† Horváth Ferenc (Söjtör 1874.09.26 - Budapest 1932.12.08)
0 nemzetközi kupa
0 hazai kupadöntő
7 elsőosztályú bajnoki
NB I (játékvezetőként)
6matches
| # | date |  |
 |
 |
match | |
|
|
|
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 6 | 1910.02.27. | Budapesti TC - UTE | 1 : 5 | ||||||
| 5 | 1907.05.12. | UTE - Fővárosi TC | 1 : 1 | ||||||
| 4 | 1902.03.02. | MUE - BSC | 5 : 0 | ||||||
| 3 | 1902.02.09. | BTC - MUE | 2 : 0 | ||||||
| 2 | 1901.11.30. | BSC - MUE | 2 : 4 | ||||||
| 1 | 1901.03.03. | BTC - Műegyetemi FC | 5 : 2 |
Horváth Ferenc magyar bajnoki mérkőzései:
I. osztály 1901
| # | date | round | match | substitutions | cards | goals | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1901.06.16 | 9 | BSC - Ferenczvárosi TC | 1 : 5 | |||
| 2 | 1901.10.06 | 11 | MUE - Ferenczvárosi TC | 3 : 2 | |||
| 3 | 1901.10.20 | 12 | Ferenczvárosi TC - BTC | 1 x gól | 3 : 5 | ||
| 4 | 1901.11.05 | 15 | Ferenczvárosi TC - BSC | 5 : 4 |
4 mérkőzés
1 x 
I. osztály 1902
| # | date | round | match | substitutions | cards | goals | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 5 | 1902.02.11 | 3 | Ferenczvárosi TC - 33 FC | 3 : 3 | |||
| 6 | 1902.02.16 | 4 | BSC - Ferenczvárosi TC | 0 : 3 | |||
| 7 | 1902.02.23 | 5 | BTC - Ferenczvárosi TC | 5 : 1 |
3 mérkőzés
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Sporthirlap, 1932. december
1874-1932
Soha szomorúbban, meztelenebbé nem tárul fel előttünk a sivár jelen minden kietlensége, mint mikor a legendás múlt egy-egy nagy harcosát, kiemelkedő vezérét kísérjük utolsó útjára. A temető útján, a tél csendességében tegnap is fájdalmas érzéseket fakasztott bennünk minden gondolat, amikor Horváth Ferencet, az FTC dicsőségének egyik megalapítóját, a Magyar Labdarúgó Szövetség egyik életrehívóját, a magyar futballnak talán legszilárdabb jellemű, sportszellemű bajnokát kísértük a nyílt sírgödörhöz.
A római katolikus egyház szertartása szerint szentelte be a koporsót a pap Azt a koporsót, amelyben az 58 évet élt Horváth Ferenc búcsúzott a földi élettől. A koporsót elárasztották koszorúkkal, melyek között a család, rokonok, más hozzátartozók megemlékezésén kívül az MLSz és az FTC koszorúja hirdette, hogy a magyar labdarúgás is gyászol. Az FTC táborát népes csoport képviselte s annak élén lépett a sírhoz Mailinger Béla elnök, hogy búcsút vegyen az egyesület nagy halottjától.
Mailinger Béla Horváth Ferencben, az emberben a sziklaszilárd becsületességet, a sportemberben a példaadó sportszellemet, jellemszilárdságot, az egyesületi vezérben az FTC nagyságának egyik legkiválóbb munkáját méltatta. Abból a sorból való, amelyből elsőnek Springer Ferenc dr. dőlt ki, hogy őt Malaky János, később Gschwindt Ernő, Malaky Mihály kövesse a zöld-fehérek legnagyobb hatású alkotói közül a szomorú úton az elmúlás felé. S amit az FTC elnöke a sportemberről elmondott, azt a sok jó tulajdonságot, jellembeli erőt hangoztatta a droguista ipartestület szónoka arról a Horváth Ferencről, aki a testület nagyságát megalapozta, munkásságával azt felvirágoztatta. A pályatársak, a fővárosi tisztviselők — nyugalmazott fővárosi számtanácsos volt Horváth Ferenc — már nem emlékeztek meg róla, körükből régen kivált. S nem volt szava az MLSz-nek sem a búcsúzásnál, mert a szövetség a szombati tanácsülésén emlékezett meg egykori megalapítójáról, a futball egyik legkitűnőbb harcosáról.
Horváth Ferencnél senki sem volt híresebb annak idején a magyar futballban. Nemcsak azért, mert már gyerekkorában elvesztett félkarja miatt is feltűnt a pályákon a „félkarú” Horváth, de azért is, mert játéka kitűnő, felfogása, sportszeretete és munkakészsége pedig tökéletesebb volt, mint bárki másé. A lelke, szíve, gondolkozásmódja nem volt csonka! Már abban a csapatban részt-vett, mint játékos, amely az FTC színeinek legelső képviselője volt. A Malakyakkal együtt fejlesztette hirtelen komollyá az 1899-ben alakult zöld-fehér csapatot s az egyesületen belül a szakosztály egyik naggyá tevője lett. Munkásságának nem volt elegendő tere az egyesületen belül, hanem az egész sportág irányításában, vezetésében, megalapozásában is munkát vállalt. Egyike volt azoknak, akik az MLSz megalapítását sürgették s mikor Kárpáti Bélával az alakuló közgyűlést 1901-ben egybehívta, az őt titkárává választotta. A következő, 1902. esztendőben már főtitkára a szövetségnek s mint ilyen természetesen az oroszlánrészét végzi annak a munkának, ami az új szövetségben a tisztikarra zúdult.
Kitűnő szakértelme, helyes felfogása arra ösztönözte, hogy a futball szervezeti megalapozottságát kiépítse. Ezért kezdeményezte a bíróvizsgáló bizottság felállítását, amelynek Gillemot, Speidl, Pobuda, Harsády és Kárpáti mellett tagja is volt. S amíg szervező erejét, széles látókörét a szövetségi életben érvényesítette, addig az FTC-n belül is vezérlő fáklya volt a futballcsapat felvirágoztatása terén szaktudása, mindig úri, fair felfogása, roppant lelkesedése, jellemszilárdsága. Ezekből a fényes jellembeli tulajdonságokból fakadt híre-neve, személyének, tekintélyének tisztelete. S ezeket a tulajdonságokat megtetézte az, hogy gondolatait mindig pompásan tudta kifejezni, mert nemcsak a maga korának egyik utolérhetetlen szakértője volt a futballsportban, hanem kitűnő előadókészséggel is meg volt áldva. Meggyőződését mindig bátran hirdette is és attól nem tántorította el semmi.
Igen sokszor hangoztatta, hogy nem a csapat sikere az első és mindenek felett álló cél, hanem a becsületes, tiszta sportműködés, a sportoló jellemszilárdsága. Ha az ő kristálytiszta sportfelfogásával került szembe valaki, akkor hajlandó volt annak játékáról minden gondolkozás nélkül lemondani. Sokszor elmesélte, hogy a már híres, nagytudású Schlosser Imrét is kihagyta a csapatból, amikor a legcsekélyebb mértékben okot adott arra.
Hosszú évekig komoly hatást gyakorolt ezzel a puritánsággal az FTC-re, de az egész magyar futballra is. Sportlapot is indított, abban is hirdette meggyőződését, majd 1914—16-ig az MLSz alelnöke is volt. Később azonban egyre jobban bántotta a futball szellemének átalakulása. Még inkább azok az események, amelyek az FTC-ben bekövetkeztek. 1922-ben, amikor egészen új irány, teljesen megváltozott viszonyok kerültek uralomra az FTC-ben, elvbarátaival, a régi idők megértő harcosaival, igyekezett ellenállani, majd mikor ez nem sikerült, teljesen félreállott. A szétválasztás után még működött a szövetségben, mint az amatőrzsűri elnöke, de az a világ, amely a futballban meghonosodott, többé nem az ő világa volt. A mérkőzéseknek haláláig szorgalmas látogatója volt, ugyan, azok nyomán felébredtek a régi idők szép emlékei benne, de többé nem állott már oda a futball munkásai, irányítói közé.
Évek óta kínozta gyomorrákja, mely halálának okozója lett, hogy kioltsa nemes lelkét s elvigye az élők sorából a magyar futball egyik legnemesebb harcosát, legideálisabb szerelmesét.
Horváth Ferenc rászolgált arra, hogy minden magyar futballista tiszteletben tartsa emlékezetét.
Nemzeti Sport, 1932. december 13.
A magyar futballsport őskorának egyik jeles harcosa távozott el az élők sorából: Horváth Ferenc meghalt. Akkor rúgta már Magyarországon a futballabdát, amikor nálunk még jóformán nem is ismerték a labdarúgósportot. Hamarosan magára vonta a figyelmet. Nemcsak mint játékos, hanem mint szövetségi ember is. Ott volt az MLSz alapításánál s mint főtitkár hosszú éveken át vette ki részét a szövetségi munkából, de ugyanakkor mint az FTC egyik vezetője az egyesületi életben is jelentős szerepet játszott. Most 53 éves korában elhunyt. Fia, Horváth Szabolcs — aki saját költségén ment ki a Los Angelesi olimpiára, mégpedig úgy, hogy New Yorktól Los Angelesig autón tette meg az utat — a sors szeszélye folytán éppen most, édesapja halála előtt egy nappal érkezett haza. Horváth Ferencet, a magyar futballsport halottját ma temetik. . A temetése délelőtt 11 órakor a rákoskeresztúri temetőben lesz. A temetésen képviselteti magát az MLSz, amely koszorút helyez a sírra. De ott lesz a temetésen az FTC is, amelynek nevében Mailinger Béla elnök méltatja majd Horváth Ferenc érdemeit.
Nemzeti Sport, 1932. december 11.
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-YSYX-WWG?i=312&cc=1743180&cat=407056
Söjtörön született 1874 szeptember 25-én.
http://www.tempofradi.hu/horvath_1_ferenc_1901/
1901-ben és 1902-ben kb. tucatnyi mérkőzésen lehetett játékosként az FTC tagja.
Ahogy Malaky Mihálynak, úgy neki sem játékos-pályafutása a meghatározó az FTC illetve a magyar labdarúgás történetében.
“Horváth Ferencnél senki sem volt híresebb a századfordulón a magyar futballban. Nemcsak azért, mert már gyerekkorában elvesztett fél-karja miatt ig feltűnt a pályákon a félkarú Horváth, de azért is, mert játéka kitűnő, felfogása, sportszeretete és munkakészsége pedig tökéletesebb volt, mint bárki másé. (…) Már abban a csapatban résztvett mint játékos, amely az FTC színeinek legelső képviselője volt. A Malakyakkal fejlesztette hirtelen komollyá az 1899-ben alakult zöld-fehér csapatot, s az egyesületen belül a szakosztály egyik naggyátevője lett. Egyike volt azoknak, akik az MLSZ megalapítását sürgették, s mikor Kárpáti Bélával az alakuló közgyűlést 1901-ben egybehívta, az őt titkárává választotta. A következő évben már főtitkára az MLSZ-nek! Kitűnő szakértelme, helyes felfogása arra ösztönözte, hogy a futball szervezeti megalapozottságát kiépítse. Ezért kezdeményezte a bíróvizsgáló bizottság felállítását. S amíg szervező erejét, széles látókörét a szövetségi életben érvényesítette, addig az FTC-ben is vezérlő fáklya volt a futballcsapat felvirágoztatása terén. Ezekből a fényes jellembeli tulajdonságokból fakadt híre-neve, személyének, tekintélyének tisztelete. S ezeket a tulajdonságokat megtetézte az, hogy gondolatait mindig pompásan tudta kifejezni, mert nemcsak a maga korának egyik utolérhetetlen szakértője volt a futballsportban, hanem kitűnő előadókészséggel is meg volt áldva. Igen sokszor hangoztatta, hogy nem a csapat sikere az első és mindenek felett álló cél, hanem a becsületes tiszta sportműködés, a sportoló jellemszilárdsága. Hosszú évekig komoly hatást gyakorolt ezzel a puritánsággal az FTC-re, és az egész magyar futballra is. Sportlapot is indított abban is hirdette meggyőződését. 1914—1916-ig az MLSZ alelnöke is volt. Később azonban egyre jobban bántotta a futball szellemének átalakulása. Egy ideig harcolt felfogásaiért, azután lassan félreállt.” – emlékezik róla a Nemzeti Sport.
http://www.tempofradi.hu/horvath-i-ferenc
Forrás:
https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D4ZQ-GJT?mode=g&i=178&wc=92QX-SPN%3A40678301%2C57613001%2C1077286402%3Fcc%3D1452460&cc=1452460
és Nemzeti Sport 1932. december 10.