hozzászólások

1. 
   (boz)

   # 1

   2020.08.12, 22:28

   A találkozóra érkezett díszvendégek létszámából érzékelni lehetett,
   hogy különleges nap ez a mai, ugyanis prominens személyiségek egész
   sora vonult fel a találkozón.
   A megjelentek között volt Szieben László, a Magyar Labdarúgóliga igazgatója,
   Bozóky Imre, az MLSZ elnöke, dr. Toller László, Pécs város polgármestere,
   egyben PMFC-elnök, valamint Gyurcsány Ferenc sportminiszter. Egy bizonyos
   Montvai Tibor nevét pedig egy ország ismerhette meg.
   
   A 7. percben Vincze Ottó lőtt 25 méterről, a kísérlet a bal kapufáról pattant
   vissza a mezőnybe.
   A 11. percben Sipos 30 méteres szabadrúgását Varga Z. bravúrral tolta
   szögletre.
   A 16. percben Mihalecz harcolt ki egy labdát a jobb szélen, estében Siposhoz
   továbbított, utóbbi hajszálpontos középre adását Montvai Tibor 8 méterről fejelte
   a hálóba (1-0).
   A 21. percben Vincze 22 méteres, bal alsó sarokba tartó szabadrúgását Németh
   vetődve hárította.
   A 42. percben Pavicsevics küzdött Vinczével a hazai térfélen, a játékvezető
   már szabadrúgást ítélt a pécsi védő javára, amikor a zalaiak középpályása
   belerúgott a szerb játékosba. A sípmester azonban nem látott okot a
   fegyelmezésre...
   A 77. percben Szamosi labdáját Egressy továbbította közelről a hálóba, ám az
   asszisztens már korábban lest jelzett.
   
   Amikor szombat délután az ember kitekintett az ablakon, hirtelenjében azon
   merenghetett, vajh' érkezik-e hamarosan az égi áldás, ezesetben nem árt
   esőkabáttal felszerelkezni, vagy pedig szikrázó napsütés várható, tehát
   napszemüveget készítsünk a meccsre. Emberünknek ekkor villant be, hogy itt,
   ezen az estén bizony nem afféle természeti erő szolgáltatja a
   fényviszonyokat: négy hatalmas reflektor ontja majd magából a világosságot
   egy futballpályányi területre.
   Dr. Toller László klubelnök a kezdőrúgást megelőző ünnepélyen beszédében kitért a játékfeltételek javításának fontosságára, majd tűzijáték következett.
   
   Az első percekben a ZTE alaposan ráijesztett a felújított déli lelátó óta
   már-már rekordszámú nézőseregre. A kezdeti koreográfia – az Újpest elleni
   mérkőzést kísértetiesen idézve – hamarjában a vendégcsapat előtt nyílt két
   nagy lehetőségről szólt, a zalaiak előtt mindjárt a találkozó elején adódott
   gólszerzési sansz. Egy tetszetős támadás végén mégis csapatunk szerezte meg
   a vezetést, és e találat közvetlen előzményeit figyelembe véve, korántsem
   érdemtelenül.
   A továbbiak során stabilizálódott a védekezésünk, támadásban pedig
   különösen az agilis Pest Krisztián vezérletével volt aktív a PMFC. Pest
   mellett Montvai Tibor játéka dicsérhető ebben az időszakban, a Diósgyőrből
   érkezett futballistát alaposan feldobhatta a gólja, hiszen a középpályás, ha
   lehet, még nagyobb elánnal küzdött, és a szélről nemegyszer indult meg
   bátran befelé. Ugyanitt megállapítható, hogy e csapatrészben némi plusz
   „elfért” volna a PMFC-nél, érződött egy szervező, támadó típusú játékos
   hiánya, aki mozgatná a csapatot, és eközben megtartja a labdákat is.
   A ZTE által teremtett kezdeti gólveszély időközben elmúlt, illetve
   mindössze egy pontrúgás révén jutott el Németh Gábor kapujáig a
   vendégcsapat az első játékrészből még hátralévő percekben.
   
   A szünetben a PMFC Sport Kft. ügyvezető igazgatója, Pázmándy Zsolt átvette
   A Magyar Labdarúgóliga és az Arany Ászok által létrehozott Hónap Csapata
   címmel járó, negyedmillió Ft értékű ajándékcsomagot, melyet az augusztusban
   elért kiemelkedő eredményeinknek köszönhet csapatunk. A sportfelszerelésekre
   beváltható kupon kötelezően a PMFC utánpótlás-szakágához kerül, arról pedig,
   hogy a klub milyen termékeket vásárol az összegből, a PMFC dönthet.
   
   Nagy Tamás a félidőben kettős cseréről határozott: Bajúsz Endre és Márton
   Gábor érkezett Mihalecz Péter és Horváth Gyula helyére. A PMFC előnye
   birtokában átengedte a területet, és bár a folytatásban kevesebbet
   volt a labda nálunk, mint az ellenfélnél, csapatunk több szép egyérintős
   megoldással rukkolt elő.
   A csereként beállt Márton mindenképpen lendített a lankadó hazai
   támadójátékon. A ZTE főképpen oldalpasszokkal operált, a kék-fehérek a játékba gyakran
   a széleket is bevonva próbálták alaposan megjáratni a labdát. A zalai
   együttes előszeretettel épített Vincze Ottó játékára. A középpályás különös
   színfoltja volt a mérkőzésnek. Úgy gondoljuk, a 41. percben megúszott
   egy kiállítást, amikor a földön fekvő Pavicsevicsbe belerúgott. Erdős
   játékvezető az esetet követően „nagyvonalúan” mutatta: pécsi szabadrúgás
   következik.
   Vincze az elvégzett szögletrúgásait legtöbbször kapura csavarta (e
   cselekedet nem kis önbizalomra, merészségre vall), ám amellett, hogy ezek nem voltak
   rossz kísérletek, a pécsi védelem láthatóan fel volt készülve az ezen a
   mérkőzésen túlzottan vehemensen viselkedő, egyébként remek
   rúgótechnikájú futballista megoldásaira.
   A második félidőbeli pécsi kontralehetőségek továbbra sem kecsegtettek annyi
   „jóval”, mint akár a Békéscsaba elleni mérkőzés ezen időszakában, amelyet
   betudhatunk annak, hogy a zalai védőmunka az egygólos hátrányt követően
   sem bomlott meg: Mihalecz István játékosai fegyelmezetten – talán túlságosan
   is biztonsággal – zárták le a területet, csak ritka esetben kapcsolódtak be
   az előrejátékba – előfordult, hogy a ZTE-csatárok és középpályások közt
   25-30 méter távolság volt. A PMFC védelme eközben megfelelő helyezkedéssel
   és határozott közbeavatkozásokkal állta a sarat, különösen a
   szélsőhátvédeink dolgoztak sokat, megszűrve ezzel a kék-fehér akciókat. A
   találkozó ilyetén képét ismervén nem meglepő, hogy a második félidő nem
   hozott gólt a mérkőzésen.
   Az utolsó 10-15 percre még megélénkültek az események. Nemcsak az égi áldás
   kezdett rá, a Zalaegerszeg egy utolsó hajrára indult. Az emiatt kissé
   fellazult vendégvédelemmel szemben végre több ellenakciót vezethettünk, ám
   az utolsó passzokba mindannyiszor hiba csúszott. Emiatt a hármas sípszóig
   izgulnunk kellett a pécsi siker érdekében, mely végtére meg is született
   ezen a nem túl látványos és közönségszórakoztató találkozón. A lelkes
   drukkerhad viszont egy, az utolsó lehelletéig harcoló PMFC-t láthatott,
   amellyel együtt méltóképpen köszöntötte egy új korszak kezdetét, az
   újmecsekaljai villanyfényes mérkőzések sorát.
   
   Nagy Tamás a találkozót követő sajtótájékoztatón arra a kérdésre, hogy
   elégedett-e csapatával, határozott igennel felelt. Elmondása szerint egy
   olyan ZTE várt a PMFC-re, mely lelkületében felszabadult, ahogy a vezetőedző
   fogalmazott, a tudás benne volt a lábaikban. Nagy Tamás úgy véli, a második
   félidőben egy szervezett, ránk jellemző célfutballt játszott csapatunk, nem
   tudatosan álltunk vissza. A félidőben azt gondolta, beállít egy olyan típusú
   játékost, aki meg tudja tartani a labdákat; a vezetőedző feltételezte, hogy
   0-1 után kijjebb jön az ellenfél – ezért is érkezett a csapatba Márton. Meglátása
   szerint azt, hogy ezután átengedtük a ZTE-t a saját térfelünkre, hibának
   tartja, a védekezésünk viszont nem mondott csődöt, mint ahogy az eddigiek során
   sem lehetett panasz Dienesékre.
   
   Kollégája, Mihalecz István azzal kezdte rövid mondanivalóját: nem az a fő
   gond, hogy most nem sikerült csapatának megfelelő eredményt elérni, leginkább az a
   probléma, hogy az előző öt meccsen sem jött össze a ZTE-nek a pontszerzés.
   Úgy érzi, a szerencsésebb csapat győzött ezen a mérkőzésen, hozzátéve, hogy
   amikor az előrejátékban próbált frissíteni, a negyed óra lehetőséghez jutó
   Gyánó Szabolcs gyakorlatilag labdához sem ért.