Hajós Alfréd (eredetileg Guttmann Arnold) igazi polihisztor volt: gyorsúszó, labdarúgó, labdarúgó játékvezető, szövetségi kapitány, újságíró, építészmérnök, az első magyar olimpiai bajnok. A sportsajtó által adományozott beceneve a "magyar delfin" volt.

A Magyar Úszó Egyesület (MUE) tagjaként (1894-1896) volt egyesületi sportember. Az 1896. évi nyári olimpiai játékok-on Athénban, az első újkori olimpiai játékokon 11 fokos tengeri körülmények között megrendezett versenyen megnyerte mind a 100 m-es (1:22.2) - vízből indulva -, mind pedig az 1200 m-es (18:22) - hajóról a partra úszva - gyorsúszószámot, ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai aranyérmét. (Valójában ezüstöket, hisz az első olimpián a győztes kapott ezüst érmet, a második pedig bronzot.) Nem hivatalos Európa-bajnok, 1895-ben 100 méter gyorson, örökös magyar bajnok.

Budapesti szegény zsidó családból származott. Miután a Műegyetemen oklevelet szerzett, Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödönnel dolgozott. 1907-ben nyitott önálló irodát. Sikerrel vett részt pályázatokon, amelyek főleg vidéki megbízatásokhoz juttatták.
Sportolóként úszott, atletizált (1896-1898), közben tornászott és a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte. Fizikai felkészültségének elismeréseként játékosként balösszekötőként alkalmazták képességeit.

Budapesti TC, 1898-1904

1897. május 9-én az első nyilvános edzőmérkőzésen játszott labdarúgó-mérkőzésen a Budapesti Torna Club (BTC) csapatában. A BTC-ben 1898-1904 között rúgta a labdát. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak.

Gyakorlata valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül lett játékvezető. Mint gyakorló játékvezető, az alakuló klubtalálkozókon, bemutató mérkőzéseken majd az első bajnokságon azonnal vezethetett mérkőzéseket. Játékvezetőként 1897-től 1904-ig szolgálta a magyar labdarúgó sport kialakulásának időszakát.

1904-ben visszavonult az aktív sportolástól. 1924-ben a budapestii Stadion tervével ezüstérmet nyert a szellemi olimpián. Alkotásai az eklektikától, ill. a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig eléggé változatos felfogásban alakultak. A díjnyertes margitszigeti fedett sportuszoda (1930) és egy fel nem épített stadion tervét a vasbeton szerkezet lehetőségének merész kihasználása, korszerű tér- és homlokzatformák jellemzik. Legnagyobb sportépítkezése az újpesti Megyeri úti sporttelep.
1930 – 1934 között Kormányfőtanácsos.
Szakmai elismerésként megkapta az Építész Aranydiplomát. Állami kitüntetésként sztahanovista oklevelet és a sportérdemérem arany fokozatát kapta.