Ferenczvárosi TC - UTE 0 : 0
I. osztály 1922/1923, 15. forduló
I. osztály 1922/1923: összes
mérkőzés
játékvezető :
Gerő Ferenc
nézőszámok:
- Sporthírlap: 25.000
Ferenczvárosi TC | UTE |
---|---|
vezetőedző: hiányzó adat beadása |
vezetőedző: hiányzó adat beadása |
meccstörténelem
- 2025.04.05 Ferencvárosi TC - Újpest FC -
- 2024.11.30 Újpest FC - Ferencvárosi TC -
- 2024.08.17 Ferencvárosi TC - Újpest FC 1-0
- 2024.05.19 Ferencvárosi TC - Újpest FC 2-0
- 2024.02.25 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-5
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Az Üllői-úti sporttelepen lefolyt küzdelmet 25.000 főnyi közönség nézte végig szorongó izgalomban, hol lelkesedve, hol elcsüggedve, a szerint, a mint az UTE-tól elfordult, avagy rámosolygott a szerencse és a győzelemnek a reménysége. A legnagyobb aggodalomban az MTK hívei kísérték figyelmükkel a játéknak a menetét s ebben a táborban tört utat az öröm a legviharosabban, a mikor a csapatok elvonultak a küzdelemnek a porondjáról.
A meccs maga izzott az erőtől, a lelkesedéstől s nem volt egyetlen pillanata sem, a mely lanyhulni engedte volna a néző tömegeknek az izgalmát. Az első félidőben inkább az UTE látszott a jobb csapatnak, de csatázósorának fogyatékosságai is jobban kiütköztek éppen azért, mert több eredményesnek ígérkező helyzet kínálkozott a részére. Nem volt erős oldala a csatázósor az FTC-nek sem s mert a födözetsorok és a védelmek halálos elszántsággal küzdöttek, a meccsnek döntetlen eredménnyel kellett bevégződni.
A mérkőzésnek föltétlenül az FTC volt a hőse. A második félidő 18-ik percétől nevezetesen tíz játékossal maradt a pályán, mert Takács II. összeütközvén saját társával, Fuhrmannal, a jobblábában bokaficamodást szenvedett és sérülése következtében el kellett hagynia csapatát. A veszteség az FTC akarat erejét a végsőkig fokozta s a csapat ettől kezdve nemcsak bámulatos védekezést fejtett ki, de támadásba is átment, olyannyira, hogy csaknem a győzelmet is magához ragadta. Az
utolsó másodpercekben Halász elszabadult, a kapu elé irányította a labdát, de olyan erővel, hogy a tiszta helyzetben álló Pataki nem tudta elfogni. A mérkőzés folyamán többizben nyílott alkalma a gólszerzésre az UTE-nek is, az FTC-nek is, ott azonban Amsel, itt meg Fogl II. állotta el az útját minden sikernek. Külön szenzációja volt a mérkőzésnek Takács II. brilliáns játéka, a kit csak Fogl II. múlt felül. Elsőrangú játékot produkált Szabó és Fuhrmann is, az UTE csapatában pedig Szidon szolgált rá a teljes elismerésre.
Méltóan illeszkedett bele szerepébe Gerő Ferenc bíró is, a ki mintaszerű hozzáértéssel vezette a küzdelmet.
Budapesti Hírlap, 1923. május 28.
Budapesti Hírlap, 1923. május 27.
Tegnap volt a bajnokság döntőmeccse s az FTC döntetlenje megfosztotta esélyeitől Újpest csapatát, amely az izgalmas tavaszi finisht nem állta végig. Az ÚTE ez az újabb pontvesztesége pontelőnyt biztosít a bajnokságot védő Testgyakorlók részére, amelyet az MTK két utolsó könnyű meccsén aligha enged elveszteni.
UTE—FTC 0:0. A döntőmeccsnek közel harmincezer nézője volt s a közönség mindvégig feszült figyelemmel kísérte az izgalmas nagyszerű küzdelem folyását. Az UTE csapatnak a két Fogl, az FTC tizenegyének a fedezetsor volt a gerince. A csatársorok közül Ujpesté volt a jobbik, de Amsel bécsi formáját játszotta ki s mindent mentett. Hogy az UTE mennyire kezében tartotta a meccs sorsát, annak bizonysága, hogy a második félidő közepén 7:0 volt a kornerarány az UTE javára. Néhány perccel a hetedik korner előtt az FTC elvesztette egyik hátvédjét Takács II-őt, aki FTC-játékossal ütközve össze, bokaficamodással került a klinikára. A tíz emberre leolvadt FTC ennek ellenére bravúros finisht produkált az utolsó negyedórában, de csak a kornerarányt tudta 8:2-re megjavítani
Pesti Hírlap, 1923. május 29.
Pesti Hírlap, 1923. május 27.
A vasárnapi FTC-UTE mérkőzés gólnélküli eldöntetlen eredménye megpecsételte a bajnokság sorsát, mert az újpestiektől elhódított egy pont minden bizonnyal elegendő lesz arra, hogy a bajnokságot megnyerje az — MTK. A „tertius gaudet" jegyében indult ez a mérkőzés, végigkísérte ez a furcsa mementó kétszer negyvenöt percen keresztül és nem volt ember a huszonötezer főnyi közönségben, amely a bírói végszó után nem a véletlennek ezen a különös játékán tűnődve tért volna otthonába. Mert mégis csak furcsa dolog az, amikor a már elveszettnek hitt bajnokságot az örök rivális szerzi vissza a nagy ellenfélnek, még hozzá olyan küzdelem árán, amire még a legfanatikusabb hívők sem voltak elkészülve.
Az MTK huszonötéves fennállása alatt talán egyszer sem harcolt oly hősiesen önmagáért, mint ahogy az FTC küzdött ezúttal — az MTK-ért. Mintha csak ettől a mérkőzéstől függött volna a szeretett egyesület léte, olyan elszántsággal mentek újabb és újabb rohamra a zöld-fehér dressz viselői és amikor a csapat egyik oszlopát egy véletlen baleset kidöntötte, mintha megtízszereződött volna játékosainak az ereje, még nagyobb energiával folytatták a harcot, s ha az FTC-nek közvetlenül nem volt is haszna ebből a remek küzdelemből, közvetve annál nagyobb sikert ért el: visszaszerezte a közönség szeretetét, hitét és lelkesedését, amely a múltban oly sok győzelemre vezette a Ferencvárosiakat és a jövőben még több dicsőségnek vetheti meg az alapját.
A játék maga nem volt valami nívós, mert a meccs fontossága idegessé tette a csapatokat és a közvetlen védelmek emberein kívül alig tudta valaki is megőrizni a hidegvérét. Ez magyarázza a sok hibát, ami előfordult és a kínálkozó gólhelyzetek sorozatos elrontását mindkét oldalon. Priboj, az UTE „gól-zsák"-ja és Pataki, az FTC csatársorának az „esze" csakúgy hibáztak, mint rutin dolgában messze mögöttük álló társaik és az idegesség még a fedezőtökre is átragadt, ami a labdák bizonytalan továbbításában mutatkozott. Fáradhatatlanság, munkabírás és küzdőképesség dolgában azonban vetekedtek egymással a játékosok és ha ezek közül külön is kiemeljük a „vörös" Szabót, csak honorálni kívánjuk azt az egészen rendkívüli munkát, amit ezúttal végzett. A csapatok legjobb része, mint említettük, a közvetlen védelem volt. A Vogl fivérek egyfelől, a Takács hátvédpár a másik oldalon legjobb formájukat játszva ki, verték vissza a támadásokat. Amsel pedig ismét megmutatta, hogy nem kell félteni a magyar válogatott csapatnak Plattko távozásával elárvult kapuját.
Hozzátartozik a nagy meccs krónikájához a huszonötezer főnyi közönség dicséretesen sportszerű viselkedése, amely azt igazolja, hogy a magyar sportközönség szakértelmét nem lehet megcsalni: fumigálja a selejtes attrakciókat, de annál nagyobb lelkesedéssel karolja fel a komoly sportértékkel bíró eseményeket. A magyar egyetemes sport érdekében ezt csak örömmel üdvözölhetjük.
Pesti Napló, 1923. május 29.
Népszava, 1923. május 29.
Népszava, 1923. május 27.