Fazekas László (Budapest 1947.10.15 - )
játékos
edző
Újpesti Dózsa SC, 1965-1980
Azt sokan nem is tudják, hogy én Újpesten, a kölyök négyben kezdtem el futballozni, és az első pillanattól kezdve kilences mezben, a center pozíciójában játszottam. Aztán amikor felkerültem a felnőttkeretbe, Balogh Sándor azt mondta: fiam, neked a jobb szélen kell szerepelned, vékonyka vagy, ott tudsz pihenni, amikor Zámbó Sanyi a bal szélen vezeti a támadásokat. Ráadásul belül Göröcs Titi, Bene Feri és Dunai Anti szerepelt, őket kiszorítani lehetetlennek tűnt. De a jobb szélen ott volt Kuharszky Béla, a „Kukac", aki kiváló adottságokkal rendelkezett. Aztán mégis helyet követeltem magamnak a csapatban, és két év múlva már a válogatottban is bemutatkozhattam jobbszélsőként. Arra emlékszem, hogy szinte gyerekként, tizennyolc évesen játszottam először a Dózsa felnőttcsapatában, 1965 novemberében a Dorog ellen kettő kettőre végződő találkozón. Gólt is lőttem – nem nyertünk, mégis roppant boldog voltam.
Rendőrcsapat voltunk, így fegyelemben, rendben éltünk, a vezetőink igyekeztek a lehető legjobb feltételeket biztosítani nekünk. Azt gondolják a fiatalok, hogy süket duma, de minket valóban nem a pénz motivált. Persze jó volt az átlagnál többet keresni, autóhoz, lakáshoz jutni, de én például nem voltam rászorulva a nagy keresetre, mert apám maszek esztergályos volt, saját műhellyel, három segéddel a Bajza utcában.
Bemutatkoztam a felnőttcsapatban, aztán szóltak a vezetők, hogy pakoljak, megyek katonának. 1965 végén, cudar téli időben vonultam be az egri laktanyába, többek között Zámbó Sanyival, Dunai Antival, a honvédos Kocsis Lajossal, és több kiváló sportolóval, kajakossal, súlyemelővel. Három hónapig nem mehettünk ki a laktanyából, nem engedtek haza, viszont annál több időt tölthettünk őrségben és a konyhán.1
Rendőrcsapat voltunk, így fegyelemben, rendben éltünk, a vezetőink igyekeztek a lehető legjobb feltételeket biztosítani nekünk. Azt gondolják a fiatalok, hogy süket duma, de minket valóban nem a pénz motivált. Persze jó volt az átlagnál többet keresni, autóhoz, lakáshoz jutni, de én például nem voltam rászorulva a nagy keresetre, mert apám maszek esztergályos volt, saját műhellyel, három segéddel a Bajza utcában.
Bemutatkoztam a felnőttcsapatban, aztán szóltak a vezetők, hogy pakoljak, megyek katonának. 1965 végén, cudar téli időben vonultam be az egri laktanyába, többek között Zámbó Sanyival, Dunai Antival, a honvédos Kocsis Lajossal, és több kiváló sportolóval, kajakossal, súlyemelővel. Három hónapig nem mehettünk ki a laktanyából, nem engedtek haza, viszont annál több időt tölthettünk őrségben és a konyhán.1
...
RFC Antwerp, 1980-1984
...St. Truiden, 1984-1985
...
forrás
Készült az
1 - http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/fazekas-laszlo-a-mai-napig-faj-hogy-nem-lehettem-szovetsegi-kapitany-2597377
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/fazekas-laszlo-a-mai-napig-faj-hogy-nem-lehettem-szovetsegi-kapitany-2597377
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Ahhoz a labdarúgó-generációhoz tartozott, amelynek megannyi képviselője mindent elérhetett – volna. Mert már a hatvanas évek nagyjaival is együtt futballozott, noha – mint említi – még csak inasként. Mesterré a hetvenes esztendők garnitúrájában vált. Azokban az időkben sem akárkik viselték az újpesti vagy a címeres mezt, ám a játékosok változatlanul extraklasszis tehetsége már nem párosult világra szóló teljesítményekkel, azaz meseszép lett volna, ha a válogatott a legjobb nyolc közé kerül a világbajnokságon. Ezzel szemben a „hatvanasok” kétszer is súlyos csalódást keltettek azzal, hogy vesztettek a vb-negyeddöntőben. Meg 1969-ben – a leszálló ág kezdetén – Marseille-jel…
Fazekas László úgy számol, két világbajnokságon vett részt négy helyett: az 1970-es és az 1974-es „benne maradt”. Habár más adatokat is sorolhatna: egyetlen újpesti évadát sem zárta érem nélkül, jóllehet tizenöt esztendőn át szerepelt a lila-fehérek felnőtt csapatában. Kilenc arany, négy ezüst, két bronz: ezt tessék utánozni! Nem mellesleg, az Újpestben 408 bajnoki mérkőzésen 210 gólt szerzett, az 1979/80-as évadban 36 góllal lett európai ezüstcipős. De még ez is „smafu” ahhoz képest, hogy 92 alkalommal lépett pályára a válogatottban, elvégre nála többször csak Bozsik József játszott Magyarország legjobbjai között. Közben tízszer járt Közép- és Dél- Amerikában – a mexikói olimpiáról (mi mással?) arannyal tért vissza –, és csupán az edzőtáborokhoz vezető útjai kitettek volna egy (két?) Föld körüli utazást. Az összetartásokra busszal kellett mennie, bár a sportautókért hasonlóképpen bolondult, akár a futballért. Pesten csodájára jártak előbb fehér, majd sárga színű FIAT 850-es Coupéjának, hát még kétliteres Ford Caprijának, amely szintén sárga volt, fekete tetővel. A második FIAT totálkárossá vált a Lehel út és a Róbert Károly körút kereszteződésében, de nem azért, mert Fazekas Forma–1-es pályát álmodott Angyalföldre, hanem azért, mert egy teherautó sofőr nem adta meg neki az elsőbbséget. Ez 1970 decemberében történt; hősünket alig huszonhárom évesen megérintette a halál, noha – szerencséjére – csak a bal keze tört el. Azt is megemlegette, amikor egyszer az édesapja vitte kocsival a tatai táborba. A válogatottba – a Kapának becézett újpesti csatárral együtt – az idő tájt került be Fatér Károly, a csepeli kapus, akit Sós Károly szövetségi kapitány „Faternak” hívott. A papa kitette Fazekast a bejáratnál, majd nyomban hazaindult, Sós pedig azzal fogadta a jobbszélsőt: „Hol a Fater?” – Együtt jöttünk, most ment el – hangzott a válasz. „Hogy-hogy elment? Ki fog itt védeni?” A „vasággyal együtt húszkilós”, ám annál technikásabb csatárt Sós tette be először a nemzeti tizenegybe, méghozzá Fazekas gyerekkori ideálja, a sérült Albert helyett.
„A gombfoci-világválogatottamban Flóri volt a center, és a fényképét nézegetve mindig arra gondoltam: ilyen nagy futballista soha nem leszek – emlékezik. – Aztán 1968-ban éppen őt kellett pótolnom, nem is akármilyen mérkőzésen: a magyar–szovjet Eb-negyeddöntőn. Nyertünk 2-0-ra, majd Moszkvában Albert visszatért, én nem játszottam, de nem ezért kaptunk ki 3-0-ra…”
Az az év mégis a legjobbak egyike volt Fazekas számára, hiszen akkor lett ötkarikás bajnok, a IV. kerületben pedig már a találkozók második percében méltatlankodott a közönség, ha a nevezetes Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó ötös nem szerzett gólt. Az esetek többségében nem kellett dühöngeni, hiszen a Szeged például 11-0-ás, a Diósgyőr 9-0-ás vereséggel távozott a lila katlanból. Az más kérdés, hogy a bajnoki címet – az újpestiek 102 gólja ellenére – a Ferencváros hódította el, egyebek közt azért is, mert az FTC–Vasason (2-1) a piros-kékek Varga kapus luftjával torolták meg a Megyeri úti világító-berendezés avatásán elszenvedett 3-0-ás vereséget. A következő hét évadban viszont éppen hétszer nyert aranyat a lila-fehér együttes. Közben bejutott az UEFA Kupa elődje, a VVK döntőjébe, de a visszavágón 2-0-ás vezetés után 3-2-re vesztett a Newcastle ellen, majd a legjobb négy közé került a BEK-ben, ám a későbbi győztes Bayern Münchennel szemben alulmaradt (Fazekas góljával itthon 1-1, majd odakinn 0-3).
„Mindig elcsúsztunk valamin” – mondja a szélső, és ez korántsem csupán az Újpestre vonatkozik…
A válogatottal jött előbb Marseille, majd Edström. (Érdekes, e két keserves vb-selejtező közül az 1969-es magyar–csehszlovákot a város, az 1973-as magyar–svédet az egyenlítő-kiejtő gólt fejelő skandináv csatár szimbolizálja.)
„Sőt, már Prágával kell kezdeni, hiszen ha ott nem egyenlít a csehszlovák csapat, akkor nincs Marseille. A második félidő elején elért gólommal 3-1-re vezettünk, amikor Sós lehozta Mészölyt. Kálmánt már a szünetben le akarta cserélni, de – Göröcs Titi közbenjárására – visszahívta őt a zuhany alól.” Göröcs nevének említésekor nagyot sóhajt.
„Ma tízmilliókat adnának érte euróban, akkora művész volt. Ha kérted, az orrod hegyére rúgta a labdát negyven-ötven méterről.”
Közbevetem: valamit mondjon Fazekasról is…
„Az újpesti kölyökben centerként kezdtem, de az egybe középen nem lehetett bekerülni. Így kaptam helyet a szélen, ahol kiszúrtam, hogy a legtöbb balbekk a jobb lábával el van veszve. Ezért sokszor befelé cseleztem, és ballal rúgtam gólt, miután a falnál napról napra gyakoroltam a sutával.”
Nagyszerű előmenetele dacára a világbajnokságokkal később sem volt szerencséje. Noha mind az 1978-as, mind az 1982-es torna selejtezőin remekelt a válogatott, az argentínai vb-t megelőző angol–magyar barátságos mérkőzés előtt elvesztette két gólvadászát, Váradi Bélát, majd Fazekas Lászlót… Itt meg kell állni, hiszen valójában csak a Németországban megsérült Váradi dőlt ki, de Fazekasra sem lehetett számítani, mert ő (társai egybehangzó szavai szerint) lelkileg összeomlott, amikor kiderült, hogy felesége – Törőcsik András menyasszonyával együtt – fehérneműt emelt el egy londoni áruházból. „Felfújták” – jegyzi meg ma Fazekas, aki többet nem is akar mondani az ügyről. Nem sokkal lelkesebben mesél az 1982-es magyar–belgáról sem, hiszen azon potyagóllal egyenlített az ellenfél, ráadásul 1-0-ás magyar vezetésnél White angol játékvezető szinte megbocsáthatatlan hibát követett el: nem állította ki Pfaff kapust, aki a tizenhatoson kívül brutálisan leterítette Fazekast.
„Az utóbbi években talán ezt a pillanatot elevenítettem fel a legtöbbször, mert Antwerpenben ötpercnyire lakom Pfafftól, akinek az unokája ugyanabba az óvodába jár, amelyikbe az enyém. Harag régóta nincs, de ez nem változtat azon, hogy Elchében nem mi jutottunk tovább…”
Antwerpenbe 1980-ban került; a második magyar labdarúgó volt – Bálint László után –, aki akkoriban külföldre szerződhetett. Európa legjobb bajnokságainak egyike várta, hiszen Belgium válogatottja ’80-ban Eb-döntőt vívott, és olyan játékosokat vonultatott fel, mint Gerets, Renquin, Ceulemans vagy az Aranycipőt Fazekas előtt (39 góllal) elhódító Vandenbergh. A légiósok sem voltak akárkik: annak idején Belgiumban futballozott a csehszlovák Dobias, a lengyel Lato és Lubanski, a holland Haan, a német Hrubesch, a dán Morten Olsen és Elkjaer-Larsen, valamint a klubtárs Müller Sándor.
„Fazék” két évre írt alá, de annak leteltével – harmincöt esztendős korában! – újabb kétéves szerződést kínáltak neki.
„Belgiumban döbbentem rá, honfitársaimmal miért nem jutottunk el az igazi nagy sikerig. A beállítottság miatt. Otthon bármit meg lehetett magyarázni, itt csak az eredmény beszél. S miközben a feltételeket valamennyi klub – a lehetőségeihez mérten – maximálisan megteremti, mindenki magára van utalva; nincs Pista bá’, Sanyi bá’… Az értékes labdarúgóknak pedig kijár a tisztelet. A belgákkal nem fordulhat elő olyasmi, hogy ötödosztályú hotelben lakjon a nemzeti együttes, akár a miénk az argentínai vb-n, vagy hogy a fél csapatot hazaküldjék, miként történt az velünk az Aero Szállóban, a válogatott dél-amerikai túráinak egyike előtt. Azért nem utazhattunk, mert nem zakóban érkeztünk a találkozóra…”
Fazekas közismertté vált Belgiumban, és pályafutásának befejezése után még több mint tíz évig edzősködött a kétnyelvű országban (Racing Jet, Aalst, Union, Harelbeke, Antwerpen). Miután harmadik lánya már Antwerpenben született, letelepedett odakinn; ma píárcége van, és a névjegyét most sem bogarásszák sokáig. Elgondolom, idehaza vajon hány fiatal tud róla. Göröcs néhány éve megjelent a Megyeri úti stadionban, bemutatkozott, mire az őr a bejáratnál azt válaszolta: „Na és?” Tartok tőle, Fazekas is így járna. Ebben azonban nem elsősorban napjaink őrző védői a hibásak. Fazekas legnagyobb meccseinek egyike az 1976 májusában rendezett Újpest–FTC volt. A lilák 8-3-ra győztek, „Kapa” öt gólt szerzett, és 10-es osztályzatot kapott az akkoriban még valódi szaklapként működő Népsporttól. Fazekas nemrégiben megpróbálta megszerezni a találkozó felvételét, de egyetlen kópia sem maradt fenn a hajdani meccsről. Mivel új tekercsek vásárlására nem volt pénz, egyebek közt mezőgazdasági szakfilmműsorokkal törölték le a rangadókat. Liverpool 1966-os slágerszámát, a magyar–brazilt (3-1) az NDK televíziójától kellett kölcsön kérni a karácsonyi ismétlésre…
Pedig nemcsak Eddie Murphyvel lenne érdekes a Szentfazék.
Magyarok nagy pályán 5. - Hegyi Iván
Népszabadság, 2009. július 04.
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2684201
Edzés után kinn maradt egy haverjával aki beadta neki a labdákat és ő a 16-os vonaláról hanyatt vetődve próbált meg kapura lőni!
Nagyon szorgalmas, elkötelezett játékos volt, extra technikával megáldva.
Boldog szülinapot, további hosszú életet és egészséget kívánok Fazekas Lacinak!
Az extraklasszis labdarúgó szerint mégsem kerek a pályafutása. Hiányzik, hogy nem nyertünk nemzetközi kupát. Sem BEK-et, sem VVK-t. Legalább ennyire hiányzik, hogy később nem ülhetett le edzőként az Újpest és a magyar válogatottat kispadjára.
Jó dolog, hogy ezt így kimondta, jogos dolgok, kár mellébeszélni, ezek valóban hiányoznak a pályafutásából. Megérdemelte volna a lehetőséget a hatalmas tapasztalatai alapján, hogy kinevezzék ezekre a posztokra. Most már mindegy, sajnos így történt, ez a hajó elment. Sok legendát és tehetséget elpazarolt a magyar futball..
Boldog 70. születésnapot, még sokáig egészségesen és sportosan...
De mint edző... Nem egy közösségi ember, és világ életében elég nehéz is volt. /talán Klampárhoz tudnám hasonlítani/ Edzőként sem törte össze magát, ugye abszolút nem mozgott az ügyben. Csak várta, hogy valakinek az eszébe jusson, és felhívják.
Már az interjúban is vannak furcsaságok bőven... Az újpest mint rendőrcsapat, hatalmas fegyelem
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2597377
Népsport
http://www.ebay.co.uk/itm/LASZLO-FAZEAKAS-1980-UJPEST-DOSZA-FOOTBALL-BENJAMIN-COUPES-DEUROPE-HUNGARY-/141854366120
http://www.ebay.com/itm/LASZLO-FAZEKAS-Hungary-sticker-1978-World-Cup-RARE-brazilian-107-soccer-OGP-/400640336039
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig