magyarfutball.hu

Magyarország Pösztinger Nándor (? ? - )

alias
Pöstinger Nándor
nemzetiség
Magyarország
Csapat választása

NB I (játékvezetőként)

1mérkőzés

# dátum sárga lap sárga-piros lap piros lap mérkőzés eredmény sárga lap sárga-piros lap piros lap
1 1905.03.12. 33 FC - Ferenczvárosi TC 0 : 3
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: seamandarin
    2021.09.30, 16:37
    | Pösztinger Nándor|

    '
    Megilletődye, szivünk mélyéig megrendülve vettük a lesújtó hirt, hogy a sportvilág egyik legszimpatikusabb alakja, a régi gárdának egyik legkitűnőbb aktiv szerep­lője, Pösztinger Nándor nincs többé. Élete legjavá­ban, alig 10 hónapi boldog házasság után, 32 éves korában, egy hosszú és kínos betegség, gégetuberkulozis döntötte a korai sírba. És szomorodott lélekkel állunk meg e tragikum láttára, mely annyi jó barátot fakaszt őszinte könnyekre.
    Pösztinger Nándor még a nyolczvanas évek végén tűnt fel, midőn mint a „Sportkedvelő Ifjak Körének“ tagja, a M. A. C. Orczy-uti pályáján egy akadály-versenyben lett győztes. Attól fogva egymásután nyerte a hosszútáv versenyeket, nem egy rekordot állitván fel.Legszebb győzelmei közé számíthatók a marathonitávon aratott első dija, továbbá a 3 angol mértföldes, melynek rekordját (17 p 7 mp.) csak Gillemot tudta egynéhány évvel ezelőtt megdönteni Időközben beteglett, tüdővérzést kapott, mire nehány évre visszavonult az aktiv versenyzés teréről. A millenáris évben azonban újra ott látjuk a porondon, a hol a 400 méteres gát­versenyben legyőzhetetlennek bizonyult. Ezt a győz­hetetlenségét meg is óvta végig, előbb mint a III. ker.Torna- és Vivó-Egylet, 1897. óta mint az Ó-Budai Torna-Egylet tagja, melynek zászlaja alatt végképen kitartott. Közben a footballozás terén is kitűnt s e téren nem találván alkalmat saját egyletében működ­hetni, a B. T. C. akkoriban hires veretlen csapatában játszott. Visszavonulván az aktiv szereplés teréről, tel­jesen klubtársainak kiképzésére fordította tehetségét. S valóban bámulatos volt az az önfeláldozás és ön­zetlen fáradozás, melylyel e tisztét végezte. Amateur trénersége alatt kifejtett munkálkodása egyik legszebb jellemvonását, az önfeláldozást ékesen domborította ki .Az ő keze alól került ki Hellmich Miksa, az évekig verhetetlen rövidtávfutó, Nagy József, Dános Árpád,Strausz Gyula s az Ó-Budai Torna-Egyletnek úgy­szólván egész fiatal gárdája. Ezen érdemeiből mit sem von le az, hogy tanítványai közül a1 legtöbben oda­hagyták anyaeagyletüket, mely nem bírta őket úgy támogatni, mint a nagyobb és gazdagabb testvér­egyletek.
    A mi azonban minden sporteredménynél ismertebbé,közkedveltebbé tette, az személyiségének varázsa, társa­ságának vonzó ereje, csapongó jókedve, szikrázó szel­lemessége volt. Megtestesülése volt ő az igaz barátság­nak, az önzetlenségnek, mely sohasem nézi a maga előnyét; az odaadásnak, mely minden áldozatra kész,s a szeretetnek, mely mindig hajlandó nehéz óráinkban vigaszt, bajunkban segitséget, munkánkban támogatást adni. Bohém voltából fakadó humora, melyet kifogy­hatatlan gazdagsággal szórt, derűssé tett minden perczet, melyet társaságában tölthettünk Szelleme szik­rázott, gyújtott, csillogott-ragyogott, élvezetet szerezve minden velelévőnek. S közmondásos jó szíve, ragasz­kodása azokhoz, kiket szeretett, megnyitott előtte min­den szivet Igazi bohém volt, a ki nem ismeri aszomorúságot s kit nem kedvetlenit el soha az élet nyomorúsága. És megtartotta szellemének üdeségét, jókedvét mindvégig, kínos betegségének hosszú kál­váriáján keresztül is.
    Elkísérte őt végig a bohémek tragikuma is. A kórház rideg falai között, elhagyatva mindenkitől, a kit szeretett,hánykolódott álmatlan éjszakákon keresztül, kínok közt vergődve, mig végre a halál megváltotta szenvedéseitől.S nem volt, a ki virasszon haláltusájánál s a ki befogja megtört szemeit ....
    Temetésén impozáns módon nyilvánult meg iránta a közrészvét A hosszú óbudai utczákon keresztül, vele zarándokolt az emberek nagy serege, köztük az Ó-BudaiTorna-Egyletnek mintegy 60 tagja, egyletük zászlaja alatt. A sírnál Barlai Oszkár mondott megható búcsúz­tatót, mely után a jelenlévők könyei között hantolták el a megboldogult sporttársat.

    Sport-Világ 1906 február 4.