hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 2

   2021.07.21, 19:05

   BTC—BAK 0:0.
   
   ( Üllői-uti pálya.) Goal nélkül végződött a mérkő­zés, a mi éppenséggel nem annak a bizonyítéka, mintha a csatársorok goalképtelenségben szenvedtek volna, ha­nem inkább a védelmek kitűnő munkájának a dicsérete.
   A Budapesti-csepeli Atlétikai Klub régen, vagy talán sohasem szerepelt oly erős összeállításban, mint tegnap. A BAK csapata valósággal feltűnést keltett össze­állításávál. A szenzáczió erejével hatott Károly Jenőnek, a BAK-ból a Magyar Testgyakorlók Köre részére át­igazolást kérő s az MTK nemzetközi mérkőzésein állan­dóan szerepelt kitűnő középfedezetnek a játéka. Károly meglepetésszerű szereplésének a körülményeivel a sport­rovat más helyén részletesen számolunk be, annyit jegy­zünk csak meg, hogy Károlynak a BAK-ban való játéka a válogatott csapat mai összeállításával kapcsolatos. Magáról, Károlynak a játékáról most is csak azt álla­pithattuk meg, a mit különben régóta tudunk, hogy tech­nikai tudása és fejjátóka valósággal a művészettel hatá­ros, rutinja csiszoltabb és kiforrottabb, mint bármely magyar játékosé és ideálisabb »támadó« középfedezetet elképzelni is alig lehet. Viszont azonban azt sem lehet elvitatni, hogy állóképességo nem a régi, a mit mi nem annyira az elmúlt betegségével, mint inkább azzal ma­gyarázunk, hogy a tavaszi szezonban nem volt alkalma állandóan erős mérkőzéseket játszani.
   A BAK csatársora, a klub vezetőségének véle­ménye szerint, a lehető legerősebb összeállításban szere­pelt, mi azonban nem vagyunk ezzel egy nézeten. A csa­társzárnyak (Kézsmárky—Gállos és Schaffer—Cseh) já­tékereje feltétlenül elsőrangú, összjátékuk meglepően precziz, de az összekötő kapocs, a középcsatár megválasz­tása nem szerencsés. Volenszky, a mig a Törekvés Sport- Egyesület színeiben játszott, egyike volt a legjobb magyar középcsatároknak. Nagy tudása az alatt a rövid kény­szerpihenő alatt, a mikor a Törekvésből a BAK-ba való átigazolása idején nem játszhatott, lassanként elpárol­gott s bizony a mai Volenszky ma csak az árnyéka a régi­nek. Ha a BAK a középcsatár fontos pozicziójának kér­dését ügyes kézzel meg tudná oldani, csapata egyenrangú klasszist képviselne a legjobbakkal. A fedezetsor igen jó. Szury mint szélsőfedezet is hasznos munkát végzett; labdaszedése és leadása egyaránt kielégítő, Korda azon­ban nem elég gyors és az erős iramtól tulhamar kifulladt, viszont technikai készültsége kifogástalan. A hátvédek munkája csalódást keltett; sem a nagy testi erejével az ellenfél csatárainak túlságosan imponáló Ludwig, a ki ezúttal kivétélesen nem élt vissza fizikumának előnyei­vel, sem pedig az ujonan akvirált Neubrunn nem mutat­koztak feltétlenül megbizható hátvédeknek; különö­sen az utóbbi vesztett sokat játéktudásából. György megmutatta, hogy még mindig méltóan sorozzák a leg­jobb magyar kapusok közé.
   A Budapesti Torna-Club Mészáros betegsége és Dobó kiválása miatt reorganizálta csapattal szerepelt, az uj próbálkozást természetesen csak a csapat gyengé­jére, a csatársorra terjesztvén ki. A kísérletről nem nyi­latkozhatunk még véglegesen, hiszen az uj csatároknak még nem volt alkalmuk megszokni egymás játékát. Egyet azonban már most konstatálhatunk s ez az, hogy az uj csatársor emberei a lelkesedés és ambiczió tekinteté­ben messze felülmúlják elődeiket, ha tudásuk esetleg nem is üti meg azok klasszisát. A csatársor uj összeállítása a következő: Máhr, Kertész, Horváth I., Bayer, Kovács. Kertészt kivéve, a ki eddig baloldali fedezetet játszott, mint vérbeli csatárjátékos. Kertész azonban sehogysem érezte jól magát uj posztján. Idegenül mozgott a szokat­lan helyen és környezetben s az egész mérkőzésen egyet­len egészséges egyéni akcziója nem volt. Máhr régi, jóképességü játékos, a ki gyorsaságával már Pozsonyban, a hol a Pozsonyi Torna-Egyletben játszott jobbszélső csatárt, kitüntette magát. Horváth I. játékát ismeri a közönség; ha mostani játékerejéről nem is lehet fel­ismerni az ország egykori legjobb középcsatárát, még mindig megmaradt a régi tudásból annyi, hogy a BTC csatársorának a legjobb embere. Bayer és Kovács jóképességü játékosok, a kik, ha összeszoknak, erős balszárnyat fognak alkotni. A fedezetsorban Ficzere és Rozsos agilis játéka tűnt ki, kár hogy előbbi túlságos heveskedésében a kelleténél többet protestál, a mi a csapat szimpatikus voltának a rováséra megy. A hátvédek kiválóan dolgoz­tak és különösen dicsérettel kell megemlékeznünk Ginzery remek védéséről, a ki ma kétségtelenül Zsák mellett a legjobb magyar kapus. Mindent összefoglalva: a BTC reorganizált" csapatáért nem kell aggódni híveinek, a csapat tréningje és manazsálása kitűnő kezekben van s ez biztosítja jövőjét.
   Az első félidőben a BAK nagy fölényben van a egymásután vezeti a veszélyesebbnél-veszélyesebb táma­dásokat. úgy látszik, hogy a fekete-fehérek goalokkal fognak győzni. A csatárok éles lövései azonban elkerülik a kaput, vagy a csodálatos biztonsággal védő Ginzery kezében akadnak meg a labdák. A Szendrő handse miatt megítélt tizenegyesből alkalma volna a BAK-nak a vezető goalt megszerezni, do a bal sarokba plaszirozott labdát a kapus kifogja. A BTC csak a félidő második felében jut frontba, de akczióik már a hátvédeken megtörnek. Ez a félidő különben a játék színvonala tekintetében egyike volt a legszebbeknek, a miket magyar csapatok mérkőzése nyújtott.
   Szünet után eleinte még mindig a BAK-ot látjuk offenzivában, majd a BTC is lábra kap és remek táma­dásokkal veszélyezteti a kifáradt ellenfél kapuját. Az utolsó negyedórában, a mikor a szakadó eső a játék szép­ségét és a nyugodt munkát meghiúsítja, a BTC lelkes csapata fölénybe jut és a BAK-ot kapujához szorítja. Minden perczben várható a győzelmet jelentő goal, de a fekete-fehéreknek teljesen a kapu elé visszavonult védelme megakadályozza a Torna-Club győzelmét. Bíró: Benedek Aladár.
   
   Az Újság 1913 április 22.
    
2. 
   admin heimo

   # 1

   2017.08.24, 17:39

   Jv.: Benedek Aladár