hozzászólások

1. 
   admin bbsz

   # 1

   2017.01.30, 14:31 (szerk.: 2021.07.01, 19:07)

   Már nem „sztrájkolt” a vasút
   BVSC-Dreher - Békéscsabai Előre FC 1-0 (1-0)
   
   NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Budapest, Szőnyi út, 800 néző
   V.: Bede (Hanacsek, Hamar)
   BVSC: Nitu 0 — B. Szabó 6 — Csábi 6, Bondarenko 7 — Bükszegi 7, Komódi 6, Zováth 5, Vancea 5, Marozsán 5 — Kovács 4, Vincze 5. Edző: Egervári Sándor
   Békéscsaba: Baji 7 — Usmajev 5 — Dávid 4, Szenti 5 — Mracskó 5, Fodor 6, Csató S. 5, Horváth L. 6, Kasik 5 — Kulcsár 4, Földes 4. Edző: Pásztor József
   Csere: Marozsán helyett Tábori (5) a szünetben, Dávid és Usmajev h. Marius (-) és Csató J. (-) a 74., Vancea h. Kvanduk (-) a 87. percben.
   Gólszerző: Bükszegi a 23. percben.
   Sárga lap: Bondarenko (rátartott Fodor lábára) a 29., Szenti (buktatta Vinczét) a 44., Vancea (visszahúzta Kulcsárt) a 45., Csábi (Horváthot buktatta) az 51., Kovács (lerántotta Kasikot) az 58., Tábori („beleszállt” Földesbe) a 69. percben.
   Szögletarány: 8:8 (5:4)
   
   A drukkeri remények szerint különleges és formabontó módon nagy nekifeszülés volt várható, már csak azért is, mert a BVSC az utóbbi bajnoki és kupafordulókban tucatnyi gólt kapott, volt hát mint javítania. Éppen azzal a Békéscsabával szemben, amelyik ezen a tavaszon még nem szomorkodott vereség miatt. Nem beszélve arról, hogy a vasutasok a legmagasabb osztályban még egyszer sem tudták legyőzni a viharsarkiakat.
   
   A 6. percben Csábi 25 méterről lőtt kapura, Bükszegi a cipője orrát beletette a száguldó labda útjába és..., bár a labda a csabai kapu bal felső sarkában kötött ki, a gól érvénytelen volt, mert Bükszegi lesen állt.
   A 14. percben Komódi mellel maga elé tette a labdát, majd 25 méterről lőtt és Baji kapuját a felső léc mentette meg a góltól.
   A 23. percben Vancea balról ívelt keresztbe, Bükszegi a 16-os vonalán mesterien vette át a labdát, majd 8 méterről a jobb alsó sarokba lőtt, 1-0.
   A 40. percben bal oldali szöglet után Fodor fejelt kapura, Nitu azonban bravúrral hárított.
   
   A szünet után, a 48. percben a mérkőzés egyik legnagyobb helyzetét hagyta ki Komódi, miután végigvezette a labdát a bal oldalon, a békéscsabai kapunál befejezésképpen a kivetődő Bajiba lőtt.
   A 69. percben Vincze a védőktől szorongatva lőtt 8 méterről, a bal oldalról, de Baji jól zárta a szöget.
   A hajrában Bükszegi növelhette volna kétszer is góljainak számát: a 74. percben egy csellel elfektette a csereként alig néhány másodperce beállt Mariust, majd ballal a jobb kapufa mellé lőtte a labdát. Másodjára még ennyire sem futotta erejéből.
   
   Egykoron a vasárnap a meccsre járó ember számára valódi piros betűs ünnep volt, olyan ritka alkalom, amikor a bajnoki kilencven percekkel amúgy is telezsúfolt szombatot még egy ráadásnap - egy szurkolással eltölthető nap - követte.
   Ez volt régebben.
   Manapság hiába is keres bárki különös, lélekborzongató, amolyan vasárnapi hangulatot a futballpályák környékén, hát aligha talál... Ezúttal a Szőnyi út, a BVSC-pálya volt hivatott megfelelni ilyen szerepnek, ám mi, atomkori meccslátogatók tudhatjuk, mostanság nem az M3-as melletti stadionba özönlik ki a nép, errefelé - néhány ritka rangadót leszámítva - törzsközönség vált jegyet vagy mutat fel a bejáratnál bérletet hétről hétre. Nem volt ez másképpen akkor sem, amikor április utolsó napja szolgáltatott jó apropót arra, hogy amolyan megelőlegezett majálisra küldjék a BVSC-Dreher - Békéscsaba bajnokira a szurkolókat, ám az emberek ezen a vasárnapon inkább engedtek a Hűvösvölgy, a budai hegyek, a főváros-közeli bányatavak, a tavaszi, mosolygós napsütés csábításának, semmint a szomorú sorsúnak tartott labdarúgás újabb, gyaníthatóan dühöngenivaló két félidejének.
   Mert nicsak, a díszpáholy mellett balra most is ugyanazok lengették a kék-fehér sálat, sapkát, zászlót, mint eddig. Opardon, de ők... No hát ők nem is annyira fiúk már. Merthát a lelkes negyvenben a dobos - aki a Szőnyi úti meccseken proli pergetéseket, szólókat üt - már magasodó homlokkal büszkélkedő tisztes középkorú úr. És felettébb lelkesen kiáltja a légbe, hogy „Szárnyaljatok, Dreher-sasok!” Az az öregedő zöld öltönyös Popeye-fizimiskájú drukker is, aki mindegyik vasutasmeccsen - éppenséggel a serdülőkén is - kint szurkol, izgul a kerítés vagy éppen az oldalvonal mellett. Szóval ez a Szőnyi úti B-közép, amely ha elhallgat, hát akkor még az is hallik talán, hogyan is nő a fű. De hát a dob püffögése meg a zászlórengetők rigmusai szinte soha nem szűnők, a szurkolók pedig most a Békéscsaba ellen kilencven percen át kitartók voltak, hiszen nem kisebb csoda esett meg, minthogy nyert, újra nyert a BVSC.
   S ez, mármint a győzelem a világon mindenütt - a kétszázezres férőhelyű Maracanától számolva a Szőnyi úti stadionig - megünnepelni való tett. Emígyen... Ha nem is falrengetőhangulatban, de csak éltették Egervári Sándor csapatát a drukkerek, visszalopva ezzel valamit a múlt ködében elveszni látszó futballvasárnapok, egykoron volt focimajálisok hangulatából. Mert nyert „a vasút”...
   Igaz nem eget rengető mérkőzésen, de jószerivel mégiscsak az történt a pályán, amit ők akartak. A Békéscsaba nem tudott élni régi fegyverével, a kontrákkal, a vasutasok pedig akár több gólt is lőhettek volna, ha nem olyan ügyetlenek.
   
   Edzői nyilatkozatok
   Egervári Sándor, a BVSC edzője:
   — Az elmúlt mérkőzések játékosaim közül kit jobban, kit kevésbé viseltek meg. Urbányit például annyira meggyötörték idegileg a vereségek, hogy most inkább pihentettem, miként Tarlósit is. Ezért Nitu állt a kapuba. A 35 esztendős, román kapus nagy tapasztalatokkal rendelkezik, volt válogatott, korábban védett a Steauában is.
   — Elégedett a látottakkal?
   — Az elmúlt két és fél hét vesszőfutása után jókor jött ez a győzelem. Ez az 1-0 igazán megérdemelt eredmény és most külön megemlíthető, hogy foggal, körömmel küzdött a csapat. Dicsérem azt is, hogy bár a lehetőségeket nem sikerült minden esetben értékesíteni, de legalább a helyzetkidolgozásban előrébb léptünk.
   Pásztor József, a Békéscsaba edzője:
   — Egy kispályásra való a sérültjeink száma és a kispadra azt a Csató Jánost kellett ültetnem, aki két hétig nem edzett és nincsen csak 90 százalékos állapotban.
   — Mégis pályára lépett...
   — Úgy döntöttem, csak akkor állítom be, ha az eredmény úgy kívánja. De most ez is kevés volt.
   — Eddig még nem győzött a Békéscsaba ellen a BVSC...
   — Az az oka, hogy gyengén játszottunk. Sok a sérültünk, nincs futóemberünk, márpedig korábban éppen ez a hajtás volt a Békéscsaba nagy erénye. Sajnos a csatárok most nem teljesítettek jól, Kulcsárt Bondarenko lefocizta a pályáról, Földes pedig, bár a mezőnyben most is jól játszott, ezúttal sem tudott gólt rúgni.
   (Vincze András)
   
   4. BVSC 22 12 1 9 42-34 37
   ...
   6. Békéscsaba 22 9 9 4 33-23 36
   

   Békés Megyei Hírlap, 1995. május 2.
   

   Vasárnapi győzelmével talán felállt a padlóról a BVSC-Dreher...

   
   Nemzeti Sport, 1995. május 2. (Arcanum DT)