hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2015.12.30, 22:00

   1961. június 18.
   
   Szegedi EAC- Újpesti Dózsa 4:2 (2:0)
   Szeged, 17.30 ó., 18.000 néző, Jv.: Katona (Rozsnyay,Bircsák)
   
   SZEAC:Mészáros-Szabó,Kürtösi,Vass-Dezsőfi,Zallár-Nemes,Reményik,Hajós,Pető,Boros. Edző: Szűcs György.
   Ú.Dózsa:Török-Rajna,Várhidi,Sóvári-Szini,Káposzta-Kuharszki,Göröcs,Pataki,Halápi,Rossi. Edző: Fenyvesi László.
   
   Gólszerző: 1:0 Hajós (28p.), 2:0 Hajós (42p.), 2:1 Várhidi (56p.-11-es), 3:1 Hajós (63p.), 3:2 Sóvári (76p.), 4:2 Nemes (77p.).
   
   Szögletarány: 8:8 (8:2)
   
   Nagy iramban indult a játék. A Szeged rohamozott, s már az 1. percben egymás után két szögletet is elért. A 3. percben Boros jó helyzetben kivárt és szerelték. Az 5. percben vezette az első ellentámadást az Újpesti Dózsa. Mindjárt szögletet is ért el, Mészáros azonban biztosan lehúzta a labdát. Azután Káposzta lőtt kapu mellé. A 10. percben Pető hibázott az ötös sarkán. Két perc múlva Szini majdnem a félpályáról vitte fel a labdát, már csak a kapussal állt szemben, de idegességében Mészáros lábának rúgta a labdát. Egyre inkább a hazai csapat vette át a játék irányítását. A 14. percben Vass bomba szabadrúgását Török bravúrosan szögletre ütötte.
   A 20. percben Boros ismét kapu fölé lőtt jó helyzetben. Az Újpesti Dózsa csak ritkán lendült ellentámadásba. A 28. percben Reményik a partvonalról ívelt a kapu elé egy szabadrúgást. A hosszan ívelt labdára Hajós ugrott fel s mintegy három lépésről csúsztatott fejessel küldte a léc alá. 1:0 a Szeged javára. Továbbra is nagy erővel rohamozott a szegedi együttes. A 30. percben Dezsőfi mintegy 35 méterről óriási kapufát lőtt. A 32. percben Göröcs vezetett jó támadást a jobb szélen, beadását Halápi fejelte kapura, de Mészáros ügyesen szögletre tolta a labdát. Most néhány percig a vendégcsapat próbálkozott. A 42. percben Boros futott el a balszélen, a beadását Hajós mintegy 8 méterről laposan a kapu baloldalába lőtte. 2:0.
   
   Szünet után az Újpesti Dózsa átcsoportosította támadósorát. Először Halápi állt jobbszélre, s Kuharszki lett a balösszekötő. Nagy lendülettel kezdett szünet után a vendégcsapat. A 49. percben Halápi jó helyzetben mellé lőtt, azután Hajós labdája került Török kezébe. Majd Rossi állt szemben a kapussal, de Mészáros kezébe lőtt. Az 56. percben a kapura törő Kuharszkit Kürtösi és Dezsőfi a 16-oson belül közös erővel fellökte. Tizenegyes! A büntetőt Várhidi élesen a jobb sarokba lőtte. 2:1. Most feljött a Dózsa és egy ideig nagy erővel támadott. A 63. percben mégis a szegediek értek el újabb gólt. Reményik előreívelt labdájára Hajós ugrott ki a védők közül, még Törököt is kicselezte és úgy helyezte a hálóba a labdát. 3:1. A Dózsa továbbra sem adta fel, igen nagy küzdelem alakult ki a pályán. A 72. percben Halápi nagy lövését Mészáros szögletre ütötte. A vendégek ismét változtattak: Pataki áll a jobbszélre és Halápi húzódott be. Nagy erőfeszítéseket tett a vendégcsapat. A 76. percben Káposzta ugratta ki az előrehúzódó Sóvárit, a hátvéd ellenállhatatlanul tört előre, s mintegy 8 méterről a kapu jobb sarkába lőtt. 3:2. Még ebben a percben Reményik futott el, kapu elé ívelt, Nemes még a beadás pillanata előtt kiugrott, s úgy fejelt a léc alá. 4:2. A játékvezető megítélte a les gólt. A hátralevő időben sem szűnt meg a küzdelem hevessége.
   
   Igen jó iramú és helyenként színvonalas, küzdelmes mérkőzést vívott a két együttes. Az I. félidőben mintegy 30 percen keresztül – meglepetésre – a hazai csapat játszott nagyobb erőbedobással. Támadósora folyamatos, gyors helycserés támadásokkal a két gólon kívül is több helyzetet kidolgozott. Ebben a játékrészben a liláknak csak a hátsó alakzata játszott lelkesen és elfogadhatóan, a támadósor nemigen tudta tartani a labdát. Szinte alig láttunk folyamatos támadást. A kitűnően működő szegedi hátsó alakzat könnyen hárította a vendégek próbálkozásait. Szünet után az Újpesti Dózsa átcsoportosított támadósorával már sokkal jobban játszott. A két gólon kívül is akadt néhány helyzete. Ebben a játékrészben viszont a védelem ingadozott időnként, s a szemfüles hazai csatárok kihasználták az alkalmakat.
   
   Az Újpesti Dózsa együttesében Török a gólokat nem védhette. A hátvéd hármasban Rajna jól kezdett, azután később visszaesett. Várhidi közepes teljesítményt nyújtott, Sóvári a végén jött fel. A fedezetpár hullámzó teljesítményt nyújtott. A támadósor az I. félidőben kiábrándítóan játszott. Szünet után Kuharszki, Rossi és Halápi igyekezete említhető.
   
   
   Győzelem zenekísérettel
   
   „Húszezer néző gyűlt össze a SZEAC utolsó bajnoki mérkőzésére. Érdekes, hogy a hatalmas nézősereg egytizedét újpesti szurkolók alkották, akik két különvonaton utaztak le a Tisza partjára. A kétezer fővárosi az első negyedórában harsányan bíztatta csapatát, amely azonban Szegeden sem talált magára. Sok gól esett. A hazai együttes végig vezetett, tervszerű játékkal megérdemelten győzött. Az Újpesti Dózsa csatársora egyetlen gólt sem tudott összehozni, mind a két alkalommal hátvéd lövése talált a szegedi kapuba. A szegediek ügyesen használták ki a helyzeteket, különösen Hajós Imre, aki sokat mozgott, gyakran zavarba hozta az ellenfél védelmét s mesterhármast ért el.”
   
   
   A szegedi mérkőzésről
   
   Szegeden a Szeged- Újpesti Dózsa mérkőzéstől mindenki azt várta, hogy a bajnokcsapat nagy erőfeszítéseket tesz a győzelem megszerzésére, hiszen győzelme esetén még versenyben maradt volna a bajnoki cím eléréséért. Nem véletlenül rándult Szegedre több mint kétezer újpesti szurkoló. Bíztak abban, hogy a Dózsa a hajrában megembereli magát. Nem ez történt. Egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy az első félidőben a szegediek „oktatták” a bajnokcsapatot. A szegedi csatárok frissen mozogtak, állandóan változtatták helyüket. Még labdakezelésben is az újpesti csatárok fölött álltak. Ez alól egyetlen újpesti csatár sem kivétel. Göröcs és Kuharszki sem! Többször előfordult, hogy Göröcstől 10-15 méternyire is elpattant a labda.
   És még valami. Néhány héttel ezelőtt a Dózsa éppen ilyen körülmények között kapott ki Salgótarjánban. Ugyanúgy, mint most, a csatárok akkor is ólomlábakon jártak az első félidőben. Salgótarjánban is, mint Szegeden, szünet után kaptak valamelyest lábra. Ami ezenkívül nagyon feltűnő, változatlanul tart a csatárok góliszonya. Még a holtbiztos helyzeteket is sorra elhibázták. Így volt Szegeden és így volt ez a többi mérkőzésen is.
   Fenyvesi László a mérkőzés után elmondta, hogy a múlt héten az edzés adagban igen nagy helyet kapott a lövésgyakorlás. Lőttek is mint az ágyú. A mérkőzésen azonban nyoma sem volt a „puskapornak”…
   Ezt mind a szakemberek, mind pedig a játékosok idegfáradtsággal magyarázzák. Ebben valószínűleg van is valami. Ezt bizonyítja az is, hogy a Szeged elleni mérkőzés után szinte kivétel nélkül minden játékos idegfáradtságra panaszkodott. Kuharszki például felsóhajtott, hogy csak vége lenne már ennek a bajnokságnak!
   Az eddig látottak alapján el is lehet fogadni az idegfáradtsággal való érvelést. Ezzel kapcsolatban a szegedi mérkőzésen érdekes körülményre lehetett felfigyelni. Az első félidőben csak a csatárokon mutatkozott ez a tünet. A hátsó alakzaton nemigen látszott. Az idegesség akkor ragadt fokozatosan a védőkre, amikor látták a csatársor meddőségét.
   Ez a tény is azt mutatja, hogy az Újpesti Dózsában elsősorban a csatársorban kell keresni a hibát.
   
   Népsport, Képes Sport
   
   hmgy