hozzászólások

1. 
   ingersheim

   # 2

   2014.10.24, 19:23

   A Videoton az 1982–83-as magyar bajnokságból majdnem kiesett – ma is élő helyi legendák szerint a Molnár Ferenc edzette csapat egy szombathelyi győzelemmel kapaszkodott meg végül az élvonalban, amely előtt színes tévék is érkeztek a Haladás öltözőjébe, biztos, ami biztos.
   
   Az a Videoton szinte „betűre” megegyezett a következő nyáron bronzérmet – a klub történetének második bajnoki érmét – szerző csapattal, a „kis” különbséget egy minőségi erősítés jelentette a kispadon: visszatért az 1976-os ezüstcsapat edzője, Kovács Ferenc (érdekesség, hogy Molnár Ferenc se előtte, se utána nem dolgozott többé az élvonalban).
   
   A 84-es bronz után még egy tégla a helyére került: visszatért a Verebes-féle Rába ETO-ból Fehérvárra Burcsa Győző, és ezzel összeállt minden idők legerősebb Videotonja. A piros-kékek az 1983–84-es szezonban ősszel még az első helyen fordultak, végül harmadikok lettek – a Győr csak az egymás elleni eredménnyel előzte meg őket a bajnok Honvéd mögött –, az évek óta együtt játszó mag kiteljesedett csapatként.
   
   Az UEFA Kupa első fordulójában a csehszlovák Dukla Praha látogatott Fehérvárra. A magyar klubok közül egyedül a Vidi élte túl az első fordulót a nemzetközi porondon, a prágaiak legyőzését ekkor még inkább ezért ünnepelte az ország. A két meccs a kupamenetelés legkevésbé emblematikus fejezete, hiszen az 1-0, 0-0-lal kivívott továbbjutás inkább egy klasszikus, harcos kupapárharcot, mint egy csillogó sikert jelentett. Viszont mindennél jobban összekovácsolta a csapatot.
   
   Nyolcezer néző látta a Sóstón a találkozót. E sorok szerzője is, aki gimnazistaként ott unatkozott a nem túl izgalmas első meccsen a lelátón, többen megjegyezték körülöttünk: ez nagyon kevés lesz később, már Prágában is… Aztán jött a visszavágó, egy brusztolós 0-0 – amiben főszerep jutott a Vidi kapusának, Koszta Jánosnak. A visszaemlékezés első fejezetét ezért vele lapozzuk át.
   
   Koszta, a nagy bajuszos, hatalmas termetű kapus az NB III-ból érkezett a már évek óta stabil kezdő, a válogatottba akkor bekerülő Disztl Péter mögé. Disztl egy bajnokin megsérült, így a szezont Kosztával a kapuban kezdte a Vidi – és a Dukla ellen is ő állt a kapuba. A történet elejét ő meséli:
   
   – Nagyon sokat jelentett, hogy visszajött Kovács Feri bácsi Fehérvárra. Az a csapat ráadásul akkor már négy-öt éve együtt futballozott, jól ismerték egymást a játékosok, és szerintem az igazi csapattá váláshoz pont a kiesés elleni harc kellett – kezdi Koszta János. – A nyolcvannégyes bronzéremben nekem annyi szerepem volt, hogy ültem lelkesen a kispadon. Az NB III-ból, Sajószentpéterről kerültem Székesfehérvárra. Egy területi válogatott-döntőt játszottunk a Mátra-csoportban. A tét egy afrikai utazás volt, ami aztán természetesen soha nem jött létre. A döntőt tizenegyesekkel megnyertük, engem pedig elvitt a Videoton. Azt kell mondjam, akkoriban az NB I-ben még a kispadon ülni is megtiszteltetés volt.
   
   Két évvel az NB III után ott találta magát egy nemzetközi kupameccsen a kapuban (később kiderült, nem ő volt az egyetlen olyan beugró abban a Vidiben, akinek addig jóformán élvonalbeli meccse sem volt). Nem ijedt meg.
   
   – Amikor pályára kerültem, soha nem izgultam. Úgy voltam vele, ezek is emberek, védeni kell – mondja Koszta. – A Dukla Praha akkoriban egy elismert csapat volt Európában, csehszlovák válogatottakkal, ugyanaz volt, mint nálunk a Budapesti Honvéd. Azt vittek be katonaként, akit akartak. A meccs előtt jóval többen ismerték a Duklát, mint a Vidit. Vizek volt a legismertebb játékosuk. Az első meccset egy-nullra nyertük itthon, Szabó Józsi góljával. Nagyon meleg volt, úgy emlékszem, nagyon vigyáztunk, hogy gólt ne kapjunk. Azt mondom, simán nyertünk, akkoriban úgy mondtuk: lehengereltük őket egy-nullra.
   
   A Dukla elleni gólszerző Szabó és a prágai védők Fotó: vidi.hu
   
   
   Koszta Jani számára a sorozat érdemben itt véget is ért, mert a felgyógyult Disztl Péter mögött ezután már nem jutott szóhoz. Semmi tüske nincs benne emiatt:
   – A Dukla-meccs után védtem még a bajnokságban, aztán amikor már a Paris Saint-Germain ellen készültünk, Kovács Feri bácsi mondta, hogy kérdezgették őt, mi lesz Disztl Petivel, mert így nem tud a válogatotthoz odakerülni, ha nem véd. Ilyen a sors, nekem nem volt hátszelem, ha van, talán a válogatottba is bekerültem volna. Nincs ezzel semmi problémám, csodálatos éveket töltöttem Fehérváron, remek élmények voltak, csak a szépre emlékezem.
   Koszta János annak a csapatnak azon kevés játékosa közé tartozik, akiknek nem a Vidi volt a csúcs: miután még évekig ült a kispadon, végül Vácra került, ahol ő lett az első számú kapus és 1994-ben bajnoki címet nyert a Csank-csapattal. De azt mondja, a Vidi-korszak legalább ennyire kedves a számára a mai napig.
   – Első bajnoki érmeimet ott szereztem, UEFA Kupa-döntőt pedig sehol máshol nem játszhattam volna.
   
   Kosztát nagyon szerették a fehérvári szurkolók: egyszerű, közvetlen ember volt. Akkoriban még nem autócsodákkal közlekedtek a focisták, de a Vidiben mindenkinek volt Trabantja, Zsigulija vagy kis Polskija – Koszta volt az egyetlen, aki gyalog járt edzésre.
   – Sose voltam telhetetlen, én úgy tekintettem a futballpályára, mint munkahelyre, ahova imádtam bejárni. Szívesen mentem busszal, gyalog, biciklivel. Nagyon boldog vagyok, hogy a mai napig ezt csinálhatom.

   
   www.rangado.hu/tartalom/cikk/276820_a_dukla_praha_es_a_gyalogos_kapus
   
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2014.01.08, 10:03

   Novák ügynök: Kevesen tudják, hogy a 1984 es Dukla elleni meccsek egy hatalmas bunda és edző buktatási kisérlet részei voltak. Természetesen ettől még az egy nagyon jó Videoton volt.

   
   http://www.csakfoci.hu/node/155680