felhasználói profil: fgymat (hozzászólások / 45)
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- 8
- 9
- 10
- 11
- 12
- 13
- 14
- 15
- 16
- 17
- 18
- 19
- 20
- 21
- 22
- 23
- 24
- 25
- 26
- 27
- 28
- 29
- 30
- 31
- 32
- 33
- 34
- 35
- 36
- 37
- 38
- 39
- 40
- 41
- 42
- 43
- 44
- 45
- 46
- 47
- 48
- 49
- 50
- 51
- 52
- 53
- 54
- 55
- 56
- 57
- 58
- 59
- 60
- 61
- 62
- 63
- 64
- 65
- 66
- 67
- 68
- 69
- 70
- 71
- 72
- 73
- 74
- 75
- 76
- 77
- 78
- 79
- 80
- 81
- 82
- 83
- 84
- 85
-
SZŰCS Lajos (1943), az FTC balfedezete, 1967 óta 12 ízben öltötte magára a címeres mezt (szerk.: 37).
([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/992/szucs_lajos/merkozesek]Szűcs Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A zöld-fehérek kitűnő „beállósa" pompás fizikumú, jól képzett, gyors játékos. Biztosan rúg, határozottan és jó ütemben szerel. Lábbal és fejjel egyaránt ügyesen indít. Taktikailag rendkívül fegyelmezett, megbízható. Magas színvonalú átlagteljesítményre képes. Tehetsége most van igazán kibontakozóban. 1968-ban nagy megtiszteltetésben volt része. Kiváló olimpiai szereplése alapján november 6-án helyet kapott a brazilok elleni Világválogatottban.
forrás: Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TAMÁS Gyula (1941), a Diósgyőri VTK kapusa, 1967-ben és 1968-ban 7 alkalommal őrizte a válogatott hálóját (szerk.: 11) ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/633/tamas_gyula/merkozesek]Tamás Gyula mérkőzései a Magyar Válogatottban) .
– A diósgyőriek rokonszenves kapuvédője kitűnő képességű, bravúros megoldásokra képes, megbízható játékos. A magas és lapos labdákat egyaránt biztosan hárítja. Pompásan öklöz, kifutásai is megfelelőek. Ruganyossága és reflexei ellen sem emelhető kifogás. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1967-09-06/ausztria-magyarorszag]1967 októberében az Ausztria elleni mérkőzésen (3:1) egy büntetőt kivédett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BAKOS Sándor (1939), a Vasas SC jobbhátvédje, 1966-ban 1 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1966-10-30/magyarorszag-ausztria]1966, Magyarország - Ausztria 3:1)
– Technikailag és taktikailag képzett, sokoldalú labdarúgó. A védekezésben és támadásban egyaránt kitűnő teljesítményre képes. Korszerű szélsőhátvéd-játékán előnyösen érződik, hogy hosszú időn át fedezetet játszott. Különleges taktikai feladatok megoldására is alkalmas, megbízható, mindig sportszerűen harcoló játékos.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KORSÓS István (1941), a Vasas SC balszélsője, 1966-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1966-09-28/magyarorszag-franciaorszag]1 mérkőzésen volt válogatott.– Alacsony, higanymozgású, bátor és technikás csatár. Bár a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegyben a balszélen kapott helyet, a belsőcsatár szerepkörében otthonosabban mozog. Szemfülessége, ötletessége, kapu előtti találékonysága itt jobban érvényesül. 1969-ben visszatért első sikereinek színhelyére, Győrbe.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BÁNKUTI II István (1946), a Salgótarjáni BTC balfedezete, 1966-ban 1 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben.
– A bányászcsapat volt ifjú labdarúgója [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1966-09-28/magyarorszag-franciaorszag]a franciák elleni mérkőzésen (4:2) cserejátékosként került a válogatott együttesbe. Jó fizikumú, technikás, taktikailag is képzett labdarúgó. Töretlen fejlődés esetén sok sikerrel kecsegtető jövő áll előtte. [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]Válogatott labdarúgóink több mint 530 főt számláló seregének egyik legfiatalabb tagja. 1968-ban az Újpesti Dózsa játékosa lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MOLNÁR II Dezső (1939), a Vasas SC jobbszélsője, 1966-ban és 1967-ben 8 mérkőzésen kapott helyet a legjobbak között és 1 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/758/molnar_dezso/merkozesek]Molnár II. Dezső mérkőzései a Magyar Válogatottban )
– A piros-kékek csatárának erényei: gyorsaság, ügyes cselezés és pontos beadások. Hibája, hogy nem tör eléggé kapura és fejjátéka sem kifogástalan. A Vasasban rendkívül hasznosan játszik. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban azonban eddig – nyilván pszichikai okok miatt – csak ritkán érte el a bajnoki mérkőzéseken nyújtott jó teljesítményének színvonalát.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DUNAI Lajos (1942), az MTK balfedezete, 1966-ban 2 mérkőzésen játszott a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/216/dunai_lajos/merkozesek]Dunai Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A kék-fehérek kitűnő alakú védőjátékosa rövid élvonalbeli szereplés után lépett a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott labdarúgók sorába. Ott sem okozott csalódást. Elsősorban taktikai fegyelmezettsége és jó fejjátéka érdemel dicséretet. Gyorsasága azonban nem kielégítő. Ezt átlagon felüli helyezkedési érzékével és szerelési készségével sem mindig tudja pótolni.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KÁPOSZTA Benő (1942), az Újpesti Dózsa jobbhátvédje, 1966 óta [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/387/kaposzta_beno/merkozesek]19 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. Tagja volt az 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A lila-fehérek hátvédje korszerű felfogásban játszik. Mezőnybeli játékán érezhető, hogy fedezetként kezdte sportpályafutását. Gyakran vezeti fel ügyesen a labdát a jobbszélső helyén. Ilyenkor pontos beadással, vagy erőteljes lövéssel igyekszik veszélyes helyzetet teremteni az ellenfél kapuja előtt. Úgy tűnik, hogy a támadójátékban otthonosabban mozog, mint a védekezésben.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KUTI István (1938), az MTK jobbösszekötője, 1965-ben 1 esetben kapott helyet a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1965-06-27/magyarorszag-olaszorszag]1965, Magyarország - Olaszország 2:1)
– A kék-fehérek technikás, képzett csatára ügyes labdarúgó volt. Nemcsak a mezőnyben, hanem a kapu előtt is feltalálta magát. Játéka azonban gyakran nélkülözte a korszerű labdarúgásban elengedhetetlen lendületet, gyorsaságot és küzdőképességet.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZEPESI (SZEDUNKA) Gusztáv (1939), a Tatabányai Bányász védőjátékosa, 1965-ben és 1966-ban 5 válogatott mérkőzésen jutott szóhoz. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/972/szepesi_gusztav/merkozesek]Szepesi Gusztáv mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A tatabányaiak kitűnő képességű, sokoldalú játékosa a fedezet- és hátvédsorban egyaránt válogatott klasszis. Tökéletesen kétlábas és rendkívül megbízható. Nagyszerűen helyezkedik és rúg, jól szerel, ügyesen passzol, taktikailag érett és igen fegyelmezett. Szívós, erőteljes, fáradhatatlan játékos. 1967 óta súlyos térdsérülés akadályozta meg abban, hogy továbbra is helyet kapjon a legjobb tizenegyben. Legemlékezetesebb játékát [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1966-07-15/magyarorszag-brazilia]1966. július 15-én, ... -
GELEI József (1938), a Tatabányai Bányász kapusa, 1965-ben és 1966-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/282/gelei_jozsef/merkozesek]11 alkalommal szerepelt a válogatott együttesben. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1966. évi világbajnokságon részt vett magyar gárdának. – A bányászok kitűnő alakú játékosa bravúrokra is képes, de legnagyobb erénye a megbízhatóság, a kiegyensúlyozott teljesítmény. Jól helyezkedik, labdafogása biztos és kifutásai sem kifogásolhatók. Reflexei igen jók. Nagy érdeme, hogy nem „mutatós", kockázatos, hanem egyszerű és biztonságos megoldásokra törekszik.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NAGY Antal (1944), a Bp. Honvéd jobbszélsője, 1964-ben és 1965-ben 3 alkalommal szerepelt a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/776/nagy_antal/merkozesek]Nagy Antal mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A piros-fehérek jó képességű, robbanékony játékosa a támadósor minden helyén használható. Rendkívül gyors, ügyesen cselez, gólveszélyes, bár a kapu előtt nem mindig találja fel magát. A közelmúltban külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MATHESZ Imre (1937), a Vasas SC jobbfedezete, 1964 és 1967 között 12 válogatott mérkőzésen szerepelt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/738/mathesz_imre/merkozesek]Mathesz Imre mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1966. évi világbajnokságon részt vett magyar együttesnek. – A piros-kékek jeles labdarúgója középhátvédtől balszélsőig szinte minden helyen játszott már a Vasas csapatában. Sokoldalúsága kitűnően érvényesül a középpályás játékos fontos szerepkörében. Technikai képzettsége és taktikai érettsége kifogástalan. Jól szerel, körültekintően és pontosan osztogat, sőt kapura is veszélyes. Fejjátéka kielégítő. Egyetlen hiányossága: nem elég gyors. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatottak közé viszonylag későn, 27 éves korában került be. Eddigi legjobb játékát 1965. szeptember 5-én, a... -
GÉCZI István (1944),. az FTC kapusa, 1964-ben 2 (szerk. 23) mérkőzésen védte a válogatott csapat hálóját. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/281/merkozesek]Géczi István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A zöld-fehérek nyúlánk, jó adottságokkal rendelkező labdarúgója a tokiói olimpia idején kapott helyet a válogatott tizenegyben – cserejátékosként. Azóta sokat fejlődött és egyre megbízhatóbb kapussá válik.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PUSKÁS Lajos (1944), a Vasas SC belsőcsatára, 1964-ben, 1966-ban és 1969-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/867/puskas_lajos/merkozesek]5 mérkőzésen (szerk: 7) volt válogatott. – A piros-kékek fiatal csatára technikailag képzett, mozgékony, gyors, gólképes játékos. Kétlábas, fejjátéka is kielégítő. A mezőnyben ügyesen készít elő. A kapu előtt is általában feltalálja magát. A támadósor minden helyén használható. Tehetsége és szorgalma még sok sikert ígér.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH László (1938), a Győri Vasas ETO kapusa, 1964-ben 3 alkalommal őrizte a magyar csapat hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/665/toth_laszlo/merkozesek]Tóth László mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A győri játékos megbízható, jó átlagteljesítményre képes. Labdafogása és helyezkedése kitűnő. Kifutásai már kevésbé biztosak. A bajnoki mérkőzéseken megnyilvánuló nyugalma a legjobbak között egy-két nehéz helyzetben cserbenhagyta.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
VARGA Zoltán (1945), az FTC jobbösszekötője, 1964 és 1968 között 12 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban és 2 gólt ért el. ( [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/602/varga_zoltan/merkozesek]Varga Zoltán mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A zöld-fehérek volt csatára kitűnő képességű labdarúgó. Kifogástalan technika és áttekintés, szellemes játékfelfogás, jó lövőkészség és fejjáték – ezek az erényei. A legtöbbet ígérő ifjú tehetségek egyike volt. 1968 októberében azonban páratlanul álló és általános felháborodást keltő tettre szánta rá magát. Közvetlenül a mexikói olimpiai játékok megnyitása előtt, olimpiai fogadalmát megszegve, cserbenhagyta játékostársait, csapatát – hűtlen lett hazájához.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KOMORA Imre (1940), a Bp. Honvéd balösszekötője, 1964-ben és 1968-ban 2 alkalommal volt válogatott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/36/komora_imre/merkozesek]Komora Imre mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A piros-fehérek nagy munkabírású, technikailag képzett, taktikailag fegyelmezett labdarúgója igazi csapatjátékos. Fáradhatatlan, az egész pályán mozog és lövésekre is futja az erejéből. Hosszú időn át képes egyenletes, jó teljesítményre.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NÓGRÁDI (NEUWIRTH) Ferenc (1940), a Bp. Honvéd balfedezete, 1963-ban és 1965-ben 4 válogatott mérkőzésen szerepelt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/800/nogradi_ferenc/merkozesek]Nógrádi Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban).
– Technikás, munkabíró, küzdőképes, ügyesen kombináló labdarúgó. Gyorsasága és fejjátéka azonban nem kifogástalan. Legnagyobb hiányossága, hogy pillanatnyi hangulata gyakran hátrányosan befolyásolja játékát. Ennek tulajdonítható, hogy 1967-ben már alig jutott szóhoz az élvonalban, 1968-ban pedig alacsonyabb osztályú csapatba került.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BENE Ferenc (1944), az Újpesti Dózsa csatára, 1962 óta 35 válogatott mérkőzésen játszott és 21 gólt ért el.
([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/109/merkozesek]Bene Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az 1966. évi világbajnokságon részt vett magyar csapatnak.
– Az újpesti gólzsák erényei közismertek: robbanékony, roppant lendületes, villámgyorsan cselez és minden idegszálával gólra tör. Lövései a legváratlanabb helyzetekből is „életveszélyesek". Kombinációs érzékének fejlesztése, a folyamatos összjátékban való tevékenyebb közreműködése szükséges ahhoz, hogy tehetsége maradéktalanul kibontakozhasson. Eddigi pályafutásának legértékesebb teljesítményeit a tokiói olimpiai torna mérkőzésein nyújtotta. Az angliai világbajnokságon szintén hasznos és eredményes tagja volt a magyar gárdának. Mind a négy mérkőzésen szerzett egy-egy gólt. Sokoldalúságát dicséri, hogy a legjobbak között – balszélső kivételével – a támadósor minden he... -
IHÁSZ Kálmán (1941), a Vasas SC szélsőhátvédje, 1962 óta 24 (szerk.: 27) mérkőzésen szerepelt a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/357/ihasz_kalman/merkozesek]Ihász Kálmán mérkőzései a magyar válogatottban)
– A piros-kékek keménykötésű, megbízható hátvédje csatárként kezdte sportpályafutását, majd fedezetet is játszott. Ez a sokoldalúság meglátszik a játékfelfogásán. Ügyesen helyezkedik, biztosan szerel és jól továbbítja a megszerzett labdát. Maga is bátran vállalkozik támadások vezetésére. Fegyelmezett, szívós labdarúgó. A gyorsaságát kellene még fejlesztenie. Válogatottbeli szereplésének érdekessége: mindössze kétszer (szerk.: 4-szer) játszott vesztes csapatban.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
Köszi, javítva!
-
Mi a garancia, hogy a térkép pontos? De igazából teljesen mindegy, ahogy Sanyi is, én is emlékszem, hogy olvastam arról, hogy a Ciprus utcai pálya a vasúton túl volt (valamikor a 40-es évek elején itt volt valamelyik edzőmeccs).
-
Jól tudod, ez a pálya a nálunk Salgótarjáni út, Felhagyott edzőpálya ( http://www.magyarfutball.hu/hu/stadion/705 ) néven szerepel. 1945 elött a Beszkárt pálya kimélése okánt gyakran volt itt BSZKRT edzö(néha bajnoki) meccs.
Egyébbként csak azért volt Ciprus utcai pálya,mert az közvetlenül az utca végében, a vasút másik oldalán terült el. -
Az uruguayi összeállítás forrása:
"Soccer: The International Line-ups & Statistics Series - Uruguay 1901-1965"
ISBN 1-86223-055-2
Más források szerint ez volt a hazai csapat:
Dogliotti, Troche, Malinowski, J. González, De Souza, Alvarez, Mattera, Oyarbide, Sasia, Douksas, Escalada
mafoci/Képes Sport:
Luis Alberto Cubilla, Pedro Virgilio Rocha, Luis Maidana, Eduardo Gonzales (?' Mario Omar Mendez), Jose F. Sacia, Horacio Troche, Walter Aguirre, Nestor Goncalvez, Ronald Langon , Guillermo Escalada (?' Juan Orosil Pintos), Emilio Alvarez
11v11.com
-
FARKAS János (1942), a Vasas SC csatára, 1961 óta [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/235/farkas_janos/merkozesek]33 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 20 gólt ért el. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar gárdának. – A Vasas higanymozgású, robbanékony, gólveszélyes csatárának az utóbbi években nemzetközileg is ismertté vált a neve. A labdát mindkét lábbal jól kezeli, kitűnően cselez és fejjátéka is kielégítő. A támadósorban minden helyen játszott már. Ügyesen mozog a mezőnyben is, de inkább a befejezés, a gólszerzés az erénye. A kombinatív játékban még fejlődnie kell. 1966 két utolsó válogatott mérkőzésén nagy bravúrt hajtott végre: a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1966-09-28/magyarorszag-franciaorszag]franciák ellen (4:2) négy, az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1966-10-30/magy...
-
MÉSZÖLY Kálmán (1941), a Vasas SC középhátvédje, 1961 óta 55 válogatott mérkőzésen szerepelt és 6 gólt ért el. Tagja volt az 1962. és 1966. évi világbajnokságon részt vett magyar csapatnak. – A piros-kékek kitűnő védőjátékosa biztos, megelőző szereléseivel, pompás ütemérzékével és kiváló fejjátékával emelkedett ki társai közül. Nagyszerűen helyezkedik, kifogástalanul keresztez, mindkét lábbal jól rúg. Előretöréseivel és fejeseivel az ellenfél kapujára is veszélyes. Rendkívül megbízható. Hosszú időn át képes egyenletesen jó teljesítményre. Gyorsaságban és a labda pontosabb továbbításában még fejlődhet. A kitűnő alakú középhátvéd Európa-szerte elismert képességű, a nemzetközi élvonalba tartozó labdarúgó. 1964. szeptember 23-án helyet kapott a Belgrádban, Jugoszlávia ellen (7:2) szerepelt UEFA-válogatottban. A magyar tizenegyben legnagyobb teljesítményét talán 1963. szeptember 22-én, a Szovjetunió elleni mérkőzésen (1:1) nyújtotta.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer Jó... -
SZENTMIHÁLYI Antal (1939), a Vasas SC, majd az Újpesti Dózsa kapusa, 1961 óta 29 alkalommal (szerk.: 31) őrizte a válogatott csapat hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/970/szentmihalyi_antal/merkozesek]Szentmihályi Antal mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1966-07-13/portugalia-magyarorszag]1966. évi világbajnokságon részt vett magyar együttesnek.
– A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott labdarúgók seregének időrendben ötszázadik „katonája". Kitűnő képességű, jó alakú kapuvédő. Labdafogása, öklözése, helyezkedése pompás. Ruganyossága és reflexei kifogástalanok. Bátor, határozott, kifutásai is többnyire megfelelők. Idegileg azonban túl érzékeny. Emiatt teljesítménye gyakran hullámzik. Adottságai alapján többre képes, mint amennyit 1966–1967-ben láthattunk tőle. 1968 óta ismét erősen feljövőben van. Nagyszerű játékot nyújt... -
NAGY István (1939), az MTK jobbfedezete, 1961 és 1967 között 22 alkalommal játszott a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/779/nagy_istvan/merkozesek]Nagy István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– Fáradhatatlan, az egész pályán tevékenykedő fedezet, pontosabban: középpályás játékos. Határozottan szerel fejjel és lábbal. Lankadatlan szorgalommal viszi fel a labdát. Ha lehetőség nyílik rá, maga is célba veszi a kaput. Mozgása azonban nem elég gyors. Olykor túlságosan sokat vállal magára, nehezen szabadul meg a labdától. Az utóbbi években az irányításban sokat javult, csiszolódott a játéka. Formája ritkán mutat jelentős ingadozást. Átlagteljesítménye igen jó. Még nem okozott csalódást a legjobbak között. Kitűnő játékot nyújtott 1965. május 5-én, az ... -
BÖDÖR László (1933), az MTK csatára, 1961-ben 1 találkozón szerepelt a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1961-02-17/egyesult_arab_koztarsasag-magyarorszag]1961, Egyesült Arab Köztársaság - Magyarország 0:2)
– Erőteljes, munkabíró, mozgékony és veszélyesen lövő belsőcsatár volt. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/254/fenyvesi_mate]Fenyvesi Máté megbetegedése folytán – a balszélen kapott helyet.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
...volt Budai Harihárom Football Club, jelenlegi nevét 1930.02.24-én vette fel. A névváltozásra azért volt szükség, mivel a belügyminiszter – a „”33” FC panaszára – nem hagyta jóvá a „Budai Harihárom FC” nevet. Döntését azzal indokolta, hogy ez a név volt mindig a „33” FC beceneve, tehát a függetlenné vált profiklub nevében sem kötődhet korábbi anyaegyesületéhez.
forrás:
gaborpapi (email) -
BORSÁNYI I (PRUDITS) György (1933), az Újpesti Dózsa balfedezete, 1960-ban 1 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1960-11-13/magyarorszag-lengyelorszag]1960, Magyarország - Lengyelország 4:1)
– Megbízható, határozott, hasznos csapatjátékos volt. Technikai és taktikai téren is elérte az élvonalbeli szintet. A védekezésben és támadásban egyaránt jó teljesítményt nyújtott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SOLYMOSI I Ernő (1940), a Diósgyőri VTK, majd az Újpesti Dózsa jobbfedezete, 1960 óta 38 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban és 7 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/917/solymosi_erno/merkozesek]Solymosi Ernő mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1962. évi világbajnokságon részt vett magyar együttesnek.
– „Pixi" nagy munkabírású, erőteljes, kétlábas játékos. A védekezésben és támadásban egyaránt jó teljesítményre képes. Fejjátéka és labdakezelése megfelelő. Mozgékonysága és gyorsasága azonban nem kifogástalan. Erénye, hogy a támadásokat nemcsak ügyesen segíti, hanem erőteljes lövéseivel maga is veszélyt jelent az ellenfél kapujára. Éles, jól csavart szabadrúgásai gyakran eredményeznek gólt. Fiatalon került az élvonalba. Néhány éven át biztos pontja volt a legjobb tizenegynek. Két-három esztendővel ezelőtt... -
SÓVÁRI Kálmán (1940), az Újpesti Dózsa balhátvédje, 1960 és 1966 között 17 alkalommal játszott a válogatottban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/921/sovari_kalman/merkozesek]Sóvári Kálmán mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A lila-fehérek labdarúgója kitűnő fizikai adottságokkal rendelkezik. Játékában „öröklött" vonás a keménység és határozottság. (Édesapja, Sóvári Kálmán, sokszoros birkózóbajnok.) Labdakezelése jó, kitűnően rúg és fejel. Szerelési készsége, küzdőképessége ellen sem emelhető kifogás. Gyorsasága azonban még javításra szorul. A támadásokat megfelelően segíti, és gyakran vállalkozik előretörésekre. 1969-ben az Egyetértés csapatához került.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH Zoltán (1938), a Szombathelyi Haladás balszélsője, 1960-ban 1 ízben öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1960-10-30/belgium-magyarorszag]Belgium - Magyarország 2:1, 1960).
– A bátor, gyors, jól cselező és veszélyesen lövő szombathelyi szélsőről talán kevesen tudják, hogy a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban is szerepelt. Az akkoriban NB II-es Haladásból került a legjobbak közé. Ott sem okozott csalódást.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MOLNÁR János (1931), az MTK balösszekötője, 1960-ban 2 mérkőzésen játszott a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/762/merkozesek]Molnár János mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A kék-fehérek vékony termetű, jó képességű csatára technikás, gyors, az összjátékban is kielégítő teljesítményt nyújtó labdarúgó volt. Legjobban a kapu előtt találta fel magát. Mozgékonysága és szemfülessége sok gólt eredményezett csapatának.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KUHARSZKI Béla (1940), az Újpesti Dózsa csatára, 1960 és 1962 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/508/kuharszki_bela/merkozesek]6 találkozón jutott szóhoz a válogatott csapatban. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A lila-fehérek apró termetű, „Kukac" néven közismert játékosa, mozgékony és bátor labdarúgó. A támadósor minden helyén használható. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban három szerepkörben (jobbszélső, középcsatár és balösszekötő) játszott. Technikás, ötletes, szemfüles és munkabíró. Olykor viszont sokat „játszogat", fölöslegesen cselezget. 1969-ben az Egyetértés játékosa lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
RAJNA Károly dr. (1934), az Újpesti Dózsa jobbhátvédje, 1960-ban 1 alkalommal volt tagja a nemzeti tizenegynek ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1960-10-09/magyarorszag-jugoszlavia]Magyarország - Jugoszlávia 1-1, 1960). – Nyugodt, technikás, megbízható védőjátékos volt. A hátvédsor mindhárom helyén jó teljesítményt nyújtott. Helyezkedése, szerelési készsége és fejjátéka egyaránt kielégítő volt. Gyorsasága már kevésbé. Viszonylag korán abbahagyta a játékot.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
RÁKOSI Gyula (1938), az FTC csatára, 1960 óta [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/694/rakosi_gyula/merkozesek]41 ízben játszott a válogatott csapatban és 4 gólt ért el. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A zöld-fehérek „perpetuum mobilé"-je örökmozgó középpályás játékos, törékenynek tűnő termetével kifogástalanul bírja a szakadatlan mozgást. Szinte az egész játéktér az övé. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban a támadósor valamennyi helyén szerepelt már. Rendszerint különleges taktikai megbízással lép pályára. Rákosi játéka eddig nagyszerűen megfelelt a korszerű labdarúgás követelményeinek. Derekasan kiveszi a részét a védekezésből és lankadatlanul indítja, szövi a támadásokat. Érthető, hogy az egész mezőnyre kiterjedő játéka közben ritkán nyílik alkalma a g... -
DUNAI I (DUJMOV) János dr. (1937), a Pécsi Dózsa balösszekötője, 1960-ban 1 alkalommal szerepelt a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1960-05-22/magyarorszag-anglia]Magyarország - Anglia 2:0, 1960)
– A pécsi csatársor jó fizikai felépítésű karmestere egy Anglia elleni mérkőzésen (2:0) öltötte magára a címeres mezt. A fiatal, tapasztalatlan labdarúgó nehéz feladatát némileg elfogódottan, de kielégítően oldotta meg. Játéka azóta sokat csiszolódott, színesebbé vált. A mezőnybeli építőmunkája és jó lövőkészsége értékes játékossá avatja. Gyorsasága és fejjátéka azonban nem kifogástalan.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NOVÁK Dezső (1939), a Szombathelyi Haladás, majd az FTC szélsőhátvédje, 1959 óta 9 alkalommal öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/802/novak_dezso/merkozesek]Novák Dezső mérkőzései a magyar válogatottban)
– A legképzettebb hátvédjeink közé tartozik. Mindkét lábbal kitűnően kezeli a labdát, jól rúg és fejel, gyors, határozott. Nagyszerű érzékkel szerel és ötletesen adogat. Sokszor maga vezeti fel a labdát és pontosan íveli a kapu elé, vagy veszélyesen lő. Jelentős hiányossága viszont, hogy taktikailag nem mindig fegyelmezett. Ellenfelét olykor elhanyagolja, könnyelműsködik. Biztosan értékesíti a büntetőket és szabadrúgásai is veszélyesek. Kiváló képességeinek legjelentősebb nemzetközi elismerése: 1968. november 6-án tagja volt a Világválogatottnak, amely a brazilokkal szemben 2:1 arányban alulmaradt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ALBERT Flórián (1941), az FTC középcsatára, 1959 óta 69 mérkőzésen játszott a nemzeti tizenegyben és 31 gólt szerzett. Tagja volt az 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – Kivételes képességű labdarúgó. Már első válogatottsága idején a legnagyobb ígéretek közé tartozott, de teljesítménye éveken át meglehetősen hullámzott. 1962 óta játéka egyre inkább kiegyensúlyozottá, egyenletessé vált. Ennek eredményeként a világklasszisnak számító játékosok sorába lépett. 1966-ban és 1967-ben a válogatott csapatban és egyesületében egyaránt a nagy elődökhöz méltó karmesternek bizonyult. (Ennek „külső" elismerését jelenti, hogy 1967 óta mindkét együttesben csapatkapitány.) Technikailag és taktikailag kifogástalanul képzett. Játékfelfogása ötletekben gazdag, sziporkázóan szellemes. Cselezési készsége egészen kiváló. Pompásan irányít, mesteri módon készíti elő a helyzeteket társai számára. A befejezéseknél is rendszerint a helyén van. Az ellenfél kapujára lább...
-
PÁL II Tibor (1935), a Csepel SC, majd a Vasas SC csatára, 1959-ben és 1964-ben 2 mérkőzésen kapott helyet a legjobbak között és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/812/pal_tibor/merkozesek]Pál Tibor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Apró termetű, a támadósor minden helyén használható, mozgékony, technikás, ügyesen cselező és jól adogató csatár. Taktikai fegyelmezettsége, munkabírása és küzdőképessége is kifogástalan. 1968-ban az Egyetértés csapatába lépett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BODON Tibor (1931), a Salgótarjáni Bányász balösszekötője, 1958-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1958-11-23/magyarorszag-belgium]1 válogatott mérkőzésen szerepelt. – A bányászok szorgalmas, ügyesen építő labdarúgója nagy területen játszott. Fáradhatatlanul dolgozott a mezőnyben és a kapu előtt is feltalálta magát. A[url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott] legjobb tizenegyben – noha nem vallott szégyent – már szünet előtt lecserélték. Ez a szakvezetői türelmetlenség további pályafutása során hátrányosan éreztette hatását.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÖRÖK Gábor (1936), az Újpesti Dózsa kapusa, 1958-ban és 1960-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/674/torok_gabor/merkozesek]3 mérkőzésen védte a válogatott együttes hálóját. – Az Újpest, majd a Csepel és a Salgótarján volt kitűnő kapusának helyezkedése, labdafogása, bátorsága egyaránt kifogástalan. Igaz, bravúros megoldások mellett olykor nagyobb hibák is becsúsztak játékába. Formája tetőpontján, egy amerikai portya során, súlyos lábtörést szenvedett. Ez hosszú időre visszavetette. Nagy akaraterővel ismét felküzdötte magát az élvonalba.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GÖRÖCS János (1939), az Újpesti Dózsa jobbösszekötője, 1958 óta [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/293/gorocs_janos/merkozesek]59 (szerk. 62) találkozón öltötte magára a címeres mezt és 19 gólt szerzett. Tagja volt az 1962. évi világbajnokságon részt vett magyar csapatnak. – Az újpesti lila-fehérek csatára nagyon jól képzett labdarúgó. Robbanékony, labdakezelése kifogástalan, ragyogóan cselez, szellemesen osztogat. Villámgyors cseleivel, váratlan húzásaival gyakran meglepi ellenfeleit. Pontos és jól időzített átadásaival nagyszerűen ért társai kedvező helyzetbe hozásához. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/878/sandor_karoly]Sándor Károllyal – annak visszavonulásáig – Európa-hírű jobbszárnyat alkotott. Az utóbbi időben egyre gyarapodó tapasztalatai és nagy játékintelligenciája segítségével a karmester szerepkörét tölti be klubcsapatában – kitűnően. Fejjátéka és küzdőképessége néha kifogásolható. A kapu előtt sem minden hely...
-
BAKÓ Béla (1928), a Csepel SC kapusa, 1958-ban 3 mérkőzésen állt őrt a magyar csapat hálója előtt.
([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/82/merkozesek]Bakó Béla mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A kitűnő alakú, nyúlánk játékos már fiatalon felhívta magára a szakemberek figyelmét. Erősen hullámzó teljesítménye és nem mindig sportszerű életmódja miatt azonban nem váltotta be maradéktalanul a szerepléséhez fűzött reményeket. Sorozatos bravúrok mellett olykor feltűnő hibák is becsúsztak a játékába. Leginkább a levegőben volt ura a helyzetnek. A magas labdákat kifogástalanul hárította.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MONOSTORI II Tivadar (1936), a Dorogi Bányász belsőcsatára, 1958 és 1963 között 9 találkozón öltötte magára a címeres mezt és 4 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/766/monostori_tivadar/merkozesek]Monostori Tivadar mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja, volt az 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar csapatnak.
– A dorogiak volt kitűnő labdarúgója fáradhatatlan, nagy területen játszó, ügyesen irányító csatár. Legnagyobb erénye, hogy mindkét lábbal és fejjel egyaránt veszélyes a kapura. Távoli, erős és pontos lövéseivel igen sok gólt szerzett. 1968 óta a Tatabányai Bányász csapatának tagja.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
VASAS Mihály (1933), a Salgótarjáni BTC jobbösszekötője, 1958-ban 2 alkalommal volt válogatott és 2 gólt szerzett ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/604/vasas_mihaly/merkozesek]Vasas Mihály mérkőzései a Válogatottban és a magyar bajnokságban).
– A technikás jobbösszekötő ügyesen kombinált és veszélyesen lőtt. Az utóbbi években a fedezet helyén is színvonalas játékot nyújtott. Munkabírása, jó áttekintése, ötletes és pontos átadásai értékes játékossá tették.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZIGETI Oszkár (1933), a Diósgyőri VTK hátvédje, 1958-ban 1 esetben kapott helyet a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1958-04-20/magyarorszag-jugoszlavia]Magyarország - Jugoszlávia 2:0, 1958.04.20).
– A diósgyőriek erős fizikumú, kitűnő labdarúgója rendszerint a védelem tengelyében szerepelt. A válogatottban a balhátvéd helyén játszott. Pompásan rúgott és fejelt, kitűnően helyezkedett, jól szerelt. Fegyelmezett, higgadt, megbízható játékával csapatának nagyon értékes tagja volt. Külön dicséretet érdemel példás sportszerűsége és klubhűsége.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LENKEI (LELENKA) Sándor (1936), a Vasas SC balszélsője, 1957-ben 4 alkalommal szerepelt a legjobbak között
([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/530/lenkei_sandor/merkozesek]Lenkei Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban).
– Zömök, lendületes, jól képzett játékos volt. Mozgékonysága és cselezési képessége jóval meghaladta az átlagot. Ez utóbbit azonban gyakran túlzásba vitte. Sokoldalú labdarúgó volt, aki a támadósor minden helyén, sőt fedezetként is jó teljesítményt nyújtott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SIPOS (SIPSZKY) Ferenc (1932), az MTK, majd a Bp. Honvéd hátvédje és fedezete, 1957 és 1966 között 77 mérkőzésen volt válogatott és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/909/sipos_ferenc/merkozesek]Sipos Ferenc mérküzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958., 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A „non-stop", a megszakítás nélküli válogatottság „világrekordere". Sorrendben 57 alkalommal kapott helyet a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]magyar válogatottban! Erényei közismertek. A középhátvéd és a balfedezet helyén ért el kimagasló sikereket. Higgadt, körültekintő játékos volt. Kitűnő helyezkedésével, nagyszerű ütemérzékével és szerelési készségével általában már csírájában igyekezett elfojtani az ellenfél támadását. Rúgótechnikája és fejjátéka kifogástalan volt.... -
GILICZ István (1934), a Szegedi EAC, majd a Bp. Honvéd balösszekötője, 1957-ben és 1959-ben 3 mérkőzésen volt válogatott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/287/gilicz_istvan/merkozesek]Gilicz István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Jól képzett, nagy területen mozgó, ötletes labdarúgó volt. Játékából azonban hiányzott a kellő harcosság. Ügyesen cselezett, de ezzel olykor „visszaélt": sokáig tartotta a labdát.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BUNDZSÁK Dezső (1928), a Bp. Vasas és a Vasas SC játékosa, 1956 és 1961 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/163/bundzsak_dezso/merkozesek]25 mérkőzésen játszott a válogatottban és 1 gólt szerzett. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A Vasas sokoldalú, kitűnő labdarúgója a kapus és a szélsők helyének kivételével mindenütt játszott és jó teljesítményre volt képes. Legnagyobb sikereit a jobbfedezet, a támadó szellemű „középpályás" játékos szerepkörében aratta. Higgadt, kulturált játékmodorával, irányítókészségével csapatának karmestere tudott lenni. Nagyszerűen vitte fel a labdát, és körültekintően, ötletesen szőtte a támadásokat. Fedezetként is feltűnően gólképesnek bizonyult. Labdakezelése és fejjátéka kifogástalan volt. Ügyesen cselezett és veszélyesen, pontosan lőtt távolról is. Gyorsasága elmaradt egy...
-
BERENDI II Pál (1932), a Bp. Vasas és a Vasas SC balfedezete, 1956 és 1960 között 24-szer szerepelt a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/114/merkozesek]Berendi Pál mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. évi világbajnokságon részt vett magyar együttesnek.
– „Botond", a piros kékek kitűnő játékosa, a megbízható, fegyelmezett, roppant hasznos labdarúgók nem túl népes csoportjába tartozott. Szinte az önfeláldozásig szívós harcos volt. Kitűnően helyezkedett és szerelt, a támadásokat is megfelelően segítette. Alacsony termete a fejjátékban sem jelentett nagy hátrányt számára, mert igen ruganyos volt. Taktikai érettsége kulcsfontosságú szerepkör ellátására is alkalmassá tette. A Vasas csapatában éveken át mintaszerűen játszott a „beállós" (negyedi... -
MÁTRAI (MAGNA) Sándor (1932), a Bp. Kinizsi és az FTC hátvédje, 1956 és 1967 között 80 alkalommal (szerk.: 81) játszott a válogatottban.([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/739/matrai_sandor/merkozesek]Mátrai Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban.)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958., 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült azonban, hogy a hátvédsorban – középen és a jobb oldalon – egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Atléta múltjának eredményeként éveken át a leggyorsabb magyar labdarúgónak bizonyult. Gyorsaságához az elröppent esztendők folyamán egyre több „szakmai", labdarúgó erény csatlakozott. Technikailag sokat csisz... -
SÁROSI László dr. (1932), a Vasas SC balhátvédje, 1957 és 1965 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/884/sarosi_laszlo/merkozesek]46 alkalommal játszott a magyar válogatottban. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt együttesnek. – A piros-kékek rokonszenves, sportszerű, kiváló képességű védőjátékosa kitűnően helyezkedett, mindkét lábbal biztosan rúgott, jól fejelt. Mindehhez nagy gyorsaság, rendkívüli lelkiismeretesség, taktikai érettség és fegyelmezettség járult. Ellenfelét szorosan őrizte, de nem feledkezett meg a korszerű hátvédjáték támadással kapcsolatos követelményeiről sem. Mint balszélső kezdte pályafutását. A csatársorban szerzett tapasztalatait hátul is jól hasznosította. Ügyesen vezette fel a labdát és pontosan ívelte a kapu elé. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]magyar válogatottnak[/url...
-
ILKU I István (1933), a Dorogi Bányász kapusa, 1956 és 1963 között 9 (szerk.: 10) alkalommal védte a válogatott csapat kapuját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/358/merkozesek]Ilku István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A dorogi bányászok jeles kapusának képességei közismertek. Labdafogása, helyezkedése, határozottsága és kifutásai egyaránt kifogástalanok. Megbízható, bravúrokra is képes játékos volt évtizedeken át. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula]Grosics „ konkurenciája" miatt azonban „csak" kilenc mérkőzésen állhatott őrt a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott hálója előtt. További 75 esetben tartalékként, a kispadon szurkolta végig a mérkőzéseket. Ez utóbbi teljesítménye alighanem ... -
KOVÁCS III Ferenc (1934), a Bp. Vörös Lobogó balfedezete, 1955-ben 1 mérkőzésen szerepelt a nemzeti tizenegyben ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1955-11-13/magyarorszag-svedorszag]1955, Magyarország - Svédország 4:2)
– Klubcsapatában többnyire balfedezetet játszott, de a balhátvéd helyén is jó teljesítményt nyújtott. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban is itt kapott helyet. Jól képzett, megbízható, fegyelmezett és ezért nagyon hasznos csapatjátékos volt. 1968 ősze óta az MTK edzőjeként tevékenykedik.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KERTÉSZ Tamás (1929), a Bp. Kinizsi jobbszélsője, 1955-ben 2 válogatott találkozón szerepelt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/419/merkozesek]Kertész Tamás mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Jó fizikumú, lendületes, gyors szélső volt. Ügyesen futott el, jól adott be. Erőteljes lövéseivel és pontos fejeseivel a kapura is veszélyt jelentett. Különféle sérülések gyakran kényszerítették rövidebb-hosszabb pihenésre.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DUDÁS Zoltán (1933), a Diósgyőri Vasas, majd a Bp. Honvéd jobbhátvédje, 1955-ben és 1960-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/212/merkozesek]2 mérkőzésen volt válogatott. – Szívós, technikailag fegyelmezett, hasznos védőjátékosnak bizonyult. Mindkét lábbal jól rúgott. A hátvédsor jobb és bal oldalán egyenértékű teljesítményt nyújtott. Inkább a támadások elhárításában jeleskedett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MACHOS Ferenc (1932), a Bp. Honvéd, majd a Vasas SC belsőcsatára, 1955 és 1963 között 28 mérkőzésen (szerk.: 29] játszott a válogatott együttesben és 12 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/720/machos_ferenc/merkozesek]Machos Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Technikailag és taktikailag kitűnően képzett játékos volt. Jó „iskolában", a Bp. Honvéd „aranycsapatában", [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/451/kocsis_sandor]Kocsis és [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1/puskas_ferenc]Puskás között érett válogatott labdarúgóvá. Eleinte elsősorban a befejezés, a gólszerzés terén jeleskedett. Sportpályafutásának második felében ötletesen szervezte a támadásokat, ügyesen irányította társainak játékát. Hatalmas erejű, pontos lövéseivel a kapura mindig veszélyt jelentett. Cselezési készsége és mozgékonysága szintén jóval meghaladta az átlagot. 1957. június 23-án, a [url=http://www.magyar... -
RADULY József (1927), a Bp. Vasas jobbszélsője, 1955-ben 2 alkalommal játszott a válogatott csapatban. – A szélvészgyors labdarúgó kitűnően futott el, ügyesen adott be, de a kapura ritkán jelentett veszélyt. Harcossága és helyezkedése nem mindig volt kifogástalan. A válogatott találkozók légkörét idegileg nemigen bírta.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FAZEKAS Árpád (1930), a Bp. Vörös Lobogó kapusa, 1955-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/240/merkozesek]5 mérkőzésen védte a magyar együttes kapuját. – Jó képességű, határozott, megbízható teljesítményt nyújtó kapus volt. Egyszer sem szerepelt vesztes válogatott csapatban. 1956-ban külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZIMCSÁK I (SZIRMAI) István (1933), a Bp. Vörös Lobogó és az MTK balszélsője, 1955 és 1961 között 6 válogatott találkozón szerepelt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/978/szimcsak_istvan/merkozesek]Szimcsák István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A gyors, ötletesen játszó, igen hasznos szélső lendületes elfutások után rendszerint pontosan adott be. Olykor a kapura is veszélyt jelentett. A védelemben is sokat segített. Taktikailag érett, fegyelmezett játékos volt. Éveken át – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/254/fenyvesi_mate]Fenyvesi dr. mögött – a második legjobb balszélsőnek számított.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TICHY Lajos (1935), a Bp. Honvéd belsőcsatára, 1955 és 1964 között 70 alkalommal játszott a legjobb tizenegyben (szerk.: 72] és 49 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/642/tichy_lajos/merkozesek]Tichy Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A piros-fehérek középcsatára – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/720/machos_ferenc]Machos Ferenchez hasonlóan – kiváló társak között fejleszthette ki nagyszerű képességeit. Már ifjúsági játékos korában a Bp. Honvéd „aranycsapatába" került, nevelő egyesületéből, a BVSC-ből. Új környezetében, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/2]Bozsik, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1]Puskás, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap... -
CSERNAI Pál (1932), a Csepeli Vasas balfedezete, 1955-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/179/merkozesek]2 esetben szerepelt a legjobbak között. – A csepeli labdarúgó technikás, kulturáltan játszó, körültekintően osztogató, főként a támadásban jeleskedő fedezet volt. Gyorsasági hiányosságát kitűnő helyezkedésével nagyrészt ellensúlyozni tudta. Külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HEGYI Sándor (1932), a Pécsi Dózsa hátvédje, 1955-ben 2 mérkőzésen szerepelt a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/325/hegyi_sandor/merkozesek]Hegyi Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A pécsi játékos bátor, határozott, kemény labdarúgó volt. A hátvéd- és fedezetsor mindegyik szerepkörében jól megállta a helyét. Pontos helyezkedésével, pompás rúgótechnikájával és fejjátékával tűnt ki. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban jobbhátvédet játszott – jól.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DANKA Imre (1930), a Pécsi Dózsa kapusa, 1955-ben 4 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/194/merkozesek]Danka Imre mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Nyúlánk, kitűnő alakú, nagyszerű képességű labdarúgó volt. A vonalon és a kapu előterében egyaránt biztosan mozgott. Olykor azonban könnyelmű, kockázatos megoldásokra is vállalkozott. Egy súlyos sérülés hosszabb pihenésre kényszerítette. Később még évekig kitűnő őre volt a pécsi lila-fehérek kapujának.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FARAGÓ Lajos (1932), a Bp. Honvéd kapusa, 1954 és 1957 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/232/farago_lajos/merkozesek]7 mérkőzésen őrizte a magyar csapat hálóját. – Jó fizikumú, megbízható, bátor kapus volt. Pontosan helyezkedett, kitűnően öklözött, kifutásai is általában sikerültek. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3]Grosics „árnyékában" sokáig a tartalékok „keserű kenyerét" ette.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PALOTAI János (1928), a Győri Vasas kapusa, 1954-ben 1 ízben állt őrt a válogatott csapat hálója előtt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-10-24/magyarorszag-csehszlovakia]1954, Magyarország - Csehszlovákia 4:1)
– Egyszerű megoldásokat alkalmazott, nagyon megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A lapos és magas labdákat egyaránt jól hárította.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FENYVESI I Máté dr. (1933), a Bp. Kinizsi és az FTC balszélsője, 1954 és 1966 között 76 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 8 gólt ért el. ( [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/254/fenyvesi_mate/merkozesek]Fenyvesi Máté mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A zöld-fehérek népszerű, „Tüske" néven becézett, szűkszavú játékosa a sportszerű és fegyelmezett labdarúgó példaképe. Gyors, lendületes, a mezőnyben is sokat dolgozott. A vonal mentén jól elfutó, ügyesen cselező és a támadásokat általában beadással befejező szélsők típusához tartozott. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban gyakran fontos védőfeladatot is kapott, ami részben gátolta a nagyobb eredményességben. (Klubcsapatában – kevesebb taktikai megkötöttséggel –... -
KOTÁSZ (GOTTLIEB) Antal (1929), a Sztálinvárosi Vasmű Építők, majd a Bp. Honvéd balfedezete, 1954 és 1961 között 37 találkozón kapott helyet a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/477/kotasz_antal/merkozesek]Kotász Antal mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1958-06-17/wales-magyarorszag]1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A technikailag és taktikailag kitűnően képzett, gyors és sokoldalú játékos a legjobb tizenegyben balhátvédként is jól megállta a helyét. Klubcsapatában néhányszor csatárt is játszott. Pompásan szerelt, ügyesen cselezett és pontosan, ésszerűen adogatott. Bár bebizonyította, hogy fegyelmezett, hasznos csapatjátékra is képes, gyakran vállalkozott könnyelmű megoldásokra. Az első – és eddig egyetlen – dunaújvárosi labdarúgó (1954-ben még Sztálinváros volt) a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jateko... -
VARHÍDI (VINKOVICS) Pál (1931), a Bp. Dózsa és az Újpesti Dózsa középhátvédje, 1954 és 1957 között 10 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/603/varhidi_pal/merkozesek]Várhidi Pál mérkőzései a Magyar Válogatottban).
– Magas, kitűnő fizikumú védőjátékos volt. Jól helyezkedett, határozottan szerelt. Kifogástalanul rúgott és fejelt, gyorsasága szintén megfelelt. A közelharcokban rendre felülmaradt, de néha átlépte a szabályok kereteit. A legjobbak között sem okozott csalódást.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KOMÁROMI Tibor (1930), a Vasas Izzó kapusa, 1954-ben 1 mérkőzésen védett a legjobb tizenegyben.
– A nyúlánk, ruganyos játékos határozott közbelépéseivel, jó labdafogásával és öklözéseivel tűnt ki. Olykor azonban a mutatós védés hibájába esett. Egy súlyos sérülés szinte derékba törte a karrierjét.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
Ez a Pécsi TVE téma már egyszer előjött.
Abban maradtunk akkor, hogy valószínűleg elírás történt.
Pontosan és ugyanez igaz a többi csoportra. -
A Széna Téri (akkor vásártér) az liba levegő volt , nem volt állandó pálya
Mayer Gábor (email) -
SZOJKA Ferenc (1931), a Salgótarjáni Bányász és a Salgótarjáni BTC fedezete, 1954 és 1960 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/980/szojka_ferenc/merkozesek]27 mérkőzésen (szerk.: 28) volt válogatott és 1 gólt ért el. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1954. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert és az 1950. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A kitűnő képességű, sportszerű labdarúgó legrokonszenvesebb játékosaink közé tartozott. Technikai és taktikai felkészültsége egyaránt válogatott színvonalon mozgott. Kitűnően helyezkedett, pompásan szerelt és ötletesen osztogatott. Klubcsapatában kifogástalanul töltötte be a játékmester szerepkörét. Ezt a feladatot a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott tizenegyben is többször igen jól látta el. Egyesületében rendszerint jobbfedezetet játszott, de a legjobbak között töb... -
VIRÁG István (1928), a Bp. Dózsa balösszekötője, 1953-ban 1 alkalommal játszott a válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária - Magyarország 1:1, 1953).
– A robbanékony, technikás labdarúgó játékát mozgékonyság, jó kombinációs érzék és megfelelő lövőkészség jellemezte. Nem kifogástalan életmódja miatt formája gyakran hullámzott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SAMUS Lajos (1928), a Bp. Dózsa jobbösszekötője, 1953-ban 1 esetben volt válogatott. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]1953, Bulgária - Magyarország 1:1)
– A lila-fehérek csatára a támadósor minden helyén szerepelt. A gyors, mozgékony, gólerős játékos a mezőnyben is kitűnt, de leginkább robbanékony kiugrásaival hívta fel magára a figyelmet.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ASPIRÁNY (ALMÁSI) Gusztáv (1925), a Bp. Dózsa és az Újpesti Dózsa összekötője, 1953-ban és 1957-ben 2 alkalommal kapott helyet a legjobbak között és 2 gólt lőtt. – A Dózsa zömök termetű csatára ügyesen építő, munkabíró játékos volt. Nemcsak jól készített elő, hanem a kapura is veszélyt jelentett erőteljes, távoli lövéseivel. Második válogatottsága alkalmával (Franciaország ellen 2:0) két pompás góljával döntő érdemeket szerzett a győzelem kivívásában.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH II József (1929), a Csepeli Vasas és a Csepel SC jobbszélsője, 1953 és 1957 között 12 ízben jutott szóhoz a nemzeti tizenegyben és 5 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/662/toth_jozsef/merkozesek]Tóth II József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1954. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar gárdának.
– A sokoldalú csepeli csatár klubcsapatában a támadósor minden helyén szerepelt. A válogatott együttesben csak a jobbszélen játszott – kitűnően. Technikás, jól cselező, gyors és kapura is veszélyes szélsőnek bizonyult. A kombinatív játékban ügyesen vett részt. Beadásai használhatók voltak. Bátorsága, küzdőszelleme ellen sem lehetett kifogást emelni.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GYURIK László (1925), a Bp. Dózsa balfedezete, 1953-ban 1 mérkőzésen játszott a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária - Magyarország 1:1, 1953).
– A lila-fehérek fedezete jó képességű, szorgalmas játékos volt. Inkább a védekezésben jeleskedett, de a támadásokat is kielégítően segítette. Taktikai érzéke és fegyelmezettsége külön említést érdemel.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TAKÁCS György (1924), a Csepeli Vasas balhátvédje, 1953-ban és 1955-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/630/takacs_gyorgy/merkozesek]3 alkalommal kapott helyet a legjobbak között.
– A zömök termetű, kitűnően helyezkedő labdarúgó taktikailag érett, megbízható védőjátékot nyújtott. Határozottan, gyorsan lépett közbe, jól rúgott és fejelt. Hatalmas bedobásai szögletrúgásnak is beillettek. Ez a specialitása kézilabdázó múltjából származott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SIPOS (SIPSZKY) István (1928), a Szegedi Honvéd jobbhátvédje, 1953-ban 1 mérkőzésen ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária - Magyarország 1:1, 1953.10.04)kapott helyet a legjobb tizenegyben. – A keménykötésű, megbízható, jó képességű szegedi játékos határozottan szerelt, kitűnően rúgott és fejelt. Különösen hosszú előreadásai voltak hasznosak. Ezekkel veszélyes ellentámadások kibontakozását segítette elő.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HORVÁTH György (1929), a Szombathelyi Lokomotív kapusa, 1952-ben 1 találkozón játszott a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-10-19/magyarorszag-csehszlovakia]1952, Magyarország - Csehszlovákia 5:0)
– Magas termetű, gyors mozgású, bátor kapus volt. Reflexei kitűnően működtek. Hajlamos volt azonban a mutatós védésre, könnyelműsködésre.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DALNOKI Jenő (1932), a Bp. Kinizsi és az FTC balhátvédje, 1952 és 1961 között 14 válogatott mérkőzésen szerepelt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/192/merkozesek]Dalnoki Jenő mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán aranyérmet nyert magyar együttesnek.
– A zöld-fehérek kemény, határozott játékáról közismert hátvédjét jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Kisebb gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Bajnoki pályafutásával ellentétben – elég sok időt töltött „tétlenül" többszöri eltiltása miatt – válogatott találkozón egyszer sem állították ki. A címeres mezben magatartása és küzdőszelleme kifogástalan volt. A játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alber... -
CSORDÁS Lajos (1932), a Bp. Vasas és a Vasas SC csatára, 1952 és 1959 között 19 alkalommal szerepelt a legjobbak soraiban és 8 gólt szerzett. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/187/merkozesek]Csordás Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban.)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/az_olimpiai_valogatott_merkozesei]1952-ben olimpiai aranyérmet nyert magyar csapatnak. – A piros-kékek játékosa rendkívül mozgékony, gólképes labdarúgónak bizonyult. A válogatott csapat támadósorában a balszélső kivételével valamennyi helyen játszott. Technikailag kitűnően képzett, kétlábas, a mezőnyben szorgalmas és kapura is veszélyes csatár volt. Robbanékonyan rajtolt, villámgyorsan cselezett, a közelharcot azonban lehetőleg elkerülte. Legjobb teljesítményét 1953. október 4-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/csehszlovakia-magyarorszag]Csehszlovákia elleni találkozón (5:1) nyújtotta.
Elég korán viss... -
A budapesti Hutter Olaj csapatából igazolta le a Ferencváros Budai II. Lászlót az Aranycsapat későbbi legendás jobbszélsőjét. Az évszám 1948.
A Hutter Olaj csapata nem ez, hanem ez volt: http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/3655 -
PALOTÁS (POTELECZKY) Péter (1929), a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó középcsatára, 1950 és 1956 között 24 mérkőzésen lépett pályára címeres mezben és 18 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/818/palotas_peter/merkozesek]Palotás Péter mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-06-30/magyarorszag-uruguay]1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
– Nagy munkabírású, ügyesen osztogató, jól fejelő és veszélyesen lövő labdarúgó volt. Ö töltötte be eleinte az „aranycsapat" hátravont középcsatárának szerepkörét. 1952 őszén [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/330/hidegkuti_nandor]Hidegkuti vette át tőle ezt a feladatot, de továbbra is teljes értékű tagja maradt a [url=http://www.magyarfutball... -
GELLÉR II Sándor (1925), a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó kapusa, 1950 és 1956 között 8 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/284/geller_sandor/merkozesek]Gellér Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A kék-fehérek jeles játékosának sportpályafutása „nehéz" időszakra esett: [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula]Grosics kortársa volt. A rendkívül megbízható és szorgalmas labdarúgó a nagy vetélytárs mellett általában csak tartalék lehetett. Töretlen akaraterejét és jó képességeit dicséri, hogy nyolc alkalommal így is szóhoz jutott az „aranycsapat" kapujában.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH III Ferenc (1925), a Bp Honvéd balhátvédje, 1950-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/657/toth_ferenc/merkozesek]2 ízben volt válogatott.
– A megbízható, fegyelmezetten küzdő játékos pontosan helyezkedett, ellenfelét szorosan őrizte. Határozottan lépett közbe és biztosan rúgott. Fejjátéka és gyorsasága nem volt kifogástalan
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BABOLCSAY György (1921), a Bp. Honvéd balszélsője, 1950-ben és 1953-ban 4 találkozón szerepelt a válogatott együttesben. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/78/merkozesek]Babolcsay György mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Lelkiismeretes, szorgalmas, hasznos csapatjátékos volt. Lendületes elfutásait többnyire jól használható, pontos beadásokkal fejezte be. A kapura azonban ritkán jelentett veszélyt. Válogatottbeli szereplésének érdekessége, hogy nem volt tagja vesztes csapatnak.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BÁNYAI (BREIER) Nándor (1928), a Bp. Honvéd balfedezete, 1950-ben 2 mérkőzésen játszott a válogatott csapatban.
[url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/97/merkozesek]Bányai Nándor mérkőzései a Magyar Válogatottban
– A megbízható, fáradhatatlanul harcoló, fegyelmezett játékosok közé tartozott. A Bp. Honvédban és a válogatottban egyaránt megértő, hasznos társa volt [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/2/bozsik_jozsef]Bozsik Józsefnek. Elsősorban a védőjátékban jeleskedett, de a támadások szervezésében is értékes munkát végzett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ZSÉDELY Sándor (1924), a Salgótarjáni Tárna balszélsője, 1949-ben 1 alkalommal volt válogatott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1949-10-16/ausztria-magyarorszag]Ausztria - Magyarország 3:4, 1949).
– A bányászok játékosa gyors, ügyes labdarúgó volt. Jó érzékkel vett részt az összjátékban. Mozgékonyságával és cseleivel nehéz feladat elé állította az ellenfél védelmét. A kapura is veszélyt jelentett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
CZIBOR Zoltán (1929), az FTC, az ÉDOSZ, a Csepeli Vasas, majd a Bp. Honvéd balszélsője, 1949 és 1956 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/172/czibor_zoltan/merkozesek]43 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 17 gólt szerzett. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. – Kiváló képességű, világklasszisnak számító, de szélsőséges, szeszélyes labdarúgó volt. Páratlan gyorsasága, nagy mozgékonysága, kitűnő labdakezelése, szélsőknél ritkán tapasztalható gólképessége és kiismerhetetlen cselei a világ legjobbjai közé emelték. Az „aranycsapat" támadósorának roppant veszélyes tagja volt. „Sátáni" játéka ellen sok ellenfele bizonyult tehetetlennek. Villanásszerűen tudta változtatni mozgásának ritmusát és i...
-
SÁNDOR Károly (1928), az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó jobbszélsője, 1949 és 1964 között 75 alkalommal lépett pályára címeres mezben és 27 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/878/sandor_karoly/merkozesek]Sándor Károly mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A higanymozgású „Csikar" méltán sorolható labdarúgásunk legtöbb sikert aratott, érdekes egyéniségei közé. A népszerű játékos minden idők egyik legkiválóbb magyar jobbszélsőjének bizonyult. Rendkívüli gyorsasága, mozgékonysága és kiismerhetetlen cselei, sokszor a vakmerőséggel határos bátorsága, viharos lendületű elfutásai, váratlan lövései és csukafejesei egyaránt pompás mozzanatai voltak játékának. Képességei, adottságai inkább egyéni megoldásokra tették alkalmassá, ugyanakk... -
TURAI (TILL) István (1925), a Vasas SC kapusa, 1949-ben 1 ízben állt őrt a válogatott csapat hálója előtt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1949-04-10/csehszlovakia-magyarorszag]Csehszlovákia - Magyarország 5:2, 1949).
– A jó képességű játékos megfelelő tapasztalatok nélkül került a „mély vízbe". A legjobbak közötti szereplése (Csehszlovákia ellen 2:5) nem járt a remélt sikerrel. Klubcsapatában megbízható kapusnak bizonyult. Jól helyezkedett, bátran futott ki. Különösen a magas labdák elhárításában jeleskedett. Csak rövid ideig szerepelt az élvonalban.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LÓRÁNT (LIPOVICS) Gyula (1923), a Vasas SC, majd a Bp. Honvéd középhátvédje, 1948 és 1955 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/536/lorant_gyula/merkozesek]37 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar együttesnek. – Az „aranycsapat" gránitkemény középhátvédje hosszú utat tett meg a hármas számú mezig. Sokáig csatárt (többnyire jobbszélsőt), majd fedezetet, azután szélsőhátvédet játszott. Végül a védelem tengelyébe állt, és annak valódi pillérévé vált. A válogatottban – két mérkőzés kivételével, amikor jobbhátvéd volt – már állandóan a középhátvéd helyén szerepelt. Ragyogó fizikai felépítése, mintaszerű állóképessége jelentette azt az alapot, amelyre labdarúgó-tulajdonságai...
-
Régi idők focija II. - A nagy magánzó
2009.01.21. 11:00 heinrich
Kezdetnek vettünk egy jó kapust, most mellé tesszük minden idők talán legellentmondásosabb magyar játékosát, a nincstelenségből a Csillag börtön érintésével milliomossá vált, megtörhetetlen bekket, védelmünk tartópillérét. Ő maga legszívesebben a jéghideg, acélkemény profi álcáját öltötte magára, de mi ezt csak szimpla túlélési technikának könyveljük be. Elő a hideg-meleg ellátmánnyal, monstre, életét hűen tükröző, káosz szagú posztban következik az NST oldtimer válogatott középhátvédje:
Lóránt (Lipovics) Gyula (1923 – 1981)
Becenév: Lóri
Klubjai: Kőszegi SE, Szombathelyi FC, Nagyváradi AC, Nemzeti Vasas, Nagyváradi Szabadság SK, IT Arad, Vasas Budapest, Budapesti Honvéd, Budapesti Spartacus, Váci Vasas
Válogatottság: 37 (1948-1955 - 31gy, 3d, 3v)
Lóránt Gyula, a Bundesliga edző (1965 – 1981)
• 1965-1967 FC Kaiserslautern
• 1967-1968 MSV Duisburg
• 1969-1971 FC Kaiserslautern
• 1971...