Az angyalföldi hétgyermekes családból származó fiatalember először Budapesten, a BAK-TK NB II-es csapatnak volt ifjúsági játékosa. Innen 1931-ben igazolt a debreceni Bocskai profi csapatához, amely 1933-ban Magyar Kupát, majd egy évvel később bajnoki bronzérmet szerzett. Az együttes egyik vezéregyénisége a technikás jobbfedezet, Palotás István volt aki számos B-válogatottság után, az A-válogatott mezét is nyolcszor magára öltötte, s tagja volt az 1934-es olaszországi világbajnokságon szerepelt válogatottnak. A Bocskai feloszlatása 1940 után a DVSC-t választotta, amelynél később edzőként is sikerrel tevékenykedett. A csapat az irányítása alatt háromszor került fel az NB I-be. Később Nyíregyházán, majd a Debreceni Honvédnál ss stílusos csapatokat formált, akárcsak 1957-től a DEAC-nál, amelynél edzőként, aztán szaktanácsadóként adta át gazdag tapasztalatait. Halálával kitűnő sportemberrel lett szegényebb labdarúgásunk.