hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2015.12.30, 22:19

   1961. március 26.
   
   A Népstadionban sokan lesznek
   
   Úgy gondoljuk, helytelen lenne, ha az Ú. Dózsa- Bp. Honvéd mérkőzés esélyeit a papírforma alapján ítélnénk meg, hiszen a két csapat vetélkedése már sokszor rácáfolt a papírformára. A Bp. Honvéd a nagyobb tudású csapatok ellen különben is mindig nagy becsvággyal harcol és gyakran sokkal jobban játszik, mint amire előzetes teljesítménye alapján számítani lehetne. Ez a mérkőzés alighanem színvonalas lesz, mert a Bp. Honvéd jó játékerőt képvisel, s a játék irányítására, bátor támadójátékra törekszik. Az Újpesti Dózsának pedig kifejezetten a támadójáték az erőssége. Egy biztos – kitűnően kell játszania a Honvéd védelmének ahhoz, hogy a lilák mozgékony támadóit semlegesíteni tudják.
   
   Bp. Honvéd- Újpesti Dózsa 1:1 (0:0)
   Népstadion, 13.45 ó., 40.000 néző, Jv.: Harangozó (Nyeste,Hont)
   
   Bp.Honvéd:Faragó-Szőcs,Marosi,Dudás-Galambos,Kotász-Cserjés,Bozsik,Tichy,Gilicz,Nógrádi. Edző: Babolcsay György
   Ú.Dózsa:Török-Rajna,Várhidi,Sóvári-Szini,Borsányi-Jagodics,Göröcs,Káposzta,Kuharszki,Halápi. Edző: Fenyvesi László
   
   Gólszerző: 1:0 Rajna (70p.-öngól), 1:1 Marosi (90p.-öngól).
   
   Szögletarány: 0:5 (0:3)
   
   A nagyszerű kezdés, a nagy iram, a gyors , változatos játék arra engedett következtetni, hogy igazán színvonalas mérkőzést láthat majd a közönség. Az első negyedóra eltelte után azonban lanyhult az iram, és egyre pontatlanabb lett a két csapat összjátéka. A játék inkább a pálya középső részén folyt, a kapuk úgyszólván egyáltalán nem kerültek veszélybe. A Bp. Honvéd többet támadott, a Dózsa csatárai nem tudták tartani a labdát. Az első tapsot Szőcs kapta, aki a 28. percben ügyesen becsúszva szerelte Halápit a 16-oson belül. Később Nógrádi lövését védte Török, aztán Galambos lőtt mellé, a másik kapunál pedig Kuharszki a 31. percben fölé.
   A nézőtéren nemcsak a játékosok teljesítményét bírálták sokan, hanem a sivár, kopár, egyenetlen talajú pályát is, amelynek talaját az őszi idény után elhangzott ígéretek ellenére sem sikerült elfogadható állapotba hozni.
   A 39. percben egy labdáért folyó harc során Borsányi talpalásakor Tichy megsérült, de tovább tudott játszani. Gilicz szabadrúgása elsuhant a kapu előtt. A félidő utolsó öt percében is inkább a Bp. Honvéd volt enyhe fölényben.
   
   A II. félidőben javult a játék színvonala. Az 53. percben Halápi a mérkőzés legnagyobb helyzetét hagyta ki: 12 méterről a kifutó Faragó mellett mellé lőtte a labdát. Most a Dózsa támadott többet, de mégis egymás után két helyzet adódott a Honvéd támadói előtt. A 66. percben Tichy jó helyzetben fölé lőtt, majd később Gilicz keresztbeadott labdáját Cserjés 6 méterről kapu mellé vágta.
   A 70. percben Tichy Giliczhez adott, a csatár a balösszekötő helyéről 13 méterről a kifutó Török mellett elgurította a labdát, amely a baloldali kapufa tövéről visszapattant és a menteni igyekvő Rajna lábáról a gólvonal mögé perdült. Nyeste partjelző nyomban jelezte, hogy a labda teljes terjedelmével átjutott a gólvonalon. 1:0 a Bp. Honvéd javára.
   Küzdelmes volt a játék, a Dózsa többet támadott. A 85. percben Halápi beadása után Borsányi estében a vetődő Faragó fölött a jobboldali kapufának fejelte a labdát, majd a földön fekve a hálóba ütötte. Harangozó a kezezést észrevette és szabadrúgást ítélt a Bp. Honvéd javára. Már-már úgy látszott, hogy a Bp. Honvéd mind a két pontot megszerzi, amikor az utolsó percben Szini csaknem a félpályáról kapu elé ívelte a labdát, Halápi balra adta az elől tanyázó Sóvárihoz. A balhátvéd lövése a kapuba tartott. Marosi megpróbált menteni, de nem tudott, s lábáról a léc alá vágódott a labda. 1:1.
   
   Egyenlő erők küzdelmét hozta a mérkőzés. A kezdeti jó iram sokat ígért, de aztán a játék az első félidőben teljesen ellaposodott, s érdektelenné vált azért is, mert a csatárok úgyszólván egyetlenegy támadást sem tudtak befejezni. Szünet után már ismét érdekesebbé vált a küzdelem, s a gól után mozgalmasabb lett a játék. A csatársorok teljesítménye azonban nem javult fel jelentősen, ezért inkább a küzdelem volt a mérkőzés jellemzője. Mindkét csapat akkor támadott többet, amikor széllel hátban játszott. A döntetlen eredmény hű kifejezője a játék képének.
   
   Az Ú. Dózsában Török a gólról nem tehet, a hátvédeknek nem volt túlságosan nehéz dolguk. Ebben közrejátszott az is, hogy a két fedezet – főleg Szini – a szerelésre különös gondot fordított. Szini kielégítően tartotta Tichyt, s Borsányinak még előretörésekre is futotta az erejéből. Egyik csatár sem játszott jól. A legtöbb jó megmozdulása viszonylag még Kuharszkinak volt – szünet után.
   
   Harangozó határozottan, jól bíráskodott.
   
   
   Öngólok
   
   Az idén másodszor játszottak bajnoki mérkőzést a Népstadionban. Az első alkalommal, amikor sárgásbarna homokkal szórták tele a pályát, azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a gyógyhomok – ez volt a sárgásbarna keverék – majd meghizlalja a füvet, jót tesz a talajnak.
   Most a kettős bajnoki mérkőzésen már nem láttuk a gyógyhomokot, de találtunk egy gidres-gödrös labdarúgó-pályát. Szinte fájó volt nézni, hogy a 44 játékos hogyan bukdácsol, hogy a labda milyen kiszámíthatatlanul pattog el a lábak elől még a legkecsegtetőbb helyzetekben is.
   Nem ismerjük a gyógyszert, mely rendbe hozná a Népstadion talaját. Viszont reméljük, hogy az Igazgatóság sürgősen megtalálja, hiszen már számtalan alkalommal bebizonyította, hogy szinte varázsütésre old meg feladatokat, amivel a jó sportot segíti.
   
   A bajnokcsapatot régen láttuk ilyen passzívan játszani. Különösen a csatáraira vonatkozik ez a megállapításunk. Csak Kuharszki volt az, aki igyekezett játszani és megszabadulni őrzőitől. Különben a fedezetek sem „remekeltek”. Hibát hibára halmoztak és néha még könnyelműsködtek is. Rajna balszerencsésen rúgott öngólját csak egy még balszerencsésebb öngóllal egyenlítette ki Marosi a 90. percben.
   A Bp. Honvédnak szinte már nyert ügye volt. A védők könnyelműsködése miatt vesztette el az egyik pontot. Ahelyett, hogy a kitűnően és nagy területen játszó Tichyt foglalkoztatták volna, inkább mesével, csipkelődéssel szórakoztatták ellenfeleiket.
   A közönség nem sokat élvezett. Különösen nem a válogatott-jelöltek játékából, akik a labdarúgás szépségeiből bizony keveset mutattak. Tichynek pedig a társai nem adtak erre elegendő alkalmat.
   
   Népsport, Képes Sport
   
   hmgy