Valamennyi osztályra az MLSz 12 csapatos létszámot állapított meg, és a „Hadimérkőzés”-nek elnevezett, - ismét osztályokra tagozódó – küzdelemsorozatot ennek megfelelően írta ki.
Az I. osztály tagja maradt a tavaszi ligabajnokság 1-10. helyezettje. A további két helyért nyolc csapat kieséses rendszerben, minősítő mérkőzéseken küzdött meg. Ebben részt vehetett az I. Liga utolsó négy helyezettje, a II. Liga első két helyezettje, valamint szerzett jogok alapján az ismét játékra jelentkező UTE és az ETC.

Minősítő mérkőzések

1. forduló:
Kispesti Atlétikai Club – Erzsébetfalvi Torna Club 3:1
Vas- és Fémmunkások Sport Clubja – MÁV Gépgyári SK 2:1
Újpesti Torna Egylet – Budapesti Egyetemi Athlétikai Club 5:0
Terézvárosi Torna Club – Óbudai Torna Egylet 1:0

2. forduló:
Kispesti Atlétikai Club – Vas- és Fémmunkások Sport Club 1:0
Újpesti Torna Egylet – Terézvárosi Torna Club 10:1

Így a KAC és az UTE csatlakozhatott az elsőosztályú együttesekhez, míg a vesztesek a II. osztályba kerültek.

A tavaszi ligabajnokság első két helyezettje már a harmadik fordulóban összetalálkozott a Hungária úton. A kék-fehérek 3:1-re győzték le régi riválisukat, és miután a következő mérkőzésen az FTC a Törekvéssel szemben is alulmaradt, hamar eldőlt az első hely kérdése. Ez a második vereség egyébként a ferencvárosiak ezüstérmébe került. Meglepően jól szerepeltek a helyüket a legjobbak között csak minősítő mérkőzéseken kiharcoló KAC és UTE. Kiesés-feljutás ezúttal egyik osztályban sem volt – a következő idény sajátos küzdelemsorozata miatt.
Még két, említésre méltó esemény történt ezen az őszön. Az egyik pontot tett egy hosszú óvási folyamat végére, míg a másik évekre felborította a szövetségen belül már-már megszilárdulni látszó békét. Közel kétéves vizsgálódások, tárgyalások, döntések és fellebbezések után a belügyminiszter megsemmisítette az MLSz tanácsi határozatát az 1913. október 9-én lejátszott KAOE – TTC mérkőzéssel kapcsolatban, és a KAOE csapatát hirdette ki győztesnek. Ezzel a TTC-nek az első osztályban való szereplési joga a háborús évek utáni első békebajnokságban átszállt a Műegyetemi Athlétikai és Football Clubra, mint a II. osztály akkori győztesére.
A másik esemény Schlosser Imrének, a kor legkiválóbb magyar labdarúgójának az MTK-ba történő átigazolási kérelme volt. A sokszoros válogatott csatár ezen döntése nemcsak az érintett két csapat között mélyítette el az ellentéteket, de közvetve a szövetség többi egyesületei között is. Az átigazolással az egyébként is legjobb magyar csapat oly mértékben erősödött meg, hogy további tíz évre megtartotta trónját.