hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 1

   2024.01.27, 06:09 (szerk.: 2024.01.27, 06:45)

   Magyar csapatoktól olasz edzőségig
   2022. november 9. | Papp Győző | Sport
   A múlt század elején, a magyar labdarúgás hőskorában volt egy testvérpár, akik nagyszerű karriert futottak be. Sopronkövesden Páyer Imre vendéglős és Müller Terézia gyermekeiként látták meg a napvilágot: Payer Imre – ő már így írta – 1888. június 1-jén, az öccse, Jenő pedig 1891. július 6-án.
   
   Labdarúgóként Imre vitte többre, hiszen 21-szer szerepelt a magyar válogatottban, ahol 4 gólt szerzett, tagja volt az 1912-es stockholmi olimpián 5. helyezett együttesnek is. A Győri Egyetértés (mint ETO) 1908 augusztusában igazolta le, de még az év őszén a Soproni FAC színeiben is feltűnt. A tudósítás szerint októberben egymás ellen játszott a két testvér, Payer II Jenő az Egyetértés csatársorában, míg ­Payer I Imre a SFAC védőjeként – akkoriban még történtek ilyen villámigazolások. A párharcot 2–1-re a zöld-fehérek nyerték. Nem sokkal később Payer I az ETO kerületi bajnokcsapatának tagja lett. A Ferencváros 1910-ben első vidéki igazolásaként szerződtette. Egy nagyon rövid időre még visszatért Győrbe, azután újra a Ferencváros, majd a Wiener AC következett, végül a Zuglói AC-ben fejezte be a játékos pályafutását.
   
   Hosszú ideig edzősködött Olaszországban, főleg másod- és harmadosztályú csapatoknál dolgozott, ismertebb klubjai voltak az Atalanta és az Udinese. Győrben hunyt el 1957 nyarán, a sporttörténetírásban sokáig nem volt ismert a halálozási helye és ideje.
   
   Payer Jenő az ETO eredményes játékosa volt, de szerepelt a Tatabányában is, egyetlen NB I-es mérkőzését viszont a Terézvárosi TC színeiben játszotta. Győrben az ETO elismert vezetője lett, többek között az ő nevéhez fűződött az 1923-ban felavatott sporttelep létrejötte. A következő évben kilépett a vagongyárból, és a bátyjához hasonlóan olaszországi edzőségbe kezdett. Ennek alakulásáról többfajta adattal találkozni. Biztos pont benne a Cremonese, a klub krónikájában napjainkban is szerepel a neve. Vezetésével a csapat a második helyen végzett az Északi Liga B csoportjában a Juventus mögött, és egy osztállyal feljebb léphetett. A labdarúgás statisztikájával foglalkozó RSSSF.org szerint edzette továbbá az AC Udinese, a Savona, az US Fiumana és az AC Napoli gárdáját is, utóbbit 1937–1939 között, 1940-ben az ETO-t trenírozta. Ugyanakkor egy másik forrás szerint az 1933–34-es szezonban az olasz élvonal 18 csapatából 12-nél (!) magyar edző ült a kispadon, közülük Payer Jenő a 13. helyen végzett a Torinóval.
   
   Magyarországra visszatérve előbb Győrben, majd Sopronban élt, itt is halt meg 1966. december 6-án, a sírja a Balfi úti evangélikus temetőben található.

   
   https://www.sopronitema.hu/hirek/sport/magyar-csapatoktol-olasz-edzosegig
   
   Azonkívül, hogy játékos és edző volt, 1920-ban szerkesztője volt a Dunántúli Sport Hírlapnak, a Nyugati LASZ vezetője, majd rövid időre az MLSZ vezetésébe is bekerült, a Nyugati kerületben játékvezető is volt a 20-as évek elején.