comments

1. 
   admin fgymat

   # 1

   2019.05.26, 19:55

   A diáksport vonzásában
   Vass Ottó tanár úr 60 éve
   
   Vannak emberek, akik egészen fiatalon eljegyzik magukat a sporttal, aztán nemcsak művelik, hanem oktatásának fortélyait elsajátítva, egész életüket a sportpálya mellett töltik. Ilyen Vass Ottó is, aki 39 esztendeje tanít testnevelést, ebből az utóbbi huszonötöt a pécsi Belvárosi Általános Iskolában. A 60. életévét betöltött, félig— meddig már nyugdíjas pedagógussal a medence partján találkoztunk, ahol épp úszóedzést tartott.
   Az ötvenes évek elején egy nagykanizsai fiatalember komoly dilemma elé került: az atlétikát vagy a labdarúgást válassza? Mivel dönteni nem tudott, ezután mind a kettőt művelte. Délelőtt a tízpróba-edzésen vett részt, délután pedig a futballpályán volt, többnyire a kapuban. Több ifjúsági atlétikai csúcs fűződött már a nevéhez, amikor 1953-ban a pécsi Pedagógiai Főiskolára került. Itt tovább javultak eredményei, 1955-ben (igaz, edzésen) 200 cm-t ugrott magasba, ami akkor kiemelkedő eredmény volt. Az országos főiskolás bajnokságon tízpróbában 3. helyezést szerzett úgy, hogy mellette a Pécsi Dózsában futballozott.
   A legendás, válogatottságig is eljutott pécsi kapus, Danka Imre tartaléka volt, ma is büszke arra, hogy húszegynéhány alkalommal sikerült kiszorítania őt a csapatból. Sportpályafutását 1972-ben fejezte be, azóta a másik nagy szerelem, a tanítás tölti be az életét.
   - Tanár úr, nem bánta meg, hogy annyi mindent csinált egyszerre és nem egy sportágra koncentrált? Akkor talán belefért volna pályafutásába valami egész nagy eredmény.
   -Saját képességeim határát józanul belátva rájöttem - kezdte Vass Ottó -, hogy a nagy győzők ritka képessége nincs meg bennem. Nekem az olimpián a Himnuszt sohasem fogják eljátszani. A kérdésre tehát határozott nem a válaszom.
   - Ezek után szinte természetes módon körvonalazódott meg bennem új életcélom, mármint az, hogy minél több gyereket ismertessek meg a mozgás örömével. Számomra ez ugyanakkora boldogságot okoz, mint
   másnak esetleg a nagy bajnokok felnevelése. Az úszásoktatásban például az a célom, hogy biztonságra szoktassam a nebulókat. Nem a stopper ellen megy a harc, hanem azért, hogy nyáron a szülő ne rettegve engedje el csemetéjét egy vízparti táborozásra. Kellenek a bajnokok is, de nincs szívszorítóbb dolog egy vízi balesetnél, ahol gyermek az áldozat.
   - Annak idején a diáksportot választottam, és sosem bántam meg ezt a lépésemet. Örömömet lelem benne, megtaláltam az alkotás fantáziáját. Általános iskolásokat megtanítani egy három emeletes gúlára, számomra ez is szakmai kihívás. Ha tanítványaim hozzám hozzák el a gyerekeiket úszásoktatásra, ez a bizalom és a szeretet félreérthetetlen jele. Ha volt csapatom futballmérkőzése diáksport rendezvénnyel ütközik, én az utóbbit választom. Sok időm ment el rá, de megérte.
   - A biztos családi háttérnek sokat köszönhetek, feleségem mindig megértőén tűrte szenvedélyemet. Persze az évek nem múltak el nyomtalanul felettem sem. Néha itt fáj, ott szúr, de nem engedem, hogy ez környezetemre átragadjon, legyen csak az én ügyem. Kifelé pedig megpróbálom' változatlanul sugározni a megszokott vidámságot és életerőt.
   -Sok aktív, boldog nyugdíjas évet, Tanár úr!
   Pucz Péter

   
   Új Dunántúli Napló
   1994.03.15