hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 2

   2023.12.03, 06:23

   Nem derült ki az újságokból, hogy miért nem Tokodon rendezték a mérkőzést.
   

   Tegnap este hosszú tárgyalás folyt az MLSz-ben Mohos Antal, a Tokod és Tasnády Ferenc, a Törekvés intézője között. A vasárnapra kitűzött Tokod-Törekvés mérkőzésről folyt a vita. A Tokod pályaválasztó vasárnap a Törekvéssel szemben, de rajta kívülálló okok miatt nem tudja vendégül látni a Törekvést Tokodon. Mohos Antal, a Tokod intézője hajlandónak mutatkozott, hogy a Törekvésnek átengedi a vasárnapi mérkőzés rendezési jogát. Az anyagiakon azonban nem tudtak megegyezni. Felvetődött az a lehetőség is, hogy a Tokod a szabad üllői úti pályán rendezze meg a mérkőzést. Ettől azonban a tokodiak idegenkedtek. — Anyagi okok miatt. Végül is abban állapodtak meg, hogy ha Mohos Antal, a Tokod vezetőségétől felhatalmazást kap, akkor Esztergomban játszak vasárnap a Tokod—Törekvő bajnoki mérkőzést! A Tokod ma adja meg a végleges választ.

   
   Nemzeti Sport
   1940.10.24
    
2. 
   admin fgymat

   # 1

   2023.12.02, 22:52

   MI TÖRTÉNT ESZTERGOMBAN ? Visszapillantás a botrányba fúlt Tokod-Törekvés mérkőzésre
   
   A botrányosan végződött (illetve be sem fejeződött) Tokod—Törekvés mérkőzés rossz szolgálatot tett a sportnak. Esztergom véletlenül jutott ehhez az NB I.-mérkőzéshez, de ebben az ajándékban nem volt köszönet. Nézzük meg most pontosan, mi is történt a botránnyal kapcsolatban. Hogy rossz az egyik kapufa, azt senki sem sejtette. Amikor Horváth dr. játékvezető a mérkőzés előtt átvizsgálta a kapukat, a szépen fehérre festett kapufákról természtesen kívüliről nem láthatta, hogy azok korhadtak. Ez a második félidőnek körülbelül a 8. percében derült ki. Ekkor ugyanis egy Törekvés-támadás kapcsán Palatínus az akció hevében véletlenül megnyomta a kapufát, amely nagyot reccsent, a kapu pedig dőlni kezdett. A kaput először Barak, a Tokod kapusa támasztotta vissza, majd segített neki Gárdonyi (Gangl), a Tokod segédedzője. Visszanyomták a kaput az eredeti helyzetébe, sőt a segédedző hátulról a jobbkapufát karókkal meg is támasztotta. A játékvezető egyelőre nem avatkozott bele, mert a labda a Törekvés kapuja előtt tanyázott ekkor. Néhány perc múlva azonban odament a megtámasztott kapuhoz, kihúzta a támasztékot, mire mindenki figyelte, hogy eldől-e a kapufa, vagy sem. A kapu nem dőlt el s mivel a játékvezető úgy találta, hogy a kapu még használható, tovább vezette a mérkőzést. A kapufa kissé hátrahajlott, kihajlott a játéktérről. Ettől kezdve izgalmas jelenetek adódtak a kapufa körül. A tokodi játékosok érthető gonddal őrködtek a kapufán. Amikor a 39. percben a Törekvés szögletet ért el, a labdával úgyszólván nem is törődtek a tokodiak, annál inkább Zörgővel,aki „gyanúsan" a rokkant kapufa mellé helyezkedett. A játékvezető is külön figyelmeztette Zörgőt, hogy ha megfogja a kapufát, akkor kiállítja. A szögletet Déri kapu mögé rúgta, a rúgás pillanatában Barak Zörgőt a nyakánál fogva lódította odébb. A kapu mögött volt Tasnády József, a Törekvés intézője, aki hátulról előrejött. Ekkor csak azt lehetett látni, hogy Tasnády megfogja a kapufát s a következő pillanatban az egész kapu ledőlt. A féltve őrzött kaput Tasnády ledöntötte. Az izgalom ekkor Valóban elérte forrpontját. A felbőszült tokodi közönség nekiesett Tasnádynak és ütötték, ahol érték. Az egyik tokodi szurkoló azzal a bottal ütötte, amelyikkel Gárdonyia kaput akarta feltámasztani. Az ütlegekből kijutott Pusztainak is, aki Tasnády segítségére sietett. Néhány tokodi játékos sportszerűen igyekezett megvédeni Tasnádyt, Gárdonyi így kiáltott nekik: — Fiuk, védjük meg Tasnádyt! Ez a védelem, sajnos, nem nagyon sikerült s a rendőrök csak kardlappal tudtak rendet csinálni. Hozzájárult a tokodi szurkolók lecsillapításához az is, hogy Tasnády ekkor már a földön hevert és erősen vérzett. Horváth dr pedig azzal csillapította a tömeget, hogy úgysem semmisítik meg a mérkőzést. Ekkor Tasnádyt bevitték a gondnok lakásába s innen vitték el a mentők a városi kórházba. Az esetről Horváth dr játékvezető ezt mondta: — Nekem az volt a célom, hogy ezt a kényszerből Esztergomba került mérkőzést le lehessen játszani. A mérkőzés előtt megvizsgáltam a pályát, leléptem a hoszszát és a szélességét, megvizsgáltam, hogy jó helyen van-e a 11-es pont, stb. A pálya tudniillik nem volt NB I-mérkőzésre hitelesítve, nekem kellett ezt elvégeznem. A kapukat is megvizsgáltam, azt természetesen akkor nem lehetett megállapítani, hogy korhadtak. Egy hibát vettem észre, mégpedig azt,hogy a háló — „hasas". Szóltam egy rendezőnek, aki azt mondta, hogy Tokodról hoznak hálót. Sajnos, nem hoztak. — Ami a kapufa kidőlését illeti, én hallottam a reccsenést, azt azonban már nem láttam, hogy Barak és a Tokod segédedzője hogyan támasztották vissza. Ekkor ugyanis éppen a Tokod támadott és én alkalomra vártam, hogy megvizsgálhassam a kapufát. Ez rövidesen meg is történt. Eltávolítottam a támasztékokat és úgy találtam, hogya kapufa még kibírja a játékot, csak egy kissé hajlott ki a játéktérről. Alaposan korhadt volt, de én úgy láttam, hogy volt valami ép rész a középen, amely még tartotta. A Törekvés-játékosok közül csak Zörgőben fedeztem fel ezután hajlandóságot arra, hogy kilökje akapufát s figyelmeztettem is, hogyha meg meri tenni, akkor kiállítom. Azt volt a célom, hogy a mérkőzést befejezzem s bizony imádkoztam, hogy a kapufával ne történjék baj. Sajnos, Tasnády kidöntötte s ekkor a mérkőzést nem lehetett tovább játszani. Hogy hogyan kezdődött a verekedés, azt nem tudom egészen pontosan megmondani, mert első intézkedésem az volt, hogy a játékosokat magamhoz hívtam. Így nem láttam, hogy Barak ütötte volna, meg elsőnek Tasnádyt. Én a tömeget igyekeztem csillapítani és a játékosok testi épségéért aggódtam. A Horváth dr ral együtt utazó Deák játékvezető, aki az előmérkőzést vezette, ezt mondja: — Ha Horváth dr úr lefújja amérkőzést a kapufa félig való kidőlése után, akkor őt verik agyon a szurkolók. Ezek után megkérdeztük Tasnádyt,a botrány cselekvő és egyben szenvedő szereplőjét. Tasnády ezt mondja: — Nekem az a meggyőződésem, hogy miután a kapu megrokkant, a mérkőzést nem lett volna szabad tovább vezetni. Ha történetesen mi vezettünk volna, az a kapufa egy pillanatig sem állt volna tovább, hiszen elég volt megfogni és már összedőlt. A játékosaim panaszkodtak, hogy a játékvezető azt mondta nekik, hogy ne merjenek a kapufa közelébe menni, mert kiállítja őket. Nekem az a véleményem, hogy ilyen kapuval játszani életveszélyes volt , hát például a tokodi kapus nem lett vollna hajlandó ilyen kapuban védeni, nem lehetett volna semmit sem szólni, mert a kapu bármelyik pillanatban a fejére eshetett volna. Én azért mentem oda, hogy megnézem a kapufát. Ismétlem, nem döntöttem ki szándékosan, mert ahogy megfogtam, már , össze is dőlt. Ami ezután történt, arról nem akarok bővebben beszélni, csak annyit,hogy ha Barak nem üt meg engem hátulról az összecsavart ujjasával,akkor nem bőszül fel annyira a tömeg, hogy engem összeverjen. — A mérkőzést megóvjuk. Arról nem beszélek, hogy öltözők nem voltak, mert ezt a mérkőzés előtt megmondtam a tokodiaknak hogy ezt nem vesszük észre. Hiba volt azonban a kismotor verseny miatt csaknem félórás szünetet tartani, miközben a játékosok szabad ég alatt ácsorogtak átizzadva, felhevülten. Megóvjuk elsősorban a mérkőzést azért, mert nem volt két hitelesített labda a pályán , amikor az egyiket túlrúgták a kerítésen a folyóba, valami ócska tökkel játszottunk tovább, amíg a labda vissza nem került. A játéktér a nézőtértől egy szál dróttal volt elkerítve. Ilyen körülmények között az a négy rendőr és négy rendező nem volt elég. A játékosainkat megfélemlítették, olyanokat kiabáltak, hogy ha hozzá mernek nyúlni a kapuhoz, élve nem kerülnek haza. A kapunak a hálója is rossz volt. Pusztai góljánál például a labda túlment a hálón és a kerítésbe ütközött. Még szerencse, hogy a játékvezető látta, hogy gól volt. A háló nem volt lerögzítve. Ha rögzítve lett volna, ez a lövés összedönti a kaput. A kaput a legvégére hagyom. Ilyen életveszélyes, minden pillanatban összedöléssel fenyegető kapuval nem lett volna szabad tovább vezetni amérkőzést. A kapu kihajtott a pályáról. Ha egy játékosunk kapufát lőtt volna, a labda elhagyta volna ajátékteret, mert a kapu már nem is volt bent a játéktéren. Kilógott belőle. Igaz, hogy egy kapuralövéssel azt a kaput agyon lehetett volna lőni. A játékvezető tudta, hogy a kapu ilyen állapotban van, mert nagyon vigyázott is rá. Azt a kaput igazán csak az imádság tartotta. A játékvezető a mérkőzést nagyszerűen vezette, hibát csak a labda, a kapu és a kapuháló tekintetében vétett és az is helytelen volt, hogy Zörgőt eltanácsolta a kapufa mellől. Orvos sem volt a pályán, pedig erre nagy szükségem lett volna éppen nekem. De azt hiszem, akkor is szükség lett volna, ha játék közben dől össze a kapu és valakire ráesik. Mohos Antal, a Tokod elnöke a következőket mondja: — Teljesen érthetetlen előttünk Tasnády cselekedete. Nem értjük, hogyan is gondolta ezt, mit is akart ezzel elérni. Az egész botránynak ő volt az oka. A mérkőzés nem volt durva, a Tokod simán győzött, senki egy szót sem szólhatott. Tasnády két kézzel lerántotta a kaput. Azt is hallottuk, hogy sugdosva biztatta a mérkőzés közben a játékosokat, hogy döntsék ki a kapufát. A mi játékosaink már nem is törődtek a labdával, csak a kapufára vigyáztak. Zörgő például kifejezetten arra törekedett, hogy feldöntse a kaput. Neki nem sikerült, de Tasnádynak igen. A kapu akkor ingott meg először, amikor egy Törekvés támadás végén Palatínus nekiesett. Ez véletlenség volt, ekkor azonban látták, hogy a kapu gyenge lábon áll. Nem áll az, hogy Barak megütötte Tasnádyt. Kihallgattuk a játékosokat és Barak határozottan állította, hogy ő nem ütötte meg Tasnádyt. Sőt a tokodi játékosok igyekeztek megvédeni Tasnádyt a tömeg dühétől. Ami azt illeti, hogy keveselték a rendőröket, a rendezőket, hiányolták az orvost, rozzantnak találták a kapufát, arra vonatkozólag csak annyit mondok, hogy a játékvezető a pályát alkalmasnak találta NB I-mérkőzésre. Ha a Törekvés vezetői más véleményen voltak, miért nem mondták meg a mérkőzés előtt. Különben is, a Törekvés attól sem lőtt volna több gólt, ha erősebb lett volna a kapufa. • TóthBéla, a Tokod edzője így beszél: — Csak annyit mondok, hogy igen megnyugtató és sportszerű lépés lenne a Törekvés részéről, ha kijelentené, hogy a Tokod győzelme reális volt és megfelelt az azon a napon mutatott erőviszonyoknak. Mi akkor a magunk részéről elfelejtenénk az egészet, mert az ember másképpen gondolkozik a mérkőzés izgalmaiban és másképpen, ha már egyet aludt rá.* Mint látható, vannak eltérések a tényállás részeseiben. Az MLSz-nek nem lesz könnyű dolga a részletek tisztázásában. Még csak annyit: ez a botrány többek közt Esztergom labdarúgósportjának is igen sokat ártott.

   
   Nemzeti Sport
   1940.10.29