hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 2

   2020.04.20, 20:47

   Az Újpesti Dózsa a labdarúgó NB I bajnoka
   
   Újpesti Dózsa - Ferencváros 1:0 (1:0)
   Népstadion, 75.000 néző. Vezette: Farkas István (Vízhányó, Gombás)
   
   Ú. Dózsa: Török - Rajna, Várhidi, Győrvári - Szini, Borsányi - Halápi, Göröcs, Szusza, Kuharszki, Tóth.
   Edző: Szűcs Gyula.
   Ferencváros: Horváth - Berta, Mátrai, Thomann - Vilezsál, Kocsis — Friedmanszky, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi.
   Edző: Tátrai Sándor.
   
   Góllövő: Szusza.
   Szögletarány: 11:6 (7:4) a Ferencváros javára.
   
   Nagy iramban kezdődött a mérkőzés. Gyors újpesti támadást Berta szögletre mentett, majd Borsányi lövését kellett védenie Horváthnak. A játék egyre gyorsabbá és változatosabbá vált. A 6. percben gyors Albert - Friedmanszky adogatás után Orosz kapta a labdát, erős lövését Török szögletre mentette. A 8. percben Vilezsál néhány méterre a 16-os jobb sarkától gáncsolta Kuharszkit. Szusza lapos lövése az elmozduló sorfal és a vetődő Horváth mellett a bal sarokba jutott. 1:0 az Ú. Dózsa javára. Kezdés után is élénk, változatos maradt a játék, a csapatok felváltva támadtak. A 14. percben Orosz jobb szélről küldött lövésszerű beadását védte Török. A 17. percben Göröcs futott el, Kuharszki elé tálalt, akiinek kapásból küldött nagy lövésébe Mátrai beledobta magát. A következő percben Friedmanszky szabadrúgása a sorfalról lepattanva, a kapufa mellett csúszott ki a pályáról. A 22. percben Mátrai hibájából Kuharszki ugrott ki. Horváth csak merész vetődéssel szedte le lábáról a labdát. Válaszul Fenyvesi beadását Törők csípte el. Az első félóra után a Ferencváros került némi fölénybe, eqymás után vezette a veszélyes támadásokat. A 31. percben Rákosihoz került a labda, 25 méterről küldött kapáslövése a felső sarok mellett zúgott el. A 33. percben ismét Rákosi vitte fel a labdát, 18 méterről a felső lécet találta el. Az utolsó 10 percben még fokozódott a ferencvárosi nyomás, egymás után három szögletet is elértek a zöld-fehérek, de a Dózsa védelme végig jól állt a lábán.
   
   A II. FÉLIDŐBEN
   kezdettől fogva nagy nyomás nehezedett a Dózsa kapujára. Előbb Rákosi beadását öklözte Török, majd Fenyvesi és Albert lövését kellett védenie. Az újpesti Dózsa láthatóan biztonságos védekezésre rendezkedett be és csak egyszer-egyszer próbálkozott ellentámadással. Az 53. percben Mátrai rosszul sikerült hazaadását Horváth csak bátor kifutással csípte el Göröcs előtt. Az 56. percben a Dózsa 16-osán pattogott a labda. Orosz Vilezsál elé pöccintette, aki lapos, védhetetlen lövéssel juttatta a jobb sarokba a labdát. A játékvezető azonban szabálytalanságot látott, nem adta meg a gólt. Szerintünk szabályos volt. A játék képe a továbbiakban nem változott, csupán a kezdeti iram csökkent kissé. Az 59. percben Rákosi bombája alig ment fölé. A 67. percben szögletrúgás után Orosz fejesét a léc alól nyomta ki Török újabb szögletre. Nemsokára újabb helyzet adódott, de Kocsis kapu elé ívelt labdájáról Albert egy gondolattal lekésett. A 71. percben váratlan Kuharszki - Halápi adogatást
   csak nehezen szerelt a zöld-fehér védelem. A 75. percben kényes helyzet alakult Török kapujánál, a Dózsa-kapus öklözéséből Friedmanszky elé került a labda, ő azonban élesen mellé lőtt. A 79. percben szögletet ért el a Dózsa, Szusza Halápi elé tette a labdát, aki lesről juttatta a hálóba. Gyors ellentámadás során szabadrúgásból Friedmanszky a felső sarok mellé lőtt. A hátralevő perceket a Dózsa pontos labdatartással töltötte ki, közben Orosz a 87. percben éles szögből, az ötös sarkáról erős lövést küldött a kapura, de Török pompásan védte. Még egyszer Kuharszki ment el sokat ígérően, majd az utolsó percben Albert fejesét védte Török.
   
   Érdekes, izgalmas és jó iramú mérkőzésen biztosította be az Újpesti Dózsa a bajnokságát. A mérkőzés igazolta a nagy várakozást. Különösen az első félidő játékával lehetünk elégedettek, amikor még mindkét fél nyílt sisakkal játszott és ha a Ferencváros némi mezőnyfölényt is harcolt ki a félidő második felében, mindkét oldalon több, jól felépített támadást láthattunk. A második félidőben a lila-fehérek láthatóan átengedték a teret ellenfelüknek és minden figyelmüket az eredmény tartására fordították. Hiába támadott a Ferencváros a játékidő második felének első harminc percében erőteljesen, a végig fegyelmezetten és nagy lelkesedéssel harcoló újpesti hátsó alakzatokat nemigen tudta megingatni. Ebben az is közrejátszott, hogy a mérkőzés e szakaszában feltűnő sok leadási hiba csúszott a zöld-fehérek játékába.
   
   Az Újpesti Dózsa
   közvetlen védelme csaknem hibátlanul végezte feladatát. Török pompásan védett. A hátvédhármas tagjai szinte egymást múlták felül. Hogy mégis Rajnát emeljük ki, annak az az oka, hogy a jó Fenyvesivel szemben állta meg a helyét. Labdái mindig pontosak voltak. A fedezetpárt védőmunkája dicséri. A támadósorban az első félidőben Szusza okos irányításával a mozgékony Halápi, Göröcs és különösen Kuharszki sok nehéz percet szerzett a ferencvárosi védelemnek. Szusza a második félidőt combhúzódással játszotta végig a jobbszélső helyén. Tóth Mihály nagyszerű védőmunkájáért dicsérhető.

   
   Népsport, 1960. június 23.
    
2. 
   admin heimo

   # 1

   2016.11.18, 17:22 (szerk.: 2016.11.18, 17:23)

   Tizenhárom év után újra bajnokságot nyertek az újpesti labdarúgók
   
   A szerdai 25., utolsó előtti bajnoki forduló tisztázta az eddigi nyitott kérdéseket: megvan az új bajnokcsapat, s a mérkőzések válasz adtak arra is, hogy az idén mely csapatok jutnak a kiesés szomorú sorsára. A bajnoki címet több mint tíz év után újra az Újpesti Dózsa együttese szerezte meg, amely a tavaszi szezon kezdetétől — kisebb-nagyobb előnnyel —, tartotta vezető helyét legveszélyesebb riválisa előtt, s tegnap a Ferencváros együttesét is sikerült két vállra fektetnie.
   
   Izgalmas, nagy küzdelem a "bajnoki" döntőn — újpesti győzelemmel
   
   Újpesti Dózsa—Ferencváros 1:0 (1:0)
   
   Az előmérkőzés unalmas percei után a két nagy rivális kárpótolta a hatalmas nézősereget. A zöld-fehérek is, a lilák is „nyílt sisakkal” támadtak és így jócskán adódott izgalmas helyzet mindkét kapu előtt. Az első lövést Orosz küldte kapura, aztán a 8. percben Kuharszkyt szabálytalanul szerelték a 16-osnál. A szabadrúgásból Szusza a sorfal mellett a bal sarokba rúgta a labdát (1:0). A változatos, jó iramú találkozón a fél óra elteltével nagy fölénybe került a Ferencváros. Rákosi két bombalövése után — a második a kapufán csattant — percekig pattogott a labda az újpestiek tizenhatosán belül, Török kapuja azonban bevehetetlen maradt.
   
   A találkozó második részében is a Ferencváros támadott többet, és a 7. percben Vilezsál érvénytelen gólja parázs hangulatot váltott ki. Az újpestiek az eredmény tartására törekedtek, s megerősített védelmük rendre megakasztotta a sok átadási hibával játszó ellenfél csatárait. Amikor pedig egy pillanatnyi lehetőség adódott, máris veszélyes helyzeteket teremtettek a Ferencváros kapuja előtt. Ennek eredményeként Halápi lesről juttatta a hálóba a labdát. A játékvezető természetesen nem adta meg a gólt. A mérkőzés hajrájában ismét a Ferencváros támadott. Török kapuja gyakran forgott veszélyben. A kapuvédő azonban nagyszerű formában mindvégig megőrizte hálóját a góltól, és így a rangadó 1:0 arányú újpesti győzelemmel végződött.
   
   A találkozó után Farkas I. István játékvezető a Ferencváros meg nem adott góljáról nyilatkozott.
   
   — Vilezsál lövése előtt Orosz gáncsolta a szerelni készülő Borsányit. Ezért már a lövés pillanatában sípoltam.
   
   A mérkőzés végén a lila-fehér szurkolótábor nagy tapssal köszöntötte csapatát, amely ezzel a teljesítménnyel 13 év után — az utolsó forduló mérkőzésének eredményétől függetlenül — már megnyerte az 1959—1960-as bajnokságot. Az újpesti egyesületnek, amely az idén 75. éves fennállását ünnepli, méltóbb ajándékot nem is adhattak volna labdarúgói. Az új bajnokcsapat öltözőjében érthetően nagy volt az öröm.
   
   — Az egész évi teljesítmény alapján megérdemeltük az első helyet — mondta Csáki Sándor, az Újpesti Dózsa főtitkára. — A sok munka, lelkiismeretes készülődés, a jó szakvezetés mind-mind hozzájárult a sikerhez. Reméljük, az új bajnokságban is méltóan képviseljük majd a lila-fehér színeket, az Európa Kupában és más nemzetközi találkozókon pedig az egész magyar labdarúgó-sportot.

   
   
   Népszabadság, 1960. június 23.