comments

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2016.02.08, 20:17

   Az NB I négy évvel ezelőtt ilyenkor egy 5–5-re végződő, igen látványos REAC–Diósgyőr mérkőzéssel boldogította a honi futballbarátokat – egy olyan időszakban, amelynek sok találkozóját vizsgálják (és illették bundaváddal) azóta a fogadási csalások kapcsán, a meccs résztvevőinek pedig mintegy a felét elő is állították. A katari–magyar sportbarátságot szem előtt tartva semmiképp sem szeretnénk bármivel is meggyanúsítani Mavla Husszain al-Raejszi bírót vagy azokat az aznap pályára lépő játékosokat, akikkel ezt nem tették meg a hatóságok – csupán az érdekesség kedvéért idézzük fel ezt a minden ízében különös bajnokit.
   
   A semleges néző 2008. április 26-án elégedetten csettinthetett az 5–5-re végződő REAC–DVTK mérkőzés után. Volt itt minden: tíz gól, büntetők, és még a hazaiak edzőjét, Aczél Zoltánt is elküldték a kispadról.
   
   Az otthoni meccseiket azon a tavaszon Sopronban játszó rákospalotaiak – ezúttal ötszáz érdeklődő jelenlétében – négyszer is egyenlíteni tudtak a Diósgyőr ellen (egyszer két gól hátrányból), és mindkét oldalon duplázásnak örülhettek ketten: Honma Kazuo és Simon Attila a vendégektől, illetve a két tizenegyest értékesítő Somorjai Tamás és Dancs Roland a fővárosiaktól.
   Utóbbi az egyetlen volt a kék-sárgák kezdőcsapatában, akit most, 2012-ben nem helyezett előzetes letartóztatásba, vagy legalább nem állított elő a rendőrség, mármint ha a sajtó helyesen dekódolta a hatóságok által megadott nevek kezdőbetűit... Mindezt egyetlen héttel a REAC Újpesten elért 4–4-e után, amikor az egyik középső védője összehozott a liláknak egy büntetőt, sőt az ellenfél két tizenegyest is kapott, Foxi pedig a 93. percben egyenlített...
   Vagyis az alsóházi gárda néhány napon belül 18 bajnoki gólnak volt ilyen-olyan részese, és ebből a felét maga szerezte – ez az utóbbi mutató még nagy kluboknak is dicséretére válna.
   A korabeli tudósító természetesen semmi rosszra nem gondolt az összeállítások és a soproni eredmény láttán (sem annak kapcsán, hogy a látogatók az utolsó másodpercekben ziccert hibáztak), jóra annál inkább. Idézzük a beszámolóját arról az összecsapásról, amelyről muszáj rögzíteni: tudtunkkal nincs a gyanúsként kezeltek között.
   „Sajnálhatja, aki nem láthatta, még akkor is, ha a mérkőzést szívünk szerint leginkább flúgos futamként jellemeznénk. Ez ugyanis futball volt a javából. De végre olyan felszabadult játékot kaptunk a csapatoktól, amely egyáltalán nem megszokott a hazai pályákon. A REAC és a Diósgyőr is bizonyította, lehet görcs nélkül űzni ezt a sportágat, sőt kell is. És ez még akkor is így van, ha tudjuk, nem volt különösebb tétje ennek a meccsnek, csupán a pályán lévők önbecsülése – igaz, ez már önmagában is jóval több a semminél.
   Pedig a Sopron kizárásával és a Tatabánya tetemes hátrányának betudhatóan a kiesés kérdése már réges-rég eldőlt. Ezért aztán meg is jegyeztük többször: nincs már, ami motiválja a tabella hátsó felében tanyázó együtteseket – hacsak az nem, hogy kiszolgálják a szurkolóikat. Mert bizony a népnek cirkusz kell és kenyér – hát most megkapták, tíz góllal nyakon öntve. Mégis akadt, aki nem kimondottan örült ennek.
   »Egyáltalán nem vagyunk elégedettek, hiszen végig a kezünkben volt a találkozó, és mégis kiengedtük onnan – mondta a lefújás után Simon Attila, a DVTK kétgólos támadója, aki egy gólpasszt is adott. – Sajnálom, hogy így alakult, úgy tűnik, nemcsak elöl vagyunk mostanában gólképesek, hanem hátul is.«
   Hasonlóan vélekedett Dancs Roland, aki az elmúlt hetekben hullámzó teljesítményt nyújtott, és bár az Újpest ellen javított a játékán, a Diósgyőr ellen kétszer eredményes exsoproni játékos most tudta igazán megmutatni, mi van benne. »Fel kellett vállalnunk a totális támadójátékot, és ez sajnos a védekezésünk rovására ment. Igaz, egy csapat erősségét mutatja, ha öt gólt tud szerezni, ám ennyivel hazai pályán már illene megnyerni egy meccset.«
   Ami a hazaiak vezetőedzőjét, Aczél Zoltánt illeti, korábban volt egy felelőtlen kijelentése: azt mondta, ha alakulata ebben a szezonban végre tizenegyest rúghat, ő máris felajánlja a lemondását. Hát most a REAC hármat is rúghatott, igaz, ebből csupán kettő volt szabályos (az egyiket újrarúgatta a bíró). De mi lett a szakember fogadalmával?
   »Felszállok a buszra, és azonnal bejelentem a visszavonulásomat« – nevetett a szakvezető. Az arca persze gyorsan elkomorult, amikor a bekapott gólokról kérdeztük. Megvonta a vállát, és annyit mondott, ha semleges szurkoló lenne, akkor elégedetten csettintene, ám nem semleges és nem szurkoló. Mi viszont elégedetten csettinthetünk helyette is..."
   A szakmai elemzése már kevésbé volt lelkes, jutott a bírálatokból is. „Azt, hogy az öt gól ellenére is csak egy ponttal lett gazdagabb a REAC, elsősorban védelmének, azon belül is a két középső védője körülményes, gyámoltalan játékának »köszönhette«. Az érintettek hibái is kellettek ahhoz, hogy a tízgólos találkozó döntetlenre végződjék."
   Nézzük meg, mit tartalmazott a név szerinti értékelés: Cs. Gergőt „időnként játszi könnyedséggel csapták be a vendégtámadók", K. Vince pedig „gyakran maradt le az emberéről, és a lesre állításkor is rosszul helyezkedett".
   Ugyanakkor a borsodiaktól is a két kezdő középhátvéd kapta (harmadmagukkal) a legrosszabb kalkulust. Sebők Vilmos „volt, hogy látványosam bevetődve tisztázott, de néha a lelátóra is rúgta a labdát", míg Hegedűs Gyula „nem lehet büszke a produkciójára, középen is átjáróház volt a vendégvédelem". (Itt említjük meg, hogy H. Gyula nevű érintettje is van a bundaügynek.)
   Aczél Zoltán, amikor érdemben is nyilatkozott a mérkőzésről, ugyancsak kritizált: „Mi remek, látványos támadófutballt produkáltunk, rengeteg kihagyott helyzettel, míg ellenfelünk, ha jól emlékszem, hatszor lőtt kapura, abból öt gól lett, a végén pedig sikerült egy lövésükbe belevetődni. A támadójátékunk parádés volt, a védekezésünk viszont csődöt mondott – egykori védőként szégyellem is magam emiatt."
   
   De térjünk rá a játékvezetőre, akinek közben „nem volt könnyű dolga a mozgalmas mérkőzésen", viszont „több fordítottnak tűnő ítélete is akadt". Az NSO-tudósítás szerint pedig „többször is vitatható ítéletet hozott".
   Mavla Husszain al-Raejszi másodszor járt hazánkban („Csodálatos ország, csodálatos emberek" – szólt a kurta honértékelése), és élete első NB I-es fellépése előtt cseppet sem aggódott, széles mosolyát le sem lehetett radírozni az arcáról. A 35 esztendős bíró jól bírta aztán a tempót, és nem véletlenül: „A katari légierőnél vagyok erőnléti edző" – büszkélkedett.
   A játékvezető a tapasztalatszerzés apropóján töltött el nálunk több hetet, s hogy erre lehetősége adódott, azt a magyar és a katari játékvezetői bizottság közötti jó kapcsolatnak köszönhette. Évek óta hagyomány volt ugyanis, hogy néhány bajnokira kölcsönösen meghívják a másik ország játékvezetőit.
   „Ez volt a hetedik meccsem Magyarországon, és még sohasem akadt gondom az itteni játékosokkal" – mondta Mavla Husszain, amikor kollégánk rákérdezett, hogy nem zavarták-e a lelátóról érkező és a futballistáktól kapott – számára érthetetlen – zrikák.
   A REAC–DVTK meccsen a nézők – bizonyítva, hogy mégiscsak szorult beléjük némi magyaros vendégszeretet – spóroltak a „hülye vagy!" rigmusokkal, ám néhány, hideg sörtől barázdált torokból előtört a nem dicséretnek szánt „ennél még a Bede is jobb!" vélemény.
   A közel-keleti sportembernek nem volt egyszerű a feladata, hiszen Sopronban volt minden: meg nem adott tizenegyes, némi dulakodás, Aczél Zoltán lelátóra száműzése, és nem utolsósorban tíz gól, igazságos elosztásban.
   
   Még egy órával a lefújás után is alig fogta fel Mavla Husszain, mibe is csöppent. „Gyors volt a meccs, nagyon gyors, a csapatok ide-oda cikáztak" – hüledezett az 1973-as születésű bíró, de élénk mosolya jelezte: minden percét élvezte az NB I hatalmas iramának. A szidalmakat pedig nem értette...
   Tudomásunk szerint többé nem vezetett nálunk mérkőzést, legalábbis az élvonalban, de az internet szerint Ázsiában a következő esztendőben felnőtt kontinentális selejtezőn (negyedik asszisztensként), valamint U16-osok hasonló szintű válogatott összecsapásán (vezetőbíróként) is közreműködött.
   Noha bizonyos magyar bírókkal előfordult, hogy azért vitték őket messzi földre, hogy ott megbízóik érdeke szerint alakítsák ismeretlen csapatok erőpróbáinak kimenetelét, nyilvánvaló, hogy a katari vendégnek az égvilágon semmi köze nem volt ilyesmihez, pláne, hogy ismereteink szerint a hazai fogadási csalási ügybe nem is vontak be játékvezetőket a befolyásolás szándékával.
   Arról meg fogalmunk sincs, hogy Mavla Husszain egyáltalán megtudta-e bármikor, milyen egy huncut csapat felettébb szokatlan produkciójának volt aktív részese a magyar bajnokság egy sok visszássággal (és rendőrségi üggyel) terhes korszakában. Nem is ő szégyellte magát az eredmény kapcsán, hanem Aczél Zoltán – persze csak a védőinek működése miatt.

   
   http://www.nemzetisport.hu/sportnaptar/egzotikus-vendegbiro-reac-dvtk-5-5-2127565