hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 2

   2022.05.18, 13:59 (szerk.: 2022.05.18, 17:52)

   Az eredeti mérkőzés jegyzőkönyve:
   

   Üllői út, 5000 néző. Vezette: Nagy L. (****) (Kurmai, Bognár).
   
   FTC: Balogh T. 0 — Simon 6, Telek 6, Kuznyecov 8—2-6 — Albert 0, Lipcsei 5, Szenes 6, Keller 7 — Páling 5, Balogh G. 6, De Krainik 5.
   Edző: Nyilasi Tibor
   VESZPRÉM: Andorka 6 — Pál 5, Lantai 6, Csík 5 — Horváth 5, Szécsi 5, Csornai 6, Perger 5, Kelemen 5 — Lehota 4, Sülé 4.
   Edző: Keszei Ferenc.
   
   CSERE: Albert helyett Patkós (6) a 25., Lehota helyett Kiss (5) a szünetben, Sülé helyett Varga (4) az 56., Deszatnik helyett Rácz (5) az 59. percben.
   GÓLSZERZŐ: Keller a 18. percben.
   SÁRGA LAP: Lehota (szövegért) a 14., Varga (lökésért) a 64., Horváth (kakaskodásért) a 78. percben.
   KIÁLLÍTVA: Kuznyecov a 64. percben.
   SZÖGLETARÁNY: 13:1 (6:0) a Ferencváros javára.

   
   Nemzeti Sport, 1991.11.10
   
   

   A Veszprém FC megkapta volna a két pontot, ha...
   Az 1991. november 9-én az Üllői úton lejátszott Ferencvárosi TC-Veszprém FC bajnoki összecsapáson a hazaiak 1-0-ra győztek, ám a találkozó után a vendégek óvást nyújtottak be a szövetségbe, azt kifogásolva, hogy a Ferencvárosban a megengedett három idegenlégiós helyett egyszerre négy is a pályán volt! A Fradi két légióssal, Szenessel és Kuznyecovval kezdett, majd menet közben előbb Albert helyett Patkóst küldte csereként Nyilasi Tibor a pályára, aztán az 59. percben Deszatnikot Ráczcal váltotta fel. Vagyis ettől a pillanattól kezdve egyszerre négy légiós játszott! A veszprémiek természetesen Rácz szabálytalan cseréje miatt óvtak, hiszen a Versenykiírás függeléke záró rendelkezéseinek f) pontja kimondja: „Valamennyi bajnoki osztályban egyidejűleg három fő külföldi állampolgárságú labdarúgó játszhat. További külföldi állampolgárságú labdarúgó csak másik külföldi állampolgárságú labdarúgóval cserélhető be.”
   Napnál is világosabb: Rácz László csakis a már pályán lévő három idegenlégiós valamelyikének a helyére állhatott volna be, de semmiképp nem lett volna szabad a magyar állampolgárságú Deszatnik Pétert felváltania! Az is magától értetődő volt, hogy a bejelentés nyomán a fegyelmi bizottság a Szabálykönyv 52. § (4) bekezdése a) pontja alapján - amely kimondja, hogy cserejátékos szabálytalan szerepeltetéséért a sportegyesületet terheli a felelősség, óvás esetén a mérkőzés eredményét
   meg kell semmisíteni, a két pontot 3-0-ás gólkülönbséggel a vétlen csapat javára kell igazolni- az óvásnak helyt adott, az 1-0-ás eredményt megsemmisítette, és a két bajnoki pontot 3-0-ás gólkülönbséggel a Veszprém FC javára igazolta.
   A Ferencvárosi TC fellebbezett. Hivatkozva arra, hogy Szenes Sándor és Patkós Csaba honosítási kérelmét a mérkőzés előtti napon Göncz Árpád köztársasági elnök már aláírta, így szerintük a két játékos már magyar állampolgárként játszott. De hogy nem külföldiként, az biztos. Ahogy beadványukban fogalmaztak: visszaható hatállyal Göncz Árpád köztársasági elnök aláírásának keltével igenis magyar állampolgárnak kell tekinteni a két játékost! Viszont az 1957. évi V. törvény kimondja: „A honosított, illetőleg a visszahonosított személy a magyar állampolgárságot az állampolgársági eskü napjával szerzi meg."
   Állampolgársági esküt azonban a mérkőzés napjáig az idő rövidsége miatt sem Szenes Sándor, sem Patkós Csaba nem tett! Sőt, a zöld-fehérek odáig mentek igazuk alátámasztandó, hogy kijelentették: Szenes Sándor és Patkós Csaba legrosszabb esetben is csak hontalannak minősíthető - és nem külföldinek -, mert már lemondtak román állampolgárságukról. Amint hivatalos forrásból később kiderült, ez vaskos füllentés volt, miután a két játékos soha nem mondott le román állampolgárságáról, esküjük óta kettős állampolgárok...
   A végső ferencvárosi érv azonban nem is ez volt. Hanem az, hogy Rácz becserélése
   nem szabálytalan csere volt, hanem mindössze jogosulatlan szereplés! Ugyanis az 58. § 2. bekezdés szerint, ha a cserejátékos jogosulatlanul szerepelt, akkor csak abban az esetben kell a mérkőzés eredményét megváltoztatni, ha bizonyítható, hogy az óvás alapja döntően befolyásolta a mérkőzés igazságos eredményének alakulását!
   Ki gondolta volna, hogy a jogászokból álló testület a szabálytalan cserére azt mondja
   majd, hogy az jogosulatlan játék?...
   Pedig a Magyar Labdarúgó-szövetség fellebbviteli bizottsága ezt tette!
   A dr. Varga Miklós András vezette testület
   1992. január 24-én bejelentette: a fegyelmi bizottság 1991. november 19-én hozott határozatát megváltoztatva a Veszprém FC óvását elutasítja. Indoklásában kifejtette: „A beszerzett iratokból megállapítható volt, hogy Patkós Csaba és Szenes Sándor a mérkőzés időpontjában külföldi állampolgárok voltak."(Mégiscsak azoknak volt igazuk, akik arra a bizonyos 1957-es V. törvényre hivatkoztak...)
   „Az FTC azzal, hogy egyszerre négy külföldi állampolgárságú játékost jogosulatlanul küldött pályára, megsértette az itt hivatkozott szabályt.” (Nevezetesen: a 7/J pont alapján egyszerre csak három külföldi állampolgárságú játékos szerepelhet. További külföldi állampolgárságú labdarúgó csak másik külföldi állampolgárságával cserélhető be. A bökkenő csupán az, hogy a bizottság eleve rosszul fogalmaz! Ugyanis az FTC nem egyszerre és jogosulatlanul küldte pályára a négy külföldi játékosát, hanem - és ez döntő különbség! - hármat szabályosan, a negyediket viszont szabálytalan cserével! A fellebbviteli bizottság - elképesztő módon hivatkozva a 7/J pontban foglaltak megsértésére a szabálytalan cserét jogosulatlan játéknak minősítette.
   „A fellebbviteli bizottság álláspontja szerint
   az óvás alapja a mérkőzés igazságos eredményének kialakulását döntően nem befolyásolta.
   A második cserénél az FTC 1-0-ra vezetett, az eredmény a továbbiakban már nem változott. Az ügyet elsősorban a játék alapján, a sportban elért eredményre figyelemmel igyekezett elbírálni, ezért a Veszprém FC óvását elutasította." (A fellebbviteli bizottság ki tudja, milyen megfontolásból? - nagyvonalúan felcserélte az ok-okozati összefüggés két elemét. Egyszerűen nem vette figyelembe, hogy Rácz László szerepeltetése kizárólag szabálytalan becserélésével válhatott jogosulatlanná, nem pedig azért, mert egyébként kimerítette volna a jogosulatlan játék szabálykönyvben lefektetett tizennégy ismérvének valamelyikét is!)
   Kiss József, a Veszprém FC elnöke 1992. január 30-án panasszal fordult a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségéhez, amelyben a fellebbviteli bizottság határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását kérvényezte.
   Az MLSZ elnöksége 1992. február 24-én foglalkozott a beadvánnyal, s az ügy lezárásaként „salamoni döntést" hozott: „A testület ragaszkodott a szabályokban foglaltakhoz, s így a fellebbviteli bizottság határozatát hatályon kívül helyezte, illetve az I. fokú (a fegyelmi bizottság által hozott) ítélettel értett egyet. Miután a Veszprém FC elnöke az elnökségi ülésen írásbeli beadványát a fair play szellemében szóbelileg módosította, kijelentve, hogy
   egyesülete nem kíván élni a tárgyalóasztalnál megszerezhető két ponttal, az elnökség úgy döntött, hogy a sportszerűség szellemében elfogadja a Veszprém FC ajánlatát az újrajátszásra..."
   Felmerül a kérdés: vajon mi történt volna abban az esetben, ha Kiss József nem áll fel, és nem mondja épp az ellenkezőjét annak, amit közel négy hónapon keresztül a médiában fennen hangoztatott?
   - Ebben az esetben a Veszprém FC megkapta volna a két pontot az előírt gólkülönbséggel! - válaszolta Berzi Sándor főtitkár. - De miután Kiss úr szóbelileg módosította az
   elnökséghez benyújtott panaszát, ezért a testület annak érdekében, hogy a Ferencváros bajnoki riválisait ne érje indokolatlan előny és a Veszprém riválisai ne szenvedjenek indokolatlan hátrányt, a labdarúgás szabálykönyvének 65. paragrafusában foglaltakra tekintettel
   döntött.
   Felmerül a további kérdés is: volt-e joga a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségének elrendelni az újrajátszást?
   - Mi eldöntöttük, hogy a fegyelmi határozat a jó, vagyis a Veszprémé a két pont - válaszolta dr. Laczkó Mihály elnök. - Erre Kiss úr
   szót kért és közölte, hogy ők sportszerűbbnek tartanák, ha egy újabb mérkőzésen dőlne el a
   két pont sorsa. Meglepett bennünket ez a kérés, hiszen az elnökség egyetlen tagja sem befolyásolta Kiss Józsefet ebben a döntésében. Ugyanakkor örömmel fogadtuk ajánlatát,
   mert mi is ezt tartjuk az igazán korrekt megoldásnak ebben a sajnálatosan elhúzódott ügyben. Az elnökségnek természetesen joga volt megsemmisíteni a fellebbviteli bizottság rossz határozatát, és ahhoz is joga volt, hogy elrendelje az újrajátszást.
   S végül felmerül a kérdések kérdése: miért nem tartott igényt a Veszprémnek járó két pontra Kiss József? Miért javasolta inkább az újrajátszást éppen ő, aki 1991. november 18- án, a fegyelmi tárgyaláson mereven elzárkózott a ferencvárosiak hasonló javaslata elől?
   - Ez hadd maradjon az én titkom! - zárkózott el a válaszadástól a bakonyi klub elnöke.
   Sokatmondó válasz, mely valószínűsíti azt a tényt, hogy a kulisszák mögött - régi, jó honi szokáshoz híven - valahol, valakik között ismét különalku köttetett.
   Dr. Fekete János, a fegyelmi bizottság elnöke, amikor a véleményét kértem az újrajátszást elrendelő MLSZ-döntésről, tömören így válaszolt:
   - Maradjunk annyiban, hogy az elnökség méltányosságot gyakorolt a Ferencvárossal szemben...
   Ahelyett, hogy büntetett volna! Nem titok, hogy a mérkőzés újrajátszásáról 13:8 arányban döntött az elnökség, vagyis meglehetősen szoros volt a szavazás. Az NB I-es liga három képviselője diszkréten tartózkodott a voksolástól. Végül is ez is egy álláspont. Mint ahogy az is, amit a „nyolcak” egyike fogalmazott meg a döntés másnapján:
   Ahol jogszabályi rendelkezés van, ott azt
   be kell tartani, mert ellenkező esetben elindul a kivételezések lavinája!
   ZSIDAY ISTVÁN foci 7

   
   Hofmann Péter (szerk.): Futball 1989-90, 1990-91, 1991-92. A Nemzeti Bajnokság (NB I) története
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2015.01.30, 12:38

   Az 1991.XI.9-én lejátszott mérkőzés újrajátszása. 5 percen keresztül több légiós szerepelt a pályán a megengedettnél, emiatt a Veszprém megóvta az 1-0-ás FTC győzelemmel végződött mérkőzést.