hozzászólások

1. 
   (boz)

   # 1

   2020.08.12, 22:12

   Az ősszel a PMFC két korosztályos csapata is legyőzte a fővárosban az Újpest hasonló korú fiataljait, a juniorcsapatunk néhány percre volt ugyanettől a bravúrtól, akik akkor döntetlen eredménnyel zártak a Megyeri úton. Azon az augusztusi hétvégén e négy gárda közül egyedüliként a felnőtt gárda szenvedett vereséget, a lila-fehérek velük szemben viszont meggyőző arányban bizonyultak jobbnak (5-1).
   
   Akármilyen furcsának is tűnt a kezdést megelőző órákban, a PMFC ebben az évben már a negyedik tétmérkőzésére készült úgy, hogy a tavasz folyamán bajnoki találkozón előzőleg nem szerepelt hazai közönség előtt. A hétközi kupafordulót megelőzően – amely egyik csapatnak sem sikerült túl fényesen, az Újpest és a Pécs egyaránt egygólos hátránnyal várhatja a visszavágót – Kaposváron és Győrött is játszott a Keszei-legénység. Csapatunk ezúttal a listavezető lila-fehérek elleni csatára készült, akik mindhárom tavaszi bajnoki mérkőzésüket megnyerték, gólkülönbségük ezeken a találkozókon 8-4. Gól- és pontgazdag 90 perceken volt túl tehát a bajnokaspiráns, az az Újpest, amely az elmúlt hat esztendőben csupán egyetlen alkalommal, a fent említett „utónyári” találkozón tudott felülkerekedni csapatunkon.
   
   A kezdőcsapatok kihirdetését az edzők részéről nem kísérték a szerencsefaktor változékonyságának jelzői, avagy az előző napokban sérülés vagy betegség miatt a posztjukon „kérdőjelesnek” számító futballisták közül végül mindenki tudta vállalni a játékot. A PMFC szurkolóinak Balaskó Iván, Győri János, Pavicsevics és Szabados József együttes jelenléte okozott örömet és némi megnyugvást, míg a vendégek szimpatizánsai a Rajczi Péter, Kovács Zoltán kettős pályára lépése miatt is bizakodhattak az Újpest baranyai vendégjátéka előtt. Noha az őszi mérkőzéshez képest a kapusposzton mindkét oldalon változás történt, a most visszatérők tekintélyes névsora ismeretében elmondható: az eltiltását töltő újpesti középpályás, Sándor György kivételével a két gárda a legjobb összeállításában futott ki a szép számú nézősereg elé az évszaknak ezúttal nagyjából megfelelő, ám jóindulattal is kora tavaszinak aposztrofálható időben.
   
   A 18. percben Balaskó az újpesti 16-os közelében fejjel megtolta a labdát, amikor szabálytalankodtak vele. „Ide a rövidbe befér!” – kiáltott fel az egyik szurkoló, miután a vendégek felállították a sorfalukat, az Újpest kapujának bal oldala pedig (ha csak egy résnyire is) csakugyan kínálta magát. Kulcsár Árpád sem vélte ezt másként, és a következő minutumban ballal benyeste a labdát Illyés Dániel kapujába (1-0).
   
   A 43. percben Tóth Norbert beadását Rajczi közelről belsőzte a jobb sarok mellé.
   
   Az első félidő második felében többet birtokolta a labdát az Újpest, az említett Rajczi-helyzetig mégsem mondhattuk el azt, hogy veszélyesebben is futballozott volna ellenfelénél. A lilák átmeneti fölénye a helyzetek számában nem mutatkozott meg, mindössze a mezőnybeli labdabirtoklást sorolhattuk ahhoz a kategóriához, amiben a vendégek többet, jobbat, kiemelkedőbbet mutattak. A játékrész legveszélyesebb ilyen „akciója” Sólyom kapuja előtt egy rossz pécsi felszabadítási kísérlet után alakult ki: Kulcsárnak a 11-es pont magasságában a lábáról leperdülő labdája beadásnak is beillett, a tisztázni igyekvő Bajúsz Endre szintúgy rosszul találta el a falsot kapott játékszert, a „gyertya” után végül szöglet következhetett.
   
   A 71. percben Kalina Tibor fordult le Böjtéről, az egyedül kapura törő csatárt a védő lerántotta, amiért Böjte a kiállítás sorsára jutott.
   
   A 75. percben Kalina jól tolta meg a labdát a 16-os előterében, lövőhelyzetet harcolt ki, a kapu bal oldalába tartó kísérletét Illyés bravúrral védte.
   
   A 85. percben Kalina adott Sipos Norbert elé, aki 10 m-ről ragyogó mozdulattal pörgetett a kifutó Illyés feje felett a bal sarokba (2-0).
   
   A 88. percben Sipos Norbert balról, 15 m-ről célozta meg a hosszú sarkot, Illyés ujjheggyel hárított.
   
   A találkozó napján az időjárás a(z elvileg) mögöttünk hagyott és a meteorológiailag már beköszöntött évszak közötti arcát mutatta: a felhők mögül előbújó napsugarak néha lágy melegséget sugároztak, míg máskor, a borongósabb percekben-órákban bizony összébb kellett húzni a kabátot a szabad ég alatt. Ezt az átmeneti állapotot figyelhettük meg a pályán lévők közül Berdó Balázs sajátos szerelésén is, aki rövid ujjú mezben, ugyanakkor kesztyűben futott ki az újmecsekaljai gyepre. Később megállapíthattuk azt is, hogy a pécsi középpályás neve nemcsak a különös viselete miatt említhető meg ehelyütt. A lelátón a „klíma” kettőssége miatt aligha bántuk, hogy a televíziós közvetítés folytán az eredetileg tervezettnél egy órával korábban vette kezdetét a találkozó.
   
   Kulcsár Árpád hamarjában gondoskodott róla, hogy sokáig ne merengjünk az évszakok változásain. A kezdőcsapatba visszatérő Balaskó Iván egyéni alakítása utáni szabadrúgást remekül kivitelezve „Kuli” megszerezte a mieinknek a vezetést. A tavasszal először volt nálunk az előny – mit lép erre a listavezető Újpest?
   
   Habár a góllövőlista vezetője, a tavasszal bombaformában játszó Rajczi Péter a néhány napos kihagyása ellenére újra ott lehetett a pályán, Dienes András személyében ezen a meccsen emberére talált. Míg „Buci” végezte a dolgát, nem hagyta sok levegőhöz jutni Rajczit, a félidőben több érdekes párharcot figyelhettünk meg a középpályán: az oldalvonal mellett Berdó Balázs és Füzi Ákos váltakozó sikerrel megvívott csatája mellett feltűnhetett, amint Jevdovics összeakadt Tóth Norberttel. A pécsi csatár és a középpálya bal oldalán szereplő újpesti csapatkapitány úgy találkozhatott egymással, hogy Tóth a szélről néha beljebb húzódott, a szerb játékos pedig olykor a PMFC védekezéséből is kivette a részét.
   
   A második játékrészre a betegségét éppencsak kiheverő Balaskó helyén újabb támadó, Kalina Tibor érkezett a pályára pécsi részről. A találkozó utolsó fél órájában Kalina játszott csapatunkban egyedüli előretolt éket. A játékost a vendégvédők könnyedén megszabadították a labdától, aki sem megjátszani, sem huzamosabb időre megtartani nem tudta azokat.
   
   A 71. perc eseménye a találkozó döntő pillanatának tűnt. Kalina Tibornak komoly érdemei voltak abban, hogy a vendégcsapat 10 főre fogyatkozott. Az újpesti kapu irányába egyedül meginduló csatárt csak szabálytalanság árán tudta megállítani Böjte Attila. A lila-fehérek ebben az időszakban a félpályáig tolták fel a védekezésüket, így fordulhatott elő, hogy a kezdőkör közelében szabálytalankodó Böjte mögött egyetlen mezőnyjátékos sem tartózkodott.
   
   A játék képén nem sokat változtatott a kiállítás. A listavezető játékosait egyre jobban sürgette az idő. A PMFC jól megszervezte a védekezését, a vendégek minden erőfeszítésük ellenére sem jutottak el valódi lövőhelyzetig. Az Újpestnek a néhány, 16-oson kívüli kísérlete alaposan célt tévesztett, ez mutatta a vendégek tanácstalanságát. A lila-fehérek játékába egyedül Hullám Attila hozott némi színt, a vendégek támadóit változatlan hatékonysággal semlegesítették Szabadosék, mialatt a labdakihozatalainkba ezúttal szemernyi hiba sem csúszott. A piros-feketék ellencsapásai eközben kevésbé sültek el jól, így egy ideig még nyílt maradt a találkozó és a három pont sorsa. Mészöly Géza az argentin Lucas pályára küldésével próbálta menteni a menthetőt. Emiatt a hajrában könnyebben átjátszhatóvá vált a vendégvédelem. Sipos Norbert hamarjában gondoskodott is arról, hogy a találkozó hátralévő néhány perce az ünneplésé legyen: „Konok” alig három perce volt a pályán, amikor egy sokáig emlékezetes mozdulattal vette be az Újpest kapuját. Az ekkor már felszabadultan játszó Kalina kis híján Sipos második találatát készítette elő. Az újmecsekaljai stadionban ezalatt zúgott a vastaps, mely méltán szólhatott a tavaszi első hazai bajnokiján diadalmaskodó, az idei első győzelmét megszerző csapatunknak. Egy valódi csapatmunkával elért, a bravúr-kategória legelejére írandó siker ez. Ha PMFC tavasszal így folytatja, amennyiben csapatunk képes lesz több alkalommal megismételni a mai teljesítményét, még sok örömet okozhat a szimpatizánsainak.