comments

1. 
   admin fgymat

   # 1

   2018.04.05, 18:37

   És Csák Attila is...
   
   Csák - eredeti nevén Obercsák - Attilát szintén kiváló futballistaként tartották számon a sportszerető salgótarjániak. Joggal. Kimondottan alacsony termetű, azonban felettébb fürge mozgású és ördöngősen cselező jobbszélső volt, erőssége a Salgótarjáni BTC-nek.
   1945 őszén mutatkozott be a tarjáni bányász együttesben, ezt követően kihagyhatatlan volt a csapatból. 1949 elején furcsa eset történt meg vele, szóbeszédre és találgatásokra alkalmat adó.
   A Csepel elleni bajnoki találkozóra készültek, a tarjáni csapat kijelölt jobbszélsője nem volt más, mint Csák Attila. Ő azonban egészen furcsa módon valamilyen ürüggyel, két nap
   szabadságot kért és kapott.
   Soha többé nem tért vissza csapatához és soha többé nem tért vissza Salgótarjánba sem. Elterjedt a hír, hogy megszökött, hogy külföldre távozott, s ez a lényeget tekintve igaz is volt.
   Érdekes módon a közvélemény bizonyos fokú megértéssel fogadta Csák Attila nem mindennapi cselekedetét. Neki megbocsátották, hogy elhagyta hazáját, városát, klubcsapatát. Úgy ítélték meg az emberek, hogy ha itthon marad, származása miatt meggyűlik a baja az egyre keményedő politikával, a hatóságokkal.
   Csák Attila ugyanis előkelő és gazdag családból származott. Bár apja ekkor már „csak” vállalkozó volt Salgótarjánban, ő maga pedig tanult műszaki ember.
   Csák Attila sorsát mindenki Szabó Elemér sorsával és tragédiájával kötötte össze. Pedig Csák Attila nem Szabó Elemérrel hagyta el Magyarországot, bár bizonyosra vehető, hogy egymás külföldre való távozási szándékáról kölcsönösen tudtak. Külön-külön indultak, de nem nagy időkülönbséggel.
   Jugoszlávia területén újra találkoztak, először a táborban, ahol mindkettőjüket fogva tartották, majd a halálban.
   *
   Mindez 1949-ben történt. Ma jeltelen sírban nyugszik valahol Olaszország közelében a két volt kiváló salgótarjáni labdarúgó. Annak az országnak a közelében, ahová annyira vágytak, de ahová soha nem juthattak el.
   __________________BOZÓ GYULA

   
   Nógrád Megyei Hírlap
   2001-12-29