† Kardos József (Nagybátony 1960.03.22 - 2022.07.28)
játékos
edző
Salgótarjáni TC, 1978
Szülővárosomból, Nagybátonyból igazoltam a Stécéhez, ahol olyan nagyságok játszottak, mint Répás, Básti, Kajdi vagy Szoó. Lakat Karcsi bácsi volt az edző, Szojka Feri bácsi a pályaedző. Megnyertük az NB II-es bajnokságot, és éppen csak betöltöttem a tizennyolcat, amikor megkeresett az Újpesti Dózsa. A Debrecen érdeklődött elég komolyan, igaz, csak másodosztályú volt a DVSC, és mentem is volna szívesen, annál is inkább, mert öt ifiválogatott játszott akkor a csapatban. A Debrecenből indult későbbi válogatott Sallai Sanyival a mai napig szoros baráti kapcsolatot ápolunk. Csak egy valami volt, ami elrettentett. Mégpedig az, amikor megkérdeztem, hol fogok lakni. Kivittek a debreceni pályaudvarra, és mondták, hogy a vasútállomáson, szinte a mozdonyok közvetlen szomszédságában lévő vasúti szálláson. Vendégszobában. Nos, megköszöntem a lehetőséget, és így kerültem a Megyeri útra, de meg kell mondjam, ha normális szállást kínálnak, akkor Debrecenbe igazoltam volna. Már csak azért is, mert féltem, hogy nem kerülök be Törőcsikék közé.1
Újpesti Dózsa, 1978-1987
Mivel Bíró Tóni Újpestről került kölcsönbe Tarjánba, s ontotta a gólokat, a Stécé érthetően ragaszkodott hozzá. Velem meg úgy voltak, hogy nem vagyok még kiforrott játékos, nekik egyelőre a gólerős Bíró többet ér a frissen felkerült csapatban, mint én. Így aztán Tóni maradt, én meg csomagoltam, irány a Megyeri út. Más kérdés, hogy nem bántam meg, így jártam jól, így lettem válogatott. S bár fölösleges rajta spekulálni, de egyáltalán nem biztos, hogy Tarjánban is az lettem volna.
Csodálatos társakkal futballozhattam együtt. Mégis, remélem, nem sértek meg senkit, azt gondolom, s nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy a Megyeri úton nem találtunk hazára. Több mint kétszáz meccset játszottam a Dózsa színeiben, mégis hamar elfelejtettek. Mintha soha nem jártam volna a Megyeri úton.
A Válogatottban való első mérkőzésemen Ausztriában játszottunk barátságos mérkőzést 1980. október 8-án a Práterban. Kikaptunk 3-1-re, de nekem azért felejthetetlen az a meccs. Utána még harminckét alkalommal játszhattam a válogatottban. Fájó emlék, hogy Mészöly 1982-ben úgy határozott, a Békéscsabán játszó Kerekes Attilát viszi ki az én posztomon a spanyolországi világbajnokságra. Mit mondjak, mellbe vágott.1
Csodálatos társakkal futballozhattam együtt. Mégis, remélem, nem sértek meg senkit, azt gondolom, s nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy a Megyeri úton nem találtunk hazára. Több mint kétszáz meccset játszottam a Dózsa színeiben, mégis hamar elfelejtettek. Mintha soha nem jártam volna a Megyeri úton.
A Válogatottban való első mérkőzésemen Ausztriában játszottunk barátságos mérkőzést 1980. október 8-án a Práterban. Kikaptunk 3-1-re, de nekem azért felejthetetlen az a meccs. Utána még harminckét alkalommal játszhattam a válogatottban. Fájó emlék, hogy Mészöly 1982-ben úgy határozott, a Békéscsabán játszó Kerekes Attilát viszi ki az én posztomon a spanyolországi világbajnokságra. Mit mondjak, mellbe vágott.1
'84-ben az ETO volt a legjobb akkor Magyarországon, s a Verebes-mágia engem is megbabonázott, és szerettem volna a Mágussal dolgozni. Aztán az is közrejátszott volna a klubváltásban, hogy elég rossz volt a viszonyom Temesvári Miklóssal, a Dózsa edzőjével.
Mentem én, ’84 nyarán másfél hónapot együtt is edzettem a csapattal, készültem a bajnoki rajtra, még a környékbeli falvak kocsmáiban rendezett közönségtalálkozókon is megjelentem. De egy nappal a szezonkezdés előtt a BM-ből jöttek értem Pestről teherautóval, azt mondták, mennem kell vissza Újpestre, és kiköltöztettek a győri lakásból. A történethez tartozik, hogy lejárt a szerződésem a Dózsánál, ám akkor még nem olyan világ volt, még Nyugaton sem, hogy oda igazolok, ahova akarok, a volt klubom pénzt kérhetett értem, vagy akár igényt is tarthatott rám. Ez utóbbi történt.
Azért a Belügyminisztérium csapatában sem volt rossz futballozni, például nyolcvanötben lakást kaptam a Kaszásdűlőn, és soron kívül autót. A telefonra sem kellett várni. Kisebb ügyeket is el lehetett intézni, így például gyorshajtásról sosem jött csekk. Ja, és még az elején az, hogy nem voltam katona, pontosabban havonta csak egyszer be kellett menni, lepecsételtetni a papíromat. Sok pénzt nem lehetett keresni nálunk, vidéken több volt, de azért nem volt rossz dolgunk. És rossz csapatunk sem, csak épp bajnokságot nem tudtunk nyerni.2
Mentem én, ’84 nyarán másfél hónapot együtt is edzettem a csapattal, készültem a bajnoki rajtra, még a környékbeli falvak kocsmáiban rendezett közönségtalálkozókon is megjelentem. De egy nappal a szezonkezdés előtt a BM-ből jöttek értem Pestről teherautóval, azt mondták, mennem kell vissza Újpestre, és kiköltöztettek a győri lakásból. A történethez tartozik, hogy lejárt a szerződésem a Dózsánál, ám akkor még nem olyan világ volt, még Nyugaton sem, hogy oda igazolok, ahova akarok, a volt klubom pénzt kérhetett értem, vagy akár igényt is tarthatott rám. Ez utóbbi történt.
Azért a Belügyminisztérium csapatában sem volt rossz futballozni, például nyolcvanötben lakást kaptam a Kaszásdűlőn, és soron kívül autót. A telefonra sem kellett várni. Kisebb ügyeket is el lehetett intézni, így például gyorshajtásról sosem jött csekk. Ja, és még az elején az, hogy nem voltam katona, pontosabban havonta csak egyszer be kellett menni, lepecsételtetni a papíromat. Sok pénzt nem lehetett keresni nálunk, vidéken több volt, de azért nem volt rossz dolgunk. És rossz csapatunk sem, csak épp bajnokságot nem tudtunk nyerni.2
Most, visszanézve még inkább látom, hogy nem voltam profi. Nem mondom, talán jó játékos voltam, és a pályán mindig mindent megtettem a győzelemért, ám pályán kívül már nem voltam profi. Szívtam a cigit, zabáltam a süteményeket, nem úgy éltem, ahogyan egy igazi profihoz illik.1
Vasas SC, 1987-1989
...Apollon Kalamaria, 1989
Én Szalonikibe mentem az Apollon Kalamariához. Mindennek az ellenkezője volt, mint amit ígértek. Rossz körülmények között készültem, homokos pályán edzettünk, de sokkal több volt a pénz, mint itthon. Mégsem húztam egy évig sem. Aztán a Nagy Anti hívott Svájcba, Yverdonba, náluk is edzettem, de ma sem tudom, miért, egyszer csak gondoltam egyet, beültem a kocsiba, és hazajöttem. A Vácból mentem „nyugdíjba”.2
Dunakeszi VSE, 1989-1990
...Váci Izzó MTE, 1990
...
forrás
Készült az
1 - archivum.magyarhirlap.hu
2 - archivum.magyarhirlap.hu
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - archivum.magyarhirlap.hu
2 - archivum.magyarhirlap.hu
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Ezt hol írják a cikkben? Azt írják kórházban hunyt el, de azt nem, hogy melyik volt az a kórház.
https://magyarnemzet.hu/sport/2022/07/kiderult-dobbenetes-korulmenyek-kozott-hunyt-el-kardos-jozsef
Neve: Kardos József.
Született: 1960. Salgótarján.
Magassága: 185 centiméter.
Súlya: 80 kilogramm.
Foglalkozása: A 209. számú nagybátonyi szakmunkásképző intézet III. d osztályos tanulója.
Klubja: Nagybátonyi Bányász.
Edzője: Betes Gyula.
Posztja: beállós.
Ugyanolyan fiatal, mint annyi ezer és ezer az országban. Ugyanúgy szereti a zenét, a szórakozást, mint kortársai. De őt a természet még egy jó adag tehetséggel is megáldotta.
Horváth Mihály, az intézet testnevelő tanára mondta róla: „Kevés ilyen jó adottságú srác kergeti mostanság a labdát Kitűnő fizikai felépítésű, jó fejelőkészséggel rendelkezik. Gyorsaság tekintetében még sokat kell fejlődnie, de hát... Ideje van, rajta múlik milyen labdarúgó formálódik belőle."
Kardos József atlétikával kezdte, de a labdarúgás lett az igazi sportága.
Nagybátonyban 1974-ben mutatkozott be az ifjúsági csapatban. Középpályás poszton játszott eleinte, végül a beállós szerepkörben találta fel magát a legjobban. Feladata az ellenfél legveszélyesebb csatárának a kikapcsolása. Nem véletlenül, hiszen fejjel, lábbal egyaránt jól rombol. Dicséretére legyen mondva, még góllövésre is futja erejéből. Tavaly az ifiben 8-10 alkalommal talált a hálóba, legtöbbször szögletrúgást követően fejjel, vagy távoli lövéssel volt eredményes. Egyébként az országos ifjúsági bajnokság Miskolci csoportjában, a múlt évben kivívott hatodik helyezés az ő jó játékának, góljainak is köszönhető.
Kardos József már két éve, hogy tagja a megyei ifjúsági válogatottnak. Egy évvel ezelőtt a nyolcaddöntőig jutottak el a nógrádi fiúk, s a nagybátonyi labdarúgó akkor sem okozott csalódást. Az SBTC egyik labdarúgója, Taskó András mellett Kardos is meghívást kapott az országos ifjúsági válogatott keretbe.
Az edzőmérkőzéseken nagyon igyekezett. A válogatott szakvezetője Rákosi Gyula elégedett volt, de a gyorsaság növelésére felhívta a figyelmét.
A keret a jövő évi UEFA-tornára készül. Mi is lehetne egy fiatal labdarúgó számára a legközelebbi cél? Bekerülni, gyökeret verni az ifjúsági válogatottban. Erre edzésmunkája, sportszerű életmódja következtében minden reménye megvan.
Kardos József öt alkalommal már a nagybátonyiak első csapatában is helyet kapott a beállós, illetve középpályás szerepkörben. Legjobban a Papp J. SE ellen játszott. Mindenesetre hozzá kell edződnie az NB III légköréhez.
A labdarúgás mellett kedvenc időtöltése a horgászás, s szórakozás az intézet ifjúsági klubjában. Mostanában azonban kevesebb idő jut erre, mert készül a lakatos szakmunkás-vizsgára. Szeretne ezen az akadályon is sikerrel túljutni.
Életében ezek után új fejezet kezdődik, de a pályán még sok nehéz 90 perc vár rá. A csatárok nem szeretik a védők megkülönböztetett figyelmét. Minduntalan igyekeznek a nagybátonyi beállós életét megkeseríteni. Mindig kínálkozik azonban alkalmas pillanat a közbelépésre...
És Kardos József kihasználja ezeket a pillanatokat. Egy-egy határozott figyelmet érdemlő szereplése bizonyíték erre.
(Adorján László)
Nógrád, 1977. június 22.
A Nagybátonyi Bányász 1977-ben búcsúzott az NB III-tól, az őszi szezonban Kardos József a megyei I. osztályban szerepelt csapatával, innen került Salgótarjánba.
...
Örvendetes, hogy a városi sportkör megalakulása kapcsán a labdarúgószakosztály a 20 meglevő mellé négy új státuszt kapott. Így a keret tagja lett az ifjúsági válogatott Kardos József, akit leigazoltak a Nagybátonyi Bányászból.
...
Nógrád, 1978. február 5.
Isten nyugosztalja!!!!!
Nyugodj békében..
Vele még Csank is alkudozni kényszerült Vácott.
Józsi, itt nincs több cigi.
-Akkor én már mentem is.
Jó, de akkor legalább úgy, hogy a többiek ne lássák. Nekik tilos.
-Rendben. De úgyis tudják, hogy szívom
Nagy kár, nem volt meg öreg.
Részvétem a családjának. :-(
https://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2905425
A Dózsával nagyon jó meccseket játszottak a Kek-ben (?), nem volt véletlen a Köln érdeklődése.
"Strack két góljával 1-1 az állás"
Fekete Laci csuka fejese óriási volt!
Utána az Aberdeen ellen is kevésen múlt a tovább jutás.
Kívánom, találja meg a boldogságot és legyen még sok kerek évfordulója!
https://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9018138&token=b527fe329ba5ee12e76bc5936f8f6f6d
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2755243
http://www.ebay.co.uk/itm/Jozsef-Kardos-Hungary-WC-86-/192240885317
http://www.olympiacos-sa.eoldal.hu/cikkek/edzok/edzok.html