Pintér Sándor (Pomáz 1950.07.18 - )
játékos
edző
Az iskolai csapatban rúgtuk a labdát, meg hát ahol csak lehetett, amíg csak be nem sötétedett. Sőt olykor még a sötétben is. Nem laktunk messze a pályától, és büszkén mondhatom, abból az iskolai korosztályból hárman élvonalbeli futballisták lettünk. Egervári Sanyi a mai szövetségi kapitány, Mikula Gábor, aki Diósgyőrben játszott, és jómagam.
A Pomáz serdülőben játszottam, és egy meccsen nyílt síp- és szárkapocscsonttörést szenvedtem. Három év kihagyás következett, és úgy volt, hogy soha többet nem futballozhatok. Nem adtam fel, meggyógyultam, mellesleg az időváltozást a mai napig érzem. Szegények voltunk, a szüleimmel vályogházban laktunk, egy szobában hatan. Muszáj volt kitanulni egy szakmát. A tanulás mellett, kicsit a futball helyett is, erősítettem a felső testemet, s ez aztán pályafutásom során kamatozott is.1
A Pomáz serdülőben játszottam, és egy meccsen nyílt síp- és szárkapocscsonttörést szenvedtem. Három év kihagyás következett, és úgy volt, hogy soha többet nem futballozhatok. Nem adtam fel, meggyógyultam, mellesleg az időváltozást a mai napig érzem. Szegények voltunk, a szüleimmel vályogházban laktunk, egy szobában hatan. Muszáj volt kitanulni egy szakmát. A tanulás mellett, kicsit a futball helyett is, erősítettem a felső testemet, s ez aztán pályafutásom során kamatozott is.1
Kossuth KFSE, 1967-1970
Tizennyolc évesen, szintén Pomázon, a megyei másodosztályban szorgalmasan termeltem a gólokat. Százharmincig jutottam, és Budai Laci bácsi, az aranycsapat jobbszélsője akkor a másodosztályú Kossuth KFSE edzője volt Szentendrén, felfigyelt rám, és bevonultatott a Kossuthba. Nem csalódott bennem, mert az NB II-ben is gólkirály lettem, s 1970-ben, húszévesen leigazolt a Honvéd. Nagy MTK-szurkoló voltam. Persze ebben szerepe volt a bátyámnak is, aki szintén játszott az NB I-ben, mégpedig Ózdon. Felnéztem rá, és ha ő az MTK-t szereti, akkor én sem szerethetek mást. Vittek volna, de jobb volt a Honvéd ajánlata. Nem bántam meg, hogy odamentem.1
Budapesti Honvéd, 1970-1982
Preiner Kálmán bácsi, isten nyugosztalja, vitt hátra a középpályára, labdaszerző fedezetnek. Tényleg rengeteget futottam.
...
Büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem az 1978-as világbajnokságon szereplő csapatnak. Hogy nem játszottam rosszul a vb-n sem, azt talán jelzi, hogy nem sokkal később meghívtak a világválogatottba, Pelé búcsúmeccsére, New Yorkba. Kétezer dollár tiszteletdíjat kaptam, s felajánlottam egy szociális otthonnak. Játszani aztán nem játszottam, a sportvezetés nem engedett el a gálára, és azóta sem derült ki, hogy miért.1
...
Büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem az 1978-as világbajnokságon szereplő csapatnak. Hogy nem játszottam rosszul a vb-n sem, azt talán jelzi, hogy nem sokkal később meghívtak a világválogatottba, Pelé búcsúmeccsére, New Yorkba. Kétezer dollár tiszteletdíjat kaptam, s felajánlottam egy szociális otthonnak. Játszani aztán nem játszottam, a sportvezetés nem engedett el a gálára, és azóta sem derült ki, hogy miért.1
RFC Antwerp, 1982
...A csúcson voltam, de megsérült az Achillesem, és azt is operáltatnom kellett. Akkoriban volt még két térdműtétem is, szóval, úgy gondoltam: szép volt, jó volt, elég volt.1
forrás
Készült az
1 - archivum.magyarhirlap.hu
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - archivum.magyarhirlap.hu
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2617181
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2773283