hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 1

   2022.02.10, 20:11 (szerk.: 2022.02.11, 11:19)

   MTK — UTE 1:1 (1:1)
   
   Hungária-uti pá­lya, 15.000 néző
   Biró: Ujvári Ödön
   
   Hatalmas érdeklődés előzte meg a két csapat mai találkozását, amelyet méltán neveztek el a bajnokság döntőjének.
   
   A rossz közlekedési viszonyok ellenére már a kora délutáni órákban megindult a népvándorlás a Hungária-uti pályára, a mérkőzés időpontjára oly hatalmas nézőközönség lepte el a pályát övező tribünöket, mint ennek előtte MTK—UTE meccsen még soha. S a mérkőzés rá is szolgált a rendkí­vüli érdeklődést, mert oly grandiózus küzdelmet hozott, amely még a legkényesebb igényeket is kielégíthette.
   
   A csapatok jelenlegi legjobb összeállításukban állották starthoz, s a meccs nagy favoritja, a kék- fehér csapat volt. A játék első percei azonban ha­marosan kiábrándították a vérmes reményeket tápláló MTK hívőket, s meggyőzték a szakértő szemlélőt arról a nagy feladatról, amely az MTK csatárokra az ujpestiek legyőzésével várt.
   
   Magát a játékot kritikai szempontból két egy­mástól teljesén elkülöníthető részre, az első és a második félidőre tagolhatjuk. Az első félidőben a csapatok teljesen egyenranguak, s az MTK las­subb tempóju, lapos passzjátékát az ujpestiek gyors szélsőikre alapított szöktető játékkal telje­sen egalizálni tudták, szünet után azonban a kék-fehérek domináló fölénybe kerültek, s hogy ennek ellenére sem tudtak eredményt elérni, az tisztán az UTE védelem önfeláldozó munkájának kö­szönhető. Ehhez hasonló biztonsággal reprezen­tatív védelmekét is csak ritkán láttunk dolgozni.
   Á kapus, Knoll, már védésével egy csapásra leg­jobbjaink sorába emelkedett; nélküle az UTE min­den igyekezete ellenére sem tudta volna eldöntet­lenné tenni a mérkőzést. Az egész mezőnyből fej­jel kimagaslott Vogl II. bravuros játéka, amellyel szinte egyedül tartotta a félelmetes MTK csatáro­kat. Kitűnő segítőtársa volt Vogel III., aki szintén imponáló biztonsággal dolgozott. A Király—Baubach—Milosovits halfsor szürkén, de annál fárad- hatatlanabbul dolgozott s különösen a második félidőben kifejtett jó védő munkával érdemelte ki a dicséretet. A csatársorban ezuttal főleg a két gyors szélső, Paulusz és Szidon II. volt veszélyes, mig a belsők nem tetszették.
   
   Az MTK játéka nagy csalódást hozott azok szá­mára, akik legutóbbi fényes győzelmeit tulsokra becsülték s a csatársort mai összetételével a régi­vel egyenrangunak vélték. A csatársor jelenlegi összetételében, addig, amig kombinációinak ke­resztülvitelében nem zavarják, hatalmas technikai tudást reprezentál, de az UTE-éhoz hasonló eré­lyes védelemmel szemben elszáll a bátorsága s megszűnik félelmetessége; a csatársor egyes tag­jainak gyávasága egyenesen kínosán hatott. Braunt a jobbszélen teljesen elhanyagolták, ellenben an­nál jobban favorizáltak a félénk és tehetetlen Nagyot a balszélen — természetszerüleg eredménytlenül. Schlosszer tulsokat tartotta magánál a lab­dát s feleslegesen sokat forgolódott, Orth néhány szép leadásától eltekintve, tulkényelmésen dolgo­zott, míg Winkler szép gólján kívül csupán félénk­ségevel vonta magára a figyelmet. A fedezetsorban csak Kertész II. állott feladata magaslatán. Nyul csak egy félidőn keresztül bírta a tempót, a má­sodik half-timeban jóformán csak statisztált. Vágó nem való már a csapatba: céltalan kalandozásá­val és old-boyok dicséretére váló kényelmességé­vel rendkívüli módon megnehezíti a mögötte ját­szók helyzetét. A két hátvéd, Feldmann és Mandl, kitünően látta el feladatát. Kropacseknak nem volt nehezebb dolga; a góllal határozott „peche“ volt.
   
   Az UTE gólját az első félidő 7. percében érte el Paulusz szép beadásából Schaller fejese révén. Az MTK a l0. percben Winkler 16 méteres lapos lövésével egyenlít ki. Kornerarány 6:2 az MTK javára.
   Külön dicséret illeti a mérkőzés biráját Ujvári ÖdÖnt, aki rendküli figyelemmel, körültekintéssel szinte hibátlanul látta el felelősségteljes hivatását, s a két csapat játékosainak fegyelmezettségén kí­vül az ő nyugodt és higgadt ítélkezéseinek volt köszönhető, hogy a mérkőzés a rendkívül heves küzdelém ellenére is mindvégig megmaradt a fair játék határain belül.

   
   Sporthirlap, 1919. szeptember 15.