Újpesti Dózsa SC - FC Bayern München 1 : 1
Bajnokok Európai Kupája, Elődöntő
helyszín :
Budapest, XIV. ker., Népstadion
játékvezető :
Gonella Sergio (Olaszország)
nézőszámok:
- origo.hu: 70.000
- Magyar csapatok kupamérkőzései: 78.426
- BEK-KRÓNIKA: 80.000
- Népsport: 80.000
- sport-forum.de: 82.000
-
27' Harsányi László 
30' Zobel Rainer 0 - 1 65' Torstensson Conny 82' Fazekas László 1 - 1
 Újpesti Dózsa SC
|
 FC Bayern München
|
|---|---|
|
|
|
vezetőedző: Várhidi Pál |
vezetőedző: Lattek Udo |
meccstörténelem
- 1974.04.24 FC Bayern München - Újpesti Dózsa SC 3-0
- 1974.04.10 Újpesti Dózsa SC - FC Bayern München 1-1
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Tudtuk mindnyájan, hogy a Bayern München nagyon jó csapat, jelenleg talán a világ egyik legjobbja. Mégis, nagyon bíztunk az Újpesti Dózsában. Mire is alapoztuk ezt a bizalmat?
Arra, hogy a Népstadionban nyolcvanezer lelkes szurkoló buzdítja majd a magyar bajnokot, és arra, hogy az esetleges tudáskülönbséget majd odaadó játékkal, lelkesedéssel, akarattal pótolják az újpestiek. Bíztunk abban, hogy a tapasztalt Bene formája erre a fontos mérkőzésre nagyot javul, hogy Zámbó nyugodt lesz és lendületes, mint annyi más kupamérkőzésen, hogy Szentmihályi nem követ el sorsdöntő hibát, hogy Horváth lefogja Müllert, Dunai III Hoenesst, hogy a középpályások megfelelően tudják majd segíteni a csatársort.
Bebizonyosodott azonban, hogy a Bayern München nagyon jól játssza a "kontrát". Védői lélegzethez sem engedik jutni az ellenfél csatárait, a védők és a középpályások akkor szakadnak el az ellenféltől, amikor akarnak, a csatárok pedig nagyon tudatos mozgásuk révén azonnal "megjátszhatok", sőt, tudják tartani a labdát, lassítani, ritmust váltani is képesek, kapu előtt robbanékonyak, veszélyesek. Jobban játszott a Bayern München az Újpesti Dózsánál a Népstadionban, és ezt nemcsak a nyolcvanezer kinnlévő, hanem a tv-nézők sok milliói is megállapíthatták.
Az elmondottakon kívül baj volt az Újpesti Dózsa játékosainál a hittel is. A megállapítás bizonyítására két jellemző dolgot szeretnénk elmondani.
Az első, hogy védőink a mérkőzés folyamán soha sem mertek "egy az egyhez" maradni Müllerrel és Hoenessel. Ameddig a Bayern München nem lőtte be a vezető gólt, az előretolt két csatárra sokszor négyen, de legalább hárman vigyáztak, általában elkövetve azt a hibát, hogy Hoenessel nem egyszer jóval a félpálya mögött, néha a magyar térfél közepén sétált Harsányi és Horváth. Ezért volt könnyű a Bayern védőinek és középpályásainak felfejlődniök egy-egy támadáshoz, hiszen a középpálya területe aránytalanul megnőtt Tóth András, Dunai III és Zámbó számára. Sokszor kettészakadt csapatunk, volt tér a Bayernnek a támadások indítására, mert akcióikat csak a kapunk közelében próbáltuk szerelni.
A másik jelenség, amely szintén az újpesti játékosok kishitűségét bizonyítja, valószínűleg a mérkőzésekről adott minden tudósításban benne van. Tóth András indította a bal oldalra törő Feketét, aki elment védői mellett, és az alapvonal felé kisodródva, laposan beadta a labdát. A labda az ötösön helyezkedő Beckenbauer könnyű zsákmánya lett. Ennél az akciónál azonban az volt a legfeltűnőbb, hogy egyetlen csatárunk sem ért még csak a tizenhatoson belülre sem (nem beszélve a középpályásokról), Bene el sem indult a térfél közepéről, Fazekas is jó későn rajtolva, legalább huszonöt méterrel maradt le a támadásról. Nem hitték el az újpesti játékosok, hogy Fekete befejezi a támadást, nem bíztak a maguk és társaik erejében, ügyességében, gyorsaságában.
Ez az, amin változtatni kellene Münchenig!
Képes Sport, 1974. április 17.
A Bajnokcsapatok Európa Kupájáért:
ÚJPESTI DÓZSA - BAYERN MÜNCHEN 1-1 (0-0)
Népstadion, 80 000 néző. Vezette Gonella (Lops, Branzoni), mindhárom olasz.
Újpesti Dózsa: Szentmihályi - Noskó, Harsányi, Horváth, Kellner - Dunai III, Tóth - Fekete, Bene, Fazekas, Zámbó.
FC Bayern München: Maier - Beckenbauer - Breitner, Zobel, Schwarzenbeck, Hansen - Roth, Kappelmann - Torstensson, Müller, Hoeness.
Csere: Roth helyett Dürnberger az 52. percben.
Góllövő: Torstensson a 65. percben, Fazekas a 82. percben.
Sárga lap: Harsányi a 27. percben, Zobel a 30. percben.
Szögletarány: 13:6 (7:4) az Újpesti Dózsa javára.
Két órával a kezdés előtt már több mint 30 000 ember ült a Népstadionban — többségük lila-fehér színű papírsapkában... Rajta a felirat: "Hajrá, Újpest!" Az Ú. Dózsa játékosai negyed ötkor érkeztek meg. Harsányi és Horváth - a "hátvédikrek" - egyenesen a játékoskijáróba mentek, majd csaknem negyed óráig a talajt tanulmányozták. Horváth így szólt Harsányihoz: "Nagyszerű a gyep, ezen aztán igazán jól lehet játszani!" A lila-fehérek öltözőjében néhány játékos a cipőjével volt elfoglalva, reszelővel, harapófogóval tették alkalmassá a játékra. Bene, Fazekas és Noskó kávét ivott, Kellner pedig kissé idegesen babrált a sportszárával. "Szokatlan számomra a balhátvéd poszt - jegyezte meg -, de remélem, hogy nem okozok csalódást és sikerül taktikai feladatomat jól megoldani." Arról van szó, hogy a Bayern München jobb oldalon előretolt csatárát kell Kellnernek "hatástalanítania". Néhány játékos mosolyogva bólintott, amikor Horváth arra a kérdésre, hogy mi lesz az eredmény, így válaszolt: "Kétgólos előnyt szerzünk." A Bayern egy órával a kezdés előtt érkezett meg. A játékosok azonnal az öltözőbe siettek. Udo Lattek edző, mielőtt bezárta az ajtót, csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy ki milyen számú mezben fut ki a pályára.
Hat óra előtt két perccel a közönség nagy hangorkánja közepette jött ki a pályára a két csapat. Tiszta pirosban a vendégek, tiszta fehérben az Újpesti Dózsa. A két csapatkapitány - Beckenbauer és Bene - zászlót cserélt. A vendégcsapat kezdte a játékot. Ők vezették az első támadást, s ők érték el az első szögletet is, mindjárt az első percben. Torstensson jobb oldali beadását azonban Szentmihályi lehúzta. A másik oldalon Bene próbálkozott lövéssel, Beckenbauer belépett, s szögletet rúghatott az Újpest. A 7. percben Hoeness a bal oldalról nyeste be a labdát a kapu elé, Müller elől Szentmihályi a mezőnybe ütötte azt. Két perc múlva Hoeness elől Harsányi az ötösről vágta ki a labdát, majd Kappelmann lövése Dunairól csúszott az alapvonalon túlra. Többet támadott az első negyedórában a Bayern München. Lövéshez azonban nemigen jutottak a vendégcsatárok. A 15. percben Zámbó 16 méteres lövését könnyedén védte Maier. Egy perc múlva Fazekas egy ügyes csel után jobb oldalról belőtte a labdát élesen a kapu elé, Maier gyors vétődéssel tisztázott. Utána helyzete akadt a lila-fehéreknek, Zámbó bal oldali beadásánál azonban Fekete a 11-es ponton nem találta el a labdát. Az iram közepes volt, egyik csapat sem tudott tartós fölényt kiharcolni. A 25. percben Noskó összecsapott Müllerrel, aki a füvön maradt. A labdát Hoeness kapta, tőle Torstensson, aki nyolc méterről gyatrán mellé lőtt. Utána fél percig állt a játék, amíg Müllert ápolták.
(A németek gólgyárosához többen is berohantak, a gyúró, az orvos, s maga Lattek mester is odaszaladt a csatárhoz. Megnézte, nincs-e komolyabb baja, majd visszafelé még három-négy müncheni játékoshoz odasétált, s rövid taktikai utasításokat adott nekik. Úgy fest, Udo Lattek minden kis lehetőséget kihasznál, ha eligazítást kell adni fiainak.)
A 27. percben Müller tört előre a jobb oldalon, be akarta adni a labdát, Harsányi azonban kézzel beleütött, majd a bírói sípszó után el is rúgta. Ezért Gonella sárga lapos figyelmeztetésben részesítette. Benét Sehwarzenbeck buktatta, a szabadrúgást Tóth lőtte, a labda a sorfalat érintve jutott az alapvonalon túlra. A 30. percben Zobel letalpalta Kellnert, ezúttal is előkerült Gonella zsebéből a sárga műanyag lap.
(Azt tartja a közvélemény, hogy nagy az ellentét az utóbbi időben a külföldi és a magyar játékvezetők felfogása között. Míg a mieink az utóbbi időben megtorolnak minden durvaságot, addig a külföldi bírók néha oda sem figyelnek egy-egy utánrúgásra, talpalásra. Nos, Gonella példa arra, hogy nem általános ez a jelenség. A jó bíró - legyen az külföldi vagy hazai - a durvaságokat minden esetben megtorolja.)
A félidő utolsó húsz percében aktívabb lett a Dózsa támadójátéka. A 38. percben Zobel kinyomta az alapvonalon túlra Tóthot, aki a fényképészek közé zuhant és megsérült. A másik kapunál Szentmihályinak futott neki Torstensson, a kapus nagyot esett, de hamar talpra állt. A félidő utolsó előtti percében csaknem gólt kapott a magyar csapat, Müller átadásából Torstensson öt méterről, a jobb oldalon keresztbe elrúgta a jobb kapufa mellett a labdát.
SZÜNET UTÁN
gyorsabb és érdekesebb lett a játék. Fazekas lövése kivágódott a védőkről. Bene visszagurította a labdát Dunai III elé, aki rosszul találta el és Maiernak nem okozott gondot a lövés hárítása. Hoeness lőtt kapura, de Szentmihályi a helyén volt. Roth beadása után Zobel nyolc méterről a hálóba bombázott, de Gonella természetesen nem ítélt gólt, mert lesről juttatta a kapuba a labdát a nyugatnémet játékos.
(Roth a beadás pillanatában megsérült, azonnal intett Kappelmannak, aki rohanva érkezett Roth helyére és vette át feladatát, majd Lattek edzőnek jelezték, hogy cseréljen. Már melegített is Dürnberger...)
Az 58. percben Kappelmann villámgyorsan megindult, Harsányi felvágta, s ezért szóbeli figyelmeztetést kapott. Fazekas kísérletezett, de mindkétszer sikertelenül. A 61. percben Zámbó szöglete után éppen hogy elcsúszott a labda Horváth feje fölött.
A Dózsa támadott - és a Bayern rúgta a gólt! A 65. percben Dürnberger balról beívelt, Szentmihályi vetődött, de kiejtette a labdát, az pontosan Torstensson elé került, aki nagy nyugalommal küldte a hálóba. 1:0
(Horváth: Balszerencsés gólt kaptunk. Ez bizony néhány percre megtörte lendületünket, visszavetette a csapat játékát.)
Harsányi a gólvonalról vágta szögletre a labdát, a másik oldalon pedig Hansen az alapvonalon kívülre mentett. Hosszú percekig a két 16-os között hullámzott a játék. A 70. percben Szentmihályi kidobása Breitnerhez került, aki azonban az üres kapu fölé lőtt. Ezután Müller ügyetlenkedett el egy nagy helyzetet. Előbb Szentmihályit találta el, majd a visszapattanó labdát - a földön ülve - a kapu mellé küldte. A 76. percben Müller, "a nemzet gólgyárosa" egyedül állva a kapuval szemben, 11 méterről a kapu mellé lőtt...
Nagy erővel rohamozott a Dózsa, és a 82. percben gólnak tapsolhattak az újpesti szurkolók. Tóth hozta fel a labdát, Feketéhez ívelt, aki fejjel Kellner elé csúsztatta. Kellner az alapvonal közeléből laposan középre adott és Fazekas 7 méterről, nagy erővel a kapu közepébe lőtt. 1:1
(Fazekas: Nagyon jól érkezett elém a labda, habozás nélkül, nagy erővel lőttem, mert észrevettem, hogy Maier elmozdult.)
A hátralevő percekben az újpestiek a győztes gól megszerzéséért küzdöttek.
A mérkőzés első perceiben kitűnt, hogy a Bayern nem becsüli le az újpesti csatárokat. Különösen nem a közismerten veszélyes támadókat. Schwarzenbeck Benét kísérte mindenfelé, Fazekast Zobel "gyötörte", Fekete mellett Hansen strázsált. A jobbhátvéd Breitner csak fél szemmel figyelte Zámbót, mert ő egy ideig ritkán tűnt fel a balszélen, inkább visszahúzódva próbált építeni. Így a müncheni hátvédnek módja volt csatárerényeket csillogtatni, gyakran tört előre, sok támadásból vette ki a részét. Beckenbauer szokásához híven sepregetett és hátulról osztogatott. Kifejezetten előretolva Torstenson, Hoeness és Müller játszott, közülük is azonban legalább kettő - ha az Újpesti Dózsa szorongatott - hátrament segíteni. Hol támadtak, hol védekeztek, ahogy a szükség megkívánta.
A lila-fehérek szokásos hadrendjükben játszottak, időnként négy csatárral támadtak. Az első félidőben meglehetősen sok átadásból alakultak ki ezek az akciók, és bizony, elég lassan ériek el az újpestiek a Bayern 16-osára. Ebben a játékrészben a vendégek támadó játéka sem volt különösen lendületes, a mezőnyben azonban tetszetősen kombináltak a Bayern játékosok.
Az első játékrész eléggé közepes iramú és színvonalú játékot hozott. Sok akciót nem jegyezhettünk fel ebben az időszakban. Szünet után élénkült az iram, de néhány lendületes újpesti akció után pontatlan lett a magyar együttes. A vendégek magabiztosabban,tervszerűbben, pontosabban adogattak, s a villámgyors cserejátékos, Dürnberger beállása után alaposan felgyorsult a vendég együttes. Igaz, góljuk potyagól volt ám három villámgyors akció után újabb gólokat lőhettek volna. Ezek az akciók, bizony, sakk-matt helyzetek elé állították az újpesti védőket. Csak Mülleréken múlt, hogy az újpestiek nem mentek többször középkezdéshez. Aztán végre egy igazán gyors, szélen vezetett akció befejezéseként Fazekas egyenlített, s a gól fellelkesítette a már csüggedni látszó lila-fehéreket. A hajrá izgalmas, mozgalmas játékot hozott. Rohamozott a Dózsa, de nem sikerült az előnyszerzés. Így a döntés Münchenre maradt.
A Bayern kapuját Maier nagyon jól őrizte, több nagyerejű lövést tett ártalmatlanná, a gólt nem védhette. A védelem és a csapat legjobbja Beckenbauer volt, akt szinte nem tudott hibázni, jól segítette ki társait és pontosan indított. Breitner gyakran tört előre, de lövéseit nem kísérte szerencse. Schwarzenbeck jól őrizte Benét, akárcsak Hansen Feketét. Zobel fogta az újpestiek legjobb csatárát, Fazekast, akivel nagy csatát vívott, és sokszor alulmaradt. A középpályások, ha kellett, védekeztek, ha kellett, támadtak. A három csatár gyakran változtatta a helyét. A csereként beállt Dürnberger is ügyesen és jól játszott. Müller néhány gólhelyzetet elügyetlenkedett, de a mezőnyben elég sokat vállalt magára. Torstensson sok támadásban volt benne, jó helyzetfelismerését dicséri a gól. Hoeness nagy igyekezettel játszott Robbanékony és gólveszélyes volt.
Az Újpesti Dózsa kapujában Szentmihályi a gólnál hibázott, ez szemmel láthatólag későbbi teljesítményét is befolyásolta. Idegesen védett. Noskó védő feladata mellett a támadásokkal is törődött, s felfutásait rendre, jól fejezte be. Harsányi és Horváth az első félidőben jól játszott, biztosan romboltak, szünet után azonban volt néhány eset, amikor zavarba jöttek. Kellner nem keltett csalódást, az egyenlítő gólnál döntő érdemeket szerzett. Tóth nagy területen játszott, de kapura nem volt veszélyes. Dunai III el-eltűnt. A csatárok közül Fekete alig volt játékban, Benét kikapcsolta Schwarzenbeck, és Zámbó mérsékelt teljesítményt nyújtott. Fazekas nemcsak ennek a sornak, hanem a csapatnak is egyik legjobbja volt. Ügyesen, jól cselezett, sokszor próbálkozott lövéssel, és a gól előtt jól ismerte fel a helyzetet.
Gonella játékvezető határozottan bíráskodott. A szünet után kétszer - a Dózsának kedvezve - nem élt a legsúlyosabb megtorlással.
Udo Lattek: Döntetlenért jöttünk Budapestre. A csapat nagyon jól játszott, de mi ennél otthon jobb játékra vagyunk képesek. Véleményem szerint Beckenbauerék nem játszottak teljes erőbedobással. Mi jutunk a döntőbe!
Várhidi Pál: Nagyon jó mérkőzést játszottunk. Ha mi lőjük az első gólt, és helyzeteinket kihasználjuk, megfelelő előnyt szerezhettünk volna. Igaz, Mülleréknek is voltak helyzeteik. Münchenbe azzal a céllal utazunk, hogy a döntőbe akarunk jutni. Addigra ugyanis sérültjeink közül már Kolár és Nagy is harcképes lesz. Nem adtuk fel!
Népsport, 1974. április 11.
ÚJPESTI DÓZSA - BAYERN MÜNCHEN
Az újpestiek bizakodóak
Lattek: továbbjutunk! Várhidi: meglátjuk!
A BEK slágermérkőzésének színhelye lesz szerdán este a Népstadion! A döntőbe jutásért vívandó találkozón az Ú. Dózsa a Bayern Münchent fogadja. A két együttes - szinte egy időben - edzett hétfőn. Mintha összebeszélt volna a két edző, Várhidi Pál és Udo Lattek, mindketten könnyed, játékos foglalkozást tartottak. Olyant, amely terhelés, de ugyanakkor frissítés is... Lattek szerencsésebb helyzetben van, hiszen nincs sérült játékosa, Várhidinak viszont gondot okoz, hogy Kolár harcképes lesz-e? Udo Lattek már hétfőn kijelölte a kezdő 11-et, amelynek érdekessége, hogy a négy hátvéd mellett négy középpályás (!) jut szóhoz, s mindössze két csatár: Müller és Torstensson. Várhidi Pál viszont csak kedden hirdet csapatot. Az Ú. Dózsa és a Bayern München játékosai is bizakodóak... Udo Lattek kimondottan magabiztos, hiszen kijelentette: továbbjutnak és elnyerik a kupát.
„Jégtörés” volt a Népstadionban: az Újpesti Dózsa — fennállása óta először — nem a Megyeri úton edzett...
Várhidi Pál, a csapat edzője tréfásan ezt mondta a játékosoknak:
- Tudom, hogy szívesebben vagytok itt, mint Újpesten.
Majd komolyan így folytatta:
- Sok játékos számára szokatlan ez a pálya. Meg kell szokni a méreteket. Erre nem volt igazán alkalmas az FTC elleni rangadó...
Néhányan, akik a bevezető mondatnál még húzták a szájuk szélét, most komolyan bólogattak.
Egyéni bemelegítés, labdával
A kezdő körben tartott, rövid kis értekezlet végén Várhidi közölte:
- Most pedig mindenki fog egy labdát, s negyedóráig egyénileg melegít be. A gyakorlatokat úgy választjátok meg, ahogy akarjátok. Egy a lényeg: senki sem lötyöghet.
Juhász Dunai II, Kolár és Nagy kivételével mindenki így is cselekedett, ők, a sérültek könnyed, laza futással töltötték ezt az időt. Várhidi egyik szemével a labdával melegítő Horváthot figyelte, a másikkal pedig a futkározó Kolárt.
- Úgy látom, hogy Horváth olyan egészséges, mint a makk. Kolár ma csak 60 százalékos terhelést kap, sprintgyakorlatokat nem végezhet. Az edzés végén Radnai dr. megvizsgálja, s akkor eldől, hogy játszhat-e szerdán a Bayern ellen.
- Ha játszhat, ki marad ki az FTC ellen szerepelt csapatból?
- Erre most még korai válaszolni. Várjunk még egy órát.
Az edző sípolt, s maga köré gyűjtötte a játékosokat, egy-két percet beszélt velük. Szentmihályi az egyik kapu felé indult, Szigeti a másik felé. A mezőnyjátékosok két csoportot alkottak.
"Ilyeneket Maiernak is!"
Nagy és Hegyi, valamint Zámbó és Tóth a két szélen helyezkedett el, s a 11-es és a 16-os vonala közé ívelgették a labdát. A többiek pedig jobbal, ballal lőttek, vagy fejeltek. Különösen Bene, Fekete és Fazekas volt elemében. Lövéseik ágyúgolyóként vágódtak a hálóba. Bruzsenyák Ilona és Gresa, a két válogatott atléta is abbahagyta rövid időre az edzést, s a tartánról figyeltek...
Még nagyban tartott az "össztűz", amikor turistacsoportok érkeztek a Népstadionba. Két magyar és két olasz.
Az olaszok csak tapsoltak, a magyarok viszont hangos kommentálással kísérték a lövéseket:
- Ferike, ilyeneket Maiernak is!
- Fazék! Ne pufogtasd el az összes éles töltényedet. Az igazi muníció maradjon meg szerdára.
Várhidi mosolygott:
- Jó a hangulat a csapatban. Nagyon jó érzés, hogy mindenki - klubhovatartozás nélkül - mellettünk, mögöttünk áll.
- Csak szerdán is így legyen - jegyezte meg az éppen oda érkező Szentmihályi.
- Jó lenne, ha a 80 ezres közönség az első pillanattól kezdve űzne, hajtana bennünket. Meg is hálálnánk!
A félórás kapura lövöldözést gyorsasági gyakorlatok követték. Ez 20 percig tartott. Aztán a 11-es rúgások gyakorlása következett. Ekkor érkezett meg Schumann János, a tartalékok edzője, aki megfigyelőként ott volt szombaton a Bayern München - Kaiserslautern mérkőzésen.
Várhidihez ment, s egy teleírt és rajzolt jegyzetfüzetet vett elő.
- Délután mindent részletesen elmondok... Sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Remélem, hasznosítani tudod, Palikám - mondta Schumann.
Összeállítás csak kedden
Az edző később Radnai dr.-ral beszélt. Az orvos közölte, hogy még nem tud Kolárról sem igent, sem nemet mondani. Csak kedden dönt.
- Tíz ember, köztük Horváth helye biztos a kezdő csapatban - mondta az edző. - Kolártól függ, hogy ki lesz a tizenegyedik és Noskónak mi lesz a szerepköre A kezdő csapatot csak a kedd délelőtti edzés után tudom közölni...
- És mit vár?
- Egészséges optimizmussal várom a szerdát. Nagyon bízom a fiúkban - és a közönség támogatásában... Kétgólos előnnyel nyugodtabban várnánk a visszavágót. De ha nem sikerülne ilyen előnyt szerezni, akkor is úgy lépünk 24-én pályára Münchenben, hogy a továbbjutás a cél!
De nemcsak az edző, hanem a játékosok is bizakodó hangulatban várják a küzdelmet. Dunai Ede például 2:0-át vár!
Lattek: Miénk lesz a kupa
A Kaiserslautern elleni pontveszteség "megrázkódtatásait" már kiheverték a Bayern München játékosai és teljes erővel a szerdai, a Dózsa elleni BEK-elődöntőre készülnek. Lattek edző ezúttal sem változtatott a szokásos felkészülési ritmuson, így vasárnapra teljes szabadságot kaptak Beckenbauerék, s csak hétfőn délután találkoztak újra. A három órakor elkezdődött edzésen örömmel állapították meg, hogy sérült nincs az együttesben, sőt a hosszú hetekig betegeskedett és szombaton egy félidőre beállított Zobel is teljesen rendben van, vállalja a játékot.
A könnyebb mozgásból és labdás gyakorlatokból álló edzés után azonban a játékosok már nem térhettek vissza a családi körbe. A csapat a megszokott edzőtáborba vonult. a Münchentől hatvan kilométerre fekvő Bad Weissee-beli Lederer szállóba, ahol minden játékos szokásos szobáját foglalta el és már valóban csak a mérkőzésre összpontosít.
Lattek edző azonban időközben sem pihent. Mindenekelőtt az Újpesti Dózsa szombat esti mérkőzésének filmjét tanulmányozta és ennek alapján határozottan mondta:
- Ezek után sem változott meg a véleményem. Az Újpesti Dózsa kiváló együttes, elsősorban a gyors támadások mestere. Igaz, hogy közben szükségük van egy-egy kis pihenőre, de ez már más kérdés. Nekünk mindenesetre erre kell felkészülnünk...
És az előjelek szerint fel is készülnek. Az edzés után ugyanis Lattek edző már nemcsak az utazó tizenhat játékos nevét írta fel az öltözőben levő fekete táblára, hanem az összeállítást is közölte. Ezek szerint szerdán este Budapesten a Maier - Hansen, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Breitner - Roth, Hoeness, Zobel, Kappelmann - Müller, Torstensson összeállításban lépnek pályára. Kappelmann ugyan tizenegyes számmal a hátán játszik, de vele a középpályás sort erősíti meg Lattek mester.
Nyugodt hangulat jellemzi a csapat háza táját. A játékosok a más mérkőzések előtt szokásos szórakozással igyekeznek elütni az időt a kedd déli utazásig. A csapat különgépe délben, pontosan 12 órakor indul a müncheni repülőtérről. A mérkőzés időpontjában, este hat órakor tervezett népstadionbeli edzés előtt még egy kis pihenőre is lehetőség nyílik. Már minden útra készen áll, ugyanúgy, mint Szófia előtt. A csapatot bajor politikusok is elkísérik és az állandó szakács gondoskodik a megszokott ellátásról. Ezzel kapcsolatban egy-két lap mai tudósításaiban gúnyos megjegyzéseket is olvastunk azzal kapcsolatban, hogy amíg Walter Scheel külügyminisztert teljes mértékben kielégítette az egyébként is világhírű magyar konyha és a magyaros, udvarias kiszolgálás, addig Beckenbauerék ragaszkodnak a "hazaihoz".
De ez már más kérdés... Lattek edző a búcsúzás előtt sem tartotta titokban korábban is hangoztatott véleményét: "A budapesti szoros mérkőzés, esetleges kis arányú győzelem után Münchenben biztosan továbbjutunk és végre valóra váltjuk régi álmunkat: megszerezzük a BEK védelmét..."
Majd meglátjuk.
Népsport, 1974. április 09.
Képes Sport, Népsport, Népszava, Szabad Föld, Népszabadság.
forrás:
http://www.vatera.hu/ujpesti_erekjek_bek_zaszlo_1467720123.html
forrás:
http://fodboldminder.dk/klubbertyskland19741975.htm