hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 3

   2015.12.11, 19:07 (szerk.: 2015.12.11, 19:24)

   Egy elfeledett NB I-es klub – a Dózsa MADISz
   
   Az OB II bajnoka – 1945 tavasz
   
   A IX. kerületi Dózsa MADISz első dokumentált mérkőzésére 1945. április 30-án került sor a Szentlőrinc-válogatott ellen. A Dózsa MADISz a Dobrovits – Lugosi, Winkl – Battai, Nagy I. , Vida – Kulak, Aspirány, Csepregi, Nagy A., Tarján összeállításban lépett pályára, és Nagy A. valamint Aspirány góljaival 2-2-es döntetlent ért el. A Népsport értékelése szerint „a lelkesen küzdő MADISz csapat komoly ellenfélnek bizonyult a régi, rutinos játékosokból álló szentlőrinciek számára.”
   
   Kevéssel később megkezdődött az 1945 tavaszára kiírt Budapest-bajnokság, amelynek II. osztályában 8 csoport 96 csapata mérkőzött azért, hogy az 1945-46-ban induló első osztályú bajnokság résztvevője lehessen. A IX. kerületi Dózsa MADISz a harmadik csoportba nyert besorolást. Hazai mérkőzéseit az Üllői úti pályán rendezte – első bajnoki mérkőzésén a Ferencvárosi SE-t fogadta. A Kalmár – Baranyai, Németh – Lugosi, Nagy II, Batai – Pólinger, Aspirány, Csepregi, Nagy I, Tarján összeállítású Dózsa magabiztos, 3-0-s sikerrel nyitott – mindhárom gólt a center, Csepregi Béla szerezte. Az első győzelmet továbbiak követték – legyőzték a Petőfi, a Ferencvárosi VSK gárdáját, megsemmisítő, 15-0-s vereséggel küldték haza a VII. kerületi MADISz-t.
   
   Hamarosan a bajnokságon kívül is nagy sikert értek el – a csapat bejutott a MADISz-egyesületek számára rendezett „Szabad Ifjú Serleg” sorozat döntőjébe, ahol fölényes, 6-0 arányú győzelmet aratott az egy osztállyal magasabban szereplő, komoly játékerőt képviselő Zuglói MADISz ellen. Csepregi Béla és Aspirány Gusztáv 2–2, Tarján és Törőcsik 1–1 góllal járult hozzá a sikerhez.
   
   1945. június 3-án rangadót rendeztek az OB II 3. csoportjában: a Kalmár – Baranyi, Winkl – Lugosi, Nagy II, Németh - Pólinger, Aspirány, Csepregi, Nagy I, Tarján összeállítású Dózsa 5-0 arányú győzelmet aratott a Ferencvárosi Barátság ellen, és komoly bajnokesélyessé lépett elő.
   
   A sikersorozat a szezon során végig kitartott – a 22 mérkőzésből (a Házinyomda csapata idény közben visszalépett) 17 győzelemmel, 3 döntetlennel és mindössze 2 vereséggel záró Dózsa a záráskor 1 ponttal megelőzte a nagy rivális Ferencvárosi Barátságot, és jogot nyert az OB I-ben való indulásra.

   
   
   
   
   

   A Dózsa MADISz az OB I-ben
   
   A két osztály közti különbségek – amelyek a Zuglói MADISz legyőzésekor még nem tűntek fel – először az Erzsébeti MTK elleni díjmérkőzésen ütköztek ki. 1945. augusztus 11-én az Ady Endre utcai EMTK-pályán a Dózsa súlyos, 6-0-s vereséget szenvedett. A Dózsa valós játékerejét a két csapat tartalékos felállása miatt ekkor még nem lehetett igazán megállapítani, különösen annak fényében, hogy alig egy hónappal később az Üllői úton 3-2-re legyőzték a válogatott játékosokkal felálló Ferencvárost.
   
   Dózsa MADISz: Kamarás – Répa, Németh – Megyesi, Nagy II, Miklósi – Palásti, Aspirány, Csepregi, Pásztor, Seres.
   
   Ferencváros: Csikós – Rudas, Onódy – Szőke, Sárosi dr., Lakat – Sipos, Gyulai, Mike, Kubala, Bíró.
   
   A Dózsa góljait Csepregi (2) és Aspirány, a Ferencvárosét Mike és Sipos jegyezte.
   
   Így jött el a bajnokság első fordulója. A Dózsa MADISz első bajnoki ellenfele a többszörös bajnok, a félbeszakadt hadibajnokság harmadik helyezettje, a Csepel volt. Pásztor révén a Dózsa szerezte meg a vezetést a 13. percben, és közel 45 percig sikerrel őrizték is azt. Az 55. percben aztán Marosvári egyenlített, az elfáradó Dózsa pedig nem bírta tovább a hazai nyomást: egy perccel később a második gólt is megkapta, ismét Marosvári volt eredményes.
   
   A Csepel elleni vereség még nem vetített előre különösebb problémákat, a Dózsa nyugodtan készülhetett a második bajnokira, amikor is a Győri ETO látogatott az Üllői útra. A Népsport így konferálta fel a mérkőzést:
   
   A Dózsa oldalán van a lendület és a fiatalság előnye – és a rutintalanság hátránya. Az ETO bemutatkozása nem sikerült, nincs együtt a győri csapat. Úgy érezzük, a Dózsának sikerül a pontszerzés. (Népsport, 1945. október 5.)
   
   A Dózsa mintegy 3000 néző előtt kezdhette meg a meccset. A győriek az utolsó percben érkeztek meg, mint mondták, későn kapták meg az értesítést a mérkőzés időpontjáról. A Dózsa a következő csapattal állt ki:
   
   Kamarás – Répa, Németh – Gyöngyösi, Nagy II, Miklósi – Pataki, Aspirány, Csepregi, Pásztor, Tarján. Az első félidőben egyik csapatnak sem sikerül a gólszerzés, a második játékrészt azután a Győr kezdi jobban. A 47. percben Hannich kapufát lő, a 48-ban Gőcze már sikeresebb – a kifutó Kamarás mellett a hálóba lő. A Dózsa támad az egyenlítésért, és sikerrel is jár, az 58. percben egy szöglet után Csepregi fejel a győriek hálójába. Több gól már nem esik, a Dózsa megszerzi első bajnoki pontjait.
   
   A következő ellenfél az MTK. A Népsport szerint „a lelkes Dózsa nagyon megszoríthatja nagynevű ellenfelét”. A mérkőzést jó hangulatban kezdi a Dózsa, Nagy I Antalt ünneplik, akinek a mérkőzést megelőzően született gyermeke, az MTK azonban gyorsan lehűti a vendégeket, Andaházi villámgyors gólt szerez. A Dózsa Répa révén még egyenlít ugyan, de nem tudják tartani az MTK-csatárokat. Ismét Andaházi, majd Bosánszky eredményes, a félidő 3-1 a hazaiak javára. Komoly hátrányba hozza a vendégeket, hogy Pataki sérülés miatt kiállni kényszerül a játékból – az emberhátrány végleg megroppantja a Dózsát, a második félidőben újabb két gólt kap, a vége 5-1 az MTK javára.
   
   A súlyos vereség szétzilálja a Dózsa játékosait – a következő ellenfél ráadásul az az EMTK, amely a szezon nyitánya előtt súlyos vereséget mért rájuk. A pesterzsébetiek a bajnokin sem kegyelmeznek – az Ady Endre utcai pályán 2000 néző előtt hat góllal terhelik meg Kamarás hálóját – a Dózsa csak egyszer eredményes, Aspirány révén.
   
   A két nagy gólkülönbségű vereség után a Dózsa MADISz nem tud felállni, sorban jönnek a megalázó eredmények. Szentlőrincen 6-2-re, az UMTE-től 7-2-re kapnak ki, a Dorog 9, a Pécsi VSK 12, a Ferencváros – amelyet a szezonkezdés előtt még legyőztek – 11, a Haladás 5 rúgott góllal lép túl rajtuk. Az utolsó előtti őszi fordulóban a Kőbányai Barátság 8-2 arányban veri őket, így már csak szépségtapasznak jó a záró fordulóban a gyengécske Budafoki MTE hazai legyőzése.
   
   A téli szünet sem hozott számottevő változást. A tavaszi első fordulóban Szolnokon sima 2-0-s vereséget szenvedtek a Dózsa játékosai, majd az EMTK és az MTK is győztesen hagyta el a Dózsa „hazai” pályáját.
   
   Szegény embert az ág is húzza - a negyedik fordulóban Győrbe kellett volna utaznia a csapatnak, azonban nem értek oda a mérkőzésre. A történet jól jellemzi a háború utáni ország közlekedési lehetőségeit.
   
   Nagy balszerencsénk volt – számolt be a Népsportban Becker Károly, a Dózsa intézője. – Az egyik kocsink már a rajtnál leállt. A második a hídon mondta fel a szolgálatot. A vonathoz siettünk, oda későn érkeztünk. Újra kocsit tudtunk szerezni. Eljutottunk egészen Piliscsabáig. Itt mondta fel autónk a szolgálatot. Mi igazán mindent megtettünk, hogy elutazhassunk. Az ETO-val már meg is állapodtunk, valószínűleg Húsvétkor játsszuk le a mérkőzést. (Népsport, 1946. március 13.)
   
   Az MLSZ nem méltányolta a két klub megegyezését – Kertész Elemér egyesbíró szerint „a Dózsa nem követett el kellő gondosságot az elutazás érdekében”, ezért a mérkőzés két pontját 0-0 gólkülönbséggel az ETO-nak ítélte.

   
   
   
   

   Liszten vett mérkőzés? – Egy bundavád krónikája
   
   1946. április 28-án az OB I Nyugati csoportjában sereghajtóként szerénykedő, 22 mérkőzésen mindössze 3 pontot szerző Dózsa MADISz csapata az Üllői úton fogadta a csoport felsőházába tartozó Szombathelyi Haladás gárdáját. A történeti hűség kedvéért idézzük fel a két csapat összeállítását.
   
   Dózsa MADISz: Kamarás – Tomecskó, Steiner – Répa, Nagy II, Németh – Sasgáti, Pólinger, Csepregi, Aspirány, Pásztor.
   
   Haladás: Büki – Kovács, Tölgyesi – Gazdag, Kalotai, Kulcsár – Szabó, Fejes, Varga, Koroknai, Lovász.
   
   Fenyő III játékvezető késése miatt a mérkőzés mintegy fél órával a meghirdetett időpont után kezdődik el, a Haladás viszont nagyon gyorsan, már a 2. percben vezetést szerez Szabó Imre révén. A 33. percben Fejes László, a 38-ban ismét Szabó Imre eredményes, a csapatok 3-0-val vonulnak a szünetre. Az 53. percben egy váratlan ellentámadásból a Dózsa MADISz jobbszélsője, Sasgáti Károly szépít. A hazaiak ezzel együtt sem tudnak visszajönni a meccsbe, a Haladás tovább nyom, a 70. percben Varga Ferenc egy kiugratást követően beállítja a 4-1-es végeredményt. A szögletarány 12-2 lett a Haladás javára.
   
   Különös dolog nem történt, az ekkor már a pofozógép szerepét betöltő Dózsa MADISz 21. vereségét is elszenvedte a szezonban. A Haladás győzelmével továbbra is versenyben maradt a csoporton belül az első öt helyért folyó küzdelemben – a szezon bajnoki kiírása értelmében ugyanis az alapkör végén a kétszer 14 csapatból csoportonként a legjobb 5 csapat folytathatta a felsőházban, a 6-10. helyezettek a bentmaradásért meccseltek, míg a két csoport utolsó 4–4 helyezettje automatikusan kiesett az első vonalból.
   
   A tét nagy volt, a Nyugati csoportban a Szentlőrincet, az ETO-t, a Haladást, a Kőbányai Barátságot, a Dorogot és a Szolnokot néhány pont választotta csak el egymástól. A Ferencváros, a Csepel és az MTK magabiztosan uralta az első három helyet, az UMTE, az EMTK, a Budafok és a Dózsa pedig jelentősen leszakadt a mezőnytől.

   
   
   

   Május 16-án a Népsport a következő hírt közölte:
   
   Szerdán bomba robbant a labdarúgószövetségben. Az első idei nagy vesztegetési botrány jutott napvilágra. A nyugati csoport ötödik helyéért folytatott ádáz harc egyik csúnya fejezete tárul elénk az ETO feljelentése nyomán. Az ETO beadványában közli, hogy az április 28-án lejátszott és 4-1-eseredménnyel végződött mérkőzés előtt Körmendi, a Haladás intézője és Molnár a Haladás pesti képviselője felkeresték Vas Istvánt és Becker Károlyt, a Dózsa két intézőjét. Felajánlottak 50 kg lisztet arra az esetre, ha a mérkőzés háromgólos Haladás-győzelemmel végződik. A Dózsa-emberek kevesellték a felajánlott mennyiséget, erre azt 100 kg-ra emelték. Ekkor nem jött létre végleges megegyezés, végül is abban állapodtak meg, hogy majd a mérkőzés előtt megbeszélik a dolgokat. Ez, úgy látszik, megtörtént. Az ETO beadványa tulajdonképpen a Dózsa feljelentéséhez kapcsolódik, amelyet Csörgits János elnök és Bernhard József főtitkár írt alá, akik szerint szintén megvesztegetés történt, és kérik az ügy szigorú kivizsgálását.
   
   Végül talán sorsdöntő lehet az ügyre nézve hat Dózsa-játékosnak a nyilatkozata, akik aláírásukkal bizonyítják, hogy a Haladás elleni játék előtt vezetőik közölték velük, milyen eredménnyel kell végződnie a mérkőzésnek. Ők ehhez tartották magukat, viszont kijelentették, hogy semmiféle ellenszolgáltatásban ezért nem részesültek.
   
   A történet fontos adalék a korszak, a vidéki és a fővárosi élelmezési helyzet megismeréséhez: a Haladás eszerint egy mázsa lisztet adott a Dózsa vezetőinek, hogy a csapat ne teljes erőbedobással játssza végig a mérkőzést, ezzel pedig a szombathelyi csapat biztosíthassa helyét a rájátszás felsőházában. Az infláció elszabadulásának időszakában, az élelmezési válság közepette mindez rendkívül súlyos vádnak számított.
   
   Az ügy az MLSZ II. sz. fegyelmi egyesbírója, Kovács Mátyás elé került. A szövetségi bíró 1946. június 2-án hozott ítélete megállapította a vesztegetés tényét. Vas Istvánt, a Dózsa MADISz titkárát és játékosát „vesztegetésben mint tettest, a játékban való teljes erő kinemfejtésben való felhívásban (sic!) mint felbujtót" találta bűnösnek, és örökre eltiltotta. Hasonló büntetést kapott Becker Károly, a Dózsa MADISz intézője, valamint a klub 11 játékosa: Kamarás Mihály, Sasgáti Károly, Tomecskó János, Pólinger Imre, Aspirány Gusztáv, Steiner Sándor, Németh Sándor, Répa József, Nagy II István, Pásztor István és Csepregi Béla – a teljes, az adott mérkőzésen pályára lépett csapat.
   
   A Haladás budapesti képviselőjét, Molnár Józsefet „vesztegetési kísérletben, mint tettest” találta bűnösnek, ezért a tisztségviseléstől és a pályák látogatásától is örökre eltiltotta. Baumann (Körmendi) Gyula, a Haladás intézője bűnsegédként kétéves eltiltást kapott. A Haladás játékjogát 1946. június 3-tól 1946. szeptember 3-ig felfüggesztették.
   
   A bajnokság már véget ért, a Dózsa szempontjából az ítélet a jövő szezonra nézve tűnt súlyosnak, a Haladás eltiltása viszont nem segített az ETO-n, hiszen a szombathelyiek a felsőház tagjai maradtak, noha meccseket nem játszhattak, az ETO pedig a második tíz közé szorult.
   
   Az események azonban folytatódtak. A fellebviteli bizottság június 28-án a Haladást és a Dózsát is törölte a bajnokságból – a döntés szerint „mindkét együttes egészévi összeredményét” megsemmisítik, és játékjogukat 1947. június 25-ig felfüggesztették. A döntés értelmében az ETO került volna a felsőházba, a kiesett EMTK pedig meccselhetett volna a bentmaradásért a második tíz csapat között. A döntés a teljes menetrendet felforgatta volna – Nagy Sándor, az MLSZ elnöke is tanácstalan volt: „Magam sem tudom, hogyan kerülünk majd ki ebből a hínárból. Úgy érzem, a bizottság ítélete túlzott.” (Népsport, 1946. június 29.)
   
   A Haladás természetesen fellebbezett – a Népsport már az ítélet ismertetésének napján a következőket tette hozzá a cikkhez:
   
   Lapzártakor értesültünk, hogy a Haladás – Dózsa ügyben szenzációs, új fejlemények várhatóak. Ebben az esetben az ügyben szereplő harmadik egyesület, az ETO is bajba kerülhet. Az ítélettel egyébként a kedden összeülő MLSz elnöki ülés fog foglalkozni. Elképzelhető, hogy az ügyet visszaadják a fellebbviteli bizottságnak.
   
   Népsport, július 1.: Fordulat a Haladás – Dózsa – ETO ügyben
   
   Pálmay István, a Haladás pesti képviselője közölte velünk vasárnap, hogy hétfőn benyújtja az MLSZ-be a Dózsa játékosainak azt a nyilatkozatát, amelyben elismerik, hogy őket az ETO egyik vezetője bírta rá arra, hogy valljanak a Haladás ellen, azaz valljanak abban az értelemben, hogy a Haladás őket megvesztegette, holott ez a valóságban nem történt meg. Ami a győri vezető által felajánlott ellenszolgáltatást illeti, arra vonatkozólag a Haladás pesti képviselője csak annyit közölt, hogy az ügy nemcsak az MLSZ, hanem a valutaügyészség elé is kerül.
   
   Két nappal később a lap már „A Dózsa rémregénye” címen közölte az ügy folytatását.
   
   Hétfőn délután hat órakor a szokásos látogatásra készültünk az MLSZ-be. A Vadász utca 31. szám előtt furcsa kis csoportra lettünk figyelmesek. A járda szélén és a szemben lévő üzlet küszöbén fiatalemberek üldögéltek. A mellettük elhaladók közül sokan elfordították a fejüket. Pár megjegyzést is hallottunk: … a fehérek… a lisztesek…
   
   Jobban szemügyre vettük a kis társaságot, meglepetéssel fedeztük fel Nagy II-t és tíz társát. … A Dózsa örökre eltiltott játékosai… Kik ezek a kiebrudaltak? Nagy II 23 éves géplakatos, Kamarás 21 éves kereskedősegéd, Pásztor István 20 éves műszerész, Csepregi 23 éves géplakatos, Aspirány 21 éves segédmunkás, Répa József már családapa, szövősegéd. A kis Pólinger 21 éves kora dacára is egy gyermek atyja, műszerész.
   
   Beszélgettünk. Hát hogy is történt? –kérdezzük. Egyszerre beszélnek. Vass István főtitkárt, és Lajhárt, azaz Becker Károly intézőt vádolják. Rá akarták őket venni arra, hogy vállalják azt: a Haladás megvesztegette a csapatot, hogy három góllal veszítsék el a mérkőzést.
   
   – El is veszítettétek. 3-1-re kaptatok ki. – vágjuk rá.
   
   Csepregi: Ez a mi szerencsétlenségünk. Én még az állásomat is elvesztettem a foci miatt. Folyton utaztam, elküldtek a vasúttól. Három mérkőzést már kihagytam előzőleg. Nem ment jobban a játék, nem is akartam vállalni…
   
   Aspirány: Én már régen el akartam menni a Dózsától, nem hagytak. Bevallom, kedvetlenül játszottam, nem a lefekvés miatt.
   
   Pásztor: Én tartalék vagyok, sokszor kihagytak. Nem ment jobban. Különben a fellebbezésnél ki sem hallgattak bennünket. Pedig nagyon érdekes dolgokat tudtunk volna mondani.
   
   Répa: A Győri ETO képviselője, azt hiszem, Zámolyinak hívják, Vassal együtt aláíratott egy ívet, melyben tudomásul vétették, hogy lefeküdtünk a Haladásnak. El akartam menni a Dózsától, azt mondta az intéző, ha aláírom, elenged. De eskü alatt nem engedték szóbelileg vallani, hogy az aláírt szöveg valótlan.
   
   Kamarás: Autó állt meg a házunk előtt. Éppen szenet hordtam. Vass és Zámolyi, a győriek képviselője lépett hozzám. Vass arra kért: írjam alá az ívet, formai dolog csak. Olvasatlanul aláírtam. Azután kérdezte Zámolyi, tudom-e, hogy mi van benne. Mikor elolvastam, tiltakozni próbáltam, de Vass megnyugtatott, és azt mondta, elenged a Dózsából. Zámolyi még rá is vágta: Majd hozzánk jössz Győrbe!
   
   Pólinger: Én nem írtam alá. Tomecskó sem. Tomecskó neve pedig rajta volt, ráhamisították. Még meg is fenyegettek Vassék…
   
   Nagy II: Király, az ETO képviselője egy héttel a mérkőzés előtt Vassal és Beckerrel együtt odajött hozzám az MLSZ-be és 50 millió adópengőt ígértek fejenként, ha megverjük a Haladást. Tessék kiszámítani, milyen összeg volt az 550 millió adópengő. Nem egy mázsa lisztet, hanem 5 mázsát lehetett volna akkor venni ezért. Akkor már inkább elfogadtuk volna ezt az ajánlatot. Különben is, amikor az állítólagos lefekvésre való felhívás történt, bent sem voltam az öltözőben… Semmit sem írtam alá mégis eltiltottak…
   
   
   A nyomásgyakorlásba az MKP is beszállt, Szombathelyen a pártszékházba szervezték a tiltakozó nagygyűlést. Az új fejlemények és az erőteljes tiltakozás hatására az MLSZ elnöksége megsemmisítette a fellebbviteli határozatot. Ennek eredményeként az elsőfokú döntés lépett újra életbe – az ETO nem nyert semmit a történettel, a játékosok eltiltása megmaradt, a Haladás továbbra sem játszhatott mérkőzést a felsőházban. A történet azonban itt nem ért még véget. Az MLSZ fellebbviteli bizottsága július 11-én végső döntést hozott: a Haladás visszakapta játékjogát, Becker és Vass örökös eltiltását viszont jóváhagyták. Az eltiltott játékosok közül Nagy II-t és Steinert felmentették, a többiek büntetését egy évre mérsékelték.
   
   A Dózsa MADISz játékjogát hat hónapra, 1946. december 31-ig felfüggesztették. (MLSZ Közlemények, 1946/21. szám)

   
   
   

   A Partizán SC két éve
   
   A kilenc eltiltott játékoson váratlanul egy politikai döntés segített. 1946 augusztusában a Dózsa MADISz csapatát a Magyar Partizánok Bajtársi Szövetsége vette át. A klub új neve nemes egyszerűséggel Partizán Sport Club lett. A kilenc játékos örökre szóló eltiltása súlyos gondot jelentett a csapat számára. „Az újjászületett egyesületet az a veszély fenyegeti, hogy nem indulhat az OB II-ben. Ez a körülmény már annál is inkább sajnálatos volna, mivel értesülésünk szerint a Partizán SC már most több külföldi meghívást kapott és előreláthatólag az első magyar egyesület lesz, amely eljut a Szovjetunióba is. A Magyar Partizánok Bajtársi Szövetsége ezért pénteken kérvényt adott be az MLSz-hez, és kérte az elnökséget, hogy a Dózsa felfüggesztését, valamint az egyesület kilenc játékosának az eltiltását az említett okokra hivatkozva hatálytalanítsák. A magyar labdarúgás nagy tábora érdeklődéssel várja az MLSz elnökségének döntését. Itt említjük meg különben – írja a Népsport –, hogy a Partizán SC vezetősége lépéseket tett a volt MAC-pálya megszerzése érdekében a Közmunkatanácsnál. Miután az egyesületnek már most is több ezerfőnyi szurkolótábora van – így a szaklap –, valóban méltányos lenne, hogy méltó pályához jusson. Értesülésünk szerint a Partizán SC labdarúgáson kívül úszással, atlétikával, ökölvívással, kézilabdával és birkózással is kíván foglalkozni. A több poszton megerősített labdarúgócsapat bemutatkozását máris nagy érdeklődés előzi meg.” (Népsport, 1946. augusztus 5.)
   
   A fellebbezés hatására 1946 szeptemberében újabb egyesbírói döntés született: Aspirány, Csepregi, Németh, Répa, Tomecskó, Kamarás, Pásztor és Pólinger büntetését 1946. szeptember 3-ig szóló eltiltássá változtatták. A döntés szépsége, hogy az enyhítő ítéletet 1946. szeptember 11-én hozta meg Kovács László egyesbíró; felmentő ítéletet nem hozott, de a visszadátumozással az eltiltások a gyakorlatban már a döntés pillanatában letöltötté minősültek. (MLSZ Közlemények, 1946/29. szám) 1946. szeptember 18-án ugyancsak egyesbírói döntéssel megszüntették a Dózsa MADISz eltiltását – a csapat (illetve utóda, a Partizán) játékjogát ugyancsak visszadátumozva, szeptember 1-i hatállyal visszaadták.
   
   Az 1946-47-es szezonban a csapat a Maglódi úti pályán rendezte hazai mérkőzéseit. Az őszi szezonban 4 győzelmet és 1 döntetlent ért el, így a Nyugati csoport 11. helyén végzett. Nagy II és Sasgáti már az idénykezdet előtt távozott, Aspirány, Németh és Tarján az ősszel, illetve a téli szünetben vált ki a csapatból. Az új játékosok nem képviseltek komoly játékerőt, így a csapat jövője nem tűnt fényesnek.
   
   A tavasz katasztrofálisan alakult; a Szombathelyi AK elleni nyitó vereséget követően a második mérkőzést a Partizán még 2-1-re megnyerte a Dombóvár ellen, a szezon hátralévő részében azonban 10 mérkőzésen mindössze egyetlen döntetlenre futotta az erejükből. Az utolsó mérkőzésen már csak a csoport utolsó helyének elkerülése lehetett a tét a Székesfehérvári TC ellen – a 2-0-s győzelemmel a Partizán a 13. helyen zárt, és búcsúra kényszerült.

   
   
   

   A Partizán utolsó éve dicstelenre sikeredett; a BLASz I. osztályának Második csoportjában a szezonban elért 1 győzelemmel és 1 vereséggel az utolsó helyen végeztek. A BLASz-mérkőzések dokumentáltsága ebben az évben meglegetősen jó, a Népsport minden héten közli az eredményeket, néhány mérkőzés eredményét mégsem sikerült megtalálnunk – a szezon végén a Partizán eltűnik a jegyzőkönyvekből.

   
   n.a.
   futballtortenet.blog.hu
   hmgy
    
2. 
   admin fgymat

   # 2

   2011.05.15, 16:14 (szerk.: 2014.03.27, 13:42)

   
   
   forrás:
   Népsport
   1946.09.01.
    
3. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2009.11.06, 17:29

   Tudtammal valeria telepi csapat volt a kovetkezo evben Partizan SC neven szerepeltek. A leghiresebb jatekosuk egy Aspirany Gusztav nevu csatar volt aki a Goldbergerben majd a Dozsaban aratott sikereket.

   
   
   forrás:
   http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9065992