hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2019.10.06, 09:27 (szerk.: 2019.10.06, 09:57)

   Utoljára a bajnokságért
   
   Az izgalmakban bővelkedő finisben már a célvonal előtt állanak a labdarúgó csapatok. Az élen az Újpest vezet fej hosszal, a Ferencváros azonban az utolsó métereken még erősített s bízik abban, hogy holtversenyt erőszakol ki. S a holtversenyt jobb gólaránya a Ferencváros javára döntené el. Az újpesti színek azonban már egészen közel járnak a célkarikához s nem valószínű, hogy az utolsó ugrásnál veszítsék el a keserves küzdelemben kivívott első helyet.
   
   Rég nem volt ennyire túlfűtött, ennyire érdekes a bajnokság utolsó fordulója, amelynek izgalmas mérkőzései hozzák meg a végső döntést: ki lesz a bajnok, ki esik ki? Pedig ha megnézzük a bajnoki sorrendet s figyelembe vesszük az érdekelt csapatok ellenfeleit, már most eldöntöttnek tekinthetjük a bajnokságot és a kiesést. Az Újpest két ponttal áll a Ferencváros előtt s csak abban az esetben vesztené el a bajnokságot, ha az Attila le tudná győzni a lila-fehéreket, viszont a Ferencváros pontveszteség nélkül szabadul a III. kerületiek pályájáról.
   
   Az utolsó forduló egyik legérdekesebb mérkőzése mégis az Újpest—Attila találkozása lesz, mert a ferencvárosi hívők még sohasem hangoztatták ily erősen, hogy a futball, szerencsejáték, a futballban mindig történhetnek csodák s így bekövetkezhet az a csoda is, hogy az Attila legyőzi az Újpestet s a bajnoksághoz segíti a Ferencvárost. Bizonyos, hogy az Újpest nem megy a biztos győzelem tudatában a küzdelembe s ezért vásárolta meg hívei áldozatkészségének segítségével az Attilától a pályaválasztó jogot. Az újpesti stadion lelkes, harcos közönsége azonban bizonyára megnyugtató hatással lesz a lila-fehér inges játékosokra s megszerzik az első bajnokságot Újpestnek. Az újpesti csapatban hiányozni fog Borsányi, akit bokasérülése gátol a játékban. Helyén Kővágó szerepel, aki azonban aligha tudja feledtetni Borsányit. A csapat azonban ennek ellenére is határozott győzelmi sansszal indul a küzdelembe s Stófián irányításával előreláthatóan két-három gól különbséggel veri az Attilát.

   
   Budapesti Hírlap, 1930. május 25.
   
   

   Ujpest - Attila 4:1 (1:0)
   
   Az Újpest nagyszerű támadásokkal vezette be a mérkőzést, a szép akciókra azonban az Attila nagy lendülettel keresztülvitt támadásokkal válaszolt. Stófián labdáját Szemző védte, Szidor lövése viszont Achtnak adott munkát, majd Ströck beadását a kapufa mentette. Ardai hibázott jó gólhelyzetben, Auer éles lövése a kapu fölött süvített el, a 10. percben Stófián fejese pedig kornerhez juttatta az Újpestet. Az újpestiek második sarokrúgása után sem változott a játék képe, legfeljebb annyiban, hogy az Attila támadásai veszélyesebbek voltak, de a csatárok sorra hibáztak. A 40. percben esett az Újpest vezető gólja. Spitz és Stófián szép támadásából Auer kapta a labdát, amelyet a kapu sarkába helyezett (1:0). Az Újpest most fölénybe került, Spitz azonban három lépésről a kapus kezébe lőtte a labdát.
   
   A szünet után az Újpest váratlan góllal lepte meg ellenfelét. Spitz ellökte Ardait, elvette tőle a labdát s miközben az Attila védelme a bíró füttyét várta, Spitz kényelmesen helyezett gólt lőtt (2:0). Az Attila ellentámadását Acht kornerre mentette, de ezzel meg is tört a miskolciak ellenállása és a 11. percben Auer a harmadik gólt lőtte (3:0), Az Attila még egyszer megkísérelte, hogy gólt rúgjon ellenfelének s a 17. percben Hajós beadásából Opatának sikerült is a hálóba juttatni a labdát (3:1). Az Újpest ezután fölénybe került és a 35. percben Ströck korneréből Stófián szép gólt fejelt (4:1).
   
   
   
   Az Ujpest első bajnoksága
   
   Vasárnap befejeződött az 1929/30. évi bajnoki szezon s a végső győzelmet az Újpest csapata szerezte meg. Hosszú évek kitartó küzdelmével, fáradhatatlan, szorgalmas munkájával s tagjainak kiapadhatatlan áldozatkészségével jutott el az Újpest a legnagyobb dicsőséghez, a bajnoksághoz. A sors eddig nem volt éppen kegyes az Újpestiekhez. Hányszor csillogtatta meg előttük a bajnokság aranyalmáját, amelyet csak most sikerült végre megszerezni. Hányszor állt már nyitva az Újpest előtt a bajnokság kapuja, amelyen azonban csak most tudott belépni, hogy leszakíthassa az elismerés olajágát. Nem volt a szerencse kedveltje az Újpest, amely azonban nem adta fel a küzdelmet s erős akarással magához édesgette Fortuna istenasszonyt is. A múlt év őszén fordult meg az Újpestiek sorsa, amikor az osztrák, cseh és olasz csapatok előtt elnyerték a Középeurópai Kupát, majd pedig mint a magyar bajnokság favoritja fordultak a tavaszi szezonba. Keserves harc volt, nehéz, fárasztó küzdelem és sokan már attól féltek, hogy épp úgy, mint a múltban, az idén is megismétlődik a tragédia s az Újpest minden igyekezete kárba vész, elbukik az utolsó akadályon. A lila-fehérek azonban nem csüggedtek, pattanásig feszített idegekkel is kiharcolták a végső győzelmet s eljutottak a bajnoksághoz. Az első bajnoksághoz. A lila-fehér lobogó első ízben leng fönn a bajnoki árbóc csúcsán s hirdeti az Újpestiek diadalát. Nem akadhat senki a magyar sportemberek között, aki kétségbe vonná, hogy a siker megérdemelten jutott osztályrészül az Újpestiek csapatának, amely — mint a Közepeurópai Kupa győztese is — méltó viselője a magyar bajnoki címnek.
   
   Vasárnap délután még a kétség ülte meg az újpesti hívők lelkét s csak akkor szabadultak fel a lidércnyomástól, amikor biztosítva volt a csapat győzelme. A mérkőzés után csak sportemberek által érthető nagy boldogságban olvadt fel a közönség s a játékosok hangulata és fölcsendültek az ajkakon a Himnusz hangjai. Csak ezután tört ki a tomboló öröm, a csapat üdvözölte a közönséget, amelynek nevében Szemere Ernő köszöntötte a csapatot s a klub elnökét, Aschner Lipótot. Aschner elnök válasza után oszlott szét a közönség s vasárnap este Újpesten mindenütt a lila-fehérek első bajnokságát ünnepelték.
   
   Amilyen nagy volt a boldogság Újpesten az Attilával szemben kivívott győzelem után, épp oly nagy volt a szomorúság a miskolciak körében. A 4:1 arányú vereség ugyanis a Nemzetinek a Budai 33 fölött aratott meglepő győzelme után az utolsó előtti helyre juttatta az Attilát, amely így osztályozót kénytelen játszani a Vasassal. Ma már azok is megbánták, hogy eladták a pályaválasztás jogát az Újpestnek, akik keresztülerőszakolták a megegyezést, mert nem valószínű, hogy Miskolcon hasonló arányú vereség érte volna a csapatot. Legalább is erre következtethetünk az Attila játéka alapján. A fedezetsor pompásan dolgozott s a csatársor játéka is eredményesebb lehetett volna a hazai közönség lelkes biztatása mellett. A védelem is jobban állta volna az Újpesti támadásokat, ha erőt merít a miskolci közönség buzdításából. Viszont az itthon is ideges Újpesti játékosokat zavarta volna az idegen környezet s valószínű, hogy legjobb esetben egy-kétgólos győzelemnél nagyobb eredményt nem értek volna el. Ezzel pedig az Attila megmenekült volna az osztályozás izgalmaitól, amelybe hajszálnyival rosszabb gól aránya révén került. A győztes Újpest ezen a mérkőzésen nem játszotta ki tényleges formáját s csak akkor bontakozott ki a csapat tudása, amikor már bizonyossá vált győzelmük. A csapatban csak Stófián és Volentik játéka emelkedett ki.
   
   

   
   Budapesti Hírlap, 1930. május 27., Színházi Élet - Színházi Hét