hozzászólások

1. 
   (boz)

   # 1

   2020.08.12, 22:32

   „Vége a nyárnak!” – sóhajthattak fel mindazok, akik ezen a borongós napon kora délután útnak indultak az újmecsekaljai stadion irányába, és tekintetükkel a Napot hiába keresgélve felpillantottak dél-kelet irányába. A találkozó előtt az égbolton sűrű fellegek gyülekeztek, a most már inkább kellemes és simogató, mintsem a kezdetleges szoláriumgépek hatását előidéző, égető forróságú napsugarak az augusztus 20-i eseményeket és utóhatásait óhatatlanul újra elénk táró sötét felhők mögé rejtőztek. Ezúttal nem a nyárest leple alatt érte el a rendezvényt az égi áldást kecsegtető természeti jelenség, az évszak velejárójaként világos(b)an tárult elénk délután fél öt tájban, hogy az időjárás tekintetében mi vár ránk az elkövetkezendő percekben, órákban. A helyzet abban is elérést mutatott, hogy a kijelölt időpontra nézvést megjósolhatatlannak tűnt, a 90 perc során mire is számíthatunk – hogy a kezdeti fesztiváli légkörből egyhamar az össznépi pánikra változó közhangulatról ehelyütt ne is tegyünk említést. A tűzijáték pompájának kiszámíthatóságával szemben itt mindenütt vegyes várakozás lengte körül a mérkőzést, de abban végül kiegyeztek a mieinkért szorító, az eső közeledtének dacára újra ismét viszonylag szép számban megjelent szurkolók, hogy a három ponthoz kétszer is közel álló PMFC annak a reményében fut majd ki a pályára a 251. élvonalbeli mérkőzése elé néző, őspécsi Dienes András vezetésével, hogy a megszerzett előnyét ezúttal megpróbálja megőrizni.
   
   
   Keszei Ferenc ennek megfelelően az eddigiektől megfontoltabb játékra inthette a piros-feketéket a tavaly bajnokság 4. helyezettjével szemben, igaz, ezúttal is több támadó szellemű játékos került a Lukácsot és Győrit kényszerű okokból nélkülöző kezdőcsapatba. A kezdeti percekben egyik együttes sem jutott említést érdemlő helyzethez, mígnem a 9. percben Kanta József közeli lövését mentette remek ütemű kivetődéssel Herbert. A pécsi hálóőr számára az első, jól sikerült közbeavatkozás megadhatta az alaphangot a folytatásra nézve, fél óra elteltével teljes joggal zengett az óra alól a „Herbert Roland”-rigmus, miután kapusunk több alkalommal is jól avatkozott közbe a Garami-legénység gólszerzési lehetőségeinek végén.
   
   A szünetben elsőre meglepőnek tűnő döntésre szánta el magát Keszei mester, a folytatásra Bajúsz Endre futott ki – a labdával egyébként közeli barátságban lévő védő beküldése még nem jelentett volna különösebb meglepetést –, ám Szabados József volt az, aki a mieinknél az öltözőben maradt, a rangidős hátvéd az elmúlt idényben márpedig ritkán jutott erre a sorsra, igaz, ezúttal egy olyan megoldást láthattunk tőle a játékrészben, ami rá nem jellemző: egy alkalommal a saját térfelének közepén veszítette el a labdát a rárontó MTK-s játékosokkal szemben (a létszámfölényes helyzetet szerencsére elügyetlenkedték a vendégek), még egy ilyen hiba márpedig végzetesnek bizonyulhatott volna ezen a találkozón. Keszei azonban a szokatlan változtatás mellett elsősorban azért döntött, mert a „cséká” az öltözőben jelezte: szúrást érez a jobb vádlijában.
   
   Az 57. percben az MTK megszerezte a vezetést: a csereként beállt korosztályos válogatott, Németh Krisztián kiugratását Czvitkovics emelte át a kifutó Herbert felett (0-1).
   
   Az idő a hátrányba került PMFC-t sürgette, ennek ellenére csapatunk nem tudta kellően felpörgetni a tempót, az MTK jól „olvasta” Siposék játékát, ha kellett, a kék-fehérek lassították a játékot, emellett volt erejük ellencsapásokra is, így Herbert továbbra sem maradt munka nélkül.
   
   Keszei rövidesen két további cserét határozott. Tóth Zoltán a múlt héten a Fehérváron elért döntetlen alkalmával már a kispadon foglalhatott helyet, a szívműtétje után újra harcképes középpályásunk pedig szűk félórányi lehetőséget kapott a mérkőzésen. Húsz perccel a lefújás előtt Balaskó Iván is elhagyta a pályát.
   
   A 82. perctől kezdődően perceket állt a játék, miután Bognár játékvezető félbeszakította a mérkőzést az aktuálpolitikai helyzetet felemlegető, a szlovákokat szóba hozó pécsi tábor rigmusai miatt.
   
   Röviddel azután, hogy a labda ismét útjára indulhatott, az imént beállt Tóth előtt nyílt egyenlítési lehetőség, a fiatal középpályás egy, a tizenhatosnál lecsorgó labdát a rosszabbik lábával jócskán fölé trafált. Ettől a PMFC ellőtte utolsó puskaporát is a mérkőzésen.
   
   Az MTK Garami József irányításával régóta játssza azt a taktikát, amelyet ezen a találkozón is sikerrel alkalmazott. A fővárosiaknak nem jelentett különösebb újdonságot a Pécsett még mindig közkedvelt, a kezdést megelőzően vastapssal fogadott szakmai igazgató kérése. A Pécs eközben csak most kezdett átállni egy újfajta, a tervek szerint látványosabb játékrendszerre, amelynek az elmúlt egy-két fordulóban ennek jelei is mutatkoztak, ám ennek mind hatékonyabb alkalmazására érhetően időre van szükség, hiszen a játékosoknak még újdonságot jelent.
   
   Az elvesztett pontok számlájára írható még, hogy kulcsembereink ma töredékét nyújtották valódi tudásuknak. Az őszi idényben eddig csak dicsérhető, az eddigi három forduló alatt két találatot jegyző, a Tatabánya hálójának bevétele után Fehérvárott is eredményes Nógrádi ezúttal szinte észrevehetetlen volt, a középpályán Pest és Balaskó sem tudta jól mozgatni a csapatot – utóbbinak a hozzáállásán is változtatnia kell, hogyha ismét olyan formában szeretne játszani, mint amelyet az elmúlt idényben helyenként megcsillantott nekünk. A képességei megvannak hozzá. Amennyiben ők együtt összeszedettebbek, a PMFC (a remélhetően minél visszatérő Szabadossal együtt) még sok kellemetlenséget okozhat ellenfeleinek – ellenkező esetben viszont a dobogóra pályázó csapatok kamatoztatják nagyobb rutinjukat.
   
   A mérkőzést eldöntő Czvitkovics Pétert láthatóan feldobta, hogy Bozsik Péter számít rá a Norvégia elleni Eb-selejtezőre készülő csapatban, végig nagy önbizalommal játszott, és – a vendégek egyetlen játékosaként – egy alkalommal sikerült is mattolnia Herbert kapust. Az, hogy ez az egy találat az MTK részére egyben a három pontot is jelentette, azt az ezúttal visszafogott pécsi támadójáték számlájára írhatjuk. Ezen a napon a széleken alig-alig sikerült a vendégek mögé kerülnie a piros-feketéknek, elöl pedig keveset mozogtak csatáraink, így a Nógrádi-Horváth párost csak nehezen lehetett megjátszani – Horváthra ráadásul inkább a Lukács által hagyott űr pótlása, azaz a középpálya jobb oldalának bejátszása jutott feladatul –, a szintén válogatott kerettag Végh Zoltánt a mérkőzés egészében rendkívül kevés alkalommal tette próbára csapatunk. A cserék sem hoztak különösebb újítást a PMFC játékába, hozzátéve, hogy a gólhelyzetét elhibázó Tóth – teljesen érhetően – mérkőzéshiányban szenvedett, ez nagyban közrejátszott abban, hogy rossz megoldást választott.
   
   Az égi áldás végül megkegyelmezett a szurkolóknak, miként a pálya talaja sem szenvedett emiatt kárt, ezenkívül viszont nem rejtegetett magában túlzottan sok örömet a hazai szimpatizánsok részéről ez a 90 perc. Az egyhetes válogatott szünet remek alkalmat szolgáltat arra, hogy rendezzük sorainkat, és a diósgyőri televíziós mérkőzésre már egy jól felkészített csapat utazhat majd. A PMFC négy forduló alatt két döntetlent szerzett, ami talán elmarad a várakozásoktól, ugyanakkor különösebb konzekvenciákat egyelőre nem érdemes ebből levonni. Egyrészt amiatt, mivel mindkét esetben a mieink álltak közelebb a három pont begyűjtéséhez, másfelől pedig azért, mert a címvédő DVSC otthonában is csak nüanszok (de főként egy elhibázott büntető) döntöttek a hazaiak javára. A mieink játékerejéről majd a szezon felénél lehet valódi következetésekre jutni, figyelembe véve a tényt, mely szerint az elmúlt pontvadászat első négy helyezettje közül három gárda is útjába került csapatunknak. Ami szintén vitathatatlan, és ezt az elmúlt szezon hasonló időszakából pontosan tudjuk: rúgott gól nélkül nem megy.