...

Pécsi MFC, 1991-1996

1992 tavaszán mutatkozott be az NB I-ben, alig 16 évesen, és rögtön egy gólpasszal debütált. 18 évesen már-már elképzelhetetlen volt nélküle a pécsi kezdőcsapat, miközben a különböző korosztályos válogatottakba is rendre meghívták. Az 1994/1995-ös szezonban a jócskán megerősített pécsiek csak a 7. helyen végeztek a bajnokságban, a kupában viszont egészen az elődöntőig meneteltek. Ebben a szezonban hívták meg az olimpiai válogatottba is, amely végül kiharcolta az atlantai részvételt, de oda már nem vitte el a szintén veretes pécsi múlttal büszkélkedő Dunai Antal.

A magyar bajnokságban Dárdai még irányító-középpályásként szerepelt, és az 1994/1995 szezonvégi rangsorban a Nemzeti Sport rangsorában az ötödik helyen végzett. A következő szezonban a PMFC a kiesés ellen küzdött, de Dárdai még ebben a gyenge csapatban is kitett magáért, ősszel házi gólkirályként távozott.

Budapesti VSC, 1996-1997

Az akkori két legerősebb csapat versengett kegyeiért: a BVSC és a Ferencváros. Végül a zuglóiakat választotta, a Fradinál Lisztes, Albert, Vincze Ottó, Nyilas és a többi sztár személyében túl nagy lett volna a konkurencia. 1996 tavasza nem a legjobban sikerült számára, sokat küszködött sérülésekkel, mindössze 7 bajnoki meccsen játszott, viszont pályára lépett a Népstadionban közel ötvenezer néző előtt a Ferencváros elleni bajnoki döntőn, amit elvesztettek, így a vasutasok csak a második helyen végeztek, ami minden idők legjobb BVSC-s eredménye. A BVSC a kupadöntőbe is bejutott, de ott a visszavágón (Dárdai nélkül) alulmaradt a Kispesttel szemben. Dárdai még egy fél évig maradt az ősszel már csak középcsapatként szereplő, viszont ismét a kupafináléig menetelő zuglóiak játékosa, 1996. decemberében a Bundesliga 2-es Hertha BSC-be szerződött.

Hertha BSC, 1997-2011

A Herthában első szezonjában még többnyire csereként beszállva kapott lehetőséget, a szezon végén a másodosztály harmadik, azaz feljutó helyen végző csapatban. Ősszel aztán bemutatkozhatott a világ egyik legerősebb bajnokságában, ahol aztán 13 évig játszott, rendre 50-60-70-80 ezer néző előtt világsztárok ellen. Itt ismerték fel, hogy Dárdai védekező középpályásként sokkal hatékonyabb teljesítményre képes, mint irányítóként. Első szezonjában még Matthaus, Effenberg, Balakov voltak a Bundesliga aktuális sztárjai, az utolsóban már Ribéry, Robben, Neuer és a többiek uralták a Bundesligát. Az évek során a Hertha is a legjobb német klubok közé verekedte magát, 1999-ben bajnoki bronzérmesek, a következő szezonban pedig először játszottak a Bajnokok Ligájában, természetesen Dárdaival a soraikban, olyan ellenfelek ellen, mint a Milán, a Barcelona, a Chelsea, a Galatasaray, a Porto.
Többször lett volna rá lehetősége, hogy távozzon, hívta a Bayern, és pletykáltak a Juventusról is 2001-ben.

A berliniek a kétezres években is megőrizték formájukat, szinte minden évben indulhattak az UEFA-kupában, és az Euróliga bevezetése után, 2005-ben, 2008-ban és 2009-ben egészen a csoportkörig jutottak. A német kupában ugyan a negyeddöntőnél tovább nem léptek, a Ligakupában viszont 2000-ben döntősök, 2001-ben, és 2002-ben pedig győztesek. Dárdai a Herthában eltöltött 14 éve során számos rekordott megdöntött, mindezt idegenlégiósként: ő játszotta a Hertha színeiben a legtöbb mérkőzést, 372-t, a legtöbb Bundesliga-mérkőzést, 286-ot, a legtöbb nemzetközi kupameccset, 44-et, ő számlálja a legtöbb Bundesliga-győzelmet, 107-et.
A Hertha 2010-ben kiesett a Bundesligából, és Dárdai úgy döntött, elég volt, a berliniek második csapatában folytatta a negyedosztályban még két évig, közben az egyik utánpótláscsapatot edzette.
Egy évvel később még pályára lépett a Herthában a másodosztály utolsó fordulójában, így Bundesliga kettes bajnoknak is mondhatja magát. Ezen a meccsen Berlinben közel nyolcvanezren búcsúztak tőle, és köszönték meg, amit a Hertháért tett.


A válogatottban Bicskei Bertalan kapitánysága idején mutatkozott be a Szlovénia elleni győztes meccsen 1998-ban. Bicskei a fiatalokra építette a válogatott, így Dárdainak is kulcsszerep jutott. Közös munkájuk során nem sok sikert értek el, mivel sem a 2000-es EB-re, sem a 2002 VB-re nem sikerült a kijutás, Dárdai pedig 1998. novembere és 2001. júniusa között nem játszott győztes meccsen.
A Bicskeit váltó Gellei Imre is sokat számított Dárdaira, de vele sem sikerült kijutni a 2004-es EB-re. Gellei után első külföldi szövetségi kapitányunkként érkező Matthaus bemutatkozó meccsén rögtön csapatkapitányként számított Dárdaira, később azonban már csak kétszer hívta meg. Állítólag összevesztek, ez azért is érdekes, mert Dárdai Puskás után Matthaust tartotta egyik példaképének. Dárdai a Bozsik-Détári kettős kapitánysága idején tért vissza 2006-ban, és egy évig a válogatott csapatkapitánya volt, és év végén megkapta a magyar aranylabdát. Ebben az időszakban szerezte pályafutása egyik legemlékezetesebb gólját Manchesterben a világsztárokkal teletűzdelt angol válogatott ellen.
A máltai kudarc után a Bozsikot váltó Várhidi Péter fiatalításba kezdett, így a harminc feletti Dárdai csak Erwin Koeman idején játszott még a válogatottban, de akkor már nem csapatkapitányként. A jó kezdés után (győzelem az Eb-címvédő görögök ellen) Koeman sem tudott csodát tenni, így Dárdai 2010-ben Győrben az oroszok elleni döntetlennel búcsúzott.