Illés Béla
2004.07.24 Illés Béla újra az MTK-ban futballozik
– "Isten hozott újra itthon, Béla!" – olvashatták a futballrajongók szombat délután az MTK honlapján…
– Pénteken még én sem gondoltam volna, hogy visszatérek a Hungária körútra – mondta a tavasszal a Lombard FC Haladásban futballozó, eddig 485 élvonalbeli meccsén 201 gólt szerző Illés Béla, aki tegnaptól ismét az MTK-t erősíti, merthogy ő a nagy költözködés közepette nem ment el Pápára.– Az elmúlt napokban többen is hívtak telefonon, korábbi MTK-s csapattársak és szurkolók, mi lenne, ha itt folytatnám a pályafutásomat. Tudom, nem is olyan régen arról beszélgettünk, hogy a visszavonulásomat fontolgatom, de ahogy akkor is mondtam, nyitva hagytam egy kiskaput. Nos, mivel az MTK-nál valóban otthon érezhetem magam, egyértelmű volt a visszatérésem. Ha az MTK nem vár tárt karokkal, bizonyosan abbahagytam volna a labdarúgást. Ehhez képest a jövő héttől már Garami József csapatával készülök. Váratlan fordulat, de egyben izgalmas is a számomra.
– Miért nem ment Pápára? Megvolt rá a lehetősége.
– Semmi sem köt ahhoz a városhoz. Az MTK-ban töltött évek meghatározóak voltak az életemben, és nagyon örülök, hogy végül így oldódott meg a helyzetem.
– Fiatal csapatot építenek a Hungária körúton. Nem bántani akarom, de… Már elmúlt harminchat éves.
– Futballozni azért még nem felejtettem el, és ha a jelenlétemmel, rutinommal, tanácsaimmal képes leszek segíteni az újjáformálódó, és valóban fiatalokra épített MTK-nak, akkor már megérte visszatérnem.
– Ha nehezen is, de elképzelhető, hogy nem fér majd be a kezdőbe.
– Az sem lenne baj. Szívesen játszom akár egyetlen percet is majd a mérkőzéseken, a lényeg, hogy a csapattal legyek, és ha szükség van rám, akkor segítsek. Az MTK-ban most csakugyan fiatal és rutintalan labdarúgók is szerepelnek, azonban remélem, hogy példaképe lehetek majd ezeknek a játékosoknak. Segíteni jöttem ide. Ha úgy tetszik, ez lesz az én küldetésem. Meglátja, jó kis csapat lesz az MTK.
– Ez a szerződés már nem a pénzről szól?
– A legkevésbé sem. A pénz engem már nem motivál, főként nem az MTK esetében.
– A Lombard FC tartozik önnek: csak nem mond le a jussáról? Egyátalán mekkora összegről van szó?
– Ezt nem szeretném elárulni, de várom, hogy megkapjam a béremet. Bíró Péter megígérte, hogy július harmincegyedikéig kifizetik a tartozást, és bízom abban, hogy betartja a szavát.
– Mit gondol a Szombathelyen történtekről?
– Nem könnyű erről beszélnem, hiszen az, aki ismer, tudja rólam, hogy mit jelent nekem a város és a Haladás. Rettenetesen sajnálom a szombathelyi szurkolókat és a játékosokat, ám egyelőre csak remélni tudom, hogy szeretett klubom hamarosan kilábal a bajból, és újra az élvonalban szerepel. A történtek ellenére nem bántam meg, hogy a télen a Haladáshoz szerződtem, mert noha rengeteg keserűség és csalódás ért, ám jól éreztem ott magam. Pedig… Nem ment úgy a játék, ahogy az tőlem elvárható lett volna, de az emberek mégis szerettek, ezért továbbra is sok kedves emlék köt Szombathelyhez. Csak a futballal akartam foglalkozni, habár az adott körülmények között ez volt e legnehezebb feladat. Egy biztos: a város nem ezt a sorsot érdemelte volna…
– Miért nem maradt a Haladásban? Úgy tűnik, a csapat a Pápa jogán elindulhat az NB I B-ben, és segíthetett volna a feljutásban.
– Tudja, a futballban – és általában az életben is – a bizonytalanság a legrosszabb, márpedig Szombathelyen pontosan ez a helyzet. Ilyesmit soha többé nem szeretnék átélni. Bőven elég volt az elmúlt fél év, az MTK-nál ellenben megvan az a stabilitás, amely mellett csak a labdarúgásra kell összpontosítanom.
– Mit szóltak a Hungária körúton, amikor egyszercsak megjelent a csapat szombati edzőmeccsén?
– Mindenki örült a felbukkanásomnak, és családtagként, szeretettel fogadtak. A szurkolóknak, játékosoknak, vezetőknek, de még a portás néninek is volt pár kedves szava, és így éreztették, hogy az MTK-nál továbbra is otthon érezhetem magam. Most már érti, miért írták azt a csapat honlapjára: Isten hozott újra itthon, Béla…?
– Pénteken még én sem gondoltam volna, hogy visszatérek a Hungária körútra – mondta a tavasszal a Lombard FC Haladásban futballozó, eddig 485 élvonalbeli meccsén 201 gólt szerző Illés Béla, aki tegnaptól ismét az MTK-t erősíti, merthogy ő a nagy költözködés közepette nem ment el Pápára.– Az elmúlt napokban többen is hívtak telefonon, korábbi MTK-s csapattársak és szurkolók, mi lenne, ha itt folytatnám a pályafutásomat. Tudom, nem is olyan régen arról beszélgettünk, hogy a visszavonulásomat fontolgatom, de ahogy akkor is mondtam, nyitva hagytam egy kiskaput. Nos, mivel az MTK-nál valóban otthon érezhetem magam, egyértelmű volt a visszatérésem. Ha az MTK nem vár tárt karokkal, bizonyosan abbahagytam volna a labdarúgást. Ehhez képest a jövő héttől már Garami József csapatával készülök. Váratlan fordulat, de egyben izgalmas is a számomra.
– Miért nem ment Pápára? Megvolt rá a lehetősége.
– Semmi sem köt ahhoz a városhoz. Az MTK-ban töltött évek meghatározóak voltak az életemben, és nagyon örülök, hogy végül így oldódott meg a helyzetem.
– Fiatal csapatot építenek a Hungária körúton. Nem bántani akarom, de… Már elmúlt harminchat éves.
– Futballozni azért még nem felejtettem el, és ha a jelenlétemmel, rutinommal, tanácsaimmal képes leszek segíteni az újjáformálódó, és valóban fiatalokra épített MTK-nak, akkor már megérte visszatérnem.
– Ha nehezen is, de elképzelhető, hogy nem fér majd be a kezdőbe.
– Az sem lenne baj. Szívesen játszom akár egyetlen percet is majd a mérkőzéseken, a lényeg, hogy a csapattal legyek, és ha szükség van rám, akkor segítsek. Az MTK-ban most csakugyan fiatal és rutintalan labdarúgók is szerepelnek, azonban remélem, hogy példaképe lehetek majd ezeknek a játékosoknak. Segíteni jöttem ide. Ha úgy tetszik, ez lesz az én küldetésem. Meglátja, jó kis csapat lesz az MTK.
– Ez a szerződés már nem a pénzről szól?
– A legkevésbé sem. A pénz engem már nem motivál, főként nem az MTK esetében.
– A Lombard FC tartozik önnek: csak nem mond le a jussáról? Egyátalán mekkora összegről van szó?
– Ezt nem szeretném elárulni, de várom, hogy megkapjam a béremet. Bíró Péter megígérte, hogy július harmincegyedikéig kifizetik a tartozást, és bízom abban, hogy betartja a szavát.
– Mit gondol a Szombathelyen történtekről?
– Nem könnyű erről beszélnem, hiszen az, aki ismer, tudja rólam, hogy mit jelent nekem a város és a Haladás. Rettenetesen sajnálom a szombathelyi szurkolókat és a játékosokat, ám egyelőre csak remélni tudom, hogy szeretett klubom hamarosan kilábal a bajból, és újra az élvonalban szerepel. A történtek ellenére nem bántam meg, hogy a télen a Haladáshoz szerződtem, mert noha rengeteg keserűség és csalódás ért, ám jól éreztem ott magam. Pedig… Nem ment úgy a játék, ahogy az tőlem elvárható lett volna, de az emberek mégis szerettek, ezért továbbra is sok kedves emlék köt Szombathelyhez. Csak a futballal akartam foglalkozni, habár az adott körülmények között ez volt e legnehezebb feladat. Egy biztos: a város nem ezt a sorsot érdemelte volna…
– Miért nem maradt a Haladásban? Úgy tűnik, a csapat a Pápa jogán elindulhat az NB I B-ben, és segíthetett volna a feljutásban.
– Tudja, a futballban – és általában az életben is – a bizonytalanság a legrosszabb, márpedig Szombathelyen pontosan ez a helyzet. Ilyesmit soha többé nem szeretnék átélni. Bőven elég volt az elmúlt fél év, az MTK-nál ellenben megvan az a stabilitás, amely mellett csak a labdarúgásra kell összpontosítanom.
– Mit szóltak a Hungária körúton, amikor egyszercsak megjelent a csapat szombati edzőmeccsén?
– Mindenki örült a felbukkanásomnak, és családtagként, szeretettel fogadtak. A szurkolóknak, játékosoknak, vezetőknek, de még a portás néninek is volt pár kedves szava, és így éreztették, hogy az MTK-nál továbbra is otthon érezhetem magam. Most már érti, miért írták azt a csapat honlapjára: Isten hozott újra itthon, Béla…?