comments

1. 
   Longinus

   # 3

   2022.07.18, 06:10

   Havasi Lajos 1982-ben a Dunaújvárosi Kohász újonnan igazolt játékosaként.Dunaújvárosi mezben fejjel próbálja a kaput veszélyeztetni. Képek forrása: jakd.hu
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2022.02.23, 09:40

   Néhány napja ünnepelte a 65. születésnapját, most pedig jött a megdöbbentő hír: tragikus hirtelenséggel elhunyt Havasi Lajos.
   A futball iránti szeretete egész életén át elkísérte. Játszott a PMSC-ben, amelynek színeiben 1977 őszén bemutatkozhatott az NB I-ben – előtte tagja volt az NB II-es bajnokcsapatnak is.
   
   Később megfordult a Komlóban, Mohácson, Dunaújvárosban, valamint a legmagasabb osztályban játszott a Videotonban és Kaposváron.
   
   Jó csatár volt, érezte a kaput: ötvenen túl is a pályán volt, a megye II-ben még ekkor is gólkirály lett.
   Nyugodj békében!

   
   2022.02.10
   https://www.facebook.com/pmscofe/posts/1267547920397889
    
3. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2017.02.09, 15:12

   Minden egy pécsi, Szabadság utcai zárt udvarban, egy dühöngőben kezdődött.
   
   Aztán jöhetett a nagyobb tér, az igazi játék. Amiből azért az élvonalban juthatott volna neki több is. De az alsóbb osztályokban elért sikerek, meg egy kellően hosszú pályafutás nyújtott némi kárpótlást a csatárnak. Aki túl az ötvenen, még gólkirály volt a megyei II. osztályban.
   Erre monda a főszereplő, hogy hozzá romlott a magyar színvonal, az idő múltával.
   - Tisztelem Garami Józsefet azért, amit elért - dicsérte meg egykori mesterét Havasi Lajos. - De az biztos, velem nem kivételezett, inkább ütött-vágott, ahol ért. Emlékszem, gyermekként több nyarat Dunaszekcsőn töltöttem, mert a szüleim elváltak. Oda „csaptak" ki a szünidő idejére, ami remek kalandnak számított. Ezért nem járhattam edzésre, amiről nem tehettem.
   Amikor visszatértem Pécsre, az első tréning előtt, szinte nekifutásból rúgott a hátsómba egy nevelő szándékút Józsi bácsi, a társak előtt. Később sem bánt velem kesztyűs kézzel. Az volt számomra évek múlva elégtétel, amikor a vetélytársak színeiben, az NB I-ben gólt szereztem a pécsi piros-feketék ellen.
   
   - Talán pont a szigor miatt, a PMSC-ben bemutatkozhatott az NB I-ben, méghozzá 1977 őszén.
   - Ne feledjük, előtte az NB II-es bajnokcsapatnak is tagja voltam, ha nem is számítottam alapembernek. Aztán megfordultam a Videotonban, meg Kaposvárott is, a legmagasabb osztályban. De többször üldözött a balszerencse. Egyszer, még Székesfehérvárott jött egy új vezetőedző. Azt mondta, Lajos, ha veled kapunk ki, akkor megbukok, ha Szabó Józseffel (a későbbi gólkirállyal - a szerk.), akkor azt inkább elnézi nekem a közönség, meg a vezetőség.
   
   - Ennek okán aztán el is jött onnan.
   - Ami életem legnagyobb hibája volt. Eltiltottak szerződésszegés miatt. Hamarosan érkezett Kovács Ferenc, akivel a piros-kékek megkezdték a nagy menetelést az UEFA-kupa döntőjéig. Ha türelmesebb lettem volna, akkor talán részese lehettem volna annak a sorozatnak. Mert ott még a cserepadon ülni is megtiszteltetésnek számított, ráadásul anyagilag sem volt ráfizetés.
   - Így viszont megismerhette a mohácsi létet, meg az NB II-t.
   - Kifejezetten szerettem a Duna partján az életet, a focit. A pénz pontosan érkezett, nem lehetett panaszunk. Érdekesség, hogy együtt rúgtam a bőrt Dárdai Lajossal, Pali bátyjával. Nagyon tisztességes, jó szellemű, szorgalmas sportember volt. De nem ő cifrázta a dolgokat, hanem mi. Neki a zongora cipelése jutott. Mégis, a legtöbb prémium neki jutott. Nem tudtunk annyi gólt szerezni, hogy eléje kerüljünk a listán. Ennyi év távlatából ezt cseppet sem sértődötten mondom, inkább tele nosztalgiával. Főleg, ha a 4-5 ezer drukker, a hangulat ötlik fel bennem.

   
   http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/sport/a-szenvedely-neve-foci-amibol-evtizedek-ota-keptelen-kigyogyulni-havasi-lajos