hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 4

   2018.02.13, 20:32

   Kocsis Sándor autogramja:
   
   via: http://www.thenationalfootballcollection.org.uk/scotland-v-hungary-1954-signed-menu/
    
2. 
   Longinus

   # 3

   2016.08.01, 10:06 (szerk.: 2017.04.04, 16:38)

   Kocsis, Budai Czibor bomba csatársor még a Ferencváros színeiben.Kocsis fejes a válogatottban.A Ferencváros és a Bp. Honvéd csapataiban 249 NB I-es bajnokin 246 gólt szerzett, 68 válogatottsága alkalmával 75 alkalommal talált be. Kétség kívül a világ valaha élt egyik legjobb csatára volt! Képek: ftcbk
    
3. 
   HSV

   # 2

   2015.11.15, 15:32 (szerk.: 2017.04.04, 16:25)

   Az év játékosa (1954): Kocsis Sándor
   
   1946. május 19-én harmadszor is vereség érte a Ferencváros csapatát a bajnokságban. Utána a vezetőség kimondta a döntést:
   - Az ifjúsági csapatból a kis Kocsist be kell tenni a nagy "egy"-be...
   De hová? Hiszen Kubala, Mike, Sárosi dr. alkotta a belső hármast!
   Akár jobb szélre, akár bal szélre, mindegy! Mindenütt jobb, mint bárki más.
   Kubala "Kuksi" félrelépése megoldotta a kérdést. Kocsis jobbösszekötőként - igazi helyén - mutatkozott be. Eredmény: Ferencváros-Kispest 4:1
   
   A Sanyi gyerek (1929-es születésű) - befutott. Utána ugyan akadt még egy-két gyenge játéka, olykor-olykor ki is került a csapatból, hogy pár hét múlva újra visszakerüljön. 1947. november 30-án azután újabb Ferencváros-Kispest mérkőzésre került sor. Újra Kocsis a jobbösszekötő és újra 4:1 az eredmény. A "kis Kocsis" - most már bérelt hely birtokosa. 1948. június 6-tól kezdve pedig (Magyarország-Románia 9:0!) a válogatottnak is állandó tagja - 68-szor! És lett volna még jóval többször is...
   
   Eleinte nem is csodálatos technikája ragadta magával híveit, hanem roppant lelkes, mozgékony, csillogó-villogó játéka, szorgalma, helyezkedése, finom passzai, felhőfejesei. Azután kezdtek csak felfigyelni labdakezelésére, leleményességére, támadásvezetésére, Budai Lacival folytatott, minden eddigit elhalványító "kényszerítő passzos" páros kitöréseire, no meg hátrahúzásos góljaira. 1954-ben pedig annyira lelke, vezére, esze, végrehajtója, mindene volt a bajnokcsapatnak, hogy ezt az évet könyveljük el játékospályafutása legjobb évének.

   
   Forrás:
   Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
    
4. 
   admin fgymat

   # 1

   2013.02.09, 20:58 (szerk.: 2017.04.04, 16:38)

   KOCSIS Sándor (1929), az FTC, az ÉDOSZ, majd a Bp. Honvéd jobbösszekötője, 1948 és 1956 között 68 mérkőzésen játszott a válogatott együttesben és 75 gólt ért el. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapatnak. – Az „aranycsapat" legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait – főleg szélsőjét – pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Eredményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával az egész hazai mezőnyből kiemelkedett. Kalmár Jenő óta nem akadt magyar labdarúgó, aki hasonlóan tudott tájékozódni a levegőben. Páratlan ruganyosságának és ütemérzékének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányította fejeseit. Fénykorában a világ legkiválóbb jobbösszekötőjének tartották. Az 1954. évi világbajnokságon szerzett 11 góljával ő nyerte el a legeredményesebb csatár részére felajánlott tiszteletdíjat. Sok-sok nagyszerű játéka közül az 1954. június 30-án, a világbajnokság elődöntőjében, Uruguay csapata ellen (4:2) mutatott teljesítménye a legemlékezetesebb. Gólképességére jellemző, hogy egy mérkőzésen (1954. NSZK 8:3) négy, további hat találkozón (1949. Svédország 5:0, 1952. Finnország 6:1 és Csehszlovákia 5:0, 1954. Dél-Korea 9:0 és Csehszlovákia 4:1, 1955. Svédország 7:3) pedig három-három góllal terhelte meg az ellenfél hálóját. 1956-ban külföldre távozott.

   
   forrás:
   Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig