Az utánpótlás éveim fantasztikusan teltek. Háromszor jobb voltam, mint felnőttként bármikor is, harminc-harmincöt gólt rúgtam szezononként, adtam ugyanannyi gólpasszt, imádtam minden napját. A felnőtt futballból az első NB I-es szezonomra gondolok vissza a legnagyobb örömmel, büszke voltam a találataimra, főként, hogy nem három méterről passzolgattam be a labdákat a kapuba.²

Fiatalkoromban az volt az álmom, hogy egy topbajnokságban szerepeljek. Amikor berobbantam az első osztályba, volt is megkeresésem, ennek érdekében pedig több hazai ajánlatot is elutasítottam, bízva abban, hogy egy komolyabb ligába igazolhatok. Ez különböző okok – főként menedzseri dolgok – miatt nem jött össze, pedig akár rosszabb feltételeket is elfogadtam volna.¹

Az sem volt a szempontunkból előnyös, hogy fiatalon hosszú távú szerződéseket kötöttünk rögzített kivásárlási ár nélkül, mert így bármennyit kérhetett a klub, ami jócskán megnehezítette az átigazolásunkat. Magyar játékost eleve nehéz értékesíteni, emiatt persze az ügynökök sem voltak könnyű helyzetben. De amikor stabilan elkezdtem az NB I-ben játszani, a mezőnyjátékosok közt a félév legjobbjának választottak, sokan kerestek külföldről, konkrét ajánlatokkal is.
Az Ajax intenzíven figyelt, az akkor a Bundesligában negyedik Freiburg két-három napos ismerkedésre hívott, bemutatták volna a klubot, erre egy héttel azelőtt megsérültem.
A MTK-ban előfordult, hogy egyik sérülésből estem bele a másikba, bokaszalag, porcleválás, utóbbinál bent hagyták a leszakadt porcot, de többnyire csak saját magamat hibáztathattam. A rossz döntések miatt is. Persze honnan tudnád előre, hogy az a rossz döntés? Csak később derül ki. Olyankor meg ott motoszkál a fejedben, mi lett volna, ha…
Abban az évben az MTK-ban hat gólt szereztem, s az idény végén az Európa-ligába jutottunk, a lejáró szerződésemmel mindenki azt gondolta a környezetemben, nívós helyen folytathatom. A spanyol másodosztályú Mallorcával mindenben megegyeztünk, az előszerződést is aláírtuk, én minden más hazai és külföldi lehetőséget visszamondtam miatta, de két hónap huzavona következett, és nem lett az ügyből semmi. Később kiderültek háttérinfók, de hagyjuk, rég volt. Többször is váltottam mindenesetre azóta ügynököt.²

Kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. Az MTK-val lejárt a szerződésem, a már említett mallorcai megállapodás mégsem valósult meg, amiatt pedig tényleg minden mást visszamondtam, jóllehet Hollandiából, Dániából, a német második vonalból is csábítottak. A Ferencváros és az Újpest ugyancsak, igen jó szerződésekkel, én azonban a külföldi szereplést dédelgető álmaimat kergettem, határozottan kint akartam folytatni, amit le is nyilatkoztam, meg is jelent minden sajtótermékben. Miután nem akartam hülyét csinálni magamból, csak azért sem írtam alá idehaza. Fél évig csapat nélkül voltam, illetve a BLASZ I-ben edzettem a nevelőegyesületemben, az Ikarusban. Januárban aztán három lehetőség is adódott: hívtak a skót első osztályba próbajátékra, az amerikai bajnok Portland szintén, amelyik ráadásul akkor adta el balszélsőjét, a legdrágább játékosát, felszabadult tehát egy tetemesebb összeg a fizetési listán, illetve felbukkant még a thaiföldi kérő. Utóbbi próbajáték nélkül, kész szerződéssel várt. Én abban a fél évben, amíg nem volt csapatom, visszaköltöztem a szüleimhez, feléltem a tartalékaimat, sőt, a szüleimnek kellett kisegíteniük. Azért egy fiatal játékos az MTK-ban akkoriban nem keresett valami csúcsszuperül. Szívem szerint a Portlandet választottam volna, de annak kapcsán sorakozott néhány kérdőjel: mi van, ha nem felelek meg a teszten, ha nem én kellek az edzőnek… Úgyhogy a biztos Thaiföldet választottam. Úgy éreztem, vissza kell adnom valamit a szüleimnek abból a rengeteg támogatásból, amiben gyerekkorom óta részesültem.
A hazaérkezésem után fél napot tartózkodtam itthon, és már indultam is az Egyesült Államokba. A Minnesota hívott próbajátékra, a Bournemouth ellen egy félidőt kaptam, jól ment, viszonylag sokan látták, a Minnesota mellett a New York Cosmos és a Toronto is megkínált szerződésajánlatával. A Toronto az első osztályból, a másik kettő a második ligából, bár lehetett tudni, hogy a Minnesota első osztályú licencet vesz. Akkor került azonban Gyirmótra Urbányi István, és meggyőzött arról, igazoljak oda.²

Kudarcként értékelem a szereplésem. Közel férkőztem akkor a válogatotthoz, a bő keretbe bekerültem, de nem sikerült jól a gyirmóti szereplés, inkább védekeztünk, keveset volt nálunk a labda, én sem találkoztam vele eleget, nem feküdt a támadójátékosoknak az a foci, nehezemre esett ott futballozni. Ki is estünk.²

Korábban is nagyon jól éreztem magam itt, sokat köszönhetek a klubnak, hiszen akkor egy sérülés után kaptam arra lehetőséget, hogy újból felépítsem magam, ami jól sikerült, hiszen egy eredményes szezont töltöttem Budaörsön, ezt követően pedig az NB I-be igazoltam.¹

Július óta nem volt csapatom, és Budaörsön kértem és kaptam edzéslehetőséget még Bognár Györgytől. A szándékom az volt, hogy külföldön folytassam pályafutásomat, ez azonban különböző okok miatt nem jött össze. A tétmeccsek hangulata azonban már nagyon hiányzott, ezért úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, és elfogadom a Budaörs ajánlatát. A klubnál végig éreztették velem, hogy szívesen látnak, és végül megegyeztünk a folytatásról.¹

Bognár György kezei között valóban élmény volt futballozni, egy támadójátékosnak maga az álom az ő futballfelfogása. Minden hétvégén alig vártam, hogy kifuthassak a gyepre.²

Lepörgettem magamban, mi történt eddig, és aligha mondok újat azzal, ha kijelentem, csalódott vagyok. Nincs azért még vége, eszemben sincs szögre akasztani a cipőt, de az elvártakhoz képest eddig alulteljesítettem.
Azért igazoltam Balassagyarmatra, hogy újra felépítsem magam, jó szezont zárjak, támadóként minél több gólpasszal és góllal jelentkezzem. Ma sem mondtam le azonban arról, hogy egy nap külföldön folytatom. Jó állapotban vagyok, a próbajátékot is nyugodt szívvel bevállalnám, Amerikában, Ázsiában, Európában egyaránt. Meg tudnék felelni.²