Szerencsére sok élményben volt részem, szép sikereket értünk el a Hertha korosztályos csapataival. Az egyik legszebb sikerként a 2014-es NIKE Premier-Kupa németországi döntőjére tekintek vissza, amit Berlinben sikerült megnyernünk és így kijutottunk a manchesteri Világ-Kupa döntőre, ahol ugyancsak jól szerepeltünk és végül a 3. helyet szereztük meg. Tisztában vagyok azzal, hogy sokat kell még fejlődnöm, és ugyan van körülbelül 135 percem a Bundesligában, amire persze nagyon büszke vagyok, de fontos, hogy helyén kezeljem a dolgokat.¹

Többek közt Ausztriából és Hollandiából is voltak ajánlataim, de a Vidiben szerettem volna folytatni a pályafutásomat. Édesapám sosem szólt bele a karrierembe, most sem tette, az én döntésem volt, hogy Székesfehérvárra igazoltam.¹

Nagyot léptem előre, főleg fizikai téren: robusztusabb, erősebb és gyorsabb lettem. Emellett egy sikeres évet tudhatok magam mögött, ami növelte az önbizalmamat. Voltak jó meccseim, főleg az UEFA Konferencia Ligában, többek között az 1. FC Köln ellen. Egy ilyen sorozat egyszerűen más, mint egy normál bajnokság. Ezt a Herthával is megtapasztalhattam. Emellett először hagytam el az otthonom és éltem egyedül, kikerültem a komfortzónámból és messzire kerültem a barátaimtól egy másik országba. Ez egy fontos élettapasztalat volt és megérte.²

A valaha volt legjobb érzés visszatérni ide, ahol fiatal koromtól kezdve játszottam. Az, hogy az Olimpiai Stadionban játszhatok, számomra hihetetlen. Amikor elmentem, soha nem gondoltam volna, hogy visszajövök ide. Voltak más lehetőségeim is, de nem akartam elszalasztani az esélyét annak, hogy a Herthában játszhassak.²