Dalnoki Jenő több mint másfél évtizeden keresztül volt a Ferencváros labdarúgócsapatában a védelem oszlopa. Legnagyobb sikereit balhátvédként aratta, ám ha a szükség úgy hozta, akkor a jobb oldalon is megállta a helyét.

1950-ben lett az FTC első csapatának tagja, amikor az egyesületre nehéz idők köszöntöttek, hiszen több játékos távozott az együttestől. Az együttes azonban túlélte ezt az időszakot, s később, 1966-os visszavonulásáig Dalnoki két bajnoki címet is nyert az együttessel.

A válogatottban nem sikerült gyökeret vernie, ennek ellenére tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnok magyar válogatottnak, valamint 1960-ban a bronzérmet szerezte meg.

Bár több együttes, köztük a Vasas is hívta, Dalnoki végig hű maradt a zöld-fehér színekhez, s edzőként is itt debütált a felnőttcsapat kispadján 1970-ben. Sikereit később, a 70-es évek közepén érte el, amikor bajnoki címet szerzett az együttessel, valamint a KEK-döntőjéig is eljutott fiatal csapata.

A Ferencvárostól nem saját önszántából távozott, később Tatabányán is sikeres csapatot épített. Edzői pályafutását végül szeretett klubjánál, az FTC-nél fejezte be.

A kiváló sportember az utóbbi időben sokszor betegeskedett, többször kórházba is került, s sajnos szervezete feladta a küzdelmet.