hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 9

   2020.08.31, 09:49

   Címer:
   
   https://www.facebook.com/BalmazujvarosiFootballClub/photos/a.305699776713154/443156699634127/
    
2. 
   Longinus

   # 8

   2016.11.23, 20:29

   Kép: Retro foci képek Facebook
    
3. 
   admin pancso

   # 7

   2015.09.21, 15:50

   Vereséget ünnepeltek negyven év után
   
   Az egykori Lenin TSZ SE tipikus példája annak, amikor nem a jobb csapat kerül ki győztesen a párharcból.
   
   Ami a nagyoknak egykor a labdarúgó Magyar Köztársasági Kupa volt, az a „kicsiknek” a Szabad Föld Kupa. A vidék népszerű országos családi hetilapjáról elnevezett versenysorozat eredeti nevén éppen négy évtizedet élt meg. Ez alatt megyénkből három csapat jutott el a döntőig, közülük a három NB II.-es csapatot is búcsúztató és csak az MTK-val szemben kapituláló Sáránd Speditőr 1993-ban a Kalocsa ellenében meg is nyerte (Igaz akkor már oda-visszavágós alapon dőlt el a kupa sorsa).
   
   Elsőként, 1973-ban a Hajdúböszörményi Mg. Gépjavító volt finalista, és a Népstadionban a Vasas–Honvéd (4–3) MNK mérkőzés előtt lejátszott találkozón 8–3-ra kapott ki a Barcsi SC-től.
   
   Mindössze két évet kellett várni, hogy újabb hajdú-bihari döntősért szoríthassunk május elsején a Szabad Föld Kupa fináléjában.
   
   Rég volt…
   
   Négy évtized múltán gyűltek össze a balmazújvárosi sporttelepen az egykori Lenin TSE csapatának játékosai, akik ki tudja mi okból, de csak idén először gondoltak arra, hogy egy kis múltidézéssel emlékezzenek arra a számukra felejthetetlen napra. A szeptember elején megtartott összejövetelen aztán kiderült, jóllehet 1975. május elseje szinte valamennyiüknek a focista pályafutása csúcsát jelenti, főleg azért, mert akkor egyszer léphettek a Népstadion gyepére, ám az emlékezetük talán pont az eddig elmaradt találkozók miatt alaposan kihagy.
   
   Az eseményt Oláh János javaslatára megszervező Jónás Géza ugyan igyekezett mindent összeszedni arról a napról, ám ő akkor még csak 17 éves volt, így a főszerepet mások játszották, bár számára meg az emlékezetes, hogy a Soltvadkert ellen 5–4-re elvesztett mérkőzés szünetében idősebb Knézy Jenőnek nyilatkozhatott a televízióban.
   
   Beérett a csapatépítés
   
   Végül a jelenlévők emléktöredékeiből, és a világhálón található információkból csak kirajzolódott a balmazújvárosi sikertörténet, amelyet sajnos annak idején lapunk is rendkívül kurtán – két mondatban – intézett el igaz az MNK döntő (Újpest – Haladás 3–2) sem kapott nagyobb terjedelmet, valószínűleg az ünnepi sportdömping és a véges újságírói kapacitás miatt. Négy évtized múltán ezt a mulasztást is pótolja visszaemlékező cikkünk.
   
   Ahhoz, hogy az újvárosi foci ebbe a magasságba emelkedjen, kellett a helyi Lenin TSZ elnöke, Németh István is, aki mindig igyekezett megerősíteni hol a megyei bajnokságban, hol az NB III.-ban szereplő csapatot. Így volt ez 1971-ben is, akkor került Újvárosra a DVSC-től Urbán István, valamint Tiszafüredről Végh József (egy próbaidős kitérőt ő is tett a vasutas csapathoz) és Oláh János. A következő években is érkeztek máshonnan játékosok a helyiekhez, így lassan összeállt az a gárda, amely 1975-ben újra feljutott az NB III.-ba. S abban a bajnoki szezonban jutott el a Szabad Föld Kupa döntőjébe is.
   
   A Vasassal is megmérkőztek
   
   A csapat menetelése az azonos osztályú Sárrétudvari és Hajdúszoboszló, valamint az NB III.-as Hajdúböszörmény kiverésével kezdődött, amivel az újvárosiak az országos táblára jutottak, ahol a 32 között a Vasast kapták ellenfélnek. Az angyalföldiek két évvel korábban MNK győztesek voltak és a február 16-i újvárosi mérkőzésre is több válogatottal – Mészáros Ferenc, Várady Béla, Izsó Ignác – érkeztek. Természetesen az addig menetelő kiscsapatnak nem lehettek vérmes reményei a bajnokság végén az NB I.-ben hatodik helyen végző fővárosiak ellen, de a 0–3 nagyon is tisztességes eredménynek nevezhető. Ráadásul a Sporttér úti pályára kilátogató 3500 ember jelenti azóta is az újvárosi nézőcsúcsot.
   
   A Vasas meccset követően az újvárosiak számára már csak egy cél maradt, a Fejér megyei Velence legyőzésével bejutni a Szabad Föld Kupa döntőjébe.
   
   Velence itt, Velence ott…
   
   A Szabó Sándor edző vezette csapat ezt a feladatot is teljesítette, miután a hazai találkozóján elért 1–1-t követően 3–1-re nyert idegenben a megye II.-es gárda ellen, melyet egyébként hat győztes mérkőzése után csak az NB I.-ben akkor éppen 4. helyen álló ZTE tudott megállítani egy 2–0-ás sikerrel. Ez is mutatja, milyen jó kis csapat kiverésével vívta ki a fináléba jutást a Balmazújváros.
   
   További hajdú-bihari érdekesség a Velencével kapcsolatban, hogy 2008-ban a DVSC-Teva – Kispest MK döntő (2–1) visszavágója (A Bozsik stadionban a Loki nyert 7–0-ra) előtt már döntőt játszott az Oláh Gábor utcai stadionban, ahol a Szabad Föld Kupa utódjában, a Sport TV Kupában 11-esekkel alulmaradt a Cigánddal szemben. A Fejér megyeiek aztán 2013-ban a Bozsik stadionban vigasztalódhattak, amikor a Lokinak a Győri ETO felett aratott győzelmével végződött MK-döntő előtt 1–0-ra verték a Martonvásárt, immár a Sport M Kupáért. De ugorjunk vissza 1975-be, a Szabad Föld Kupához.
   
   Bénította őket a tét
   
   Az egykori játékosok kivétel nélkül úgy emlékeznek, hogy rettentően idegesek voltak, ez alól talán csak Végh József kivétel, neki akkor az ellenfél egyik leggólerősebb emberét kellett őriznie, s mivel azon meccsen nem talált be a hajdúságiak hálójába, úgy gondolja, a feladatát jól megoldotta. Nem így a kapus Szabó István, aki amúgy is izgulós fajta volt, ami a Népstadionban még inkább kijött rajta, s ezt a tudósítók is megörökítették.
   
   A ritka napot a TSZ elnöke a szurkolóknak is emlékezetessé szerette volna tenni, ezért különvonat vitte a fővárosba őket a csapattal együtt. A játékosok szerint ez is inkább nyomasztóan hatott rájuk, bár nagyon örültek annak a mintegy 1200 újvárosi nézőnek, akik előtt hazafelé viszont nagyon szégyellték magukat az elvesztett döntő után. A Népstadionban lejátszott két mérkőzésre egyébként az akkori tudósítások szerint 3–4 ezer ember volt mindössze kíváncsi, de a kiscsapatok szurkolói kitettek magukért. Az újvárosiakat még az Admóczky Béla vezette fúvószenekar is elkísérte, s a rekortánon körbe menetelve adtak műsort.
   
   Ilyen körítés után a szeles, csípős időben a gyepre a Szabó I. – Úri, Lupó, Ferenczi, Sutyák – Juhász, Végh – Hegedűs, Monori, Urbán, Oláh összetételben kifutó hajdúságiak jobb kezdésről nem is álmodhattak volna, mint az Szabad Föld egykori tudósításából kiderül:
   
   „Még jóformán be sem melegedtek a csapatok, amikor Urbán a balmazújvárosiaknak szerzett előnyt, 0:1. Ezután a soltvadkertiek vették át a játék irányítását, s ugyan némi kapussegédlettel – Szabó a lába között engedte be Dobszai lövését –, de kiegyenlítettek, 1:1. A szél támogatását élvező vadkertiek az egyenlítésen fellelkesedve, Sörös két ügyes találatával 1:3-ra elhúztak.
   
   A második félidőre alaposan megváltozott a játék képe. Élesedett a csata, a szél immár a balmazújvárosiakat támogatta, mégis Fábián szerzett gólt az 51. percben, 1:4-re alakítva az eredményt. Ezután viszont előbb Hegedűs szépített (2:4), majd egy kezezés után Urbán büntetőből tette szorossá az eredményt (3:4). Következett egy menetrend szerinti kapushiba és Mogyorósi ötre növelte a már-már eltemetett soltvadkertiek góljainak számát. Dobi találata a szoros eredményhez volt elég, ám a Szabad Föld Kupát 5:4 arányú győzelmével a Soltvadkerti TE hódította el.”
   
   Otthon hagyott igazolás
   
   Az alacsonyabb osztályokban amúgy jó kapusnak számító Szabó István lámpalázassága mellett közrejátszott a döntő elvesztésében, hogy a csapat legjobbjának számító, és a katonaságtól kikért Tar László ugyan ott volt a Népstadionban, de nem vitték el az igazolását. Az utolsó pillanatokban így is lett volna sansz az egyenlítésre, mert a Dobi mellett szintén cserekeként beálló Tóth Gábor óriási ziccert puskázott el, s ha akkor fejjel eléri a labdát, a semlegesek szerint is jobb újvárosiak a hosszabbításban akár felül is kerekedhettek volna vetélytársukon. Ezt a lehetőséget elszalasztották, de abban az évben bajnoki címmel vigasztalódtak, ami egyben le is zárta azt a korszakukat.
   
   Később, köszönhetően az akkori játékosok, Oláh János, Urbán István és Pál János utánpótlás-nevelő munkájának, az újvárosiak a magasabb osztályokban is vitézkedtek, de ezt Népstadionbeli döntőt is a klub történetének aranylapjain tartják számon.
   
   Égerházi Péter

   
   forrás: http://www.naplo.hu/sport/2015/09/20/vereseget-unnepeltek-negyven-ev-utan.naplo
    
4. 
   admin NNS

   # 6

   2013.03.04, 06:25

   Két zászlón is 1926 van feltüntetve, mi történt akkor?
    
5. 
   admin pancso

   # 5

   2012.07.08, 15:24 (szerk.: 2017.12.26, 14:13)

   
    
6. 
   Ailton

   # 4

   2011.07.09, 19:39

   Elvileg beleolvadt a Bőcs Sport a Balmazújváros FC-be, és így NBII-es a Balmazújváros.
    
7. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2011.05.04, 09:50 (szerk.: 2011.05.04, 09:52)

   
   forrás:
   Győr Béla - email
    
8. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2010.05.12, 10:14 (szerk.: 2018.01.21, 05:39)

   
   forrás:
   http://www.vatera.hu/gyujtemeny/zaszlok/balmazujvarosi_lenin_mgtsz_se_zaszlo_169965634.html
    
9. 
   Giovanni

   # 1

   2010.01.24, 15:46 (szerk.: 2010.01.24, 16:06)

   A csapat jogelődje Szabad Föld Kupa döntőt játszott 1975-ben.
   
   

   A Szabad Föld Kupa döntőjére az Újpest–Szombathelyi Haladás MNK-döntő előmérkőzéseként került sor. A hangulatot a két vidéki gárda, a Soltvadkert és a Balmazújváros hívei keltették a lelátón. Hideg szél csípte pirosra az arcokat, ez azonban nem zavarta a Szabad Föld Kupa résztvevőit, akik a következő összeállításban kezdték a mérkőzést:
   
   Soltvadkert: Mayer – Wolf, Kiss, Meskó, - Eiler, Fábián, - Dobszai, Sörös, Mogyorósi, Bozóky, Szávay. Edző: Zsikla Tamás. Cs.: Erdős, Csernák, Tóth, Galántai.
   
   Balmazújváros: Szabó – Úri, Lupó, Ferenczi, - Hegedűs, Dobi, - Monori, Urbán, Satyak, Oláh, Juhász. Edző: Szabó Sándor. Cs.: Végh, Csibi, Jónás, Tóth.

   
   
   http://www.videkize.hu/csaladotthon/eletstilus/a_szabad_fold_kupa_tortenete_2.