hozzászólások

1. 
   nagyrolandfoto

   # 3

   2021.02.28, 12:33

   Hihetetlen élmény volt!
   A lelátón nem hittük el, mindenki az ujjaival számolta, mutogatta, hogy éppen hányadikat rúgjuk. Elképesztő volt, több száz görögtűz, koreók, gólfesztivál.
   Azóta azt mondom, hogy 20 bajnoki aranyunk van, meg egy 6-0.
    
2. 
   ingersheim

   # 2

   2015.01.29, 22:45

   Ezen a napon épp esküvői meghívásunk volt Mátrafüredre. Először bosszankodtam a dátum miatt, de jó barátom házasodott, persze elmentünk. Egy panzióban tartották a ceremóniát és a bulit, szerencsére(?) az alsó szinten a recepción volt egy televízió, amit kérésemre, kissé értetlenkedve a meccsre kapcsoltak.
   Folyamatosan nem tudtam nézni - így utólag nem nagy kár -, mivel sűrűn lejöttek értem, hogy mégse a meccset kéne nézni . Asszem 3:0-nál mentem vissza, utána újpesti havertól jöttek az üzenetek, hogy 4, 5, 6. Nem hittem a szememnek, gondoltam viccelődik, de gyorsan kiderült, hogy mégsem.
   Ráadásul pont ma cukkolt egy lila cimbi ezzel a hatnullás borzalommal....
    
3. 
   Coimbra

   # 1

   2015.01.29, 21:35

   Ez is eljött, hogy kikerült a meccs adatlapja... lássuk, én hogy éltem át azt a meccset.
   
   Az előzményekről annyit, hogy a 2009-es meccsre nem tudtam eljutni, pedig volt jegyem a hazai szektorba, de akkor még elhittem a közleményt, hogy nem lehet a vendégbe bemenni vele, ezért túladtam rajta egy újpesti ismerősnek. Utólag megbántam, még akkor is, hogy kikaptunk, de nincs mit tenni, akkor még fiatal voltam és tapasztalatlan. Bezzeg egy év múlva...
   
   2010-ben már a hazai szektorokba se volt jegyem, ezért úgy döntöttem, "bosszúból" a tavalyi balfékségemre, idén jegy nélkül megyek. Velem tartott tesóm is, neki 2007 óta ez volt az első Fradi-meccse, és 3 év telt el, míg legközelebb megint meccsre ment. Azokban a napokban épp nem volt rendes netem, ezért a földszintre lemenve fogtam a wifit, és olvastam egy fórumon ismerősöm bátorítását, hogy ők is jegy nélkül mennek, menjek oda hozzá meccs előtt. Szerencsére sikerült is összefutnom vele a faházaknál, ill. előtte a buszról leszálló két sráchoz mentem oda, hogy nekik van-e jegyük, és kb. hülyének néztek, olyan egyértelműen mondták, hogy van jegyük, mintha olyan könnyű lett volna szerezni (ekkor még nem voltam bérletes, így sorba se álltam). Utána már csak Újpesten találkoztunk a beléptetőkapuknál, kb. együtt mentünk be. Az odaút nagyon jó volt, kis várakozás sörrel a buszállomás mellett, majd felvezetés, el is ment mellettünk a csapatbusz, megkapták a biztatást. A stadionhoz érve nagyon sokáig kivártunk, hogy eloszoljon a tömeg, mint kiderült, megérte. Ekkor még nem a mostanra megszokott egész testes kerítéses kapu volt, hanem egy egyszerű vízszintes hengeres, ami átfordul egy emberrel, ennélfogva át is lehetett ugrani, mert csak derékmagasságban korlátozott. Ekkora már mindenki átugrálta a kapukat, a biztonsági 5-10 méterrel beljebb húzódva csak átmotoztak mindenkit, a szemük láttára mentek be jegy nélkül az emberek, rendőrök sehol, nem érdekelt senkit, hogy mi van. Ez volt az utolsó ilyen meccs, a köv. szezonban már rendőrökkel együtt voltak ott, és nem lehetett így bejutni, úgyhogy mondhatni szerencsénk volt.
   A meccsről már nem tudom ugyanezt elmondani. Nem mentünk eléggé le, mert mire beértünk, már eléggé tele volt a szektor, így fent rengeteg olyan ember között álltunk, akik nem nagyon szurkoltak, legalábbis az elején, mert a meccs folyamán nyilván egyre halkabb lett mindenki. A koreóból a nagy fekete részt kaptuk, akkor még nem tettem el emlékbe a koreódarabokat, úgyhogy csak arra emlékszem, mindenki dobálta lefelé őket. Tesómat a szünetben elküldtem sörért, utólag megbántam, mert elég sokat állt érte sorba, de most már mindegy. A 2. félidőre totálisan szétesett mindenki, a lelátón ugyanaz zajlott, mint a pályán, kilátástalanság. Nemcsak a pályára dobálták a székeket, hanem egyesek fentről azt hitték, nagyot fognak dobni, amiből az lett, hogy egy 10 méterrel lejjebbi szurkolótársát találta el valaki, s a kárvallott meg is indult felfelé, hogy elkapja, aki majdnem széttört a fején egy széket, elég pipa volt, amit meg is értek, de nem tudom, mi lett az esetből. A következő emlékem már az, hogy több száz ember néma csendben sétál visszafelé a metróhoz, szinte egy pisszenést nem lehetett hallani a sötétben. Aztán még az ugrik be, hogy a Népligetben buszra szállva egy srác telefonál valami haverjának, hogy oké, találkozhatnak, de rohadt sok piát hozzon. Ezután még feltankoltunk a kelenföldi aluljáróban, és mentünk haza. Spóroltunk 5000-et a két jegyen, de ez a rossz emlék örökké kísérteni fog. Viszont elmondhatom magamról, hogy én az ilyen tragikus eseményeknél is ott voltam, végül is ezeket is meg kell valakiknek élniük.