Újpest FC - Ferencvárosi FC 1 : 2
I. osztályú profi liga 1929/1930, 8. forduló
I. oszt. profi liga 1929/1930: összes
mérkőzés
helyszín :
Budapest, IV. ker., Újpesti Stadion
játékvezető :
Magyar János
nézőszámok:
- Nemzeti Sport: 22.000
-
66' P. Szabó Gábor 1 - 0 1 - 1 76' Takács József 
81' Turay József 81' Fogl József 1 - 2 88' Szedlacsik Ferenc
 Újpest FC
|
Ferencvárosi FC
|
|---|---|
|
vezetőedző: Bányai Lajos |
vezetőedző: Tóth-Potya István |
meccstörténelem
- 2025.04.05 Ferencvárosi TC - Újpest FC -
- 2024.11.30 Újpest FC - Ferencvárosi TC -
- 2024.08.17 Ferencvárosi TC - Újpest FC 1-0
- 2024.05.19 Ferencvárosi TC - Újpest FC 2-0
- 2024.02.25 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-5
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
A Hungária leszorult a harmadik sorba. Újpest és a Ferencváros fej-fej mellett halad az élén. A két csapat veretlen. A Ferencváros és Újpest egyformán 1-1 pontot adott le az eddigi bajnoki mérkőzéseken. A bajnoki listán Újpest vezet, mert egy mérkőzéssel többet játszott, mint vasárnapi ellenfele. A zöld-fehérek gólaránya a legjobb a bajnoki mezőnyben. Újpest küzdelmes meccsen, de biztosan győzött a Hungária ellen, a Ferencváros 4:0-ás győzelmet aratott. de ennek a győzelemnek megítélésében figyelembe kell venni azt, hogy Kalmár balesete tönkretette a Hungáriát.
Ezek az előzmények és — vasárnap délután a Ferencváros—Újpest-mérkőzésre vonul ki a megyeri úti stadionba 20—25.000, talán 35—4O.OOO ember. A mérkőzés még nem bajnoki döntő és mégis, évek óta nem fordult elő, hogy ennyire fel kellett volna tenni a csapatoknak mindent egy meccsre, mint most a Ferencváros—Újpest mérkőzésre. Kialakultak az erőviszonyok, kiderült, hogy a bajnoki mezőny két legjobb csapata a Ferencváros és Újpest. A két csapat csak véletlenül adott le egy-egy pontot. Egyébként minden mérkőzésük meggyőző erővel szerzett győzelem, minden játékuk igazolása annak a feltevésnek, hogy a bajnokság idén a Ferencváros és Újpest között fog eldőlni. A nagy döntésnek az őszi szezon első helyére vonatkozó előjátéka a vasárnapi meccs. Amelyik csapat győz, az fordul elsőnek a tavaszi szezonra s ott azután folytathatják a nagy versenyt. Újpest még sohasem mutatott ekkora erőt, mint idén, a Ferencváros szintén nagy formában van. Vajon melyik csapat győz a kettő közül?
A két csapat közvetlen védelmének összehasonlításában Újpest javára mutatkozik valami előny. Aknai nagy formában van, a két hátvéd kitűnően összedolgozott párt alkot. Kővágó és Fogoly III a tökéletes tudás egész tárházát vonultatta fel a Slavia ellen. Mégis azt hisszük, hogy ennek a hátvédpárnak a Ferencváros-meccsen nehezebb dolga lesz, mint múlt vasárnap volt. A csehek folyamatosan vitték támadásaikat a mezőnyben, a kapu előtt azonban mindig megtorpantak, s ezeket a megtorpanásokat használta ki Kővágó és Fogoly III. közbelépésre. Ferencvárosban azonban nem ilyen megtorpanós csatárok futballoznak. Tehát nehezebb lesz a feladat, amit Újpest védelmének meg kell oldani. Legalább annyival nehezebb a feladat, amennyivel jobb Újpest védelme, mint a Ferencvárosé. És amennyivel gyengébbnek kell tekintenünk Újpest csatársorát, mint a Ferencvárosét.
Az utolsó esztendőkben megszoktuk, hogy a Ferencváros meccseit rendszerint a zöld-fehér halfsor dönti el. A véletlen úgy hozta magával, hogy a vasárnapi meccsen nem várhatunk olyan sorsdöntő szerepet sem az egyik, sem a másik fél halfsorától. Újpest a szorgalmas munkások halfsorát vonultatja fel a ferencvárosi támadás elé, a zöld-fehérek fedezetsorában pedig Óbecsei és Bukovi a művészkedő, Lyka pedig a rombolómunkás stílust képviseli. Csak a pályán fog eldőlni, hogy melyik halfsor bír felülkerekedni.
A csatársorok összehasonlításánál határozott plusz mutatkozik a Ferencváros javára. Ennek a plusznak legértékesebb kitevője a Takács II — Táncos jobbszárny. Ha ennek a szárnynak megy a játék, akkor Újpest nehéz helyzetben lesz, mert a ferencvárosi balszárnyat sem hanyagolhatja el a lilák védelme.
A csatársorok között mutatkozó különbség ad alapot arra, hogy ferencvárosi győzelmet várjunk.
A két csapat a következő összeállításban startol:
Ferencváros: Siflis — Hunyadi,Papp — Lyka,Bukovi,Óbecsei — Táncos,Takács II., Turay,Szedlacsek, Kohut.
Újpest: Aknai — Kővágó,Fogoly III. — Borsányi,Köves,Vig — Török,Avar,Mészáros,Spitz,P. Szabó.
Pesti Napló, 1929. november 10.
Autobuszok sorakoznak a Berlini téren. Minden autobuszon felírás: UTE-Stadionhoz. Emberek jönnek. Autobuszok indulnak. Villamosok indulnak. Emberek ordítoznak és zöld-fehér zászlócskákat lobogtatnak. Váci úton az autobuszok belesorakoznak a végtelen kolónba. Tütülés, harsogás.
Más: A Pesti Napló szerkesztősége előtt áll a taxi. Sofőr újságot olvas. Utas lép a kocsihoz.
Kocsi befordul a Keleti pályaudvar irányában.
— Hová megy?
— Úgyis tudom, kérem... Újpestre.
Vágtatás végig a városon, az arénaúti átjárón át. Váci úton csatlakozás a kolónhoz. Kolónnak se vége, se hossza.
Az újpesti vasúti híd alatt három rendőr diktálja a forgalmat. Forgalom zavaros. Autók állnak és nagy hangzavar az uccán.
Két részeg ember egyezkedik:
— Tökéletesen bolondok... bo-bolondok...
A tömeget nem zavarja a vélemény.
— Gyerünk, mert félháromkor kezdődik a meccs!
A rendőr rendületlenül irányít.
Stadion. Előtte végtelen autótábor. Rendőrtiszt és rendőrök. Nagy tömeg kavarog. Az általános zümmögésből kihangzik:
— Teraszülést tessék venni! Van egy jó tribünülésem...
Emberek vesznek vagy nem vesznek jegyet.
Nagy tolongás a bejárát előtt. Odabentről vad ordítás.
Ferencvárosi vezér érkezik. Felesége kérdezősködik:
- Igaz, hogy egynullra vezet a Fradi?
Nem tud meg semmit. Rohan a tribünre.
Első felvonás
Körkép. Nagyobb, mint Árpád bejövetele a Városligetben. Felvevőgép körülszalad az emberekkel megrakott tribünökön. Az állóhely nagy tribünjének központjában, leng egy kis zöld-fehér zászló.
Apró zöld-fehér figurák szaladnak ki a pályára.
Zöld-fehér zászló körül vad ordítás, öröm.
Apró zászlócskákat lengetnek. Aztán lilába öltözött futballisták jönnek, őrjöngő hangorkán, elsöpri a ferencvárosiak örömét.
Hosszú fekete fiú áll a labda mellé: Turay.
Füttyjel hangzik. Fehérruhás bácsi fütyült: Magyar, a bíró. Megkezdődik. Tribünökön mormog, zeng, ordít, üvölt huszonötezer ember. Turay— Szedlacsek—Bukovi—Óbecsei—Papp a labda útja. Kis szőke lila-fehér közbelép. Borsányi. Taccsokat dobnak. Filmgép nagytribünre irányul:
I.. Sápadt emberek: Újpest vezérkara.
II. Sápadt emberek: Ferencáros vezérkara.
III. Izgatott, emberek. Hadonásznak, veszekednek : Mindenki.
Óra a pálya felett. Megindul,mutatja az időt.
Ötödik perc: Takács átad Szedlacseknek, fejes vissza Takács elé, fejes kapura — Aknai védi az első szép támadást.
Kirúgás. Mészáros szökteti Spitzet, lövés a ferencvárosi kapura. Elsuhan a kapu előtt. Siflis dermedten áll. Avar a labda mögött — üresen — berohan a kapuba. Első nagy újpesti támadás.
Tribünök zúgnak.
Kisfiú a nagy emberrel
Takács labdát ad Táncosnak. Kisfiú megindul a labdával, fejjel tolja maga elé. Nagy ember indul ellene: Fogoly III. Kisfiú könnyedén elugrik a nagy ember mellett, viszi magával a labdát, lábra adja Takácsnak.
Nagy csend, azután felordít a huszonötezer. A lövés Aknai kezébe repült.
Aknai ki-kiszalad a kapuból, azután — más:
Siflis kapuja veszedelemben. Spitz fejesét nagy bajjal menti Hunyadi. Állandó mozgalmasság és izgalom. Futballakadémia, csak nem olyan unalmas, mint az akadémiák általában.
Takács—Táncos a labda útja. Szélső elszalad Fogoly mellett. Labda Szedlacsek elé repül és — a csatár lábán Aknai. Nincs baj.
Nagy riadalom
Óra 22-ik percet mutat. Ferencvárosi támadás. Takács lő. Aknai nagy-bravúrral ment, Kirúgás. Takács labdára szalad. Víg emberbe szalad, megrúgja Takácsot. Először lárma, azután ijedt csend, mert Takács harisnyáját bontogatják. Valaki sikolt:
— Vééér!
Azután megnyugszik mindenki, mert a harisnya alól nem buggyan vér. Vig mentegetőzik,
Takács sántikál, Szabadrúgás Újpest ellen. Labda Takács elé repül, de otthagyja, és tovább sántikál.
Lyka hozza a labdát, Vig két lábbal beleugrik, elveszi a labdát, azután elvágódik a földön, keservesen felordít.
— Kiállítani!
Bíró nem állítja ki sem Lykát, sem Viget.
34. perc. Szabadrúgás a ferencvárosi kapu felé; Siflis bizonytalanul kimegy a kapuból, labdát átemelik a feje fölött. Lyka berohan és mielőtt a labda a kapuba perdülne, megállítja. Ki akarja vágni, de körülnéz, nincs előtte senki. Balra kanyarodik és előread a mezőnybe.
Táncos könnyedén elszalad Fogoly mellett. Iskolában kellene tanítani, hogy milyen könnyen elszalad a kisfiú a nagy futballista mellett.
Nincs gól, — pofozkodnak
Hallani, hogy valaki sóhajt:
— Még egy párszor becsapja a Jóskát és jaj neki...
37. perc. Korner és kavarodás az újpesti kapu előtt. Aknai jobbra vetődik, a labda alóla balfelé perdül. Szedlacsek igazgatja. Aknai már balra repül és ráfekszik a labdára. Nincs baj.
Szünet. Szakmegbeszélés a sajtópáholyban.
— Ferencváros jobban játszik. Újpest nagyon veszedelmes. Ferencváros fog nyerni...
Változás! Nagy mozgalom a tribünön. Valakit pofoznak. Tettlegesség több irányból. Kijáratnál megjelenik egy zöld figura: Turay. Nagy taps. Tempó Fradi. Már senkit nem pofoznak. Jön a két csapat és bábeli hangzavar uralkodik a pálya felett.
Újpesti sturm. Harmadik perc. - Avar fejese menthetetlenül vágódik a ferencvárosi kapu felé — kapufára. Onnan vissza. Bukovi kivágja a mezőnybe.
Fogoly III. a meccsen először szereli Táncos támadását. így is taccs lesz belőle. Lövésszerű beadás száll Táncos lábára a kapu elé. Aknai kifut, hátraejti a labdát — kornerre.
6. perc: Siflis nehezen fogja Avar lövését.
7. perc: P. Szabó remek lövése elsüvít a kapu előtt.
Táncos támad. — Fogoly III. már unja a szaladgálást, kegyetlen erővel beszáll a kisfiúba.
Labda és ember repül pár métert. Kisfiú ezután nagyon óvatos és Fogoly III. könnyebben tartja a frontot.
Egyik újpesti roham a másik után.
Huszonötezer ember őrjöng a nézőtéren.
Forrponton az izgalom.
Az első gól és a második
Bírói tévedések. Tribün szidja a bírót. Felváltva. A ferencvárosi hívek egyszer, máskor az újpesti hívek. Nagy lelkesedés pályán. Nagy lelkesedés a nézőtéren.
— Vajaskenyeret tessék! Sonkáskenyeret tessék! — hangzik állandóan a tribünön.
— Menjen a pokolba a vajaskenyerével... — mormogják az emberek és nagyon izgatottak.
21. perc: Spitz szökteti P. Szabót. Talán offszájd.
Másfélméteres, kétméteres. Szélső rohan, bekanyarodik és bevágja a labdát. Gól! Ordít a tribün. Lilák ölelkeznek. Zöld fehérek alkudoznak a bíróval, azután — megint hajrá!
Avar van jó helyzetben, de magasan kapu fölé rúgja a labdát.
Ferencváros támad. Aknai ragyogó stílusban mindent ment. Vagy nem mindent. Van, amit nem lehet menteni...
31-ik perc: Táncos elfut Fogoly III. mellett, Takács szalad a kapu felé. Félmagas labda. Takács úszik a levegőben, egészen bedől a lövésbe, — most a ferencvárosi zászlócskák lobognak, ordít a tribün.
- Gól!
Parádés gól. Film bemutathatja Takácsot premierplanban, mert ilyen gólt csak Takács tud csinálni a görbe karikalábával.
Turay és Fogoly III.
35. perc. Szabadrúgás Újpest ellen. Felsorakoznak a védők és a támadók. Nagy tülekedés. Turay "helyet csinál". Fogoly III. torkonragadja, a torkánál fogva emelgeti. Turay bokszol, fejét belevágja Fogoly III. arcába. Bíró fütyül, beszalad a tülekedőkhöz, szétválasztja őket. Int:
— Lemenni a pályáról!
Hosszú tanácskozás. Két játékos lemegy a pályáról.
Tíz-tíz ellen játszik.
Kohut átvágja a labdát Takácshoz, ő fejjel továbbít az üres helyre, a háta mögé. Táncos lőne, de elsöprik.
Török támad az ellenkező oldal felé, Hunyadi kézzel-lábbal ment. Tizenegyes volna, de a bíró csak kornert ad. Szidják a bírót. A zöld-fehér zászló népe ünnepli.
Nagy izgalomban kezdődik a ferencvárosi finis. Lábról lábra repül a labda, higgadt, nyugodt adogatás.
Ferencvárosi győzelem
43. perc: Táncos leszalad jobbszélen, lábraad Takácsnak, de már Aknai is ott van. A labda balfelé perdül, a kapu irányába. Rohan Kohut és Szedlacsek. Kohut eléri a labdát, nyomná kapura, de Aknai már idevetődik, a labda továbbperdül — ismét rajta van Szedlacsek. azután már — gól!
2:1 re vezet a Ferencváros és már csak két perc van hátra!
Ferencváros tovább támad.
Változás: Filmfelvevőgép a tribünre irányul.
Sokan mennek haza. Harcsabajuszú öregúr áll a lépcső fejénél, karján lóg a kisfia. Harcsabajuszú pillanatra tétován áll, azután kitör az emberből a méreg:
— Gyilkosok! Meggyilkolták Kalmárt! Meggyil-kol-ták! Mind csirkefogó! Elcsalták a meccset! Megvettek mindenkit! Megvették a bírót! Meg-vet-ték!
Egy suhanc éppen azzal bíbelődik, hogy zöldfehér drukkerzászlóját a kalapja hegyibe erőszakolja.
Mikor végzett, a harcsabajuszú karjára teszi a kezét:
— Apuskám! — szemtelenül nyugodt — ne ordítozzon! Simon bajnokság, simon meccs! A Fradi nyert! Ne beszéljen bolondokat, mert becsukatja a bíró! Be-csuk-ják, öregem!
Füttyszó. Vége a nagy meccsnek.
Zárójelenet
Gép még egy darabig követi a veszekedőket, hangfoszlányokat vesz fel, de később eldurvul a stílusuk, már egymás apjának és anyjának jellegzetes tulajdonságait emlegetik, mire felvevőgép szégyenkezve elfordul tőlük...
A Ferencváros győzött.
Huszonötezer kiözönlik az uccára.
Kis kocsmában isznak a ferencvárosiak és öt perccel a meccs befejezése után már énekel az első berúgott franzstadti:
— Mer a Fradi nem enged...
Ferencvárosban nagy lumpolásos, énekszavas happy end.
Újpesten — majd Prágában. Ha nincs bajnokság, lesz legalább Középeurópai Kupa ... Vigasztalódnak az emberek. Nagy lumpolásos, énekszavas vigasztalódás.
Villamosokon lógnak az emberek.
Autók hátuljára helyezett pótkerekeken lógnak az emberek.
Nyolcszáz autó áll fél óra hosszat Újpest főuccájában tehetetlenül. Általános dudálás félórán keresztül. Dudálás, kiabálás, énekszó és az újpesti kocsmákban gyorsan emelik a bor árát. Nagy a kereslet.
Rendőrök állnak az újpesti vasúti hídnál és — éljen a közlekedési szabályzat! — egyenként engedik az autókat a Váci útra ... Mert fő a rendelet.
Háromnegyed négykor fejezték be a meccset.
Félhatkor még mindig engedik az autókat a Váci útra ... Egyenként...
Ezt a részt esetleg nem engedi a filmcenzúra.
Pesti Napló, 1929. november 12.
Derby? Hogyan? Hát nem a Ferencváros—Hungária meccs az? Bizony most nem és még egy ideig nem is lesz.
Az Újpest átvette a Hungária szerepét, s ezt — úgy látszik — tartani is akarja. S miután csapata állandó és jó, nem is kell félnie a Hungária folyton változó és így rossz csapatától.
Játék? Mit nevez a közönség szép játéknak. Azt, ahol nem rontják bosszantó gikszerek az élvezetét. Azt, ahol a fedezetek által okosan előkészített és leadott labdával a csatárok precíz összjátékkal támadnak s a fedezet, vagy a hátvéd ügyességén, esetleg a kapus bravúrján
múlik a siker. S ha a leszerelt labda ismét nem vaktában vándorol valahová előre, hanem pontosan az arra készülő csatárhoz megy s ez ismét okosan átgondolt taktikával s a helyzethez alkalmazott technikával viszi partnere segélyével előre, amíg a védők engedik, vagy — gól nem lesz belőle.
A Ferencváros—Újpest-meccs ilyen tökéletes játék volt.
Aknay. Mióta nem pózol, csak véd, azóta nagy kapus. A derbymeccs első félidejében rengeteg dolga volt s oly gyorsan startolt, hogy szinte észre sem lehetett venni a veszélyt, amiben az Újpest kapuja forgott.
Siflis. Amikor átjött a mesterséges határon, csak az alakja volt nagy s a híre félelmetes. Most Tóth keze alatt stílust is szerzett, gyorsaságot és labdabiztonságot. Még egy kis gyúrás és utóléri a hírét.
Fogoly III. Az első félidő legtöbb Táncos—Takács akciója rajta törött meg. Tragikuma, hogy most, amikor nem akar erőszakos lenni, összetűz a szintén fair Turayval s a kakaskodásnak kiállítás s a kiállításnak az Újpest veresége lett a következménye.
Óbecsei. Tudván, hogy komoly tétbe megy a játék, komolyan is játszott. Bukovival való összjátéka és megértése ezúttal a csapatot is előrevitte, de Török- Avar állandó lefogásához nem volt elég csak a helyezkedési tudománya.
Borsányi—Köves—Vig. Együtt kell említeni ezt a triót, bár Borsányi ezúttal fejjel kiemelkedett belőle. De nem az egyénekben, hanem e háromban van Újpest ereje. Az ő törhetetlen akaraterejükben, szívósságukban, kemény belemenéseikben, lendületes, de azért jól irányított passzaikban. Itt van Újpest nagy sikereinek a titka.
Kővágó. Még mindig csak apránként törleszti a tőle várt értékeket.
Hunyadi—Papp. Ezt a két hátvédet együtt kell említeni. Külön-külön nem tűntek ki, de a másik mindig megjelent, ha az-egyik hibázott. Nagyon összeszoktak Dél-Amerikában.
Bukovi. Ezzel a fiúval senki sincs tisztában. S ő maga mindent megtesz, hogy növelje a körülötte uralkodó zavart. Ezúttal az első félidőben ismét olyan centerhalf volt, aki csodás, nagy diadalokra képes vezetni a csapatát s szünet után — eltűnt. Mit érne egy két félidős Bukovi?
Lyka. Eddig ritkán jutott szóhoz Fuhrmann miatt. Most majd Fuhrmannak kell küzdenie, hogy visszaszerezze a helyét. Lyka küzdőképessége, energiája felülmúlja Fuhrmann technikáját.
Táncos. Helyesebb lett volna itt is Takáccsal együtt szerepeltetni. De — Táncos nincs összenőve »csak« Takáccsal. A legtöbb esetben őt támogatja, de ha kell, Turayt, Szedlacseket, sőt Kohutot is. Ez a Temesvárról ideszakadt fiú gondolkodik s technikája — jobb- és ballábbal egyformán — lehetővé teszi, hogy gondolatait mingyárt, meg is valósítsa. Ideális jobbszélső, de bizonyosan ugyanolyan balszélső is lenne.
Táncos — Takács — Turay — Szedlacsek. Táncost mégegyszer kell szerepeltetni, hogy azt a pozíciójátékot méltatni lehessen, amit a Ferencváros — az ő bevonásával is — csinált. Ez az a játék, amit ma már angol módra csinál ez a négy játékos. Szedlacsek a nagymester, de a tanítványok sem rosszak.
Kohut átmeneti stádiumban van.: önzetlen akar lenni. S amit láttunk tőle, az sok jóval biztat.
Török. Méltó versenytársa Táncosnak a gyorsaságban, s az csak a technikai részben múlja felül. De azért jó, hogy, egyszerre két ilyen kiváló szélsőnk is van.
Avar. Valahogy nem találta meg ezúttal sem Törökkel, sem Mészárossal a kapcsolatot, ha nem is esett ki a kombinációs láncból. A lövései azonban még mindig a magasba mennek.
Mészáros — Spitz. A pozíciójátékot ők ketten játszották, de pechjükre az, akit »tisztára« akartak játszani, elkésett, vagy nem értette meg. mit akarnak. Egyénileg mind a kettő igen jót nyújtott.
P. Szabó. Ő a sablon embere volt ezúttal is és Spitz — Mészáros mellett, ez volt a baj. De így is érték.
A magyar stílus. Ha van és lehet magyar stílusról beszélni, úgy ez a két csapatunk képviseli azt: a lendületes, gyors pozíciójátékot, amely teret ad az egyéni tudásnak, ötletszerűségnek és a helyzet kívánta találékonyságnak.
Pesti Napló, 1929. november 13.
Élén áll az eseményeknek a Ferencváros és az Újpest mérkőzése, amelynek eredménye el fogja dönteni, melyik csapat fordul majdan be elsőként az út második szakaszába, a bajnoki esztendő tavaszi fordulójába. A nevezetes probléma természetesen jelentőségéhez mérten óriás érdeklődéssel találkozik olyannyira, hogy az újpesti stadion befogadóképessége most kerül valójában tűzpróba alá. Állítólag az újpesti stadion nézőterén helyezhető el a legtöbb ember s ha ez igaz, úgy a főváros sportközönsége nyugodtan vághat neki az útnak, elhelyezkedésében akadályt nem talál. Biztosítva van a jó közlekedés oda és vissza is, Újpestre olyan nap virrad tehát vasárnap, aminőt ez a népszerű sportváros is csak keveset ért meg idáig.
Mindez azonban csak a nagyjelentőségű mérkőzés külsőségeire vonatkozik. Egészen más kérdés a meccs kimenetele, amelynek kétségen kívül döntő befolyása lehet a bajnokság végső eredményének a kialakulására is. A szembe kerülő felek egyenlő győzelmi reménységgel állanak ki a porondra. A Ferencváros birtokában van teljes erejének, az Újpest viszont az utóbbi időkben kivívott nagy győzelmeinek a lendületében érkezik el az újpesti csata pillanatához. Kiforrott tudás, nagy technika és az összeszokottság az egyik oldalon, a végsőkig fokozható lelkesedéssel párosult lendület és munkabírás a másik oldalon. Ez is, az is predesztinál a győzelemre. Hogy és mint fog alakulni a küzdelem, előre kiszámítani nem lehet, bizonyos azonban, hogy a szembekerülő két csapat viaskodása elő fogja tárni mindazokat az értékeket, amelyek a magyar labdarúgás számára ma is az első helyet jelölik ki Európa futballsportjában. Grandiózus küzdelemben lesz része a közönségnek s nyilván csak minimális arányban fog kialakulni a győzelem mértéke.
A Ferencváros csatársora a legeredményesebb támadóoszlopa nemcsak a magyar bajnoki mezőnynek, de talán egész Közép-Európának is, az Újpestnek tehát elsősorban ezen a ponton kell magát fölvértezni tudni, hogy sikert arathasson. A kérdés tehát elsősorban az újpesti védelmen fordul meg, minthogy azonban a lila-fehéreknek nemcsak a védelmük, de a fedezetsoruk is elsőrendű, a Ferencváros győzelmét legalább is kétesnek lehet mondani. Lehetséges végül, hogy a rapszódikus újpesti csatársor éppen ezen a napon tudja összpontosítani képességeinek legjavát s ha ez így történik, úgy az Újpest győzelme is elképzelhető, mert az újpesti lendületnek a ferencvárosi védelem már kevésbé fog tudni ellentállni.
Budapesti Hírlap, 1929. november 10.
Vasárnap délután az újpesti stadionban mérte össze erejét a professzionalista futball-liga elsőosztályú bajnokságának két legjogosabb aspiránsa: az Újpest és a Ferencváros. A küzdelemben a Ferencváros megérdemelten győzött. Remek küzdelem, rendkívül tartalmas játék gyönyörködtette a huszonötezerfőnyi közönséget, amely a meccs színhelyéről azzal a meggyőződéssel távozott, hogy a Ferencváros győzelme az igazság győzelmét is jelentette. A pártatlan, vagy a pártokon felül emelkedő nézőnek ugyanis meg kellett állapítani, hogy a két jó csapat között mégis a Ferencváros a jobb s ennek a megállapításnak érvényben kellett volna maradni akkor is, ha történetesen az elért gólok számaránya az Újpest részére ütött volna ki kedvezően.
Ferencváros—Újpest 2:1 (0:0)
Óvatos kezdés után gyorsan hullámzó játék alakult ki, amelynek folyamán mindkét fél több jó helyzetet teremtett a kapu előtt. Az izgalmas momentumok, valamint a Ferencváros stílusos játéka állandóan lekötve tartotta a 25.000 főnyi közönség felfokozott érdeklődését, a várva várt gól azonban egyik oldalon sem született meg. A második félidőben az Újpest fokozta az iramot, az első negyedórában azonban továbbra is váltakozó maradt a játék képe. Ezután azonban a Ferencváros csapatán a fáradtság jelei mutatkoztak s a 22. percben P. Szabó ofszájd helyzetből indulva, megszerezte a vezető gólt (0:1). Az Újpest a gól után is támadásban maradt, a 31. percben azonban egy gyors lefutásnál Turai labdája Tänzer elé pattant, akinek
félmagas beadását Takács II. kapásból lőtte a kapura s Acht nem tudta megakadályozni, hogy a brilliáns lövés a hálóba jusson (1:1). Néhány perccel később egy szabadrúgásnál Fogl III. és Turai összeakaszkodott, mire a bíró kiállította őket. Az Újpest csapatában Auer ment hátra a védelembe. A 43. percben Takács II. szöktette az ofszájdgyanús helyzetben álló Tänzert, akinek középreadott labdájánál Acht hibázott és Szedlacsek megszerezte a győzelmet jelentő gólt (2:1).
Budapesti Hírlap, 1929. november 12.
Pesti Hírlap, 1929. november 10.
A vasárnapi ligaforduló jelentős futballproblémákat oldott meg annak ellenére, hogy a hat mérkőzés közül négy döntetlenül végződött. A négy döntetlen ugyanis nem vonatkozott sem az élcsapatokra, sem a sereghajtókra. Az élen nagy küzdelem volt odakünn Újpesten s a sors a Ferencváros mellett döntött, amely az utolsó percben jutott győztes góljához és így a ligában az elsőséget átvette, amely tőle most már a tavaszi nagy mérkőzésekig el sem vitatható. Döntés volt a liga alján is, ahol Pécsett a Nemzeti elé meredt az utolsó hely réme a baranyaiaktól szenvedett vereség következtében.
A nap nagy eseménye természetesen a két vezető csapat küzdelme volt, amely harmincezer nézőt vonzott Újpestre, kétségkívül a legnagyobb tömege amely eddig az újpesti pálya nézőterét elfoglalta. A mérkőzés eredménye teljes mértékben igazolta a Pesti Hírlap tippjét, a nyílt játék utáni egy gólos győzelmet oly módon, hogy a vesztes csapat is lő egy gólt. A küzdelem teljesen nyílt volt s ha az első félidőben többet is volt frontban a Ferencváros, úgy a második félidő első félórája nagy Újpest-rohamok között telt el, csak a tagadhatatlanul nyílt finish hozott döntést az idegekkel jobban biró és eredményesebb taktikával dolgozó Ferencváros javára. Ez azonban mar inkább szerencse kérdése volt és ezért a játék külső képe alapján reális csak az 1:1 arányú döntetlen lett volna.. Viszont ha a gólok szabályosságát vesszük szemügyre, úgy rosszul jár az Újpest, amelynek egyetlen gólja oly akcióból keletkezett, amely lesállásból indult ki.
S ha már az eredmény taglalásában benn vagyunk, mindjárt megemlítjük azt is, hogy a cornerarány szünetig 3:3 volt, helycsere után pedig végül is 7:4-re módosult az Újpest javára, a kapufalövések száma pedig. 3:2 a Ferencváros javára és ezek legutolsójánál a kapufáról visszapattant labdát értékesítette a meccset eldöntő góllá Szedlacsek.
A meccs nem volt végig zavartalan lefolyású és ennek a bíró volt az oka, akinek meccsvezetése nagyon messze volt attól, hogy ideálisnak legyen tekinthető. Jobbra-balra követett el hibákat, néha bizony elég súlyosakat is, de az egész meccsen végig némileg rigorózusabban bánt el az Újpesttel s még az Újpest javára történt megítéléseknek is meg volt a fanyar mellékízük, mert túl gyakran többet ártott vele Újpestnek a játék félbeszakításával. Dicséretes ellenben kétség kívüli nagy igyekezete, nem adta a csalhatatlant és kétes esetekben nem habozott megkérdezni a határbírákat, ha látószögét elállták. A játék fairnek indult, később azonban elfajult és ez tíz perccel befejezés előtt, súlyos incidenshez vezetett, amelynél szintén hibás volt a bíró döntése. Fogl ugyanis foultizüen szerelte Turait s a bíró szabadrúgást ítélt Újpest ellen s a játékosok szokásos falazó sorának felállásánál Turai fejjel nekiment Foglnak, ami az épp egycsomóban lévő játékosok között érthető izgalmakat keltett s bár újabb inzultus nem következett be, a bíró jónak látta mindkét játékost kiállítani. Itt kétségkívül súlyos hiba történt, mert Foglnak egy foulja volt és ezért a bíró megítélte a szabadrúgást s akkor mellőzött bármily intézkedést Fogl ellen, míg a foult a szabadrúgás ellenére azonnal visszaadó Turai esetére — sajnos — áll a nyilvánvaló szándékosság ténye. Foglt semmiesetre sem lett volna szabad kiállítani, de Turai ügyében is elegendő lett volna egy energikus megintés. Mindkét csapat megcsonkítása elrontotta a meccset és a hátra volt tíz percben kiderült, hogy a védelem egyik oszlopának kidőlte lényegesen jobban kihatott az eredmény kialakulására. Itt azonban nem volt mentes az Újpest sem a hibától, mert a Fogl helyére visszavont Auer hiányát a támadástól figyelembe sem vette s szüntelenül a magára maradt Ströcköt vetette előre, aki egymaga természetesen nem juthatott gólhelyzethez, hiszen több védő állt vele szemben, viszont a Ferencváros a döntés perceiben mindig a jobbszárnyat dobta előre, vagyis azt a csatárpárt, amely a kivált Fogl oldalán szerepelt, tehát Auer bármily kitűnő hátvédjátéka ellenére,
mégis csak levegőhöz jutott.
Ferencváros—Újpest 2:1 (0:0).
Újpest teljes első csapatával, a Ferencváros Amsel helyén Siflissel lépett pályára. Újpesté a térfélválasztás joga s Turai kickoffja nyitja meg a játékot, ezt a kickoffot azonban a bíró megismételteti. Az első mérsékelt lendületű Újpest-támadás után a 3. percben Turai ívelten küldi kapu fölé a labdát. Takács hagy ki nemsokára, majd Spitz jobbra adott labdájánál Auer a lövés pillanatában megcsúszik. A 10. percben corner Újpest ellen és két perccel később már corner a túloldalon a Ferencváros kapujánál. Húsz perces játék után Kohut keresztlabdáját hagyják ki a belsők. Egy-két perccel később Takácsot megrúgják, mire félpercig szünetel a játék, de baj nincs, Takács benn marad és pár perces sántikálás után rendbe jön. A 26. percben corner a Ferencváros ellen és két perc múlva a vigyázatlan Wilhelmet Lyka hátbatalpalással leteríti, az eset igen súlyosnak tetszett, de kitűnt, hogy Wilhelmnek szerencséje volt. Az eset viharos jeleneteket idéz fel a nézők között. P. Szabó hamar törleszt Lykánál. A 34. percben nagy riadalom támadt, mert Szedlacsek labdája kapufáról pattan vissza, a következő percben már Borsányi szabadrúgása kényszeríti intervencióra Siflist. A 38. percben corner Újpest ellen s ennél Acht a védésnél kétszer is elveszti a labdát, de mindig sikerrel elcsípi idejében. Két perccel később Auer labdája kapufáról jut ki, a bíró Siflis védési kísérletét elhárításnak vélte és cornert ítél, de a határbíró megkérdezése után ítéletét visszavonja. Wilhelm foult Turai ellen, majd ott tologatja az Újpest csatársor a labdát a Ferencváros kapuja előtt, de ezt elégnek is véli. Az utolsó percben egy-egy corner mindkét oldalon. Félidő 0:0, cornerarány 3:3, kapufa 1:1.
A második félidő 1. percében corner a Ferencváros ellen és mindjárt utána Auer ismét kapufalövéssel ijesztgeti a Ferencváros híveit. A 4. percben Újpest elleni cornernél Acht labdakiejtése a túloldal idegeire hat. A 13. percben Lykát leteszik s két perccel később a Fogl— Wilhelm összefutásnál Wilhelm érzi meg játékostársa lendületét. A 17. percben a bíró Újpest elleni cornert von vissza. Acht kerül még erős zavarba újabb ferencvárosi kapufalövésnél, ennek Takács volt a mestere. A 22. percben Spitz balra előre kiadott labdáját a kétméteres offszidról elindult P. Szabó elfogja, kapura kanyarodva lefut és a 16-oson belülről gólt lő — 1:0 az Újpest javára! Most Újpest továbbra is lendületben van, az a látszat, hogy hamarosan újabb gól is esik. A megzavart ferencvárosi védelem foullal védekezik. Egy ilyennel szabadrúgás a 16-os vonalról s Auer alig küldi valamivel kapu fölé a labdát. Még egy-két foult, azután váratlanul megszületik a kiegyenlítő gól: A 31. percben a Ferencváros jobbszárnya támad és míg a szélen Lyka és Tänzer viaskodik Fogllal, a kapu elé húzódott Takács teljesen szabad marad és a beadott labdát védhetetlenül behelyezi 1:1. Újpest rohamoz s a 33. percben Ströck centerezett labdáját a Ferencváros védelme a büntető területen belül csak hendszszel menti, de a bíró csak cornert ítél. A 35. percben Fogl energikusan, de alig is foultizüen, csupán testtel szereli Turait, a bíró húsz méterről szabadrúgást ítél Újpest ellen, de még az elrugás előtt Turai nekimegy Foglnak, az egy csomóban lévő játékosoknál kavarodás támad és a bíró Turait és Foglt kiállítja, tulszigoru ítélkezés különösen Foglra. Auer megy hátra bekknek. Újpest hibásan az egymagában álló Ströckre játszik mindent, aki a labdákat minden oldalról megtámadva, kétszer is csak kapu mellé tudja helyezni. Az Újpest most már nagyon ideges, outra vagdossa a labdát, Borsányi is erősen emberbe száll, majd fault Takács ellen a 16-oson belül, de a bíró nem lát szándékosságot. Egy perccel befejezés előtt Takács—Tänzer akcióból a szélső élesen lő kapura és a kapufáról visszapattanó labdát Szedlacsek betolja a kapuba, a Ferencvárosé a meccs — 2:1.
Cornerarány szünet után 4:1 Újpest javára, kapufaarány ugyancsak szünet után 2:1 a Ferencváros javára, illetve ahogy vesszük, mondjuk inkább az újpesti kapufa javára.
Pesti Hírlap, 1929. november 12.
Népszava, 1929. november 12.