comments

1. 
   admin fgymat

   # 2

   2018.08.30, 11:00

   Dugovics Tituszként ünnepelték,
   Szentesi Károly hetvenéves
   
   Az 1947-48. évi labdarúgó-bajnokság utolsó fordulójában rendezett Csepel-Ferencváros mérkőzés előtt így festett a tabella élcsoportja: 1. Csepel 50 pont, 2. Ferencváros 50, 3. Vasas 49.
   Óriási volt az aranymeccs iránti érdeklődés. A mérkőzés előtti héten gőzerővel dolgoztak a csepeli stadion nézőterének bővítésén, a vasvázas póttribünök, és a korzóülések megépítése után az eredetileg 15 000 férőhelyes stadionban 35 000 néző szorongott.
   Az izgalmakban bővelkedő mérkőzés 3. percében Deák és Kocsis góljaival már 2-0-ra vezetett a Fradi. Az előnyt fél óra elteltével - Marosvári és Fenyvesi II révén - a Csepel kiegyenlítette, majd Szentesi még az első félidőben 3-2-es vezetést szerzett a hazai csapatnak.
   A szünetben a csepeli öltözőben ápolni kellett Szentesit, aki válltörést szenvedett. A súlyosan sérült játékost nem akarták visszaengedni a pályára, ám, mivel abban az időben sérülés miatt sem lehetett cserélni, a szélső rögzített, leragasztott vállal tovább játszott.
   Az egyenlítés csak fél óra múlva sikerült - Deák 11-esével. A büntető miatt méltatlankodó Rédeit Kamarás játékvezető kiállította. Pattanásig feszült légkörben folytatódott a meccs. Két csepeli, Nagy II és Kónya egy felugrás után összefejelt, mindkettőt vérző fejjel kellett letámogatni a pályáról. Később az „összedrótozott" vállal, a fájdalomtól szédelgő Szentesi összeakaszkodott Lakattal - a játékvezető mindkettőjüket kiállította. Hét csepeli maradt a pályán tíz ferencvárosival szemben! Mindenki a zöld-fehérek gólját várta, mégis a vörös mezes csepeliek rohamoztak és Pintérnek sikerült a Henniről kipattanó labdát a hálóba kotornia
   4—3! A gól után Nagy II és Kónya - turbánnal - visszatért, így a kilenc
   csepeli már meg tudta tartani az előnyt.
   A meccs után nem csak Pintért, a bajnokságot jelentő gól szerzőjét ünnepelték a csepeli öltözőben, hanem Szentesit is, aki törött vállal - Dugovics Tituszként - „magával rántotta" Lakatot, a zöld-fehérek egyik legjobbját. E cselekedetével nagyban hozzájárult, a győzelemhez, a bajnokság megnyeréséhez.
   A most 70 éves Szentesi Károly így emlékszik vissza egykori „hőstettére":
   - A szorítókötés ellenére egyre jobban fájt a törött vállam, szinte mozgásképtelenné váltam. Ekkor villant át az agyamon, hogy most már csak akkor lehetek hasznára a csapatnak, ha kiállíttatom magam, mégpedig egy ferencvárosival együtt. A jó formában lévő és igen lelkes Lakatot néztem ki magamnak. Elkezdtem „cukkolni", mire ő begerjedt és megütött. Én meg vissza. Mindkettőnket kiállított a bíró.
   Szentesi több, mint kétszáz mérkőzést játszott a Csepelben, kitűnő, válogatott hátvédek ellen. Tőle telát nem hiábavaló megkérdezni azt:
   ugyan ki ellen volt a legnehezebb futballozni?
   - Szegény Lantos Miska, az Aranycsapat balhátvédje mellett szinte lehetetlen volt elmenni. Fifikás volt és kitűnően helyezkedett. Kellemetlen ellenfél volt még a szentlőrinci Kapcsos. Annak viszont örültem, hogy a kőkemény Kónya Pepi ellen nem kellett játszanom, ő ugyanis a mi hátvédünk volt...
   Szentesi mesélt az edzőiről is, akik közül Jávort, Kalmárt és - Lakatot dicsérte.
   - Ezerkilencszázötvenháromban Szekeresssel, Nagy II-vel és Fenyvesi Il-vel átigazoltunk az akkoriban NB I-es terveket szövögető Vörös Meteorba. Már akkor ott volt a Újpestből Horváth Karcsi, a Törekvésből Tagányi Buci, a Honvédből Budai I és még több, az élvonalból igazolt játékos. A négy csoportos NB II-ben meg is nyertük a bajnokságot, de sajnos elbuktunk az osztályozókon. Ekkor, ötvennégyben került a Vörös Meteorhoz, az edzői pályafutását kezdő Lakat Károly. Az egykori „összekoccanásunkat" már elfelejtettük, volt NB
   I-es játékosokként lelkesen dolgoztunk a keze alatt. Sok új elemet tanultunk tőle. Sajnos a feljutás abban az évben sem sikerült, ezért visszajöttem Csepelre. Még ötvenhatban is szerepeltem pár mérkőzésen, harmincévesen fejeztem be a játékot.
   Csakúgy, mint a többi csepeli labdarúgó, Szentesi is a csepeli gyárban dolgozott és csak a heti három edzésnapon kapott két óra időkedvezményt. Negyvenhat évi munka- viszony után művezetőként ment nyugdíjba. Most is abban a kertes házban él családjával, melyet az 1948. évi bajnokság megnyeréséért - csapattársaihoz hasonlóan - az egyesülettől kapott. Az egykori kitűnő játékos egyébként vezetőségi tag a régi csepeli sportolók baráti körében és a legtöbb hazai mérkőzésen a lelátón szurkol a maiaknak.
   Juhász Károly

   
   Nemzeti Sport
   1996.12.16.
    
2. 
   Longinus

   # 1

   2016.09.21, 09:18 (szerk.: 2016.09.21, 11:37)

   Szentesi Károly a Csepel csapatában 136 NB I-es mérkőzésen 25 gólt szerzett. Egyszeres magyar bajnok.
   Kép: ftcbk