† Göröcs János (Gánt 1939.05.08 - Budapest 2020.02.23)
játékos
edző
1960-ban a Magyar Válogatottban
© fortepan.hu/Kotász Antal
Amikor felköltöztünk Újpestre a Ganz Hajógyár meccseire jártam ki, ott volt a pályája a mai Duna Plaza helyén. A szünetben mindig mezítláb rúgtunk kapura a többi gyerekkel. Egyszer odajött hozzám egy pasas, és megkérdezte, nem volna-e kedvem a Jutagyár csapatában focizni. Volt. Leigazoltak, de eleinte csak feketén játszhattam, mert tízéves voltam, és tizenegy év volt az alsó korhatár. Amúgy nem volt egy kutyaütő csapat a Juta, Szusza is ott kezdett a harmincas évek elején. Aztán két évvel később átcsábítottak a Vasas Izzóba. Nem akartak felvenni tanoncnak, a nyolcadikat ugyanis nem tudtam befejezni, mert fizikából kétszer is megbuktatott Párkány tanár úr. Aztán a futballnak köszönhetően mégiscsak ipari tanuló lehettem. Egyébként később befejeztem az általánost, sőt a rendőrtiszti főiskolát is elvégeztem, de ez csak zárójeles megjegyzés. Szóval az Izzóban egy Konkoly nevű ember keze alatt is dolgoztam, aki másodállásban az Újpest intézője volt. Egy szép napon megkérdezte, mi szólnék ahhoz, ha hívna a Dózsa. Elakadt a szavam. Persze hogy repültem - utóbb tudtam meg, hogy a Vasas is keresett, személyesen Hegyi Gyula elnök, de egy órát késett. Így aztán tizenöt évig ott is maradtam a Megyeri úton.1
Újpesti Dózsa, 1957-1972
1958 tavaszán játszhattam először az Újpesti Dózsa színeiben, a Népstadionban, ahol mindjárt vezető gólt szereztem. A végén viszont a Salgótarján örülhetett, mert 3-1-re ők nyertek. Sok, szép emlékem van, például amikor a Népstadionban 3-2-re vertük a Honvédot, ott két gólt rúgtam. Vagy az Ajax kiverését említeném a VVk-ból, amikor a Népstadionban a 3-1-es győzelemhez szintén két góllal járultam hozzá.2
...
A Válogatottban tizenkilenc évesen mutatkoztam be Lengyelország ellen idegenben, 3-1-re győztünk, huszonhárom éves koromra negyvenszeres válogatott voltam. A chilei világbajnokság után Sándor Csikar kikerült a csapatból, és Baróti belőlem akart jobbszélsőt faragni. Belőlem, jobbszélsőt! Attól kezdve alig-alig kerültem be a válogatottba.1
Tatabányai Bányász, 1972-1974
1970-ben, amikor már Hoffer József volt a szövetségi kapitány, súlyos sérülést szenvedtem az osztrák-magyaron. De nem is ez volt a baj, hanem, hogy félrekezeltek. Bevittek a belügy kórházába, ott a sebész megfogta a térdemet, és három másodperces tapogatás után kimondta a szentenciát: porc. Még aznap délután megoperált, de elszúrta, többé már nem volt olyan a lábam, mint azelőtt. Az idény végén Dániel Ernő, a Dózsa elnöke behívatott, azt mondta, vissza kell vonulnom, a XIII. kerületi kapitányságon fogok dolgozni. Nekem ehhez nem volt kedvem, bár őrnagyi rendfokozatban voltam. Szerencsére Lakat Karcsi bácsi megkeresett Tatabányáról, és én örömmel odaszerződtem. Egy idényt játszottam, és még egy évig kaptam a fizetést, nagyon rendesek voltak velem. Viszont 1972-ben majdnem én lettem az első legális magyar légiós. Az Austria Wientől volt ajánlatom, már minden el volt rendezve, de Bíró Mihály, az OTSH elnöke azt mondta, nem lenne biztosított a jövőm akkor, ha majd visszatértem Bécsből. Így aztán lefújták az egészet.1
forrás
Készült az
1 - http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20110531-interju-gorocs-janossal-az-ujpest-legendajaval.html
2 - ?, Jocha Károly
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20110531-interju-gorocs-janossal-az-ujpest-legendajaval.html
2 - ?, Jocha Károly
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
foto: Press Association Photos, via: https://www.ebay.com/itm/VERY-RARE-1966-WORLD-CUP-JANOS-GOROCS-HUNGARY-PRE-TOURNAMENT-PRESS-PIC/274705263245
Jó hogy ismertelek, néhányszor találkoztunk.
Az egyik legjobb játékos voltál az Újpest történetében, ott a Top 10-ben, ami hatalmas dolog egy ilyen nagy múltú klubnál.
Hajrá Lilák, Mindörökké Újpest.
Titi, nyugodjál békében!
Még az is rá volt írva a labdára, hogy hova kell rúgni...
Isten Veled, Titi!
A másik dolog az, hogy azért ebben a cikkben is (meg egy tavaly nyáriban is róla) benne van elég szépen a magyar foci már akkori érdekes dolga is. Mondjuk, akkoriban legalább tudtak mellé focizni és voltak eredmények.
Ugye ez a "Tizenkilenc esztendősen lett válogatott, alapembere volt Baróti Lajos kapitánynak, egészen addig, amíg nemet nem mondott arra, hogy jobbszélsőként futballozzon. Aztán mégis nagyvonalúan rábólintott, hogy Baróti Újpesten legyen edző"
Tavaly nyáron meg:
"Balogh Sándornak megköszönték a munkáját, így üres lett a kispad. Hogy a klubvezetőség kikérte Göröcs Titi véleményét az utódlásról, természetes, ám ezúttal a körülmények enyhén szólva is rendhagyók voltak. Történt, hogy kevéssel az év vége előtt csöngettek Titi lakásának ajtaján, s jött a szakosztályvezető és a helyettese (nem mellesleg ezredes és alezredes), egy üveg pálinkával a kezükben jelezték a baráti szándékot, ám a mondandójuk komoly volt. „Titikém, szinte el sem merjük mondani, hogy miért jöttünk. Szóval, az a nagy helyzet, hogy Baróti bejelentkezett nálunk edzőnek. Az lesz, amit maga mond” – idézi föl a vezérkari belépőt Lakat T. Károly Titi című könyvében.
A lendületbe jövő Göröcs Titire több védőnek kellett figyelnie
Hősünk feltehetően köpni-nyelni nem tudott. Nem azért, mert megkérdezték, az (ön)jelölt miatt. Mert itt volt az esély, hogy bosszút álljon a jobb szélre kényszerítésért és a világbajnoki mellőzésért. Elég lett volna, ha csak megrázza a fejét. „Csak egy percig töprengtem, aztán azt mondtam, hadd jöjjön!” – mesélte. Amikor felvetették, hogy ez aztán nagyvonalúság a javából, csodálkozott: „Remek edző volt, tudtam, hogy hasznára válik a csapatnak.”"
Szóval azért "vicces" dolgok ezek így utólag azért...
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2749415
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2749381
Milyen üstökösként tűnt fel! Mégis milyen nehezen ismerték el!
Mennyit dicsőítették! És mennyit szidták!
Indolkoltan. Mert szemkápráztató, sőt, olykor mulatságosan szellemes játékát sűrűn követte olyan, amelyen nagyítóval kellett keresni, hol is van az a Titi? No, de az eleinte gyakori eltűnések ebben a bajnokságban egyre ritkábbak lettek, a szellemes cselek, gyors előretörések, Zsengellér-féle trükkök és Hidegkuti-féle fölényes labdavezetések, siklószerű átcikázások pedig egyre gyakoribbak.
Gánti bányamunkás család gyermekeként apró kölyök korában került Pestre, Angyalföldre. Minden mozdulata elárulta, hogy - rongylabdán nevelkedett a "Cigány" (kreol bőre, fekete haja, egy kicsit groteszk arcvonásai miatt ezt a nevet előbb kapta, mint a Titit). Kritikusai két hiányosságot vetettek szemére az év folyamán: játéka nem elég kiegyensúlyozott és lövőbiztonsága nem megfelelő. De igaz is, hogy minden hibája, rapszodikus teljesítménye ellenére egyetlen játékos sem szerzett annyi örömöt a szurkolóknak ebben a bajnokságban, mint ő.
S az a három gól, amit az MTK-nak rúgott! Egyet, amelyben ezer ötlet, szellemesség, de mindenekfölött találékonyság csillogott, amikor talppal pofozta be a labdát az ellenfél kapujába olyan zavaros helyzetben, tumultusban, amelyben más azt sem tudta "merre van a gyár és merre a temető". Azután bevágott hét méterről kapásból egy labdát, szintén nem mindennapi rafinériával. Végül lőtt egy gólt 25 méterről, cseles labdát küldve, hogy az pontosan a vetődő Gelei előtt megpattanva ugrott át a tehetetlenné vált kapuson. Sőt! Benne volt a Halápi gólját előkészítő akcióban, végül pedig Patakinak is ő tálalta a labdát: jobb szélen "felsiklott", süvítve küldte be a szögletzászló közeléből úgy, hogy Pataki - ügyesen előrevetődve - éppen befejelhette.
Nemcsak ezért az öt gólért, hanem egész évi teljesítményéért - amellyel Szusza, a csapatkapitány, a "világ legjobb játékosa" vállveregetését is kiérdemelte - kapta az év játékosa címet.
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
http://www.ebay.co.uk/itm/JANOS-GOROCS-1966-HUNGARY-MEGA-RARE-DUTCH-MONTY-GUM-WORLD-CUP-1966-MUNDIAL-/141826561570
forrás:
http://hajralilak.hu/news/isten-eltesse-gorocs-janos
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig