Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Lágymányosi TE
1929 - 1931 Kelenföld FC
1931 - 1932 Budai 11
1932. február - 1933 Újpest FC
1933 - 1937 Budai 11 FC
1937. szeptember - 1937. december Nemzeti SC
1937. december - 1938. június Pestszenterzsébeti Jutagyári SC
1940 - ?
eredmények / elismerések
2-szeres magyar bajnok (Újpest FC 1932-1933, 1934-1935)
A Wikipedián halálozási időpontként 1975. december 26 szerepel, de valószínűleg elhunyt a don kanyarban. 1950-ben halottá nyilvánottak egy Horn Györgyöt, 1943. február 15-ei dátummal.
Horn György, a hadifogoly
Falevelek a viharban ... Magyar sorsok, magyar tragédiák. .. Találomra kiemelek egyet a levélcsomagból. Vagy nem is találomra, nagyon is szándékosan. Ez rázott meg legjobban és ezt könnyű megismerni a többi között. Zöld tábori levelezőlap van a levél mellé fűzve, amelyet egy szerető testvér, az eltűnt magyar katona most New Yorkban élő húga írt. A tábori lap dátuma: 1943. január 5. Közvetlenüla doni tragédia, a voronyezsi pusztulás, a támadó szovjet páncélosoktól való menekülés napjai előtt íródott, talán egy váratlan pihenő csendes perceiben. Valahol Oroszországban.;.A címzett Csapó Sándorné úrasszony, Budapest, IX. Ferenc körút 12. I. emelet 14., a feladó neve: Horn György tizedes, a tábori posta száma: 233/f. A lapon írtakat nem lehet meghatottság nélkül olvasni: „Szeretett kedves húgom! Lapodat megkaptam, amit december 20-án küldtél a Te kis katona bátyádnak a messze idegenbe. Kicsi húgom, köszönöm szépen, hogy a kisfiámra gondoltál a Jézuskával. El tudom képzelni itt, hogy mit csinált a kis pofám, amikor megkapta az ajándékot. Bízok a Jóistenben, hogy jövőre én is köztetek lehetek egy szép karácsonyon és akkor közösen örülhetünk az ünnepnek. Húgocskám, most már levelem végére érek és a mécses is kezd kialudni, már e lapra is rácsöppent egy kicsit a viasz. Viszontlátásra, jóéjszakát, csókol szerető bátyád — Gyuri.”A remélt viszontlátásból, a következő évi szép karácsonyból soha nem lett semmi. A sors könyvében másképp volt megírva Horn tizedes élete. Amikor a tábori posta gondjaira bízta a pislákoló, csöpögő mécses világánál szeretettel papírra rótt sorait, még nem tudta, hogy alig pár nap múlva elszabadul a pokol. Az orosz páncélosok rohama elsöpri majd a fedezéket, eltapossa a mécsest, a hazatérés minden reményét. S hiába a hősi ellenállás, az egyenlőtlen fegyverekkel folyó harc kilátástalan. Egy maradt: menekülés a csikorgó orosz télben, útta- lan utakon^ étlen-szomjan, lerongyolódva, fagyott végtagokkal. Amikor már a hadifogság is megváltásnak tűnik...S Horn György még szerencséről beszélhet: nem pusztult el, hanem hadifogságba esett — ahogy most írja húga New York városából. — „Bátyám 1943., január 16-án került hadifogságba Nikolajevka községnél. (Itt törte át s Toppantotta össze a magyar védelmet a borzalmas szovjet túlerő.) Erről a magyar honvédelmi minisztérium értesített később, amikor kerestettük. 1952-ben kaptunk hírt róla először és utoljára. Egy volt fogolytársa mondta nekünk, hogy Kamcsatka szigetén voltak együtt munkatáborban. Erdöirtással foglalkoztak. Azóta nem tudunk semmit. Otthon, Magyar-országon nincs mód rá, hogy valamit is tegyenek érte!Én itt élek New Yorkban és hálás vagyok, hogy mindezeket megírhattam. Olvastam a felhívást aszovjet-chileifogolycserével kapcsolatban és kérem, ha mód van rá, legyenek segítségemre. Bátyám adatai: Horn György, született 1908. február 3-án Budapesten. Rendfokozata tizedes, Jászberényből vonult be. Annak idején többszörös magyar válogatott futbalista, az Újpest kapusa volt.” (Horn György Hóri néven háromszoros magyar válogatott kapus volt 1932—36 között. A Szerk.)Horn György tizedes, akiről 23 éve nincs hír, élsz-e még? Te derék magyar honvéd, aki kötelességedet teljesítve álltái a Don partján a vártán, kisfiádra, húgodra és a családodra gondoltál, meg a nagy védésekre az Újpestben, vajon találkozol-e még valaha a szeretteiddel? Ha még életben vagy — és adná az Isten, hogy úgy legyen —, ma hatvanhetedik évedet taposod. Amikor a frontra vittek, 35 éves fiatal ember voltál. S — ha élsz — ma megtört öreg, akit időnek előtte felőrölt a szibériai munkatábor szörnyű robotja, a nélkülözések éveinek végtelen sora.Miért jutott néked ez a sors? Milyen jogon tartott és tart ma is fogságban még, hosszú évekkel a háború befejezése után is a „baráti” Szovjetunió? Milyen jogon fosztott meg szabadságodtól és végeztet veled kényszermunkát, — amikor semmi más bűnöd nincs, csak az, hogy magyar vagy és a kötelességedet teljesítetted? „Magyarországon nincs mód arra, hogy tegyenek valamit érted” — írja a húgod New Yorkból. Ártatlan emberekért nem tudnak, vagy inkább nem akarnak tenni semmit sem a hazai kommunisták, mert a Szovjet ellen harcoltál és a Szovjetnek mindent szabad. Szabad gyilkolni, rabolni és szabad ártatlan magyar embereket évtizedekig rabságban tartani.Isten adná, Horn (Hóri) György tizedes, hogy azok a sorok, amelyeket most érdekedben, megmentésedért útnak indítottunk, még életben találjanak és vissza hozzanak szeretteid közé. Akik — látod — még ma is visszavárnak. Egy késői, egy megkésett ünnepre. Amire annyira készültél, akkor ott, a fedezék mélyén pislogó mécsvilágnál, kisfiádra gondoltál, aki ma meglett ember.
HÓRI (HORN) György (1909), a Budai „11", majd az Újpest FC kapusa, 1932 és 1936 között 3 mérkőzésen védte a legjobb tizenegy hálóját. (Hóri György mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– „Csini" biztos kezű, gyors mozgású és ruganyos kapusnak bizonyult. Labdafogásával, helyezkedésével és kifutásaival egyaránt kitűnt. Vidám természetű, nagy mesélő volt. Kortársai „Háry János"-ként emlegették.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Hóri György (Budapest 1908.02.03 - ? ) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Falevelek a viharban ... Magyar sorsok, magyar tragédiák. .. Találomra kiemelek egyet a levélcsomagból. Vagy nem is találomra, nagyon is szándékosan. Ez rázott meg legjobban és ezt könnyű megismerni a többi között. Zöld tábori levelezőlap van a levél mellé fűzve, amelyet egy szerető testvér, az eltűnt magyar katona most New Yorkban élő húga írt. A tábori lap dátuma: 1943. január 5. Közvetlenüla doni tragédia, a voronyezsi pusztulás, a támadó szovjet páncélosoktól való menekülés napjai előtt íródott, talán egy váratlan pihenő csendes perceiben. Valahol Oroszországban.;.A címzett Csapó Sándorné úrasszony, Budapest, IX. Ferenc körút 12. I. emelet 14., a feladó neve: Horn György tizedes, a tábori posta száma: 233/f. A lapon írtakat nem lehet meghatottság nélkül olvasni: „Szeretett kedves húgom! Lapodat megkaptam, amit december 20-án küldtél a Te kis katona bátyádnak a messze idegenbe. Kicsi húgom, köszönöm szépen, hogy a kisfiámra gondoltál a Jézuskával. El tudom képzelni itt, hogy mit csinált a kis pofám, amikor megkapta az ajándékot. Bízok a Jóistenben, hogy jövőre én is köztetek lehetek egy szép karácsonyon és akkor közösen örülhetünk az ünnepnek. Húgocskám, most már levelem végére érek és a mécses is kezd kialudni, már e lapra is rácsöppent egy kicsit a viasz. Viszontlátásra, jóéjszakát, csókol szerető bátyád — Gyuri.”A remélt viszontlátásból, a következő évi szép karácsonyból soha nem lett semmi. A sors könyvében másképp volt megírva Horn tizedes élete. Amikor a tábori posta gondjaira bízta a pislákoló, csöpögő mécses világánál szeretettel papírra rótt sorait, még nem tudta, hogy alig pár nap múlva elszabadul a pokol. Az orosz páncélosok rohama elsöpri majd a fedezéket, eltapossa a mécsest, a hazatérés minden reményét. S hiába a hősi ellenállás, az egyenlőtlen fegyverekkel folyó harc kilátástalan. Egy maradt: menekülés a csikorgó orosz télben, útta- lan utakon^ étlen-szomjan, lerongyolódva, fagyott végtagokkal. Amikor már a hadifogság is megváltásnak tűnik...S Horn György még szerencséről beszélhet: nem pusztult el, hanem hadifogságba esett — ahogy most írja húga New York városából. — „Bátyám 1943., január 16-án került hadifogságba Nikolajevka községnél. (Itt törte át s Toppantotta össze a magyar védelmet a borzalmas szovjet túlerő.) Erről a magyar honvédelmi minisztérium értesített később, amikor kerestettük. 1952-ben kaptunk hírt róla először és utoljára. Egy volt fogolytársa mondta nekünk, hogy Kamcsatka szigetén voltak együtt munkatáborban. Erdöirtással foglalkoztak. Azóta nem tudunk semmit. Otthon, Magyar-országon nincs mód rá, hogy valamit is tegyenek érte!Én itt élek New Yorkban és hálás vagyok, hogy mindezeket megírhattam. Olvastam a felhívást aszovjet-chileifogolycserével kapcsolatban és kérem, ha mód van rá, legyenek segítségemre. Bátyám adatai: Horn György, született 1908. február 3-án Budapesten. Rendfokozata tizedes, Jászberényből vonult be. Annak idején többszörös magyar válogatott futbalista, az Újpest kapusa volt.” (Horn György Hóri néven háromszoros magyar válogatott kapus volt 1932—36 között. A Szerk.)Horn György tizedes, akiről 23 éve nincs hír, élsz-e még? Te derék magyar honvéd, aki kötelességedet teljesítve álltái a Don partján a vártán, kisfiádra, húgodra és a családodra gondoltál, meg a nagy védésekre az Újpestben, vajon találkozol-e még valaha a szeretteiddel? Ha még életben vagy — és adná az Isten, hogy úgy legyen —, ma hatvanhetedik évedet taposod. Amikor a frontra vittek, 35 éves fiatal ember voltál. S — ha élsz — ma megtört öreg, akit időnek előtte felőrölt a szibériai munkatábor szörnyű robotja, a nélkülözések éveinek végtelen sora.Miért jutott néked ez a sors? Milyen jogon tartott és tart ma is fogságban még, hosszú évekkel a háború befejezése után is a „baráti” Szovjetunió? Milyen jogon fosztott meg szabadságodtól és végeztet veled kényszermunkát, — amikor semmi más bűnöd nincs, csak az, hogy magyar vagy és a kötelességedet teljesítetted? „Magyarországon nincs mód arra, hogy tegyenek valamit érted” — írja a húgod New Yorkból. Ártatlan emberekért nem tudnak, vagy inkább nem akarnak tenni semmit sem a hazai kommunisták, mert a Szovjet ellen harcoltál és a Szovjetnek mindent szabad. Szabad gyilkolni, rabolni és szabad ártatlan magyar embereket évtizedekig rabságban tartani.Isten adná, Horn (Hóri) György tizedes, hogy azok a sorok, amelyeket most érdekedben, megmentésedért útnak indítottunk, még életben találjanak és vissza hozzanak szeretteid közé. Akik — látod — még ma is visszavárnak. Egy késői, egy megkésett ünnepre. Amire annyira készültél, akkor ott, a fedezék mélyén pislogó mécsvilágnál, kisfiádra gondoltál, aki ma meglett ember.
Katolikus Magyarok Vasárnapja
1975.04.07
– „Csini" biztos kezű, gyors mozgású és ruganyos kapusnak bizonyult. Labdafogásával, helyezkedésével és kifutásaival egyaránt kitűnt. Vidám természetű, nagy mesélő volt. Kortársai „Háry János"-ként emlegették.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig