Távozik klubunktól Vadócz Krisztián, miután a Budapest Honvéd FC és játékos közös megegyezéssel szerződést bontott egymással, így véget ért a 42-szeres válogatott középpályás harmadik Honvédos korszaka.
„Így alakult ez a történet – kezdte Vadócz Krisztián. – Kun Gábor ügyvezető igazgatóval már nyáron is abban maradtunk, hogy fél év után átbeszéljük, mi a helyzet, ami meg is történt decemberben, és végül úgy döntöttünk, hogy ez a közös időszak most fél évig tartott. Ha visszatekintek, működhetett volna még jobban ez a félszezon, szereztünk ugyan pontokat, jó arányban nyertük meg a meccseket, a játékban azért van hiányérzetem. Hogy megbántam-e, hogy nyáron a Honvédot választottam? Nem, sosem bánok meg semmit.”
A 34 esztendős, Kispesten nevelkedő középpályás az ősz során 11 bajnoki és 3 kupamérkőzésen lépett pályára, 1 gól és 3 gólpassz fűződik a nevéhez, de erre már meg is jegyezné, nem ez a fontos, hanem az, hogy hány pontot szerzett a csapat. Nos, eszerint hat győzelem, három döntetlen és két vereség a mérleg, no meg három megnyert párharc a kupában.
„Számomra tényleg a pontok gyűjtése az elsődleges, mivel több győzelmet arattunk velem, mint ahányszor nem nyertünk, így kabalának is jó vagyok – jegyezte meg Vadócz Krisztián. – S bár valóban gyűjtöttük a pontokat, örüljünk is annak, hogy ennyi pontunk van, de ez még messze nem elég, lehet eső, lehet hó ebből a helyzetből.”
Természetesen mindenki – Vadócz Krisztián és mi is – abban bízik, hogy jól alakulnak a dolgaink tavasszal, ezt viszont már csak a távolból tudja majd szemlélni az ősz során az 50. kispesti bajnokiját is lejátszó középpályás, aki biztosan ellátogat Kispestre, sőt hozzátette, az edzések előtti, a konditeremben zajló labdás játék is hiányzik majd neki, s bár távozik, nem jelenti azt, hogy ne követné majd figyelemmel a Honvédot, vagy esetleg ne látnánk majd újra Kispesten.

„Lehetett volna nagyobb hatásom a dolgomra, biztos az én hibám is, hogy ez nem sikerült, de most kikerül a fék csapatból – tette hozzá egy mosoly kíséretében Vadócz Krisztián, akinek a személyében egy játékost veszítettünk, viszont nyertünk egy szurkolót. S vajon látjuk még Honvéd-mezben? – Régebben, amikor pesszimistább hangulatban voltam, akkor erősebben húztam a nem felé, most már azt mondom, előfordulhat ez is. Sokan biztos azt hiszik, hogy minden bajom van, de ez nem igaz, nincs semmi baj, ez most így alakult. A meccsek be lesznek programozva, figyelem majd a csapatot, követem a híreket. Ha visszatekintek az elmúlt fél évre, kiemelném, hogy remek volt a szurkolás, nagyon örültem, hogy kiálltunk különböző, társadalmilag fontos ügyek mellett, tetszettek az iskolalátogatások, ahogyan az is remek, hogy minden edzésen voltak fiatalok a felnőttcsapatnál, el nem tudom mondani, mekkora dolog ez. Nagyon jók a körülmények, szinte fel se tűnt, hogy milyen jók a pályák, az biztos, hogy a régi Honvédba kevesebben akartak játszani, a klub most abba az irányba tart, amelyet a rangja alapján megérdemel.”
Vadócz Krisztiánnak köszönjük, amit a Honvédért tett, további pályafutásához sok sikert kívánunk!