hozzászólások

1. 
   kissla

   # 1

   2016.11.01, 12:27 (szerk.: 2016.11.01, 17:43)

   A Népsport 1945. április 24-i számában közölt hír jelzi, hogy az MKP által szervezett MADISz-sportkörök mellé a Szociáldemokrata Párt is létrehozta saját sportegyesület-hálózatát. A fővárosban a legismertebb Barátság-klub az egykori NB I-es Gammából alakult Budai Barátság lett, de az egyes fővárosi kerületek is létrehozták saját Barátság-sportkörüket.
   
   "Lelkes, a sportot értő és kedvelő munkásemberek alapították meg a felszabadulás után az egyesületet. Kőbánya demokratikus ifjúsága sietett a Barátság zászlaja alá. A Törekvés, a BSzKRt, a Ganz, a MÁVAG és a többi kőbányai egyesület legkitűnőbbjei igazolták le magukat." – írja a Kőbányai Barátságról a Népsport.
   
   A csapat zömmel a Törekvés háború előtti gárdájából toborzódott; a Barátságban játszott az egykori törekvésesek közül Deák László, Kiss II János, Kiss V József, Kónya József, Petrovai József, Polócz Ferenc, Tagányi Árpád és Zörgő János. Az újonnan alakult klub nem fért be a fővárosi klubok részvételével szervezett I. osztályú bajnokságba, kisebb régi gyári csapatokkal, illetve különféle újonnan szervezett alakulatokkal együtt a II. osztályba sorolták. Ide került végül a félbeszakadt 1944-45-ös bajnokságban I. osztályú Szentlőrinci AC is, amelyet valamivel korábban még feloszlatásra ítéltek a világháború alatti MOVE-csapattá alakulása miatt. (Népsport, 1945. április 28.)
   
   A II. osztály csapataihoz képest bombaerős kerettel induló Kőbányai Barátság az első fordulóban elszenvedett kijózanító vereség (1-2 a Sashalmi MADISz ellen) után óriási fölénnyel sorra verte ellenfeleit. A SZAC-cal együtt fej-fej mellett vezették a 8. csoportot. Augusztus 4-én 3000 néző volt kíváncsi a két éllovas Halom utcai összecsapására.
   
   Idézzük fel a két kezdőcsapatot:
   Kőbányai Barátság: Polócz – Kónya I, Kónya II – Tagányi, Kiss V, Petrovai – Galambos, Kiss II, Imri, Schubert, Deák.
   
   SZAC: Ging – Horváth, Kovács II – Máté, Kovács I, Markusovszky – Szabó, Bircsák, Deák, Ulicska, Várhegyi. A két Deák – Deák „Bamba” a SZAC-nál és a kőbányai Deák László – hatalmas formában játszik, a vége 5-5. A Népsport újságírója joggal írja: Elsőosztályú derbynek is beillett volna…”
   
   A kőbányaiak végül 22 forduló után 2 döntetlennel és 1 vereséggel, 40 szerzett ponttal a második helyre szorultak a 41 pontot szerző Szentlőrinc mögött. A két éllovas gólkülönbsége jól jelzi, mennyire kiemelkedtek a mezőnyből: a SZAC 126-19-es, a Kőbányai Barátság 161-14-es gólkülönbséggel végzett.
   
   A kiírás szerint a nyolc csoportbajnok került volna az 1945 őszén induló új bajnokság I. osztályába. Az először csak Budapest-bajnokságként tervezett, majd a vidéki klubokat is bevonó kiírást többször átírták. A nyolc csoportmásodik és az 1945-ös csonka szezon négy kiesője osztályozó mérkőzéseken vívhatott meg egymással az I. osztályért – két helyet tartottak fenn a számukra. Az osztályozó első körében – a II. osztályból érkező csapatok osztályozókörében ­– a Barátság a MÁV Előre csapatán jutott túl. (A MÁV Előre csapatával a következő bajnokságban már nem is találkozhattunk, 1945. szeptember 16-án egyesültek a BVSC-vel, és Vasutas Előre néven kezdték a következő szezont.)
   
   "A Kőbányai Barátság pompás együttese simán vette az első fordulót. Ők azt a tételt igazolják, hogy 11 jó játékos is – alkothat jó csapatot. Nagyszerű csapat a K. Barátság, akiknek játéktudásuk alapján feltétlenül a legjobbak között van a helyük. Ha súlyos betegségük, az elbizakodottság nem ütközik ki rajtuk, akkor ki is harcolják az élvonalba jutást. Ha ez sikerül, kemény válasz lesz azoknak a szakembereknek, akik a bajnokság után siettek otthagyni a Barátság-színeket, mert úgy vélték, hogy a csapat jövőre is a II. osztályban szerepel…" (Népsport, 1945. szeptember 19.)
   
   A Kőbányai Barátság második fordulóra kijelölt ellenfele, az I. osztályból osztályozóra kényszerülő MÁVAG időközben visszalépett a küzdelmektől, a Barátság így egy fordulót játék nélkül abszolvált, és várhatta a Kőbányai TK-n kettős győzelemmel túllépő egykori élvonalbeli Ganz gárdáját.
   
   Az első mérkőzésen hazai pályán fogadja a Barátság a Ganzot. A „szociáldemokrata csapat” és a „munkáscsapat” küzdelme 3-1-es hazai sikerrel zárul, Lehel játékvezető egy jogtalan tizenegyest is megad a Barátságnak. A Ganz edzőjének nyilatkozata már-már propagandisztikus: „A játékvezető súlyos hibája egy munkáscsapat minden reményét romba döntheti.”
   
   A visszavágót a Ganz Kőbányai úti pályáján már játékvezetői „segítség” nélkül, sima 2-0-val hozza a K. Barátság, amely így hatalmas bravúrt hajt végre: bekerül az Országos Bajnokság I. osztályának küzdelmeibe. „Komoly játékerőt képviselő csapat jutott be a K. Barátság együttesével az I. osztályba. A kőbányaiak még a nagy csapatoknak is sok kellemetlen percet fognak okozni, ha erőállapotuk javul, s megtanulják, hogy a II. félidőben is szívvel-lélekkel kell küzdeni.” – összegez a Népsport tudósítója.
   
   
   A csapat keretét 1945. október 10-én mutatja be a Népsport. Nézzük meg mi is a játékosállományt (zárójelben a születési év és az utolsó egyesület):
   
   Polócz (1924, Törekvés), Kónya I (1920, Gamma), Kónya II (1926, BSzKRt), Sütő (1926, ARAK), Tagányi (1919, MÁVAG), Kiss V (1923, Törekvés), Petrovai (1924, Törekvés), Gráf (1921, MÁVAG), Kiss II (1922, Ferencváros), Imri (1923, BSzKRt), Schubert (1922, Ganz), Deák (1924, Törekvés), Molnár (1926, Ferencváros).
   
   A Kőbányai Barátság első OB I-es mérkőzését a nagy rivális Szentlőrinci AC ellen játszotta volna, a szentlőrinciek azonban nem jelentek meg a kitűzött időpontban. A csapat tényleges bemutatkozására így október 14-ig kellett várni, ekkor a Dorogi AC érkezett a Halom utcai pályára. 1200 néző várta a mérkőzést, amelyen a hazaiak a következő csapattal álltak fel:
   
   Nemesi – Kónya I, Kónya II – Tagányi, Kiss V, Petrovai – Molnár, Kiss II, Imri, Gráf, Deák.
   
   A Dorog váratlanul jól kezdte a mérkőzést; hiába támadott sokat a Barátság, a 37. percben már két góllal vezettek a vendégek. A későn ébredő kőbányaiak a félidő hajrájában – ahogy a modern sportkommentátorok mondanák, lélektani pillanatban – végül Tagányi és Imre góljaival egyenlítettek, így valamivel nyugodtabban várhatták a második felvonást. A második játékrészben már nem hagyott esélyt ellenfelének a hazai gárda – a vége 7-3, megvan a Barátság első OB I-es győzelme.
   
   A jó folytatás azonban elmaradt. A csapatot sérülések, betegségek hátráltatták, Czikora klubelnök ráadásul az első forduló után lemondott; a szétesett Kőbánya megsemmisítő vereséget szenvedett a rivális Szentlőrinctől. A második győzelemre novemberig kellett várni, de a Haladás elleni idegenbeli siker sem hozta meg az áttörést. A csapat váratlan vereségek mellett bravúrgyőzelmeket aratott, de nem tudta állandósítani formáját.
   
   Az alapszakaszt a Nyugati csoport 8. helyén zárták, így a folytatásban a második tíz között a maradék 4 bennmaradást jelentő helyért meccselhettek. A rájátszásban nem ment a Kőbányának; 10 meccsen mindössze 5 pontot szereztek, így nem tudták kiharcolni a következő szezonra az NB I-es szereplés jogát.
   
   A kiesés eredményeként teljesen széthullott a csapat. A játékosok egy része engedett a magyar futballisták körülkeringő csehszlovákiai játékosügynökök csábításának, mások hazai élvonalbeli csapatokat választottak.
   
   Az előző szezonban 34 gólig jutó középcsatár, Schubert Gyula is Pozsonyba távozott, az SK Bratislava játékosa lett. A csehszlovák válogatottba is bekerült, 1948-ban két válogatott meccsen lépett pályára. 1948-ban az akkor zsinórban háromszoros bajnok Torino FC-hez igazolt. A Torino stabil csapattagjává vált Schubert is részt vett a Torino 1949-es portugál túráján – 1949. május 4-én a hazatérő csapat repülőgépe a Superga-hegyi bazilikának ütközött, és lezuhant. A szerencsétlenségben a Torino teljes kerete életét vesztette.
   
   A csapat másodosztályú indulása sokáig kérdéses volt – a Népsport végül szeptember 1-én jelentette be, hogy a Barátság elindul a következő szezonban a bajnokságban. A játékosai nagy részét elvesztő csapat az OB II-es Kőbányai MTE beolvasztásával igyekezett megmenekülni – a rajtkor a korábbi év Barátság-játékosai közül csak Sütő, Bakó, Gráf, Kónya II, Molnár és Tagányi volt a keret tagja, a többiek a KMTE egykori labdarúgói voltak.
   
   Az alaposan meggyengült Kőbányai Barátság katasztrofálisan kezdte a szezont, első NB II-es győzelmére decemberig kellett várni. Bár a KMTE egykori játékosai között feltűnt néhány tehetséges labdarúgó, a csapat összességében nem ütötte meg a másodosztály szintjét sem. Az őszi szezont az utolsó előtti helyen fejezték be.
   
   A tavaszi szezont súlyos anyagi gondokkal kezdte a Barátság. Az első meccsen legyőzték az FSE gárdáját, a következő három mérkőzésen azonban zsinórban kikaptak. A csapat támogatottsága megszűnt, játékosainak motiváltsága a nullára csökkent. A másodosztály csapatai közül persze nem csak a Barátság küzdött hasonló gondokkal. A Keleti csoportban szezon közben szűnt meg a Debreceni MTE és a Debreceni Bocskai, a Középcsoportban az Érdi MÁV játékosai minden valószínűség szerint adták-vették (persze főleg adták) a mérkőzéseket, mígnem a csapatot kizárták a küzdelmekből.
   
   1947. áprilisában a Kőbányai Barátság sorsa is beteljesedett:
   
   "Visszalép a Kőbányai Barátság
   A felszabadulás után alakult kőbányai együttes kétévi működés után beszünteti működését. Az ok: az anyagiak hiánya. – Kénytelenek voltunk nehéz szívvel erre a lépésre határozni magunkat – mondja Király Ferenc intéző. – De nem tehettünk mást. Vasárnap, a BMTE elleni mérkőzésre már nem állunk ki."
   (Népsport, 1947. április 10.)
   
   A háború után alakult kis fővárosi klubok többsége nem futott be hosszú pályát – az újjáépítési lázban létrehozott kiscsapatok pénze hamar elfogyott, szurkolótáboruk eltűnt (vagy éppenséggel sosem volt), így a lelkes vezetők nem tudták biztosítani a működési feltételeket. A Kőbányai Barátság volt játékosai más NB I-es vagy NB II-es klubokhoz igazoltak, a csapatnév pedig végleg eltűnt a hazai labdarúgásból.

   
   
   Kicsit bővebben itt írtam a klubról:
   http://futballtortenet.blog.hu/2014/12/14/egy_kobanyai_munkascsapat_az_elvonalban