Hungary - Australia 1 : 3
hivatalos, barátságos válogatott mérkőzés
« previous
710.
official national team match next »
ground :
Budapest, XIV. ker., Népstadion
referee :
Albrecht Hermann (Németország)
attendance:
- nso.hu: 15.000
- MTI: 18.000
-
0 - 1 5' Vidmar Aurelio 23' Balog Tibor 
27' Skoko Josip 31' Klausz László 1 - 1 1 - 2 88' Muscat Kevin 1 - 3 90' Vidmar Aurelio
 Hungary
|
 Australia
|
|---|---|
|
|
|
coach: Csank János |
coach: Venables Terry |
match history
- 2018.06.09 Magyarország - Ausztrália 1-2
- 2000.02.23 Magyarország - Ausztrália 0-3
- 1997.04.02 Magyarország - Ausztrália 1-3
Ott voltak:
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
A meghívott játékosok:
Babos Gábor (MTK), Szűcs Lajos (ÚTE), Sáfár Szabolcs (Vasas DH) - kapusok
Bánfi János (Aalst), Mracskó Mihály (Győri ETO FC), Kuttor Attila (MTK), Plókai Attila (Kispest-Honvéd), Keresztúri András (Csepel), Dragóner Attila (BVSC) - védők
Nyilas Elek, Nagy Norbert (Ferencváros), Dombi Tibor (DVSC-Epona), Aranyos Imre (Vasas DH), Halmai Gábor (MTK), Urbán Flórián (Ekeren), Illés Béla (MTK), Sándor Tamás (DVSC-Epona), Balog Tibor (Charleroi) - középpályások
Torma Gábor (Cercle Bruges), Klausz László (SV Salzburg), Orosz Ferenc (MTK), Horváth Ferenc (Ferencváros) - csatárok
MTI
via:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=551706458196088&set=a.551706074862793.129536.100000702167466&type=3&theater
Budapest, 1997. április 2., szerda (MTI) - Illusztris vendéget fogadott Magyarország labdarúgó-válogatottja szerda délután a Népstadionban. A csodás, nyárias verőfényben Ausztrália együttesével játszott barátságos mérkőzést Csank János szövetségi kapitány együttese, mely az április 30-i zürichi vb-selejtezőre próbált kedvező "alaphangulatot" teremteni.
A kormánypáhollyal szembeni atlétikai futórészen a NOB-lobogókat helyezték el a szervezők, hiszen az előzetes forgatókönyv szerint Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke a 70 éves Puskás Ferencet jött köszönteni a patinás létesítménybe.
Húsz perccel a mérkőzéskezdés előtt Samaranch meg is jelent a zászlók övezte díszpódiumon. A magas méltóságú ibériai sportdiplomata mellett lépdelt Schmitt Pál, a MOB elnöke és Kuncze Gábor belügyminiszter is.
J. A. Samaranch a nemzetközi olimpiai mozgalom kiemelkedő alakjának nevezte Puskást.
"Sosem feledhetem, hogy 1952-ben, fiatal újságíróként ott lehettem a nyári olimpián, Helsinkiben és láthattam az Önök pompás futballcsapatát. Ott voltam a Wembleyben rendezett angol- -magyar 90 percen is, ahol Magyarország 6-3-ra nyert. Mindezek feledhetetlen emlékek. Öröm számomra, hogy Budapesten velem együtt ünnepel Lennart Johansson, az UEFA svéd elnöke is."
A NOB elnöke ezután Puskás Ferencnek átnyújtotta az Olimpiai Érdemrendet, miközben a szurkolók ütemesen skandálták: "Öcsi Öcsi, Puskás Öcsi"
Mielőtt a német Albrecht játékvezetővel az élen kivonult volna a két futballválogatott a gyepre, a "kicsik", az apróságok is köszöntötték a 70 éves Puskást. Virágcsokrokkal és puszikkal, ahogyan az a gyerkőcök részéről dukál. S közben szólt a sláger, melynek nem a dallama volt a lényeg, hanem a "mondanivalója", melynek tömör lényege: "Happy birthday to You"
Jószerével rá sem csodálkozhatott a hazai gárda a körkörösen nyírt gyepre, a 6. percben góllal "nyitott" a távoli ország legénysége. Slater jobbról magasan átívelt, Urbán kicsit elkésett a beavatkozással. Így azután Aurelio Vidmar tálcán kapta az esélyt, mintegy hét lépésről a magyar kapu bal oldalába fejelt (0-1).
Álmatagon, egyfajta délutáni szunyókálós hangulatban játszott a magyar legénység. A hatalmas termetű ausztrálok a légtérben korlátlanul uralkodtak, ám sokkal inkább a földön járatták a labdát. Védőik pontosan játszották meg egymást, majd gyors ritmusváltással igyekeztek a két éket támadásba dobni. Mindezt közelről szemlélte a hazai legénység, pedig egy rámenősebb labdaszerző célzatú menőverrel kellett volna ellencsapással élni. Balog és Aurelio Vidmar vívott különcsatát, kemény belemenésekkel; úgy festett, korábbról vannak nézeteltéréseik, hiszen valósággal "utaztak egymásra." Balog nevéhez fűződött az első említendő magyar manőver.
A 14. percben Klausz kínálta fel a labdát lövésre, Balog bombázott is, a 16 méteres lövés elzúgott a kapu bal oldala mellett.
A 32. percben Lazarides a jobb oldalon robogott el, éles beadásába Bánfi úgy lépett bele, hogy a labda szögletre pattant.
Gyakorlatilag az ellenakcióból azután egyenlített Magyarország. Urbán játszotta meg Tormát, a fiatal csatár a balösszekötő helyén futtatta Klauszt. A Salzburg légiósa pár gyors lépés után mintegy 16 méterről egészséges, félmagas lövést küldött a kapu bal oldalába (1-1).
Ettől feléledt a Csank-csapat, kézbe vette az irányítást, mégis, a 44. percben Babosnak kellett védenie egy éles, veszélyes, jobb oldali bombát.
A szünetben az FTC és a magyar válogatott egykori gólerős csatára, Albert Flórián egy adidas emlék-aranycipővel köszöntötte a 70. születésnapját ünneplő Puskás Ferencet.
A második félidő elején nagy gólszerzési lehetőség adódott a magyar nemzeti csapat előtt: a 47. percben Nagy Norbert balról a 16-oson belül helyezkedő Klauszhoz ívelte a labdát, az osztrák SV Salzburg idegenlégiósa kapura fordult, majd az oldalhálót találta telibe. Az ausztrálok is támadtak, az 51. percben például veszélybe került Babos kapuja, de Halmai az utolsó pillanatban mentett. Öt perccel később újabb vendégakció következett, ezúttal Arnold "pöckölt" Muscathoz, aki nyolc méterről a kapu fölé lőtt. A 62. percben Klausz Kuttor elé fejelte a labdát, ám az ötös vonalán álló Kuttor tétlenkedett, így a vendégvédők tisztázhattak.
A mérkőzés vége felé Csank János szövetségi kapitány sorozatban cserélt, miközben egészen az utolsó percekig mindkét oldalon csak a legritkább esetben kerültek gólhelyzetbe a játékosok. A 76. percben Viduka 18 méterről lőtt, de a kapu bal oldala mellett szállt el a labda. Már úgy tűnt, hogy döntetlenre végződik a találkozó, amikor megszerezte második gólját az ausztrál válogatott, miután védelmi hibát követően Muscat 14 méterről a jobb sarokba talált (1-2). Két perccel később harmadszor is eredményes volt az ausztrál válogatott: egy jobb oldali beadás után a hosszúsaroknál érkező Aurelio Vidmar négy méterről fejelte a labdát a hálóba (1-3).
Szebb Svájc elleni főpróbát érdemelt volna a hazai publikum, dehát annak is lehet örülni, hogy a magyar válogatott csaknem megőrizte idei veretlenségét...
Az első 30 percet Csank János szövetségi kapitány együttese egyszerűen odaajándékozta Ausztráliának, mely gyors gólja után hallatlanul taktikusan, a labdát kincsként megbecsülve olykor macska-egér módira tologatott Balogék orra előtt. Ezt a csúnya semmittevést azután az első valamirevaló (nem sok ilyet lehetett följegyezni ezen a 90 percen) akcióval semmivé foszlatta Klausz, akiben igazi energia élt mindvégig.
A első félidőben a "Socceroos" azt tette, amit egy brit stílust másoló futballcsapatnak illik. Fordulás után némileg több vállalkozókedv jellemezte a hazai gárda játékát, ám a két oldalsó középpályás egyáltalán nem nyomult föl a vendégek védelmének oldalába és hátába, tehát a Torma-Klausz pár akkor jutott labdához, ha szerzett magának. Így pedig nem lehetséges támadójáték, amiből bizony keveset is látott a közönség.
Egyenlő erők küzdelmében mindkét legénységnek akadt még egy-két említendő lövési kísérlete, de az tény, hogy egységesség, igazi kollektíva dolgában Ausztrália állított ki előkelőbb képet magáról.
A hajrában azután minden-mindegy alapon a magyar kapu elé "tanyázott" le Ausztrália, és ügyes két góllal döfte be a kegyelemdöféseket.
Föltehetően a sok csere nem tett jót a Csank-csapatnak, melyből hamar kiesett Urbán, aki ugyan közepesen játszott, de puszta jelenléte is fontos.
A "kengurországiak" részéről Slater volt a legjobb, három társa helyett futott, robotolt, mindenütt ott volt, ahol a védelemben vagy éppen a támadásszövésben illik ott lenni. Aurelio Vidmar kulturált futballal állt elő, két gólja lényeges mozzanat, míg Popovic is hasznos részt illesztett oda a kétgólos sikerhez.
A magyar gárda legjobbja Klausz, gólja mestermunka, amúgy is ténykedett eleget. Harcolt, ütközött, fejesei is veszélyesek voltak. Balog rengeteget vállalt, szerzett labdákat, de sokat el is adott. Halmai mindvégig egy jó közepes érdemjeggyel vétette észre magát, a második félidőben Nagy N. csillant olykor.
Nemzetek közötti barátságos mérkőzés:
Magyarország - Ausztrália 1-3 (1-1)
Népstadion, 18.000 néző, V: Albrecht (német)
gólszerzők: Klausz (33.), illetve Aurelio Vidmar (6., 91.), Muscat (89.)
sárga lapok: Balog T. (24.), illetve Skoko (27.)
cserék: Urbán helyett Illés Béla (a szünetben), Nyilas helyett Dombi Tibor (60.), Torma helyett Horváth Ferenc (71.), Keresztúri helyett Plókai Attila (78.), Balog T. helyett Aranyos Imre (83.), illetve Skok helyett Kevin Muscat (a szünetben), Arnold helyett John Antonio Aloisio (78.)
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a két szövetségi kapitány a következő gyorsértékelést adta:
Csank János:
- Az első félidőben idegesen játszottunk, nem ment a labdaszerzés, a két éket nem tudtuk játékba hozni. Gyakori volt a rés a középpályás és védelmi vonalunk között. Akkor sem lettem volna nyugodt Zürich előtt, ha történetesen nyerünk, így pedig még inkább nem lehetek az. A bágyadtság oka lehet a meleg is, ami jó néhány futballistánk mozgásán meglátszott.
Terry Venables:
- Jól kezdtünk, a gyors gól után sokáig magabiztosan játszottunk. Amikor a magyarok egyenlítettek, megmutatták, hogy tudnak futballozni. A két, a mérkőzés végén lőtt gólunk remek teljesítmény.
Klausz László, a magyar csapat gólszerzője:
- A hajrában akadtak védelmi megingások, így hát eléggé keserű a szám íze. Hiába a gólom, ha kikaptunk.
S hogy a lefújás után is érdemes "sajtókörökben" megfordulni?
Föltehetően sokakat meglepett a magyar tudósítók közül is az, hogy az ausztrálok sérült kapusa, Bosnic állapota felöl faggatták Venablest.
Így derült ki, hogy a mérkőzés előtti bemelegítésnél közölte a "portás", hogy izomhúzódása miatt nem vállalja a játékot.
A hivatalos listán ugyan az ő neve szerepelt, a hangosanbeszélő is őt "konferálta fel", ám a sporttörténeti hűség kedvéért illik megjegyezni: az első hivatalos magyar - ausztrál futballmérkőzésen John Richard Fillan védte a vendégek kapuját, és nem Bosnic.
Az MTI Sportszerkesztősége ezúton kér elnézést a hibás összeállításért, és felkéri a szerkesztőségeket, az ausztrál kapus nevét javítsák Bosnicról Fillan-re.
Köszönettel.
forrás:
MTI
Ezzel szemben előzetes megérzéseim csődöt mondtak. Hál' Istennek! A Népstadionban mintegy 15000 néző előtt, kellemes napsütésben, igazi labdarúgóidőben futottak ki a csapatok. A feltűnően magas nézőszámban nagy szerepe volt a tavaszi szünetnek, amely diákok ezreinek engedte meg, hogy kilátogassanak a meccsre. Éltek is a lehetőséggel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a hazai szurkolótábor a kapu mögötti szektorokat töltötte meg, mely létszám legalább 1500 főre rúgott. Az előttük lévő kerítésre kisebb-nagyobb méretű piros-fehér-zöld zászlókat aggattak, melyek közül az egyik közepén egy Ultras Hungary felirat virított. A Himnusz alatt a szokásos zászlóerdőt láthattuk, majd az első ausztrál gólig egész jó szurkolást produkáltak a legfanatikusabbak. Amúgy jó érzés volt tapasztalni, hogy a mellettem ülők egy-egy rossz megmozdulást látva a mieinknél, nem küldték rögtön melegebb éghajlatra a játékosokat, hanem inkább a biztatásukkal próbálták őket jobb teljesítményre ösztökélni. Ebben persze szerepet játszhatott a válogatott Máltán aratott magabiztos győzelme, és a félidőben bejátszott gólok a találkozóról. A szünetben természetesen Puskás Öcsié volt a főszerep, akit a nézősereg hosszú percekig felállva tapsolt!
A második félidőben mindenki abban reménykedett, hogy csapatunknak az egyenlítés után sikerül még egy gólt elérnie és ezzel megszereznie a győzelmet a szívós ausztrálok ellen. Ez alól kivételt csak az a négy, valószínűleg hazánkban tanuló ausztrál diák jelentett, akik néhány jó megmozdulás láttán büszkén lengették hazájuk zászlaját.
(Erről jut eszembe: a bejáratnál a mieink is vásárolhattak piros-fehér-zöld nyakbavalót 3000 Ft-ért.Nem is láttam túl nagy sorban állást a stand körül! Emellett "emberünk" nyilván elfelejtette, hogy nemrég volt március 15-e!...)
A végén a csapatunknak nemhogy a győzelmet nem sikerült megszereznie, hanem még a döntetlent sem megtartania, hiszen a "kenguruk" még kettőt szórtak és elugráltak válogatottunk mellett, akiknek tagjait a második félidő előtt figyelmeztetni kellett volna, hogy április elseje tegnap volt!
De még mondja valaki, hogy a honi drukkerekből kiveszett az optimizmus. Egy hazafelé igyekvő társunk így reagálta le csapatunk kisiklását: "Félrevezettük a svájciakat!" Úgy legyen!
3.Félidő, 1997. április, No. 25.
www.mlsz.hu/2013/04/elrontottak-ocsi-bacsi-szuletesnapjat/
Az első félidőben meglepte csapatunkat a jól játszó vendég együttes. Annyira, hogy rögtön az elején a vezetést is megszerezték. A továbbiakban két egyenrangú ellenfél harcát láthattuk. Félóra múltán sikerült egyenlítenünk, de arra nem látszott esély, hogy előnyt is szerezhetnénk.
A második játékrész megmutatta, hogy a vendégek erőnlétileg sokkal jobb állapotban vannak. Ennek megfelelően egy idő után technikai fölénybe is kerültek. Csak nehezen, nagy odafigyeléssel sikerült megakadályozni, hogy ismét gólt szerezzenek. Az utolsó percekben, mint már több mérkőzésen is, labdarúgóink már azt hitték megúsztuk és még a vége sípszó előtt kiengedtek.
Az ausztrál válogatott az utolsó két perc alatt, két gólt szerzett és így nagyarányú győzelmet aratott.
Ismét el kell mondani az unalomig ismert mondatot: A mérkőzés lefújásig tart!
forrás:
mafoci