hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 2

   2023.12.24, 15:35

   Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SÁRKÁNY JÁNOS(Cserna) volt MÁV Járműjavító tanonc oktatója, és NB I-es futballistája, a szeretett apa, nagyapa, dédnagyapa 86 éves korában, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése 1998. október 15-én 14.30 órakor a szolnoki Körösi úti katolikus temetőben lesz.

   
   Új Néplap
   1998.10.13
    
2. 
   admin fgymat

   # 1

   2023.12.24, 15:27

   Nehezen jönnek már elő a régi játszótársak nevei, az évszámok vagy az emlékezetes mérkőzések, ami nem csoda, hiszen Sárkány Jani bácsi - aki Sárkány I. János néven 28 alkalommal játszott a Szolnoki MÁV NB I-es labdarúgócsapatában - 82 éves, és a fiatalkorára való visszaemlékezést alaposan megritkítja az idő vasfoga. Pedig ő is egyik oszlopa a szolnoki labdarúgás fénykorának, főszereplője és erőssége volt a MÁV első osztályba jutott együttesének. A Járműjavítóba 1928-ban szerződött le tanoncnak és -ahogy elmondta - futballistának, mert tizenhat éves korában már az első csapatba került. Nagyon mélyre süllyedt akkor az ország gazdasági helyzete, ami a műhelyben is éreztette a hatását, mert a harmincegy tanuló közül csak ketten maradtak Kelemen Menyhérttel együtt, a többit elküldték. Őket azért hagyták meg, mert játszottak. A KÖLASZ I. osztályban szerepeltek, Karkecz Imre volt az oktatójuk és az intéző is. Amikor a gyári dudaszó a munka végét jelezte, mehettek edzésre, amely után magánszorgalomból sötétedésig még gyakoroltak. Herkó, Fóris, a két Mihályi neve jut eszébe a régebbiek közül. Tokod és Dorog csapatai voltak a nagy ellenfelek. Különösen a Tokod elleni mérkőzésre emlékszik vissza a szívesen. A bajnoki címért itt és ott is legyőzték ellenfelüket, Szolnokon a névrokona hálójában három-négy gólt helyezett el. Jobbösszekötőt játszott, mindig a nyolcas mez volt az övé, s úgy vélekedett a játékáról, hogy jó rúgótechnikával rendelkezett, 17-18 méterről bombázott a kapura. Amikor megszervezték az NB II-es bajnokságot, kitűnően szerepelt a MÁV, és az NB I-bejutást eldöntő mérkőzésre Erzsébeten került sor, 1938. június 19-én. Hatalmas érdeklődés kísérte a csapat szereplését, felbolydult az egész város, különvonatot indítottak a fővárosba,több száz szurkolóval. Nyertünk 3-2-re. Jómagam két gólt lőttem, Kolláth pedig egyet. Wéber Laja (Wéber Lajos edző - a szerk.) az egészmérkőzés alatt a kapunk mögött szaladgált, kezében egy szódásüveggel, és állandóan azt kiabálta, hogy ha nem nyerünk, azzal ver agyon bennünket. A szurkolók között pedig sok galambász volt, akik a részeredményekkel küldözgették haza a szárnyasokat. Óriási volt a tét, a kiszivárgott hírek szerint az elsőségre ugyancsak esélyes csepeliek megkörnyékezték ellenfelüket, győzelem esetén nem kis értékű ajándékot ígérve. Hazaérve legalább ötszázan vártak bennünket az állomáson, ahonnan a megyeházáig a vállukon vittek el a szurkolók. Örömükben a lábam összeharapdálták. A legmagasabb osztályban a legnagyobb ellenfél a Ferencváros, az Újpest és az MTK volt. Felbecsülhetetlen segítségetnyújtott a csapatnak Leveles Kálmán műhelyfőnök, Csetneki Károly szakosztályvezető, de Kerekes Géza állomásfőnök is nagy barátja és támogatója volt a sportnak. Romhányi Ferencet pedig a legnagyobb szakemberek közé sorolja, aki fővárosi képviselője is volt a MÁV-nak. Sárkány Jani bácsi egy sajnálatos sérülés miatt fejezte be a játékot. A legfelkészültebb orvosokhoz járt gyógyulása érdekében, de nem tudtak rajta segíteni. A labdarúgástól azonban nem szakadt el. A Járműjavítóban tanoncoktató, a csapatnál intéző volt. Fájó emlék, amikor 1944-ben a kerítés mellett húzódó német barakkok helyett a sporttelepre hullott tizenkilenc bomba. A tanoncok töltötték be a tölcséreket, de segítettek a játékosok is. Szerencsére Dancsi József a felszerelést elásta, ami a háború zivatara elvonultával sértetlenül előkerült. Sárkány János a háború után bekapcsolódott a sportmozgalomba. Volt KÖLASZ-főtitkár, egy évig társadalmi munkában Jászladányban edzősködött, majd a Szolnokra helyezett Légierő titkára lett. - Nagyon jó csapat volt - vélekedett. - Nem esett volna ki az NB I-ből, de a fővárosi játékosok szabotálták az edzéseket meg a játékot is. Utána az MTSZ oktatási előadója lett, később járási, majd városi TSB-elnök, 1967-től pedig a Szolnoki MTE függetlenített főtitkára. Abban az időbenkerült fel az MTE futballcsapata az NB I/B-be, Jani bácsi pedig 1970-ben nyugdíjba vonult.

   
   Új Néplap
   1993.07.19