Újpesti Dózsa SC - 1. FC Köln 3 : 1
KEK, 2. forduló
helyszín :
Budapest, IV. ker., Megyeri úti stadion
játékvezető :
Losert Gerald (Ausztria)
nézőszámok:
- Népsport: 7.000
- fussballdaten.de: 10.000
-
38' Kiss Sándor 1 - 0 43' Kisznyér Sándor 2 - 0 63' Kiss Sándor 3 - 0 3 - 1 75' Steiner Paul 85' Steidl Sándor 
87' Steiner Paul 88' Littbarski Pierre
 Újpesti Dózsa SC
|
 1. FC Köln
|
|---|---|
|
|
|
vezetőedző: Temesvári Miklós |
vezetőedző: Löhr Hannes |
meccstörténelem
- 1983.11.02 1. FC Köln - Újpesti Dózsa SC 4-2
- 1983.10.19 Újpesti Dózsa SC - 1. FC Köln 3-1
- 1966.02.16 Újpesti Dózsa SC - 1. FC Köln 4-0
- 1966.02.02 1. FC Köln - Újpesti Dózsa SC 3-2
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
A honi futball pillanatnyi helyzetében kiemelkedő meglepetésnek minősíthető eredmény született a Megyeri úton. Témánk szempontjából azonban nem is maga az eredmény a legérdekesebb, már csak azért sem, mert a nyugatnémetek szépítő gólja kétesélyessé alakította a továbbjutási lehetőségeket, hanem maga a játék, a lila-fehérek összteljesítménye ejti gondolkodóba az embert. Az, hogy a világ egyik leghíresebb csapata csak vergődött, s Törőcsikék többször is olyan akciók végén kerültek Schumacher kapuja elé, amelyről szinte már leszokott a magyar szurkolósereg, amely már-már csak nosztalgia.
De hát mi történt szerdán délután Újpesten? Ilyen kiváló csapat a Dózsa vagy a Bundesliga csillagai felett járt el az idő? Utóbbi már csak azért sem lehet igaz, mert az 1. FC Köln nem is olyan régen félelmetesen szerepelt a nemzetközi kupákban, s válogatottjai néhány napja magabiztosan söpörték félre útjukból az osztrákokat. És ezt a csapatot verte meg simán az Ú. Dózsa...
„Leírtak” és ifjú titánok
Próbáljuk elindítani oknyomozásunkat az előbbi gondolatokból. Abból, hogy a Dózsa jó szerepléséért nemigen adott volna fabatkát senki. Töredelmesen be keli vallanom, magam sem. A magyar-angol EB-selejtező előtt Tatán jártam, s Kiss Sándorral beszélgetve jó előre biztosítottam együttérzésemről az újpesti csatárt. Sanyi akkor azt válaszolta, hogy azért várjuk csak ki a végét, mert noha az első pillanatban a sorsolás hallatán a csapat játékosainak ugyan falfehérre sápadt az arca, de felocsúdva a megdöbbenésből, arra a következtetésre jutottak, hogy az NSZK-ban is csak emberek rúgják a labdát, tehát semmi ok a pánikra.
A csatár két góljával döntő részesévé vált a sikernek, s a mérkőzés után azonnal szavamon fogott. "Na, mit mondtam, ugye, hogy csak emberek! Futballisták, akik ugyanúgy zavarba hozhatók, mint bárki, akik ugyanúgy kapkodnak, ha szorul a kapca!"
Ez a csapat tehát nem hagyta magát leírni, úgy tűnik azonban, hogy ezúttal nem szabad csak egységként kezelni a gárdát. Mert egy csapat csak akkor nyújthat kiemelkedő teljesítményt, ha kulcsjátékosai meghatározó egyéniséggé tudnak válni. Ebből a szempontból pedig azok a játékosok produkáltak átlagon felülit, akikről szinte már lemondott a közvélemény, Törőcsik nem volt válogatott, s ez a labdarúgó - szokásától eltérően - ezúttal legszebb napjaira emlékeztető formába lendült.
Valószínűleg az ő gondolatait is megfogalmazta a szintén nagyszerűen játszó, ugyancsak háttérbe szorult Tóth József, aki a klasszis Littbarskit úgy kapcsolta ki, hogy hatékonyan segítette a támadásépítést is: "Azt mondják rólam, kikoptam, hát én most nagyon összeszedtem magam, bizonyítani akartam, hogy ez nem így van."
Kitapinthatóan ugyanez a bizonyítási vágy fűtötte a tavaly már az NB II-be szorult Feketét, a szintén "kiöregedőfélben" lévő Kovács Józsefet, a válogatottságot most pályázó Kisznyért, a válogatottban a helyét megerősíteni kívánó Kardost és a csak 19 éves Kozmát is. És itt már megkockáztathatunk egy következtetést: a magyar futball jelenlegi játékosállományával is képes bravúrra, ha valamennyi labdarúgó bizonyítási vágytól vezérelve mozgósítja valamennyi tartalékát. De van egy nyitott kérdés is: miért esetleges ez a típusú magatartás- forma Magyarországon?.
Ahogy Temesvári megálmodta
Temesvári Miklós már Nyíregyházán bebizonyította, hogy a magyar edzői kar egyik legnagyobb ígérete. Tekintélyt vívott ki magának azzal is, hogy korábban a sérüléshullám tizedelte Dózsát is mindig a lehető legjobb teljesítményre ösztönözte. Az viszont már lenyűgöző, hogy ez a mérkőzés pontosan úgy alakult, ahogyan előre „megálmodta”. A találkozó előtt részletesen kifejtette taktikai elképzeléseit: hogyan kell semlegesíteni a világhírű csatárokat, hogyan kell megpróbálni feltörni az ellentámadásra bazírozó kölni védelmet, hogyan kell uralni a középpályát. Felkészültségét dicséri, hogy a mérkőzés nagy részében előzetes elképzeléseit igazolták a látottak, de ez messze nem lett volna elegendő, ha mostanra nem alakul ki egy a korábbinál ütőképesebb, biztató összetételű csapatszerkezet. Kozma hátvédsorba állítása telitalálatnak bizonyult, Kardos is képes jó teljesítményre a középpályán, ahol Steidl és Kisznyér óriási munkabírása is biztosíthatja a folyamatos játékot. A csatársorban pedig kifejezetten van fantázia. A villámgyors Fekete újra csatasorba állítása nagyobb mozgási és kezdeményezési szabadságot teremtett Törőcsiknek és Kissnek.
Ez már sokat sejtető szerkezetű gárda, amely a tudatos csapatépítés eredménye! Ezzel már ki lehet lépni — a korábbi fejtegetés előrebocsátásával — a nemzetközi porondra. Kérdés: miért nem általános ez a típusú tudatosság sok honi edző munkájában?
Még semmi nem dőlt el!
Megadtuk a Dózsának azt az elismerést, amelyre joggal tarthat igényt. Még mielőtt túlságosan elgaloppíroznánk azonban magunkat, egyéb tényezőkre is fel kell hívni a figyelmet. Arra például, hogy az 1. FC Köln továbbra is esélyesebb! Kitűnő csapat, amely ezúttal kissé elszámította magát. Előre eltervezett, talán kissé fölényes játékmodoruk megbukott, de amikor Löhr mester a második félidő közepén Zimmermann beállításával a támadójátékra szavazott, kitűnt, hogy félelmetes tartalékai vannak ennek a csapatnak.
Kitűnő példa erre Steiner esete. Gyengén védekezett, Törőcsik azt csinált vele, amit akart. Mégsem adta fel! Nem kedvetlenedéit el, hanem jóvátette hibáit. Kétségbeesetten kierőszakolt góljával a sírból hozta vissza csapata továbbjutási esélyeit. És ez a mieinknek még nemigen megy, a magyar játékosokból jelenleg még hiányzik ez' a fajta minden körülmények közötti küzdeni tudás. Kérdés: mikor alakulnak olyanná a magyar futball érdekviszonyai, hogy a mi fiaink se ismerjék el semmilyen körülmények között sem, hogy megverték őket?
A Köln kikapott Innsbruckban az ezt megelőző fordulóban, majd 7-1-re gázolta le ellenfelét otthonában. Minden kupaforduló "két félidős". A kölniek valószínűleg csak egyik arcukat mutatták meg most, otthonukban alighanem óriási becsvággyal fognak rohamozni. Meglehet, ki is harcolják a továbbjutást. A Dózsa viszont már akkor is megtette a magáét! Olyan összefüggésekre irányította rá a figyelmet, amelyek végiggondolása nélkül nem lesz tényleges előrelépés a honi labdarúgásban, s olyan értékeket csillantott fel, amelyekre lehet és kell is építeni a későbbiek során.
Népsport, 1983. október 21.
- Az azért túlzás, hogy győzni jöttünk volna Budapestre, hiszen a Dózsa kitűnő együttes. Nem tartom viszont lehetetlennek, hogy már idegenben bebiztosítjuk a továbbjutást - mondta. - De nincs nagy mellényünk, hazai pályán kijöhet a lépés az újpestieknek. Különösen Törőcsiktől tartunk, nagyszerű játékos, mindenképpen semlegesíteni kell! Csapatom egyaránt feljövőben van, ezt bizonyítja a Bayern elleni győzelmünk, bár még messze vagyunk a csúcsformától. Van egyébként egy sérültünk, Engels, meghúzódott a lába vasárnap a Bayern elleni találkozón, így szerdán a Schumacher — Hönerbach, Prestin, Strack, Steiner — Hartmann, Zimmermann, Haas — Littbarski, Fischer, K. Allofs összetételű csapat kezd.
Löhr mester később hozzátette, hogy összességében a döntetlennel elégedett lenne. De mi a véleménye minderről Temesvári Miklósnak, aki a kedd délelőtti edzés után délután újra kiment a Megyeri útra, hogy szemrevételezze az ellenfél játékosainak mozgását.
- A főpróba sikeres volt, legyőztük a bajnokot, de hogy ez a teljesítmény mire elegendő, az csak szerda délután dől el. Kitűnő csapat a Köln, még véletlenül sem csak odahaza veszélyes. Felméréseink alapján úgy látjuk, hogy szívesen engedi át a középpályát az ellenfélnek, s villámgyors ellentámadásokkal kerül helyzetbe. Nem szabad tehát fejetlenül rohamoznunk, csak megfontoltan lehet támadásba lendülni. Külön gondot fordítunk a kölniek életveszélyes csatársorára, kiváló képességű labdarúgók alkotják, akik néhány húzással könnyen hozzák egymást és önmagukat gólhelyzetbe. Európa egyik legjobb klubcsapata ellen lépünk szerdán pályára. Olyan együttes ellen, amely a világ bármely gárdáját képes legyőzni még idegenben is. Ennek ellenére nem adjuk fel. A mi fiaink az ugyancsak sokkal esélyesebb Göteborg ellen is bizonyították, hogy nem lehet őket leírni, bizonyos. hogy ezúttal sem adják fel már idejekorán. Tehát: megpróbáljuk, reménykedünk...
- A Rába elleni csapat kezd?
- Nagyon remélem. Azért fogalmazok így, mert Kozma a délelőtti edzésen enyhe sérülést szenvedett, s Kovács József sincs teljesen rendben, ő még a Rába ellen kapott rúgást érzi. Ha nem játszhat, akkor Kardos húzódik hátra, a védelem tengelyébe, míg a középpályán Herédi és Ambrus áll készenlétben. Ha a sérültek mégis vállalni tudják a játékot, akkor Szendrei - Kozma, Kovács, Sarlós, Tóth — Steidl, Kardos, Kisznyér - Kiss, Törőcsik és Fekete kezd.
Népsport, 1983. október 19.
ÚJPESTI DÓZSA - 1.FC KÖLN 3-1 (2-0)
Megyeri út, 7000 néző. Vezette: Losert (Ademitsch, Winkler, mindhárom osztrák).
Ú. Dózsa: Szendrei — Kozma, Kovács, Sarlós, Tóth — Steidl, Kardos, Kisznyér — Kiss, Törőcsik, Fekete.
Edző: Temesvári Miklós.
1.FC Köln: Schumacher — Prestin, Strack, Steiner, Hönerbach — Hartmann, Reif, Haas — Littbarski, Fischer, K. Allofs.
Edző: Hannes Löhr.
Csere: Haas helyett Zimmermann az 54., Hönerbach helyett Willmer a 76. percben.
Gólszerző: Kiss a 33., Kisznyér a 43., Kiss a 63., Steiner a 75. percben.
Sárga lap: Steidl a 85., Steiner a 87., Littbarski a 88. percben.
Szögletarány: 7:3 (3:0) az Ú. Dózsa javára.
(A Dózsa sérültjei meggyógyultak, így Temesvári Miklós az előre tervezett összeállításban küldhette pályára csapatát. Löhr az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy a többszörös válogatott Zimmermann helyett Reifet állítja a középpályára.)
Már az első percben helyzetbe kerültek az újpestiek, Prestin középre passzolt, Kiss lecsapott a labdára. Kisznyért indította a balösszekötő helyén, aki 8 m-re a kaputól lőtt, Schumacher azonban kivetődve, lábbal mentett. A 7. percben Fekete tört előre a bal oldalon, Prestin feltartotta, a játékvezető azonban továbbot intett. Nem sokkal később Kardos beadását Schumacher védte merész kivetődéssel. A 11. percben Fekete kapott remek labdát a jobbösszekötő helyén. Kiss középen, gólhelyzetben várta az átadást, Fekete azonban a lövést választotta, amelyet Schumacher könnyen védett. A 24. percben Littbarski tört előre a jobb oldalon, középre vezette a labdát, ballábas nagy lövése azonban fölé ment. Négy perc múlva Fekete ismét Törőcsiktől kapott jó labdát a jobbösszekötő helyén, Steiner az utolsó pillanatban mentett szögletre. A 30. percben Kardos kapott Törőcsiktől jó labdát középen, mellel maga elé tette, de 16 m-ről elhamarkodottan lőtt, Schumacher pedig könnyedén védett.
A 38. percben parádés támadás végén szerezte meg a vezetést az Újpest. Tóth indította hosszú labdával a bal oldalon előretörő Törőcsiket, aki az alapvonal közelében egymás után kétszer is kicselezte Steinert, majd középre ívelt és a jó ütemben érkező Kiss felugorva, 8 m-ről a kapu jobb oldalába fejelt, úgy, hogy a labda a kétségbeesetten vetődő Schumacher előtt lepattant a földre, majd a kapu jobb oldalába jutott. 1-0.
(Törőcsik megoldása klasszisra valló teljesítmény volt. Olyan magabiztosan és könnyedén cselezte ki Európa egyik legjobb csapatának hátvédjét, ahogyan azt tőle csak évekkel ezelőtt láttuk. Kiss fejese is kiváló teljesítmény volt, a gólt azonban Törőcsik nagyszerű megmozdulása eredményezte!)
Öt perc múlva ismét Törőcsik volt a főszereplő. Nagyszerű labdát ívelt a jobbösszekötő helyén kitörő Kisznyér elé. A középpályás jól fedezte a labdát és a kapuból kimozduló Schumacher fölött a bal felső sarokba emelt. A labda a keresztlécről vágódott a gólvonal mögé. 2-0
SZÜNET UTÁN
a 46. percben Fekete ment el Prestin mellett a bal oldalon, középre adott, Kiss kapáslövése azonban lecsúszott. Fekete ismételhetett, de a felperdült labdát fölé fejelte. Az 50. percben Kisznyér szöktette Feketét a bal oldalon, a csatár középre adott, Kiss gólhelyzetben várta a labdát, Hönerbach azonban szögletre mentett. Az 56. percben megint Fekete adott középre a bal oldalról, Kardos érkezett a jobbösszekötő helyén, magasra felugrott, fejese azonban elkerülte a bal felső sarkot. Két perc múlva Fischer adott be a bal oldalról, K. Allofs 8 m-ről fejelt, a földre irányított labda azonban olyan magasra pattant fel, hogy a léc fölött hagyta el a játékteret. (Allofs úgy fejelte ezt a labdát, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, balszerencséjére azonban a labda nem engedelmeskedett a fizika törvényeinek, és — fölé ment. Nagy szükségük volt ezekben a percekben erre a szerencsés momentumra a lila-fehéreknek.)
A 63. percben pedig, amikor nagyon szorongattak a vendégek, a legjobb lélektani pillanatban növelte előnyét a Dózsa. Kisznyér ment el a balösszekötő helyén és a középen kitörő Kisst szöktette. Steiner előbb érte el a labdát, lábáról azonban lepattant Kiss elé, aki így gólhelyzetbe került. Közeli lövésébe Schumacher belevetődött, a labda a kapusról oldalra pattant, Kiss rácsapott és a jobbösszekötő helyéről, 10 méterről a bal felső sarokba lőtt. 3-0
(Kiss Sanyi első megmozdulása ugyan balszerencsés volt, de jellemző az újpestiek nagy akarására. hogy nem mondott le az ismétlés lehetőségéről és tanári megoldással szerzett újabb, nagyon fontos gólt.)
Két perc múlva Szendrei középre öklözött ki egy beadást, Hartmann kapásból kapura bombázott, a labda az önfeláldozóan közbevetődő Sarlósról pattant ki.
Nagyon szorongattak a kölniek, s a 75. percben szépítettek. Egy hosszan előrevágott labda átszállt Kardos felett, Steiner lendült előre, megelőzte a tétovázó Sarlóst és a kaputól 10 méterre, előrecsúszva a bal felső sarokba továbbított. 3-1
A 84. percben Kiss elől Willmer röviden adott haza, Schumacher csak lendületes kifutással tudott felszabadítani. Egy perc múlva Steidl Willmer buktatásáért kapott sárga lapot, majd újabb két sárga kártya jelezte a vendégek elkeseredettségét. Előbb Steiner vágta fel Kisznyért a 87. percben, egy perc múlva pedig Littbarski ugyancsak Kisznyér buktatásáért kapott sárga lapot.
Az újpesti stadion ezen délutánon a lila-fehérek korábbi nagyszerű csapatát idézte! Mert aligha lehet kétséges, hogy bravúrt hajtott végre ezúttal a Benét, Göröcsöt és Dunait követő generáció. A legelfogultabb újpesti hívők sem bízhattak abban, hogy kedvenc csapatuk magabiztos győzelmet arat Európa egyik legkitűnőbb gárdája ellen. De nézzük: minek is köszönhető a Megyeri úti „csoda”? Mindenekelőtt a nagyszerű taktikának, amely megakadályozta a kölni akciók kibontakozását. De legalább ilyen fontos tényező volt a játékosok hallatlan akarása, odaadása és elszántsága is. Párosult mindez azzal, hogy ezúttal csúcsformába lendültek a lilák. A védekezésben és a támadásban is szinte kivétel nélkül átlagon felülit nyújtottak, messze felülmúlták önmagukat és mindenképpen megérdemelten győztek ilyen különbséggel is! Hozzá tartozik továbbá a sikerhez, hogy a kölniek mestere kissé elszámította magát. Arra gondolt, hogy biztonságos védekezésből indulva, gyors ellentámadásokkal meglephetik a hazaiakat. Ez azonban nem sikerülhetett, mert az újpestiek nagyszerűen és koncentráltan, egymást kisegítve védekeztek. Bátran szervezték akcióikat, a csatárok pedig többször is megoldhatatlan feladat elé állították a vendéghátvédeket. Zimmermann beállításával változtattak a taktikájukon a kölniek. Ekkor már merészen kitámadtak, de ebben a periódusban kapták a harmadik gólt, amely ugyancsak letörte kezdeményező kedvüket. Ha a Dózsa meg tudta volna őrizni háromgólos előnyét, a továbbjutás első számú esélyese lenne, de a mostanihoz hasonló bravúrral így is kiharcolhatják a továbbjutást a Kupagyőztesek Európa Kupájában.
Az Ú. Dózsa kapujában Szendrei magabiztosan látta el feladatát. Kozma, Sarlós és Tóth nagyszerűen semlegesítette a kölniek veszélyes csatársorát, utóbbi a támadásépítésben is jeleskedett. Kovács J. magabiztosan söprögetett. A középpályások egymást múlták felül. Kardos, Steidl és Kisznyér nemcsak jól védekeztek, hanem veszélyes támadásokat is vezettek. A csatárak is megtették a magukét. Törőcsik a mezőny legjobbjaként ragyogó dolgokat művelt, Kiss pedig két góljával szerzett döntő érdemeket a nagyszerű győzelemben.
A kölni kapuban Schumacher a gólokról nem tehet és többször is bravúrral tisztázott. A hátvédek megzavarhatónak bizonyultak, különösen Steiner és Prestin hibázott sokat. A középpályások ugyan önfeláldozóan védekeztek, de csak Zimmermann beállítása után tudták segíteni a támadójátékot. A három világhírű csatár csalódást keltett.
Losert játékvezető összességében jól vezette a mérkőzést.
Temesvári Miklós: — Valamennyi játékosunk maximálisan kitett magáért. Végtelenül boldog vagyok, hogy biztosan győztünk a Bundesliga egyik legjobb csapata ellen.
Hannes Löhr: — Valósabb eredmény lett volna a 2-1, szerencsésen alakult a mérkőzés a hazaiak számára. Most már csak a visszavágóban reménykedhetünk...
Népsport, 1983. október 20.
COPPA DELLE COPPE 1983-84
Splendore-magiaro.org
Nemzeti Sport, via
valogatott.blog.hu/2013/11/06/2_469
www.ebay.co.uk/itm/ticket-EC-3-Ujpesti-Dozsa-1-FC-Koln-Cologne-Press-1983-RRR-