hozzászólások

1. 
   admin Golyó

   # 1

   2018.01.01, 13:26 (szerk.: 2018.01.01, 14:14)

   Falu végén van egy ház...
   
   Ä nótából vett címben egy kétségtelen: a ház, melyről
   szó lesz, ott van az Esztergomba vezető útnál, Tát legvégén. De, hogy Tát még falunak nevezhető ? E Duna-menti kiterjedt település (a közös tanácsú Mogyorósbányával együtt) immár hétezer körüli lakost számlál. S az a bizonyos ház pedig (a folyósokkal és egyéb „mellékletekkel”) egy 16 helyiséges sportöltöző.
   Ám a régebben arra járó még emlékezhet, hogy a pálya — melynek szélén most ott áll az új épület — nem is egy évtizede még szinte libalegelő volt, falánk szárnyasok „ápolták’’ a gyepet. Csapat pedig, mint a mesében: hol volt, hol nem volt. Egy- egy gyerekcsoport vállalta néha annak taposását, amit a
   libák otthagytak. (Bár ez a
   libanyom talán jót tett; még a több éves táti „sportszünetekben” is burjánzott a fű.)
   Öltöző is volt — de müven. Amikor a feltámadt helyi labdarúgás kiverekedte a
   megyei osztályt, a vendégcsapatok előre borzongtak, hol, hogyan fognak mosdani. Talán fel is lélegezte^ amikor a táti gárda kiesett. Csakhogy ők (mármint a tátiak) toronymagasan nyerték tavasz- szal a járási bajnokságot, s most újra a magyar labdarúgás harmadik vonalában versenghetnek.
   Valahogy úgy jött ez az öltöző, mint a menetrend szerinti gyorsvonat: pont akkorra lett kész, mire a Táti Vörös Csillag újból a magasabb osztályban rajtolhatott. És most már nem lesz fanyalgó vendégcsapat.
   Az ünnepi avatás két aktusban történt. Először azok gyűltek össze az új öltözőépületbe foglalt hangulatos klubszobában, akik különösképpen sokat tettek azért, hogy a helyi sporthívők éppen idejében ünnepelhessenek. Tervezők, építők, támogatók. Ott volt a körzet országgyűlési képviselője, dr. Kiss István megyei tanácselnök. Az építés kezdete előtt ő is ígéretet tett táti választóinak a támogatására. Teljesítette.
   Paróczay Imre, a nagyközségi tanács elnöke még sok vendégnek mondhatott köszönetet a segítségért. A friss épület eddigi krónikáját is ő ismertette. Az igény hat éve, az elképzelés megvalósíthatósága 1974-ben érlelődött meg: ekkor mérték fel a helyi erőket s azt, honnan, milyen támogatást kapnak vagy remélhetnek. A tervezést a dorogi Ybl Miklós brigád végezte, az építés irányítását Tibák Gyula nyugdíjas kőműves vállalta, s intézte töretlen szorgalommal. 600 ezer forintba került az öltöző — mely megér vagy kétszer annyit.
   Az ilyen dologban mindig ez a legnagyszerűbb: ahogy
   menet közben az ügyek alakulnak. Jött, segített a tanács, a KISZ, a népfront, az áfész, a tsz, egy seregnyi vállalat. (Még Székesfehérvárról is.) Aztán a társadalmi munkások sokasága. Most derült' ki, mennyi kőműves — vagy ehhez értő — van látón. Körülbelül 3700 óra önkéntes munka alapozta a házat, húzta fel a falakat.
   A sportegyesület nevében az épület kulcsát (szép nemzeti színű szalagon), Bedi János vette át. Olyan sportolók, sportkedvelők nevében, akik naponta ott szorgoskodtak az építkezésen, átérezve, hogy az ő második otthonuk készül. A klubelnök — köszönő szavai után — a táti sport további gyarapodását villantotta fel: hiszen szép, modem öltöző már van hozzá. Röplabda, kézilabda, teniszpálya: ez most az új tervük. így aztán kispályás foci is folyhat, aminek náluk is nagy a divatja.
   A varható fellendülésből ízelítőt kaphatott a közönség a második ünnepi avató-aktu- son. Ez már a „gyakorlati” rész volt, röplabda és labdarúgó tornával, iskolások bemutatójával, Misa-futással. A társadalmi munkások szélesebb táborát is ekkor köszöntötték.
   ★
   Most már minden virágos a táti sportéletben — gondolhatnánk. Van megyei osztályú labdarúgó-, röplabda-, asztalitenisz-csapatuk és itt az új öltöző, meghitt klubteremmel. Csakhogy az eddig- jutás sem volt olyan könnyű. A nagyközség egyetlen gazdasági bázisa az SE névadója, a Vörös Csillag Tsz. mely ugyan segíti a sportot némi pénzzel (és a még többet érő szállítás
   sál), de az emelt szintű működéshez még annyi minden szükséges.
   Ha a táti labdarúgók összetalálkoznak hasonló osztályú csapatokkal, bizony szegény- legényeknek érezhetik magukat mellettük. Kevés a labda, a felszerelés, az edzéseken épphogy összeverődnek, mert időkedvezmény náluk hogy is lenne. Más — már meglévő vagy tervezett — sportágak alaptőkéje is a „nincs”.
   Illetve valami mjgis: a lelkesedés, községük, pátriájuk szeretete. Az önzetlen segítőkészség. Ami az öltöző építésénél legalább félmilliót ért.
   Megbecsülendő érték — például azok számára is, akik ehhez hozzá adhatnak, netán forintban kiszámolható! is.
   H. L.

   
   
   Dolgozók Lapja, 1979. augusztus 28.