnokok Ligája, D-csoport
ground :
Zürich, Hardturm Stadion
referee :
Pedersen Rune (Norvégia)
attendance:
- sport-forum.de: 15.350
- Futball '95: 16.000
- nso.hu: 17.500
-
16' Lisztes Krisztián 29' Szűcs Mihály 31' Gren Mats 34' Gren Mats 
0 - 1 61' Lisztes Krisztián 0 - 2 81' Vincze Ottó 0 - 3 90' Vincze Ottó
 Grasshopper Club Zürich
|
 Ferencvárosi TC
|
|---|---|
|
|
|
coach: Gross Christian |
coach: Novák Dezső |
match history
- 1995.11.22 Ferencvárosi TC - Grasshopper Club Zürich 3-3
- 1995.09.13 Grasshopper Club Zürich - Ferencvárosi TC 0-3
Ott voltak:
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
https://www.transfermarkt.co.uk/spielbericht/index/spielbericht/1067591
https://youtu.be/CnWKa5oMi5E?t=1452
Trabanttal mentünk Zürichbe
https://ulloi129.wordpress.com/2009/03/21/napi-kerdes-melyik-volt-a-legjobb-meccs-amit-valaha-lattal/#more-5702
Nekem ez ugrik be mindig a meccsjeleneteken túl, ez mutatja, hogy akkor milyen fantasztikus időket éltünk.
forrás:
http://ulloi129.hu/2013/09/13/ma-18-eve-ott-volt-a-csel-emlekszel/#more-94255
forrás:
http://www.ftcbk.eu/2010/02/28/nagy-l-naploja-ftc-1995-szeptember/
Christian Gross: -Gren kiállítása jogos volt,egy ilyen rutinos játékosnak nem lett volna szabad megfeledkeznie magáról,a kötelességéről.A helyzeteinket sajnos sorra kihagytuk,s a ravasz magyarok valamennyi megingásunkat kihasználták.Ha értékesítjük tizenegyesünket,újra szorossá tehettük volna a küzdelmet,de sajnos ezt a lehetőséget is elszalasztottuk.A Ferencvárost dicséret illeti,mert zárt védekezésből remek támadásokat tudott vezetni és befejezni,teljesen megérdemelten nyert.
Sepp Blatter,FIFA-főtitkár: -Izgalmas,változatos,jó iramú és megfelelő technikai színvonalú mérkőzést játszott a két csapat,jó szórakozást nyújtott a szurkolóknak és a tévénézőknek.Az eredmény csak azok számára meglepetés,akik nem látták a meccset.A futballban nem elég mezőnyfölényben játszani,gólt kell lőni a támadások végén!
forrás:
Nemzeti Sport,1995.szeptember 15.
Sőt, lementünk aztán Szombathelyre is. Valahogy más volt a világ. Két héttel előtte, amikor a bajnoki nyitányon kikaptunk Debrecenben, csüggedten álltunk a raklapos ócska tribünön, és tudtuk, hogy Brüsszelben nagy verés lesz. És tessék, pár nap, és ferencvárosi felsőbbrendűséggel ácsorogtunk a Hali pályán. Mi tudtunk valamit. Főleg azok, akik ott voltak. Cinkosan veregettük meg egymás vállát az ismerősökkel. Különösebb gond nélkül nyertünk három-nullra, és éppen összeírtuk, kikkel megyünk Svájcba.
A sorsoláskor az osztrák teletext előtt ültem, és percenként frissítettem. Tudtam, hogy az álomnak itt vége, nulla ponttal fogunk elhullani, de könyörgöm, nagy csapatokhoz menjünk. Juventus, Real, Milan, mindegy, csak ne Moszkvába, ne a Legia Varsóhoz és Bukarestbe. Belehúztunk. Elégedett voltam, hogy Nyugat-Európa vár minket.
A Grasshoppers igazán még az itthon verhető kategóriába is tartozott. Először azonban idegenben kell pályára lépni, a két sárgalposak nem játszhatnak, nincs Kopunovics se, védelem se, Szűcs Misit kell visszarendelni a Kerülettől, Babatünde kezd, Vincze Ottó balhátvéd, Simi keze gipszben, borzalmas.
Az indulás se egyszerű, három busz, Neoplan, fejetlenség, mindeki másol ül, ahol kéne. Másfél órás csúszással indulunk este hatkor. Pindák kitesz magáért, útközben megállunk Feldkirchben, megnézzük a helyi nevezetességű jégcsarnokot. Az osztrák bajnokcsapat otthona, falusi táj, fedett csarnok. Tényleg kellemes, szép, tiszta. Legalábbis az az oldal, amit megmutatnak nekünk, a lelátó másik felén halomban áll a szemét. A vadúzi vár is szép, igaz csak lentről látjuk, de hát az egész ország akkora, hogy mire átmegyünk egy piros lámpán, már másik országban vagyunk. Időközben az emeletes busz elkallódik, megjárják Olaszországot is, állítólag kilencszer léptek át határállomást, mire Zürichbe értek. A sötétben valamelyik osztrák határnál a harmadik buszról lemarad valaki. Se útlevél, se pénz, se dzseki, egy szál rövidnaciban ácsorog a buszunknál - itthagyták. Azért biztos lesz majd egy-két keresetlen szava az ülésszomszédjához...mindenki erősen bízik abban, hogy a további határátlépésekkor nem számolják meg az utasokat, az útleveleket. Valóban nem, barátunk simán végigállja az utat és bujdokol a budiban Zürichig. Azt hittem, sose érünk oda. Az idő borzalmas, esik, hideg van. A stadionnál Pindák kiosztja a jegyeket. A fél busz nem hozta magával az igazolást, hogy kifizette, de elhiszi nekünk. Egyszer még a "Szűcs" úr kölcsönadja a mobilját is, amin hazatelefonál. Akkoriban ez nagy szó volt.
Elkeseredetten kóválygunk, tíz perc alatt ronggyá áztunk, gyorsan be egy kocsmába. Tea tejszínnel, kávé, sört csak egy ember iszik. Hangulat OK, teli van fradistákkal, kár, hogy öt frank a legolcsóbb lötty is. Aztán felkerekedünk, elvégre eső ide vagy oda, nézzünk szét Zürichben. Villamosjegy megfizethetetlen, gyalogolunk a centrumba. Egy autós megáll, és útbaigazítást kér. Másfél percig meséli nekem, hova szeretne eljutni, a többiek röhögnek. Aztán ő is, mikor közöljük vele, mi az ábra. Belváros, magyarul beszélő boltosok, hidak, folyók, tavak, szép minden, csak ne esne. Visszafelé már lógunk a villamoson. Aggodalomra semmi ok, a szomszéd kocsiban öten félrészegen üvöletöznek, hogy hajráfradisírvamentekhaza, ha jön a kalauz is, majd ők megoldják a kérdést...látunk is egyet, aki nem száll fel a szerelvényre...
A stadionnál brüsszeli ismerősök. A srác, aki úgy néz ki mint Sándor Tamás, mindenki így is hívja. A haverja meg a Pető. Utóbbi nagy varázsló, az alapos motozás ellenére bevisz egy karomnyi vastag és hosszú rakétát a kabátjában. Szép zöld is volt. A jegykezelés is európai, mint a BKV autómata, jegy be, kontrollcsík leolvas, beléphet. Egyesével, gyorsan, csalás nélkül, 1995-ben mindennaposan. Kissé zavarodottak vagyunk, a svájciaknak látnivalóan fogalmuk sincs, miről van itt szó. Mosolyognak, kedvesek, a stadion sincs tele. Megkérdem egyiket, hol van a V szektor. Hát, ő ugyan évek óta jár ide, de fogalma sincs, talán próbálozzunk ábécé sorrendben. Marha. A V, az nem V, hanem római ötös, így aztán könnyebb megtalálni. Mi lenne, ha ritkán járna a stadionba? Sokan vagyunk. A stadion előtt rengeteg busz és magyar autó. Nem csak a kapu mögött, de oldalt is vannak csomópontjaink. Két leányzó talpig kékben és sálban a táborunk alján szurkol a hazaiaknak. Kedvesen el lehet velük beszélgetni, sálat cserélni. Külföldi magyarok állnak mellettünk. Szépen éneklik a himnuszt, kérdezősködnek a játékosokról. Kissé vegyesen beszélik a németmagyar nyelvet, a legemlékezetesebb, amikor Fatusi helyzeténél a kislány izgalmában felkiált: Schiess, b....meg, schiess endlich! (Megj.: kihagyta.)
Az eső kegyes hozzánk, abbahagyja a meccs idejére. Minden vizes, a pálya, a székek, alig lehet megállni rajta. A hazaiak jól kezdenek, helyzeteik vannak, nekünk momentumaink. Vincze Ottó nem igazán vált be balhátvédnak. Fatusi se remekel, Lisztes tartja magát, na és Hajdú. Szűcs Misi és Simi dicsérhető. Kapufát is rúgnak. Aztán Gren megkapja a második sárgát, tíz ember ellen már bátrabbak vagyunk. A második félidőben aztán csodásak. Vincze abbahagyta a balhátvédkodást, és milyen jól tette. A mieink támadnak felénk, így hátulról láthatjuk a gólókat. Otthon mindig kiráz a hideg, amikor visszanézem, ahogy Knézy kommentál. Kopunovics átlépi, "Lisztes, lődd már be...benn van! Emberek, vezet a Ferencváros!" A csúszós széken elkerülhetetlen a leesés és a véres sebesülések begyűjtése. Mindenki egyemberként örül, csodálatos érzés. Akkor azt mondtam, most legyen vége. Hiába, az örök pesszimizmusom. "Vincze Ottó, egy pimasz, egy szemtelen csel" - a liberó kétszer is megeszi ugyanazt a visszahúzós cselt. Ahogy ellőtte látnivaló volt, hogy bemegy. Ottóból is felszabadulnak az indulatok, kissé megrugdossa a reklámtáblákat, pont az Aryan Army zászló előtt, ami ettől tévésztárrá változik, és indul el Ajax-ellenes pályafutása. Akkor ezt még nem tudjuk, csak hitetlenkedünk. Még ki se örültük magunkat, 11-es a másik oldalon. Sebaj, kettővel vezetünk. Azóta szállóigévé vált közöttünk: "Hát még ha Hajdú megfogná...!". A két Anderlecht meccsen bejött, hogy hátat fordítok a pályának. Csak párszáz fradista arcot látok, ahogy lélegzetfisszafojtva nézik...és egyemberként ugranak fel. Ez a Hajdú tányleg megfogta. Ekkor már tudjuk, ez a meccs meglesz. "Vincze Ottó megy, lerántják...nem lehet...ott a csel..." - és betekeri a felsőbe. Hátulról úgy tűnt, fölé fog menni, de nem. Csak a fejemet rázom, ezt nem hiszem el. Senkinek nem sürgős hazamenni. Ünnepelünk benn, aztán kinn az utcán. A maradék rakéták és görögtüzek gyúlnak be, a svájciak meg mosolyognak. Szerintem a mai napig nem értik az egészet. Talán mert kikaptak, de szerintem valahol mályebbről fakad ez. A másik meccsen Ajax-Real. Kit érdekel, a csoport első helyén a Ferencváros. Három pont, három null. Beckenbauer kétszer is megnézni a képernyőt az RTL műsorán, nem hisz a szemének.
"Ez a vegső pont az i-n, három a magyar igazság, és nincs tovább, kéremszépen."
forrás:
Wersényi Görgy